Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-06 / 235. szám

& oldal

Olást tartott az Országos Ifjíságpoiitikai ás Oktatási Tanács

Már az ifjúságról szóló törvény végrehajtásának jegyében tartotta keddi ülését — Dku Pál művelődésügyi miniszter elnökletével — az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. Egyebek közt napirenden szerepeltek a Magyar Rádió és Televízió ifjúsági műsorainak tervei. Ugyancsak az ülés témája volt az ifjúsági kérdések tudományos kutatásának megszervezése az állami területen.

A tanács az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó különböző szervezeti intézkedésekről is határozott.

Néprajzosból—népművelő

A neve: Kiss Ilona.

Bölcsészdiplomája magyar és orosz nyelv és trodalom középiskolai oktatására képesíti.

Oklevelének kelte: Szeged, 1971.

Érdeklődési területe a nemzetiségek néprajza.

Foglalkozása: A kalocsai járás népművelési felügyelője.

*

E néhány adat természetesen csupán körvonalazni képes az új felügyelő személyiségét. Egy fiatal tanárnőét, aki a Kalocsa környéki tájakon nőtt fel és most az itt élő emberek művelődésének útját egyengeti.

Kulturális-szociális alap az uszódi termelőszövetkezetben

a jó közérzet forrása

Az uszódi főutcán idős parasztbácsi mutatja az Egyetértés Tsz székházát. Ütött-kopott épület, melyhez most „ragasztanak” egy 5 szobás épületrészt. Átvergődöm a téglahalmok, malterosládák között, míg végül egy parányi irodában rátalálok Rozmárul István tsz-párttitikárra, aki egyben a községi pártszervezet titkára is. A szociális-kulturális áLapok tervezéséről. felhasználásáról kezdeményezek beszélgetést.

__ Termelőszövetkezetünk

vezetősége belátta annak fontosságát hogy a szociális kulturális alapok átgondolt felhasználása a jó munkahelyi közérzet forrása lehet — válaszolja kérdésemre Rozmanít István.

— Éppen ezért a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökből igyekszünk sokoldalú, változatos programot. szervezni dolgozóinknak. Tavaly ősszel vásároltunk egy 40 személyes autóbuszt. Ezzel tesznek közös gazdaságunk munkabrigádjai, szinte minden vasárnap kirándulást az országlegszebb tájaira: Visegrádra, Esztergomba, Harkányba, Sopronba.

Rozmanít elvtárs egy rubrikákra osztott papírlapot vesz elő táskájából:

— Ilyen űrlapokon kérdezzük meg tagságunk kívánságait. Legutóbb például a Dunakanyarba, Harkányba és a vadászati világkiállításra lehetett jelentkezni, s ahova a legtöbben szeretnének utazni

— oda indítják az autóbuszt. Egyébként kirándulásaink teljesen ingyenesek, sőt a program végén még vaacsorával is kedveskedünk tagjainknak.

Természetesen a kulturális alap felhasználásának köre nem merül ki az országjáró kirándulások szervezésénél. A termelőszövetkezet évről évre lehetővé teszi egy-két dolgozójának, hogy kiváló munkája jutalmakképpen külföldi társasutazáson vegyen részt. Jártak már az uszódi tsz-gazdák Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és az NDK-ban. Segíti a tsz. az ifjúsági ház működését is. Kulturális alapjából évente 10 ezer forintot juttat erre a célra. Támogatják a község különféle rendezvényeit és több mint 20 féle folyóirat előfizetésével jutalomiiönyvek adományozásával ösztönzik a tagság művelődését, szórakozását.

— Mindezt miből? — kérdeztem Horváth Jenő főkönyvelőtől.

— Tavaly több mint 200 ezer forintot terveztünk a szövetkezet dolgozódnak szociális-kulturális szükségleteire, s ez az összeg az idén már megközelíti a negyedmillió forintot — válaszolja. — Ezenkívül az öregek napközi otthonában szervezett étkeztetést is mi fedezzük:1 évente körülbelül 170 ezer forintot költünk erre a célra.

Azzal a jó érzéssel búcsúztam el beszélgető partnereimtől, hogy az uszódi Egyetértés Termelőszövetkezetben valóban jól gaz- , mozgok. Terveket, elgon-Szakdolgozatában a miskei szlovák nemzetiség néprajzát, szokásait dolgozta feL Az egyetemen tudományos diákköri titkár volt és tanulmányainak végeztével nemzetiségi kutatással szeretett volna tovább foglalkozni. Nyelvüket is ismeri; a Miske környéki magyarral kevert szlovákot beszéli.

— Miután Békéscsabán nem alakult meg a tervezett nemzetiségi kutatócsoport, ahol dolgozni szerettem volna, hazajöttem ide a kalocsai járásba. Itt akartam elhelyezkedni, hogy folytathassam azt a munkát, amit a szakdolgozatom megírásával kezdtem el; a nemzetiségek néprajz- és szokásanyagának gyűjtését, rendszerezését A művelődési osztályon azonban a népművelési munkakört ajánlották fel a számomra — és én rövid gondolkozás után elvállaltam.

— Es elkezdte a feladatokkal, a munkaterülettel való ismerkedést...

Elneveti magát.

— No, azt nem igen mondhatom. Hiszen akkor csaptak magasra a Duna menti folklórfesztivál előkészületeinek lángjai. Nyugodt szemlélődésre, ismerkedésre nem igen volt idő. Lótni, futni kellett megállás nélkül.

— Es tetszett? ..

— Természetesen. Nagyon élveztem azokat a mozgalmas napokat.

— Most, hogy már elcsendesült a fesztivál, az újdonsült felügyelő milyen tervekkel lát munkához?

— Én nem igen akarom magamról állítani, hogy a művelődésügy bonyolult munkaterületén otthonosan

nyos kisebb csoportok létrehozására van szükség. A községi művelődési intézményekben azután ezekre

dálkodnak a dolgozók művelődésére, szórakozására, munkakörülményeik javítására szánt forintokkal.

Csapai Lajos

dolásokat pedig csak a tárgykör ismeretében fogalmazhat meg az ember. Az eddig tapasztaltak alap- Iján úgy hiszem, hogy bizoa községekre támaszkodva lehet szélesíteni a közművelődés által érintettek körét.

— Es mbit néprajzos? ...

— A népi kultúra, a hagyományok összegyűjtése megőrzése a honismereti mozgalom fogalomkörébe sorolható. Ezen a területen sok még a tennivaló, rá kell vezetni az embereket az összefüggések felismerésére és nagyobb lendületet adni a feldolgozó, rendszerező munkának.

— Alig kéthónapos tapasztalata még bizonyára kevéssé árulkodik a munka nehézségeiről, buktatóiról ...

— Hát azért ijesztgettek elegen. Különösen az adminisztrációval, a bürokratikus kötelezettségekkel lesz nehéz megbarátkoznám. De Úgy érzem, a járás tapasztalt szakemberei kedvesen fogadtak, nem éreztetik velem tapasztalatlanságomat. És ígéretük szerint ezután is mindenben a segítségemre lesznek. Hiszen nélkülük nem sokra jutnék.

P. M.

Megjegyzések

Szanitárís

helyesírás

Mindannyiszor jé* mosolygimk, amikor egy-egy feltűnő sajtóhibát nyomtatott szövegben fedezünk feL Az arravalósiak például még zokon is vehetik — fanyar somolygásukon felül —, amikor helységük* Hejőcsaba nevét egyremásra HelyőCsabának írják a nagylapok is. „Annyira se méltatnak bennünket, hogy legalább egyszer közelebbről is megnéznék, miként kell írni szülőfalunk nevét” — dohoghatnak joggal.

A jártasabbak pedig ékelődhetnek: „Lám csak, megjósolta Gugyerák, miszerint „elipszi Ionnal leginkább ..

Amikor az újságírók szaklapjában Gugyerákra asszociálva csipkedtek meg egy-két lapot „Helyőcsaba hejtelen” leírásáért, rögtön a noteszomhoz kaptam. Abban őrzök egy köralakú papírosra nyomtatott „Használati utasítás”-t, amely viszont mintha Gugyerákkal ellenkezne. Családi nagy beruházásaink között szerepelt a napokban egy olyan kis használati cikk, amelyet illatosítás céljából szoktak beszerelni bizonyos helyiségbe, ahol illatokon kívül szagok is előfordulnak.

A kertitörpe művészi értékével egy nívón készítik el e kis sízerkentyűket, melyek tokján szép dombormívű betűkkel ez is olvasható: Brixol. A mi tizenvalab any forintos személyi tulajdonunk „érdemi” részéből, tehát az illatosító lapul, zöld levélkék közül piros virágszirmok hullanak alá.

Ebből az ártatlan kis ipari, bizonyára kisipari termékből esett ki az említett használati utasítás, amelynek szövege pár derűs percet is okozott, „hejesírásával”. Aszongya:

„A BRIKET szagtalanítás-, és fertőtlenítésre szolgál kizárólag szanitárís helj ségek részére. Eltávolít kellemetlen szagot, fertőtleníti a heljseget és megöli a baktériumokat.. .” Ezután jön a négysoros használati utasítás, melynek már csak egy kifogásolható szava van: „heljezzük”.

Mint látható, egyéb kis pikantériáján kívül, amely ugye nem küszöbölhető ki teljesen „szanitárís heljsegek”-ből, az a sajátossága a nyomtatott szövegnek, hogy abból az ,.elipszilonnal leginkább” hiányzik. Már-már kénytelen az ember feltételezni, hogy olyan nyomdában készült a szövegecsfce, ahol kifogyott az ip-iHftltlil'l lli.til i

atasjiL

liiltl'FP,

20.

aztán

— És legalább jó volt az előadás?

— Hát, őszinte legyek, nem mondhatnám.

Zima még egy pillanatig maga elé mered.

amikor úgy véli, hogy néki ennyi elég, feláll.

Az igazgatónő rémülten néz rá, fogalma sincs róla, hogy kivel tárgyalt

*

A falu csárdájának bejáratára egy idegen férfi egy nagy táblát akasztott ki: LELTÁROZÁS MIATT ZÁRVA. Bent a söntésben azonban egyáltalán nem leltározás folyik, illetve nagyon különös leltározás: oda terelik be a cirkuszi öttalálatosokat Tehát úgyszólván az egész társulatot és arra várnák, hogy egy segédnyomozó felszólítására egyenként beléphessenek a kihallgató szobává átalakított különterembe.

A máskor oly elevenen izgő-mozgó emberek most mereven és szorongva ülnek, még egymásra se nagyon néznek, a légyzúgást is meg lehet hallani. így aztán szinte természetes, hogy valamennyien összerezzenek, amikor odabent az egyik nyomozó indulatosan az asztalra csap, és azt kiáltja;

— Elég!

Pillanatnyi szünet után kinyílik az ajtó és rémült arccal kiszédeleg rajta Viktor, az állatidomár, nyomában pedig a nyomozás vezetője. Igen szigorú tekintettel áll meg az ajtóban, végigméri a társulatot

— Uraim! Nagyon világosan megmondtam, hogy önök egyelőre nem vádlottak. De nagyon könnyen azok lehetnek, ha továbbra is ezzel a dajkamesével etetnek bennünket.

Még egyszer nagyon szigorúan körülnéz, s aztán azt

mondja:

— Jöjjön be a következő nyertes.

ö maga máris bemegy, odakint pedig a társulat összenéz, mindenki Damógyöngyit figyeli, hogy ezek után kit jelöl ki.

Darnógyöngyei némi gondolkozás után keményen ránéz Anitára, és int neki, hogy menjen be.

Anitán látszik, hogy 6 most nagyon összeszedi magát, és mindent bedob. Átmegy a különterembe, de már idekint nagyon riszálja magát. Az ajtó túlsó oldalán a lehető legcsábosabb mosollyal jelenik meg a tíz nyomozó előtt A nyomozók közül három, köztük a főnyomozó, az asztalnál ül, az ajtóval szemben, a többiek szanaszét helyezkednek el egy-egy figyelőállásban.

Anitára szinte rá se lehet ismerni. Magabiztos, és abszolút kacér.

— Parancsoljanak velem az urak.

A nyomozók között kis élénkség támad erre. az eddigi szigorúság még a főnyomozó arcáról is olvadozik. Most már ö is sokkal engedékenyebb.

— Mi nem parancsolunk, mi csak arra kérjük, mondja el nekünk, miért éppen ezt az öt számot játszotta meg, és miért kétszer ugyanezt az öt számot?

A főnyomozó ekkor, hogy kontrollálja magát, ránéz a mellette ülő nyomozóra és meg is kérdezi tőle:

— Ugye, neki is két ötöse van?

A választ azonban Anita adja meg:

— Nem, nekem három.

A főnyomozó mellett ülő nyomozó az aktákba tekint, és onnan csodálkozva olvassa fel:

— Itt kettő szerepek _.A>

Anita ismét:

— Egyet nem vallottam be.'

— Miért? — kérdezi a főnyomozó.

— Azt hittem elveszik.

— Mi jogon? Az a magáé. Mi e?ak azt szeretnénk tudni, mi indította arra, hogy három szelvényen is ugyanazt az öt számot játssza meg.

Anita csak mosolyog.

— Nem tudtam volna elviselni, hogy Zöldiné nyerjen.

— Zöldiné? Ki az a Zöldiné?

A választ most az egyik nyomozó adja meg Anita

helyett.

— A késdobáló felesége.

Anita most nem várja meg, hogy a főnyomozó rákérdezzen, felszólítás nélkül vall, illetve cseveg tovább.

— Véletlenül megláttam, hogy Zöldiné két szelvényen játszik, na, gondoltam, ha kettőt dobsz be, én dobok hármat. Mert tetszik tudni, ez a Zöld iné egy undok béka, azért dobott be két szelvényt, hogy az egyik nyereményt a kis Darnógyöngyeinek adja...

(Folytatása következikj ^

szálon, vagy teljes pontossággal üpszüon, mikor felfeüezzük az egyetlen árulkodó szói: »»úgy”. Tehát mégis csak voit ipszilon. Legalább is egyetlen szem ebből a betűből.

Most mi legyen? Háborodjunk fel a furcsa helyesíráson? Pláne, ha gyanúnk szerint nem is Magyarországon csinálták a BRJKJET-nek ezt a fajtáját. Ez esetben inkább arra gondoljunk, milyen kellemes vigyorokat fakasztunk külföldiek száján, am kor mondjuk az angol nyelvben alig járatos propagandistára bízzuk az exporttermékhez mellékelt használati utasítás megfogalmazását — írását. A Brixol esetében még mentséget is tudunk találni: Ne „szanitáris heljsegek” szövegeiből tanuljunk helyesen írni. Am, ha egy szerszámgép varry magnetofon használati utasítását, műszaki leírását adjuk meg például a francia megrendelőnek, any any elvén és hasonló „hejesírással”, azon aligha nevetnek odakint. Esetleg még a gyártmányt is fenntartással fogadják — emiatt.

Hejes tehát helyesen „el-ipszilonnal írni leginkább”.

Nesze neked!

Ifjúságpolitikai feladatokról tanácskozik a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Mind a bevezető előadásban, mind a rákövetkező vita során szó van arról, hogy az alkoholizmus ellen szüntelenül küzdeni kell, hiszen ennek áldozatai sok esetben fiatalok. Ahol részegesek a szülők, a gyerekek is rákapnak az italra. A rossz családi környezetben ,,elvadulnak” a gyerekek, akik viszont a fiatal közösségekben nagy gondot okoznak.

Szép szociálpolitikai feladata a népfrontnak a veszélyeztetett környezetben élő fiatalok felkutatása és a hatósági intézkedések társadalmi segítése — hangzik a hivatalos hangú, ám tökéletesen igaz megállapítás.

Mintha az élet felelne mindezekre a maga buktatóit, ellentmondásait is érzékeltetve, amikor Kollár Tiborné megyei népfrontbizottsági tag, a ménteleki Kossuth Tsz dolgozója kér szót.

Az alkoholizmusról is beszél. Arról, hogy sok a zugbormérő. Mint tanácstag is, háromszor kérte telefonon az illetékeseket, menjenek ki, nézzenek körül és számolják fel az egyik ilyen zugbormérést. Mivel nem győzte várni az intézkedést, személyesen kereste fel a legilletékesebbet. Nos, ennek meg is lett a hatása, másnap már megjelent a helyszínen a „hatósági ember”.

De ez aztán a fordulat. Mit is mond a „szomszédasszony” kis idő múlva?

— Milyen szerencsénk volt: ismerős ember jött ki..,

A népfrontbizottság derül. De ez amolyan fanyar mosoly. Hát nem groteszk dolog? Hány rangosabba -' ‘ rangosabb testületben születnek a nemes elhatározások az alkoholizmus terjedésének megfékezé-ére. a hatósági intézkedések társadalmi támogatására, az ellenőrzések kiterjesztésére.

Es akkor ilyen is megtörténik: „Szerencsére ismerős ember megy ki.” — Mintha az alkohol csal „idegen" valaki zugbormérésében lenne kártékony például a fiatalokra.

Tóth István