Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-17 / 272. szám

8. oldal 1971. november 11. szerda Nem könnyű a „fain gazdájának" lenni Van abban némi túlzás, hogy Fülöpházát község­ként emlegetjük. A tele­pülés meglehetősen rap­szodikusan szétszórt házai alig-alig illeszkednek abba a képbe, amelyet általában a községekről hordoz ma­gában az ember. De éppen így túlzásnak tűnne az is, ha tanyaközpontot monda­nánk, mert az új épületek­kel tarkított, mozival, mű­velődési házzal „felszerelt” Fülöpháza ennél mégis több. Erősen támeneti ál­lapotban van, s gondjai, jelenlegi és holnapi prob­lémái ezzel függenek ösz- sze, ennek következményei. Alig van jobb ismerője a községnek (maradjunk en­nél a meghatározásnál), mint Szatmári Károlyné, aki húsz éve él Fülöphá- zán, s éppen ennyi ideje titkára a községi tanács­nak. Nem mellékes, hogy egyben ő a községi párt- szervezetek csúcstitkára is — rövid megszakítással — immár tizedik esztendeje. E két titkári minőségében mit jelent a „falu gazdájá­nak” lenni? — kérdezem tőle a tanácsháza egyik szobájában. A válaszon nem kell gondolkodnia. — Nem könnyű. Vélemé­nyem szerint nehezebb, mint nagyobb községben, városban. Szatmári Károly- nénak, az említett két titkári munkakörön kívül még van egy-két feladata. Tagja például a járási pártbizott­ság fegyelmi bizottságának, a községi Zrínyi Szakszö­vetkezet vezetőségének. A községben 1473 ember él, dolgozik. Miközben a csúcstitkár a saját funk­cióit sorolja, s megemlíti, hogy az iskola igazgatójá­nak öt feladatköre van, a Petőfi Termelőszövetkezet és a Zrínyi Szakszövetkezet elnökének hasonlóan több funkciót kell ellátnia, azon gondolkozom, hogy vajon valóban muszáj-e ilyen zsú­folt életet élni Fülöpházán? A párthatározat, amely ki­mondja, hogy egy ember­nek egy funkciót, éppen azért született, hogy meg­szüntesse, elejét vegye egy- egy ember túlzott leterhe­lésének, a gondok, felada­tok egészségtelen tömörí­tésének. — Senki sem hinné el, ha azt mondanám, hogy napi nyolcórai munkával el tu­dom látni mindkét feladat­körömet. Ez lehetetlen. A tanácstitkári funkció és a csúcstitkári megbízatás kü- lön-külön is egész embert kívánna, s ha mindkettőt egy valaki végzi, nem kell magyarázni, hogy annak a valakinek nagyon sok dolga van. Gyakran az éj­szakáim is rámennek. De nehogy félre értsen, egyál­talán nem a panasz szól belőlem, amikor ezt meg­említem. Szeretem a mun­kámat, s nem tudnám meg­mondani, hogy a kettő kö­zül, melyik áll közelebb hozzám — folytatja Szat­mári Károlyné, majd arra a kérdésemre, hogy melyek a tanácstitkár és a községi párttitkár legégetőbb gond­jai, a következőket vála­szolja: — Az úgynevezett nagy gondok közösek. Nemcsak azért, mert minden fülöp- házi lakost érintenek, ha­nem mert megoldásukhoz valamennyi itt élő, dolgozó ember közreműködésére, támogatására most is szük­ség van, éppen úgy, mint az elmúlt években. Ha szö­vetkezeteink jól dolgoznak, akkor az eredmény a falu népének életszínvonalát emeli. Ha viszont a telepü­lésfejlesztési terveinket a szövetkezetek és a választó- polgárok, a tanács, a párt- szervezetek összefogásával megvalósítjuk, akkor is a fülöpháziak élet- és mun­kakörülménye javul. Ez természetes. Csakhogy nem minden tervet, elképzelést lehet csupán helyi összefo­gással — gondolok itt tár­sadalmi munkára, a pénz­eszközeink koordinálására, saját anyagokra — meg­valósítani. Ilyen „beveze­tő” után talán érthető, ha azt mondom, hogy a község gondjai azonosak a tanács- titkár, a csúcstitkár gond­jaival — teszi hozzá moso­lyogva Szatmári Károlyné. I lom történetével ismertetik 1 meg a hallgatókat, ugyan- ! óikkor téli szakmai tanfo- j lyam indul az idén is. A j pedagógusok (összesen 12 I fő) világnézeti és etikai j kérdésekkel ismerkednek : stb. A község gondjairól, eredményeiről, terveiről be­szélgettünk Szatmári Ká- rolynéval. Nem tettünk meddő kísérletet arra, hogy „elválasszuk” a tanácstit­kár és csúcstitkár munka- területét, feladatköreit. Ez lehetetlen lett volna. Csak közösségi érdek van. S en­nek az érdeknek valóravál- tásában segítik az alapszer­vezetek csúcstitkárát Fü­löpháza kommunistái és a tanácstitkárt a község egész lakossága. S ezzel tulajdon­képpen önmagukat segítik, saját életüket, munkájukat teszik kényelmesebbé, tel­jesebbé. Gál Sándor Melyek ezek a legégetőbb községi gondok? Ahhoz, hogy a legsürgősebbeket felsorolja, Szatmárinénak nincs szüksége semmiféle kimutatásra. Fejből említi a falu fejlesztési elképze­léseit: óvoda, járdák, vil­lanyhálózat-bővítés, utak építése, iskolabővítés, kör­zetesítés, vízmű létesítése i stb. — Valószínűleg falugyű­lésen fogjuk eldönteni a fontossági sorrendet. Mi úgy gondoljuk, hogy elő­ször az óvodát kellene fel­építenünk, ahol harminc gyerek kapna helyet. Szá­mításaink szerint ez egy­millió forintba kerül: la­kással és teljes felszerelés­sel együtt. A két szövet­kezettel közösen szándékoz­zuk megvalósítani. De, ha a falugyűlés úgy szavaz, hogy fontosabb az iskola- bővítés, vagy a víz, akkor azt vesszük előtérbe — tá­jékoztat a továbbiakban a csúcstitkár. Kinézek az ablakon, ahonnan jóformán az egész községet belátom. Nem szükséges elmélyült elem­zés annak megállapításá­hoz, hogy reális gondokat említett a riportalany. Az­zal azonban ő is tisztában van, hogy öt év alatt mind­ezt elérni lehetetlen. Nem is ötéves tervet, inkább távlati elképzelést vázolt a beszélgetés során, s hozzá tette: — Ügy gondolom, ha a felsoroltakat megvaló­sítjuk, akkor elmondhat­juk, hogy a kongresszusi jelszó szellemében dolgoz­tunk: a szocializmus építé­se magasabb szinten. Azt is tudják azonban Fülöpházán, hogy ehhez a „magasabb szinthez” a művelődés, a kulturálódás szorosan kapcsolódik. En­nek a sokágú és több ré­tegű feladatnak az ellátását Herpai László — a már említett iskolaigazgató — szervezi, irányítja. Tegyük hozzá, kiválóan. Ügyszól­ván az egész község tanul. Említsünk csupán néhány számot ennek bizonyításá­ra. Az elmúlt tíz év alatt a művelődési házban 76 szín­házi előadás volt (ebből hatvanat az Állami Déry­né Színház társulata, a töb­bit a kecskeméti színészek tartották). Rendszeresek és közkedveltek a TIT elő­adások. A párt alapszer­vezetei — a két szövetke­zetben — a munkásmozga­Döntött a Legfelsőbb Bíráság NEM KAPOTT BALESETI JÁRADÉKOT AZ ÉLETTARS — CSAK A KÖ­RÜLMÉNYEKNEK MEGFELELŐ SEBESSÉGGEL SZABAD HALADNI — TÖ­KÉLETES ELJÁRÁS AZ APASAG MEGÁLLAPÍTÁSÁRA EGY FŐVÁROSI házban tragikus szerencsétlenség történt: próbafűtést végez­tek és a fűtő szénmonoxid mérgezés következtében meghalt. Az elhunyt több mint húsz évig közös ház­tartásban élt egy asszony­nyal, akinek részére a SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatóság — 55 szá­zalékos munkaképesség csökkenésére való tekintet­tel — 693 forint havi nyug­díjat állapított meg. Az öz­vegy a kerületi ingatlan- kezelő vállalat ellen pert indított. Arra hivatkozott, hogy élettársa havi 3300 fo­rint keresetének felét az ő eltartására fordította. Eb­ből az 1650 forintos összeg­ből levonta az SZTK által megállanított 693 forintot, és a különbözetet képező 957 forint havi járadék megfizetését kérte. Törvé­nyességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely a keresetet el­utasította. — Baleseti járadékot ál­talában csak az követelhet, NDK-ba utazó fiatalok A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg mintegy 12 ezer magyar fiatal dolgozik, akik bőví­tik szakmai ismereteiket, erősítik a . két, nép közötti baráti kapcsolatokat. Az államközi szerződés 13 év­re szól, s ez idő alatt kö­rülbelül 40 ezer fiatal szak­munkás dolgozik majd vál­tott csoportokban az NDK különböző ioari üzemeiben. A közeljövőben újabb cso­portok érkeznek. A mun­káltatók és a berlini KISZ- bizottság már felkészült fo­gadásukra. Kenesei Istvántól, a KISZ-bizottság titkárától kérdezem: tcbb éves tapasztalata alapján — mit tudna a most kiutazóknak taná­csolni, milyen nehézsé­gekkel kell számolnlok a kezdeti időszakban? — Legtöbb problémát az első időszakban a munka­ügyi kérdések okozzák. Ne­künk és a szakmunkások­nak is. A fiatalok egy ré­sze mindenáron ki akar jutni,' így otthon a szerző­dés aláírásakor bármilyen munkát vállal. Még olyat is, ami nem kapcsolatos szakmájukkal és amihez kedvük sincs — arra szá­mítva —, majd a helyszí­nen elintézik, hogy más munkahelyre kerüljenek. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem mindig áll módunk­ban segíteni azoknak a fia­taloknak. akik időközben meggondolták magukat és nem az eredetileg vállalt munkakörben kívánnak dolgozni. A munkáltató ugvanis számszerint és szakma szerint kér magyar munkásokat. — Módjuk van-e az Itt dolgozó fiataloknak in­tenzív nyelvtanulásra? Elsajátíthatják-e a német nyelvet három év alatt? — A lehetőség adott. Sajnos, fiatal munkásaink egv része nem él ezzel. A vállalatok nyelvtanárt és munkaidő-kedvezményt is biztosítanak, de mindez kevés, ha a fiatalokban nincs meg a készség, a szándék, hogy megtanulják a nyelvet. Márpedig a nyelvtudás hiánya szakmai fejlődésüket is gátolja. — Mit mondhatna az NDK-ban dolgozó fiata­lok anyagi helyzetéről, mennyit keresnek és mi­lyen körülmények között élnek? — Az elhelyezéssel, la­káskörülményekkel kapcso­latban eddig semmiféle reklamáció nem érkezett, hozzánk. Sőt, inkább azt kell mondanom: irigylésre méltó körülmények között élnek az itt dolgozók. Ha valaki jól és lelkiismerete­sen dolgozik, 3—4000 fo­rintnak megfelelő összeget kereshet havonta. Ez külö­nösen akkor nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy elsősorban az iskolapadból kikerülő fiatalokról, szak­mai tapasztalatokkal nem rendelkező munkásokról van szó. Az itt dolgozó fia­talok átlagos életkora 19 és fél év. — Hogyan töltik szabad idejüket a fiatal magyar munkások? Mit tesz a KISZ-szervezet a szabad idő hasznos eltöltéséért? — Az ide érkező gyere­kek, kikerülve a családi é baráti körből, eleinte nem nagyon tudnak mit kezde­ni ■ szabad idejükkel. Külö­nösen az első időben rend­kívül fontos, hogy milyen programokat tudunk nekik nyújtani, sikerül-e őket a hasznos és aktív időtöltés­re szoktatni. Megemlíte­ném, hogy KISZ-eseink nagy része már elvégezte vagy most végzi á marxista —leninista középiskolá't Szeretnénk tovább fejlesz­teni az NDK-ban dolgozó fiatalok olvasómozgalmát. Sajnos, a magvar sajtóter­mékek terjesztése sem zök­kenőmentes. A lapok.gvak- ran késve érkeznek. Ma- avar nyelvű könyvek sem állnak elegendő mennyiség­ben rendelkezésünkre. Saj­nos. az a tanasztalatunk. hogy a kiérkezők nem min­dig informáltak. Olvkor csak kósza hírekből érte­sülnek a rái'ik váró lehe­tőségekről. Hasznos volna a jelentkezőknek is és a -mm'-.'Hatóknak is. ha a szerződés megkötése élőt* nontosan. részletesen is­mertetnék a fiatalokkal a várható körülményeket. A. E. akivel szemben a baleset folytán elhunyt személy­nek tartási kötelezettsége állott fenn, és akinek el­tartásáról az illető valóban gondoskodott is — hangzik a határozat. Nincsen olyan jogszabály, amely a házas­ságon kívül együtt élő élet­társak egymás közötti vi­szonyában tartási kötele­zettséget állapítana meg. Tehát élettársával szemben az elhunytat nem terhelte tartási kötelezettség, ezért az asszony — elvesztett tartás címén — kártéríté­si igénnyel nem léphet fel. EGY VÁLLALATI fő­osztályvezető, személyautó­ján, amelyben felesége is helyet foglalt, Biatorbágy felől Budapestre tartott. A késő esti órákban a község határában nem vette ész­re, hogy a menetirány sze­rinti jobb oldalon kivilá- gítatlan nyergesvontatóhoz kapcsolt, magas felépítésű, pótkocsis teherautó áll, és nekiütközött. A karambol következtében mindketten megsérültek, autójuk 1"nk- rement A történtek miatt a házaspár a teherautó-tu­lajdonos külföldi fuvarozó vállalat ellen 71 ezer forint kártérítési pert indított. Törvényésségi' óvásra ez-az ügy is a Legfelsőbb Bíró­ságra került, amely a kö­vetkező álláspontot foglalta el: — A baleset miatt a te­herautó vezetőjét súlyosan felróható, jogellenes maga­tartás ■ terheli, mert a KRESZ rendelkezéseit meg­szegve,. a menetirány sze­rinti' jobb oldalon, több órán át, kivilágítatlan autó­val várakozott. De a főosz­tályvezető, bár csekély mértékben, szintén hib.ás. Ugyanis járművel csak olyan sebességgel szabad haladni, amely mellett a közlekedés biztonságos és a vezető a kocsi ura ma­radhat. Ennek pedig az a feltétele, hogy a vezető bármikor meg tudjon áll­ni, tehát a jármű sebessé­gét úgy kell megválaszta­ni, hogy a látási, forgalmi és az útvoszonyoknak meg­feleljen, s ne igényeljen nagyobb féktávolságot, mint amennyi a belátható útszakasz hossza.' A közúti forgalom minden résztve­vőjének éberen, kellő fi­gyelemmel és úgy kell köz­lekednie, hogy magatartá­sa a személy- és vagyon­biztonságot ne veszélyez­tesse, másokat’ a közleke­désben indokolatlanul ne zavarjon és a közút hasz­nálatában ne akadályoz­zon. Ebben az esetben a főosztályvezető ezeket a rendelkezéseket és szem­pontokat hiánytalanul nem tartotta be, és a sebesség helytelen megválasztásával maga is közrehatott a bal­eset" bekövetkezésében. Ezért kármegosztásnak van helye. A Legfelsőbb Bíróság azonban figyelembe vette, hogy a balesetet közvetle­nül megelőző időben az autóúton jelentős szembe­jövő gépkocsiforgalom volt. A szembe haladó autók vi­lágítása a főosztályvezető látását bizonyos mértékben hátrányosan befolyásolhat­ta. Ez a körülmény elvon­hatta a figyelmét az előt­te álló járműről, amelynek vezetője semmiféle intéz­kedést sem tett, hogy a forgalmi akadályt képező és veszélyeztető helyzetben levő kocsira megfelelő tá­volságban felhívja s fit gyeimet. Ezért a Legfel­sőbb Bíróság a közlekedési vállalatot a kár 90 százalé­kának megfizetésére köte­lezte. EGY TISZTVISELŐNEK házasságon kívül gyermeke született. Elismerte magáé­nak, hosszabb ' időn át fi­zette a tartásdíjat, amikor olyan információsat kapott, amelynek alapján az apa­ság védelmenes megdönté­séért pert indított A le­folytatott vércsoportvizsgá­lat megállapította: a gyer­mek nem tőle származik. A Fővárosi Bíróság a szak- véleményt magáévá tette és ítéletében kimondta: a tisztviselő nem a gyermek apja. A jogerős ítélet ellen az anya perújítással élt. Ebben többek között arra hivatkozott, hogy a vércso­portvizsgálat nem volt megfelelő, továbbá a vizs­gálati eredmények értéke­lésére vonatkozó állásfog­lalás a genetikai tudomány mai állásénak nem felel meg. Ezenkívül a perben eljárt valamennyi orvos­szekértővel szemben elfo­gultsági kifogással élt. Ekkor a per másod­fokú elbírálását a Legfel­sőbb Bíróság elnöke, a ma­ga hatáskörébe vonta át és az Egészségű svi Tudomá­nyos Tanár «l újabb vér- csooortvizsgálat elvégzésére kérte fel azzal, hogy azt olyan szakembernek kell elvégeznie, aki ebben az ügyben eddig nem műkö­dött közre. Ezen túlmenő­en választ kért arra is, hogy a vizsgálatok eredmé­nyének értéke'ése a tudo­mányos feilőd“snek és a genetikai tudomány mai állásának megfelel-e. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizott­sága az ismételt vizsgálatot egyetemi tanárral végeztet­te el. Az eredmény az volt, hogy a gyerek vörösvér- seitjei olyan antigént tar­talmaznak. amilyenek sem anyja, sem a tisztviselő vérsejtieiben nem találha­tók, tehát mástól kellett örökölnie. Ilyen körülmé­nyek között a tisztviselő apasága teljes bizonyosság­gal kizárható. A szakvéle­mény rámutat arra is, hogy az orvosszakértői vizsgálatok eredményének értékelés“»"ől és felhasznál­hatóságáról ez évben meg­jelent igazságügyi knzle- ménv a hat év előlivel szemben több úi megálla­pítást tesz. továbbá a vér- esooortvi7sCT-Mafnk elvégzé­sére kijelölt laboratóriu­mokban az eliárás annyira fokiét*3*?, a kizárt. ]Vnnr,‘a‘T°k 07 finva a+ó't a Levfn’sőbb Bíróság is el­utasította. H. E. Keresse a betűket! Rendkívül egyszerű az alábbi rejtvényünk, meg­festéséhez mégis TRÉFÁS KÉP- ÉS BETÜRE.TT- VÉNY-ISKOLANK két pontját kell felhasználni, mégpedig az elsőt és a he­tediket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom