Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-21 / 276. szám

A Katona József Társaság jubileumi évkönyvéről (1891 1971) Érrel a fiú... ÖRÖMMEL VETTÜK kézbe a Katona József Tár­aság Jubileumi Évkönyvét, mert a kötetből kirajzo- ódik előttünk a város kulturális életének (vagy egy •észének) története az utóbbi évtizedekben. De külön ;rdem a kiadvány léte is, hisz Kecskeméten hosszabb dő óta ez az egyetlen jelentősebb helyi mű. (Sajnos, nár „múltnak” számít az évekkel ezelőtt napvilágot átott Kecskemét című tanulmánykötet, s a nagy ter- /ekkel induló kiskönyvtár sorozat is folytatás nélkül maradt. A Katona József Társaság történetét Heltai Nándor slemző tanulmánya tárja elénk. A társaság megala­pítása előtt „koncentrálták” a szellemi erőket: meg­alakult a hetvenes években a Kecskemét vidéki Ter­mészettudományi Társulat, majd a nyolcvanas évek­ben az Országos Középiskolai Tanáregyesület Kecs­keméti Köre fogja össze a tanárokat. 1891. február 8-án a Felolvasó Társaság Katona József Körként dolgozott tovább. INNEN SZÁMÍTHATJUK a társaság történetét, melynek szerepe a város intelligenciájának összefo­gása, célja: — ahogy az alapszabályban meg is fo­galmazzák — „az általános nemzeti közművelődés szemmeltartása mellett társadalmi egyesülés, főleg a városi közművelődés előmozdítására stb...” Ennek érdekében fölolvasásokat, pályázatokat, Katona-em­lékünnepélyeket, hangversenyeket akartak szervezni és évkönyvet kiadni. Ez az alapszabály 1933-ig volt érvényben. Horváth Döme volt a társság első elnöke, „Kecskemét Kazinczyjának” nevezték — nem ok nél­kül. SIKERREL kezdi munkáját a társaság: pl. Jókai- ünnepseget szerveznek. De 1901-ben hanyatlás ta­pasztalható. Az okot a milleneumi ünnepségekben látják. Fontos tervük volt az, hogy a „nép bevezet­tessék az ismeretek csarnokaiba”. A Katona-kultusz ápolásának szép eredménye a század első éveiben, pl. 1906-ban, Négyesy professzor előadása, utána ünne­pi bemutató a színházban. A magyar zenetörténet ma is számontartja Kacsóh Pongrác előadásait (pl. Bartókról!). Későbbi Hajnóczy Iván Katona-tanulmá­nya, mely máig a Katona-irodalom jeles alkotása. Majd a világháborús évek és 1919 után változást ta­pasztalhatunk: nacionalista egyesületekkel együtt szerveznek előadásokat, hamis képet rajzolnak Pető­firől a centenáriumkor. A társaság irodalmi jellegű Zelk Zoltán: Főikéi a perc Eresz alá eső elől — behúzódtam az ősz elől ebbe a régimódi cukrászdába, hol délelőtt is este van, s nemcsak azért, mert ég a villanylámpa, de valahogy az asztalok, a székek, a tapéta, a falakon a képek, s a vastaglábú pincérlány, aki, mert könnyű vállát lehúzzák a percek, hátát a falnak vetve áll, s mert kilenc üres asztal közt magam, s mert a csöndnek visszhangja van — hát este van, hát nagyon este van. Kisasszony, rajtam kívül senki vendég, s lehet, hogy nem is jön be senki már, lehet, hogy többé nem nyílik az ajtó, lehet, hogy nincs is utca túl az ajtón, ugye, ide ülhet az asztalomhoz, ugye, meghallgat, kinek mondjam el, hogy jártam én itt már, akkor is este, főikéi a hold, főikéi a perc és rásüt az ezüstkanálra Irén kezében — * emlékszem eper fagylaltot evett. lesz. 1930-ban nagy sikerű Katona-emlékünnepségeket rendeznek. Később országos hírű írókat hívnak meg Kecskemétre. Tóth László javaslatára az itt szereplő Móricz, Németh László és Sárközi György telket vesz Kisnyírben. A kecskeméti nyomdában jelenik meg a Tanú és a Válasz. A népi írók hatására a kecskeméti valóság feltárására törekednek: Merétey Sándor és Szabó Kálmán tanulmányaira gondolunk. Aztán a harmin­cas évek végén nacionalista tendenciák érvényesül­nek a társaság munkájában. 1943-ban a törvényszék falán Mátyási-emléktáblát helyeznek el, ekkor olvasta fel Vetéssy Géza a költő­ről szóló tanulmányát. A FELSZABADULÁS UTÁN Tóth László polgár- mester lesz az egyesület elnöke. Jelentős irodalmi es­teket szerveznek. Majd jogos bírálat illeti a társaság munkáját. 1955-ben Veres Péter jár itt. Kiskunság címen folyóirat jelenik meg Kecskeméten. Hosszú hallgatás után, 1957-ben, újjáalakul a társaság, szá­mos író—olvasó találkozót szerveztek (Szabó Pál, Kor- társ-est). A hatvanas években jelentős eredmény volt a Katona József-emlékév megrendezése. Kodály Zoltán és Illyés Gyula is részt vesz a Katona-szobor leleplezésén. Gyakrabban rendeznek felolvasó ülést, sikeres a Mátyási-emlékünnepség. 1968-ban Kecske­mét 600 éves évfordulójakor felélénkült az egyesület tevékenysége. NAPJAINKBAN Fehér Sándor a társaság elnöke, ügyvezető alelnök Orosz László. 1970-ben Németh Lászlót tiszteletbeli taggá választották. A Katona József Társaság ma is munkálkodik. Ez a kiadvány is ezt bizonyítja. Kegyelettel, színvona­las írásokkal emlékeztek meg az évkönyvben a Ka­tona József Társaság dísztagjairól. Molnár Erik mun­kásságát Pozsgay Imre, Erdei Ferencét Kiss Árpád. méltatta. Tóth Lászlóról Orosz László, Szabó Kál­mánról Kőhegyi Mihály, Hajnal Józsefről F. Tóth Pál, Fodor Jánosról Somogyi György, Váry Istvánról Joós Ferenc írt. Irodalom- és drámatörténeti jelentőségű Keresztúry Dezső tanulmánya: Régi drámák mai szín­padon. EGY VIDÉKI irodalmi társaság: a Katona József Társaság ünnepli évfordulóját, több évtizedes mun­kájára pillant vissza, mely Kecskemét szellemi szín­vonalát nem kis mértékben emelte. Szükség van rá. Munkáját támogatni kell. S a rendszeresen megjele­nő évkönyvekre számítunk ... Erre az optimizmusra serkent az Orosz László által szerkesztett Jubileumi Évkönyv. Szekér Endre Unokaöcsém jó eszű. so­kat olvasó gyerek. Kitűnő­re sikerült az érettségije, éppen ezért meglepő, hogy hallani sem akar a to­vábbtanulásról. Életcéljá­nak a sportot tartja. Az alábbiakban igyekszem hí­ven leírni az okoskodását, amellyel visszautasítja az egyetemi tanulmányok mellett felhozott családi érveket. Röviden: arról van szó, mármint a fiú szerint, hogy a sportot kivéve, az érvényesülés terén általá­ban baj van a szinkronnal, pontosabban: a teljesít­mény és a méltánylás kö­zötti egyidejűséggel. , Íme, néhány kézenfekvő példa a sok közül: Galileit máglyára küld­ték volna ellenfelei, ha nem vonja vissza tanát a Föld mozgásáról. Kolum- bust nagy felfedezése után még börtönbe is zárták, az új világrészt másról nevez­ték el, s a nagy olasz ten­gerész, már csak sírjában kapta meg az utókor elis­merését. Mit ért már ve­le?... A varrógép feltalá­lója nyomorban halt meg: Katona Józsefnek mi sem jutott n Ránk bán későbbi diadalából. Semmehveist, az anyák megmentőjH. bé­csi orvnskollénáí ktnúnnoi- ták. Csokonai Vjfáz Mi­hály hajdani nélkülözéseit, korai halálát nem tadtn meg vem történtté tenni a késői hozsannázás. Onnnvint, a franeja festőt éle+éhen nem méltán^tnlták kellőVénven: Szintiéi M°rse pót életének főműmét, a Ma­■ín.'ri'nn'lf(ynci ^■í'i n korabeli kritika, s a késői Benedek Jenő: Beszélgetők sikerek már csak egy meg­keseredett művésziéleknek jutottak... De nem,is kell ennyire visszamenni a múltba példákért. Gondol­junk csak arra, napjaink­ban is meddig és mennyit kell harcolnia nem egy fel­találónak a meg nem ér­téssel; s ha nincs benne elég szívósság és akarat­erő, bizony elbukhat a méltatlan küzdelemben. Ezzel szemben... A 9.9 másodperces százméteres futók nevét máról holnap­ra szárnyára kapja a vi­lághír. Itt nincs mese!... Amikor Jesse Owens a harmincas években 813 centimétert ugrott távolba, a telefon, a távíró és a rádió még abban az órá­ban a világ minden részé­be eljuttatta az amerikai néger atléta csodálatos vi­lágrekordiának hírét. Vagy a nyugatnémet Rahn, ami­kor 1954-ben, a berni Wankdorf-stadionban a harmadik gólt rúgta a ma­gyar csapat hálójába, nem abban a pillanatban élvez­te már a labdarúgó-világ­bajnokság diadalának di­csőségét? Kellett ezeknek az elismerésre csak egy napot is várni? ... Valerij Brumelről és Balázs Jo­lánról már most életük­ben, sőt fiatalságukban minden kisgyerek tudja, hogy ők fénykorukban so­káig a világ legjobb ma­gasugrói voltak. Mert a mérőszalag és a stopper­óra döntése ellen nincs apelláta!... Abebe Bikila, a maratoni futás kétszeres olimpiai bajnoka még ha­za sem ért Rómából, illet­ve Tokióból Addisz-Abebá- ba, és már megkapta az etióp császártól testőrtiszti előléptetését.., Ugyanak­kor lehet, hogy egy tudós lombikjában világraszóló új felfedezés vegyüléke fortyog; egy író íróasztalán évszázadokra világító új, nagy mű van születőben, de nevüket esetleg csak haláluk után veszi majd szárnyra a világhír... Hát nem jobb akkor a skót Law-nak, a futballistának, akit már élete virágjában kitüntett a királynője? • i. Nem vagyok jó vita­partner, unokaöcsém fejte­getését így azzal a kérés­sel adom közre, hogy vi­tatkozzanak vele mások. Ha tudnak... Heves Ferenc Sikertelenül. Még a jó indulatú és szakértő kritika is inkább elmarasztalta. Csak a közelmúltban terelődött a figyelem erre a Madách-drámára, de akkor aztán osztatlan sikert aratott előbb Veszprémben, majd Bu­dapesten A sikerben Keresztúry Dezső jelentős — de nem alapvető — átdolgozása mellett más okok is köz­rejátszottak. Mindenekelőtt az, hogy a mai nézők min­den kor nézőinél jobban átérezték a Mózes-dráma alapproblémájának feszítő ereiét: hiszen ez a mű arról szól. hogy a népből jött vezetőnek mennyire szabad, vagy mennyire kell figyelembe vennie a nép változó akaratát, szokásait, közvetlen vagy távolabbi érdekeit. Miért? Hát mi köze a „klasszikusságnak” az ilyen ráérzésekhez? Hiszen egyszer erre érezhet ró a kor nézője, egyszer amarra. Ha ezzel függne össze a klasz- szikusság kritériuma, akkor az értékek ugyancsak meg­bízhatatlanokká válnának. Persze, nem egészen ez a helyzet. Tudniillik, jobbára csak olyan műalkotásra lehet „ráérezni”, amely erre lehetőséget ad: olyan erővel tudja felidézni a maga korát, hogy azok más korszakok hasonló vonásait is felidézhetik, magyaráz­hatják, árnyalhatják. Meg is állapodhatunk abban, hogy klasszikusnak csak az a műalkotás tekinthető, amely olyan hiteles erővel sugallja a maga korát, hogy éppen ez ad lehe­tőséget más korok rokonvonásainak beleérzésére is. Ez azonban még mindig nem látszik elegendőnek ahhoz, hogy egy művet fenntartson az emberek emlékezeté­ben. Minden korban emberek élnek, halnak, szeretnek, acsarkodnak. epekednek. A művésznek nemcsak a sa­ját koráról kell igazat és elhihető erejűt mondania, hogy műve fennmaradjon, hanem fel kell fedeznie valamit az emberről: tulajdonságaiból, szokásaiból. természetéből, viselkedésének rugóiból, múltjának és jelenének összefüggéseiből, és így tovább. Klasszikus mű tehát az. ami örök érvényű dolgo­kat tud mondani az emberről? Sokan az esztétika tör- i '^etében ezen az állásponton voltak — s vannak is — mert ez is igaznak látszik. Pedig nem egészen az. Örök ^iveuyut „általánosan igazat” mondani az emberről ugyanis nem lehet egyértelműen korhoz kötött, meg­határozott társadalmi viszonyokhoz kötött kapcsolatai­nak ábrázolása nélkül. Azok a bizonyos általános em­beri tulajdonságok csak a történelem meghatározott pillanataiban mutathatók be. mert olyan ember nincs, aki a történelmen kívül élne! A kor hiteles megidézé- se és az emberi természet ismeretlen vonásainak fel­fedezése olyan egymásból következő dolgok, mint a fi­zikában a tér és az anyag. Anyag csak térben létez­het; s nincs tér anyag nélküL Klasszikus műalkotás tehát csak az lehet, amely ké­pes megidézni egy kort, olyan erővel, hegy más korok is felismerhessék egy-egy vonásában a magukét, s eb­ben a megidézett korban újat. fontosat, általános ér­vényűt is tud mondani az emberről. Dehát akkor miért öltöztetik néha Aiszkhülosz Oidi- puszát szmokingba, s egyáltalán: hogyan lehet akkor klasszikusokat modernizálni, mai környezetben meg­idézni? Aki ilyen kérdéseket tesz fel. nyilván úgy gondolja, hogy a klasszikusok sajátos korát elsősorban a díszletekkel, a kosztümökkel, s talán a beszéd mód­jával, vagy a mozgással kell felidézni. Pedig ezek csak külsőségek, amelyeket bátran el lehet hagvni. különö­sen, ha a nézővel éppen azt akariák érzékeltetni, hogy ez a megidézett kor itt, vagy ott. rímel a mienkkel. A lényeget az emberi kapcsolatok viszonya, rendje árulja el a korról. Antigoné. Oidipusz leányának gond­ja például, aki két testvére egyenlő elbírálását kéri követeli, egy olyan korban, amely távol állt a gondolat elfogadásától; ez éppen a megidézett' kor üzenete a * mienk számára. Ám Antigoné szilárdsága, megtörhe­tetlen állásfoglalása, meg nem alkuvó kitartása egv maga választotta elv mellett: olyan emberi magatartás példája, amely éppúgy volt, van és lesz. mint ahogyan gyakran összeütközésekhez vezetett és vezethet ma is. Ez Antigoné már nemcsak korhoz kötött, hanem örök emberi” üzenete. Mindehhez képest igazán lényegtelen hogy görög ruhában — ami ma éppúgy nem lehet azo­nos Antigoné, vagy akár Aiszkhülosz korának női vi­seletével — vagy mai estélyi ruhában szereplő színész szájából halljuk a tragédia veretes sorait. Az estélyi ruha esetleg — nem bizonyosan, de talán — hozzá­segítheti a nézőt, hogy a leginkább mához szóló üze­netre figyeljen! Hogy ez csak egyféle magyarázata Antigonénak? Le­hetséges. Éppen ez ad módot a rendezőknek arra, hogy mindegyik a maga művészi hite és gondolatai szerint elemezze nekünk a drámát, fedezzen fel úi értelmezési lehetőségeket számunkra. Enélkül nincs is értelme a klasszikusok felújításának. Akkor elég lenne egyetlen mintaelőadás és 9300 éve novi^-izt a darabot ugyan­úgy játszanánk. De akkor kit érdekelne ugyanaz, akár másodszor is? Az élő műviét soha sem múzeumi tárgyakat mutogat. Nem kiállítás, hanem alkotó, ben­nünket: nézőket, is alakító folyamat. Akkor köszönhet- iiik csak érdeklődéssel a 9300 éves anogvilkps. anva- gvalázó. szerencsétlen Oidipuszt — görög köntösben "agy szmokingban — ha nekünk, ma és itt felidéz valamit rólunk: emberekről. Bernáth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom