Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-06 / 235. szám

& oldal Olást tartott az Országos Ifjíságpoiitikai ás Oktatási Tanács Már az ifjúságról szóló törvény végrehajtásának jegyében tartotta keddi ülését — Dku Pál műve­lődésügyi miniszter elnök­letével — az Országos If­júságpolitikai és Oktatási Tanács. Egyebek közt na­pirenden szerepeltek a Ma­gyar Rádió és Televízió if­júsági műsorainak tervei. Ugyancsak az ülés témája volt az ifjúsági kérdések tudományos kutatásának megszervezése az állami területen. A tanács az ifjúsági tör­vény végrehajtásából adódó különböző szervezeti intéz­kedésekről is határozott. Néprajzosból—népművelő A neve: Kiss Ilona. Bölcsészdiplomája ma­gyar és orosz nyelv és tro­­dalom középiskolai oktatá­sára képesíti. Oklevelének kelte: Sze­ged, 1971. Érdeklődési területe a nemzetiségek néprajza. Foglalkozása: A kalocsai járás népművelési felügye­lője. * E néhány adat természe­tesen csupán körvonalazni képes az új felügyelő sze­mélyiségét. Egy fiatal ta­nárnőét, aki a Kalocsa kör­nyéki tájakon nőtt fel és most az itt élő emberek művelődésének útját egyen­geti. Kulturális-szociális alap az uszódi termelőszövetkezetben a jó közérzet forrása Az uszódi főutcán idős parasztbácsi mutatja az Egyetértés Tsz székházát. Ütött-kopott épület, mely­hez most „ragasztanak” egy 5 szobás épületrészt. Átvergődöm a téglahalmok, malterosládák között, míg végül egy parányi irodá­ban rátalálok Rozmárul István tsz-párttitikárra, aki egyben a községi pártszer­vezet titkára is. A szociá­lis-kulturális áLapok terve­zéséről. felhasználásáról kezdeményezek beszélge­tést. __ Termelőszövetkezetünk vezetősége belátta annak fontosságát hogy a szociá­lis kulturális alapok át­gondolt felhasználása a jó munkahelyi közérzet for­rása lehet — válaszolja kér­désemre Rozmanít István. — Éppen ezért a rendel­kezésünkre álló anyagi esz­közökből igyekszünk sok­oldalú, változatos progra­mot. szervezni dolgozóink­nak. Tavaly ősszel vásá­roltunk egy 40 személyes autóbuszt. Ezzel tesznek közös gazdaságunk munka­brigádjai, szinte minden vasárnap kirándulást az or­száglegszebb tájaira: Viseg­­rádra, Esztergomba, Har­kányba, Sopronba. Rozmanít elvtárs egy rubrikákra osztott papír­lapot vesz elő táskájából: — Ilyen űrlapokon kér­dezzük meg tagságunk kí­vánságait. Legutóbb pél­dául a Dunakanyarba, Har­kányba és a vadászati vi­lágkiállításra lehetett je­lentkezni, s ahova a leg­többen szeretnének utazni — oda indítják az autó­buszt. Egyébként kirándu­lásaink teljesen ingyene­sek, sőt a program végén még vaacsorával is kedves­kedünk tagjainknak. Természetesen a kultu­rális alap felhasználásá­nak köre nem merül ki az országjáró kirándulások szervezésénél. A termelő­­szövetkezet évről évre le­hetővé teszi egy-két dol­gozójának, hogy kiváló munkája jutalmakképpen külföldi társasutazáson ve­gyen részt. Jártak már az uszódi tsz-gazdák Jugosz­láviában, a Szovjetunióban, Olaszországban, Ausztriá­ban, Csehszlovákiában és az NDK-ban. Segíti a tsz. az ifjúsági ház működését is. Kulturális alapjából évente 10 ezer forintot jut­tat erre a célra. Támogat­ják a község különféle ren­dezvényeit és több mint 20 féle folyóirat előfizetésével jutalomiiönyvek adományo­zásával ösztönzik a tagság művelődését, szórakozását. — Mindezt miből? — kér­deztem Horváth Jenő fő­könyvelőtől. — Tavaly több mint 200 ezer forintot terveztünk a szövetkezet dolgozódnak szo­ciális-kulturális szükségle­teire, s ez az összeg az idén már megközelíti a negyedmillió forintot — válaszolja. — Ezenkívül az öregek napközi otthonában szervezett étkeztetést is mi fedezzük:1 évente körülbe­lül 170 ezer forintot köl­tünk erre a célra. Azzal a jó érzéssel bú­csúztam el beszélgető part­nereimtől, hogy az uszódi Egyetértés Termelőszövet­kezetben valóban jól gaz- , mozgok. Terveket, elgon-Szakdolgozatában a mis­kei szlovák nemzetiség nép­rajzát, szokásait dolgozta feL Az egyetemen tudomá­nyos diákköri titkár volt és tanulmányainak végeztével nemzetiségi kutatással sze­retett volna tovább foglal­kozni. Nyelvüket is ismeri; a Miske környéki magyar­ral kevert szlovákot beszé­li. — Miután Békéscsabán nem alakult meg a terve­zett nemzetiségi kutatócso­port, ahol dolgozni szeret­tem volna, hazajöttem ide a kalocsai járásba. Itt akar­tam elhelyezkedni, hogy folytathassam azt a mun­kát, amit a szakdolgozatom megírásával kezdtem el; a nemzetiségek néprajz- és szokásanyagának gyűjtését, rendszerezését A művelő­dési osztályon azonban a népművelési munkakört ajánlották fel a számomra — és én rövid gondolkozás után elvállaltam. — Es elkezdte a felada­tokkal, a munkaterülettel való ismerkedést... Elneveti magát. — No, azt nem igen mondhatom. Hiszen akkor csaptak magasra a Duna menti folklórfesztivál elő­készületeinek lángjai. Nyu­godt szemlélődésre, ismer­kedésre nem igen volt idő. Lótni, futni kellett meg­állás nélkül. — Es tetszett? .. — Természetesen. Na­gyon élveztem azokat a mozgalmas napokat. — Most, hogy már el­csendesült a fesztivál, az újdonsült felügyelő milyen tervekkel lát munkához? — Én nem igen akarom magamról állítani, hogy a művelődésügy bonyolult munkaterületén otthonosan nyos kisebb csoportok lét­rehozására van szükség. A községi művelődési intéz­ményekben azután ezekre dálkodnak a dolgozók mű­velődésére, szórakozására, munkakörülményeik javí­tására szánt forintokkal. Csapai Lajos dolásokat pedig csak a tárgykör ismeretében fo­galmazhat meg az ember. Az eddig tapasztaltak alap- Iján úgy hiszem, hogy bizo­a községekre támaszkodva lehet szélesíteni a közmű­velődés által érintettek körét. — Es mbit néprajzos? ... — A népi kultúra, a ha­gyományok összegyűjtése megőrzése a honismereti mozgalom fogalomkörébe sorolható. Ezen a területen sok még a tennivaló, rá kell vezetni az embereket az összefüggések felismeré­sére és nagyobb lendületet adni a feldolgozó, rendsze­rező munkának. — Alig kéthónapos ta­pasztalata még bizonyára kevéssé árulkodik a munka nehézségeiről, buktatói­ról ... — Hát azért ijesztgettek elegen. Különösen az admi­nisztrációval, a bürokrati­kus kötelezettségekkel lesz nehéz megbarátkoznám. De Úgy érzem, a járás tapasz­talt szakemberei kedvesen fogadtak, nem éreztetik ve­lem tapasztalatlanságomat. És ígéretük szerint ezután is mindenben a segítsé­gemre lesznek. Hiszen nél­külük nem sokra jutnék. P. M. Megjegyzések Szanitárís helyesírás Mindannyiszor jé* mosoly­­gimk, amikor egy-egy feltűnő sajtóhibát nyomtatott szöveg­ben fedezünk feL Az arrava­­lósiak például még zokon is vehetik — fanyar somolygásu­­kon felül —, amikor helysé­gük* Hejőcsaba nevét egyre­­másra HelyőCsabának írják a nagylapok is. „Annyira se méltatnak bennünket, hogy legalább egyszer közelebbről is megnéznék, miként kell ír­ni szülőfalunk nevét” — do­hoghatnak joggal. A jártasabbak pedig ékelőd­hetnek: „Lám csak, megjósol­ta Gugyerák, miszerint „el­­ipszi Ionnal leginkább .. Amikor az újságírók szak­lapjában Gugyerákra asszo­ciálva csipkedtek meg egy-két lapot „Helyőcsaba hejtelen” leírásáért, rögtön a noteszom­hoz kaptam. Abban őrzök egy köralakú papírosra nyomtatott „Használati utasítás”-t, amely viszont mintha Gugyerákkal ellenkezne. Családi nagy beru­házásaink között szerepelt a napokban egy olyan kis hasz­nálati cikk, amelyet illatosí­­tás céljából szoktak beszerelni bizonyos helyiségbe, ahol illa­tokon kívül szagok is előfor­dulnak. A kertitörpe művészi érté­kével egy nívón készítik el e kis sízerkentyűket, melyek tok­ján szép dombormívű betűk­kel ez is olvasható: Brixol. A mi tizenvalab any forintos sze­mélyi tulajdonunk „érdemi” részéből, tehát az illato­sító lapul, zöld levélkék közül piros virágszirmok hullanak alá. Ebből az ártatlan kis ipari, bizonyára kisipari termékből esett ki az említett használati utasítás, amelynek szövege pár derűs percet is okozott, „he­­jesírásával”. Aszongya: „A BRIKET szagtalanítás-, és fertőtlenítésre szolgál ki­zárólag szanitárís helj ségek részére. Eltávolít kellemetlen szagot, fertőtleníti a heljseget és megöli a baktériumokat.. .” Ezután jön a négysoros hasz­nálati utasítás, melynek már csak egy kifogásolható szava van: „heljezzük”. Mint látható, egyéb kis pi­kantériáján kívül, amely ugye nem küszöbölhető ki teljesen „szanitárís heljsegek”-ből, az a sajátossága a nyomtatott szövegnek, hogy abból az ,.el­­ipszilonnal leginkább” hiány­zik. Már-már kénytelen az ember feltételezni, hogy olyan nyomdában készült a szöve­­gecsfce, ahol kifogyott az ip-iHftltlil'l lli.til i atasjiL liiltl'FP, 20. aztán — És legalább jó volt az előadás? — Hát, őszinte legyek, nem mondhatnám. Zima még egy pillanatig maga elé mered. amikor úgy véli, hogy néki ennyi elég, feláll. Az igazgatónő rémülten néz rá, fogalma sincs róla, hogy kivel tárgyalt * A falu csárdájának bejáratára egy idegen férfi egy nagy táblát akasztott ki: LELTÁROZÁS MIATT ZÁR­VA. Bent a söntésben azonban egyáltalán nem leltá­rozás folyik, illetve nagyon különös leltározás: oda terelik be a cirkuszi öttalálatosokat Tehát úgyszól­ván az egész társulatot és arra várnák, hogy egy segédnyomozó felszólítására egyenként beléphessenek a kihallgató szobává átalakított különterembe. A máskor oly elevenen izgő-mozgó emberek most me­reven és szorongva ülnek, még egymásra se nagyon néznek, a légyzúgást is meg lehet hallani. így aztán szinte természetes, hogy valamennyien összerezzenek, amikor odabent az egyik nyomozó indulatosan az asz­talra csap, és azt kiáltja; — Elég! Pillanatnyi szünet után kinyílik az ajtó és rémült arccal kiszédeleg rajta Viktor, az állatidomár, nyomá­ban pedig a nyomozás vezetője. Igen szigorú tekintet­tel áll meg az ajtóban, végigméri a társulatot — Uraim! Nagyon világosan megmondtam, hogy önök egyelőre nem vádlottak. De nagyon könnyen azok lehetnek, ha továbbra is ezzel a dajkamesével etetnek bennünket. Még egyszer nagyon szigorúan körülnéz, s aztán azt mondja: — Jöjjön be a következő nyertes. ö maga máris bemegy, odakint pedig a társulat összenéz, mindenki Damógyöngyit figyeli, hogy ezek után kit jelöl ki. Darnógyöngyei némi gondolkozás után keményen ránéz Anitára, és int neki, hogy menjen be. Anitán látszik, hogy 6 most nagyon összeszedi ma­gát, és mindent bedob. Átmegy a különterembe, de már idekint nagyon riszálja magát. Az ajtó túlsó ol­dalán a lehető legcsábosabb mosollyal jelenik meg a tíz nyomozó előtt A nyomozók közül három, köz­tük a főnyomozó, az asztalnál ül, az ajtóval szemben, a többiek szanaszét helyezkednek el egy-egy figyelő­állásban. Anitára szinte rá se lehet ismerni. Magabiztos, és abszolút kacér. — Parancsoljanak velem az urak. A nyomozók között kis élénkség támad erre. az ed­digi szigorúság még a főnyomozó arcáról is olvadozik. Most már ö is sokkal engedékenyebb. — Mi nem parancsolunk, mi csak arra kérjük, mondja el nekünk, miért éppen ezt az öt számot ját­szotta meg, és miért kétszer ugyanezt az öt számot? A főnyomozó ekkor, hogy kontrollálja magát, ránéz a mellette ülő nyomozóra és meg is kérdezi tőle: — Ugye, neki is két ötöse van? A választ azonban Anita adja meg: — Nem, nekem három. A főnyomozó mellett ülő nyomozó az aktákba te­kint, és onnan csodálkozva olvassa fel: — Itt kettő szerepek _.A> Anita ismét: — Egyet nem vallottam be.' — Miért? — kérdezi a főnyomozó. — Azt hittem elveszik. — Mi jogon? Az a magáé. Mi e?ak azt szeretnénk tudni, mi indította arra, hogy három szelvényen is ugyanazt az öt számot játssza meg. Anita csak mosolyog. — Nem tudtam volna elviselni, hogy Zöldiné nyer­jen. — Zöldiné? Ki az a Zöldiné? A választ most az egyik nyomozó adja meg Anita helyett. — A késdobáló felesége. Anita most nem várja meg, hogy a főnyomozó rá­kérdezzen, felszólítás nélkül vall, illetve cseveg to­vább. — Véletlenül megláttam, hogy Zöldiné két szelvé­nyen játszik, na, gondoltam, ha kettőt dobsz be, én dobok hármat. Mert tetszik tudni, ez a Zöld iné egy undok béka, azért dobott be két szelvényt, hogy az egyik nyereményt a kis Darnógyöngyeinek adja... (Folytatása következikj ^ szálon, vagy teljes pontosság­gal üpszüon, mikor felfeüez­­zük az egyetlen árulkodó szói: »»úgy”. Tehát mégis csak voit ipszilon. Legalább is egyetlen szem ebből a betűből. Most mi legyen? Háborod­junk fel a furcsa helyesírá­son? Pláne, ha gyanúnk sze­rint nem is Magyarországon csinálták a BRJKJET-nek ezt a fajtáját. Ez esetben inkább ar­ra gondoljunk, milyen kelle­mes vigyorokat fakasztunk külföldiek száján, am kor mondjuk az angol nyelvben alig járatos propagandistára bízzuk az exporttermékhez mellékelt használati utasítás megfogalmazását — írását. A Brixol esetében még mentsé­get is tudunk találni: Ne „sza­­nitáris heljsegek” szövegeiből tanuljunk helyesen írni. Am, ha egy szerszámgép varry magnetofon használati utasítá­sát, műszaki leírását adjuk meg például a francia meg­rendelőnek, any any elvén és hasonló „hejesírással”, azon aligha nevetnek odakint. Eset­leg még a gyártmányt is fenn­tartással fogadják — emiatt. Hejes tehát helyesen „el-ip­­szilonnal írni leginkább”. Nesze neked! Ifjúságpolitikai felada­tokról tanácskozik a Ha­zafias Népfront megyei bizottsága. Mind a beve­zető előadásban, mind a rákövetkező vita során szó van arról, hogy az alko­holizmus ellen szüntelenül küzdeni kell, hiszen ennek áldozatai sok esetben fia­talok. Ahol részegesek a szülők, a gyerekek is rá­kapnak az italra. A rossz családi környezetben ,,el­vadulnak” a gyerekek, akik viszont a fiatal közössé­gekben nagy gondot okoz­nak. Szép szociálpolitikai fel­adata a népfrontnak a ve­szélyeztetett környezetben élő fiatalok felkutatása és a hatósági intézkedések társadalmi segítése — hang­zik a hivatalos hangú, ám tökéletesen igaz megálla­pítás. Mintha az élet felelne mindezekre a maga buk­tatóit, ellentmondásait is érzékeltetve, amikor Kol­lár Tiborné megyei nép­frontbizottsági tag, a mén­teleki Kossuth Tsz dolgo­zója kér szót. Az alkoholizmusról is be­szél. Arról, hogy sok a zugbormérő. Mint tanács­tag is, háromszor kérte te­lefonon az illetékeseket, menjenek ki, nézzenek kö­rül és számolják fel az egyik ilyen zugbormérést. Mivel nem győzte várni az intézkedést, személyesen kereste fel a legilletéke­sebbet. Nos, ennek meg is lett a hatása, másnap már megjelent a helyszínen a „hatósági ember”. De ez aztán a fordulat. Mit is mond a „szomszéd­­asszony” kis idő múlva? — Milyen szerencsénk volt: ismerős ember jött ki.., A népfrontbizottság de­rül. De ez amolyan fanyar mosoly. Hát nem groteszk dolog? Hány rangosabba -' ‘ rangosabb testületben szü­letnek a nemes elhatáro­zások az alkoholizmus ter­jedésének megfékezé-ére. a hatósági intézkedések tár­sadalmi támogatására, az ellenőrzések kiterjesztésére. Es akkor ilyen is meg­történik: „Szerencsére is­merős ember megy ki.” — Mintha az alkohol csal „idegen" valaki zugbormé­­résében lenne kártékony például a fiatalokra. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom