Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-05 / 234. szám

1971. október 5, kedd S. oldal Az „iromba” és az „ildomos M » Az analógiás változások­ra a múlt héten további példákat ígértünk. Csendes szavunk régi alakja csendesz volt. Az -s végű melléknevek hatására, de hangtani úton is csen­des lett belőle. Képzett alakját (csendeszség) ugyanis hasonulással csen­dességnek ejtették, mintha a képzés csendes-ség lett volna. . A szabályon alakult me­­nekedik ige mellé a cse­lekedik, cselekszik alakpár hatására keletkezett a me­­nekszik. A fuserál ige régi alakja pedig fuserol volt. Mai alakja az esztergál, kunyerál, macerál-féle igék analógiás hatására alakult. De ne higgyük, hogy csak néhány kiragadott példával lehet jellemezni az analó­giás változásokat. Szavak nagy csoportjaira is érvé­nyesek. Az analógia hatását figyelhetjük meg például a szótőváltozatokban. A hí, szí helyett a hívok, szívok, hatására alakult a ma már általánosabb hív, szív, for­ma. A száj régi alakja szá volt. Birtokos személyra­gokkal régen így látták el: szám, szád, szája (ez utób­bi alakban a j hézagkitöltő hang). Gondoljunk a régi közmondásra: Ne szólj szám, nem ■fáj fejem. A harmadik személyű szája visszahatott az előző ala­kokra (szájam,' szájad, szá­ja). és ebből vonták el .a mai száj alakot, -Ugyanígy a fő, nő tár-, tokos szetnélyragos feje, ■neje JéSÜ letkezett a -fej •«*« tttfas'M köznyelvi nej is. Ezekben j a példákban tehát úgy ke- i letkezett a szája, feje, neje ! hatására a száj. fej, nej. ahogyan a beszélő tudatá- | ban a birtokos személyrag- j gal elátott hajam, hajad, I haja tőszava a haj volt. ! >»■ Jó példa lehet az ikes igék állandóan változó „ál­lománya” is. Az eredeti ikes igéknek pontosan meg­határozott jelentési körük vojt, ragozásuk is szigorú rend szerint történt. Ma már ez sok tekintetben egy­szerűsödött. A megjelenik, hazudik ikes ige, mégsem mondhatom azt, hogy meg­jelenem valahol, vagy nem hazudom, hanem csak azt, hogy megjelenek va­lahol, nem hazudok. Ana­lógiás hatásra az iktelen igék közül is sokat ikesen akarnak ragozni. A kioson nem ikes ige, tehát nem mondhatjuk így: vigyázz, hogy ki ne osonják az ut­cára. Helyesen csak azt mondhatjuk: ki ne oson jón. A szóalakok hasonlósága még a szavak jelentését is megváltoztathatja. Próbál­juk megmondani, hogy mit jelentenek a következő szavak: iromba, ildomos, padmaly és az elavulóban levő furmányos. Az irom­ba a hozzá hasonló hang­testű goromba, otromba szavak jelentését vette fel. Az ildomos jelentése az illik szó családjának ha­tására illendő, illedelmes, a padmaly a padláshoz va­ló alaki hasonlósága miatt padlás jelentésű. A furmá­nyos a hasonló hangalakú furfangos, ármányos sza­vak jelentését kapta. Elcsodálkozunk, ha meg­tudjuk e szavak eredeti je­lentését. Az iromba a szár­nyasok jelzője volt (tarka, pettyes, kendermagos). Az ildomos jelentése okos, ra­vasz volt, (Egy régi szöveg­ben est olvassuk: Legyetek ildomosak, mint kégyók. Vagyis; Legyetek ravaszak, mint kígyók.) A padmaly jelentése ez volt: folyóparti vízmosta üreg. A furmá­nyos, német jövevényszó, a Fuhrmann átvétele. Jelen­tése tehát fuvaros volt. Kiss István Megnyílt a múzeumi hónap A délbaranyai Siklós helyreállított várában va­sárnap délelőtt ünnepé­lyes külsőségek között tar­tották meg a múzeumi és műemléki hónap országos megnyitóját. Az eseményen jelen volt dr. Szabó János, az építésügyi és városfej­lesztési miniszter első he­lyettese, dr. Merényi Fe­­rényi Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója, dr. Gönyei An­tal, a Művelődésügyi Mi­nisztérium múzeumi főosz­tályának vezetője, Major Máté akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia képviseletében. A hazánkban tizedszer megrendezett múzeumi hó­nap számvetésre késztet. Míg 1962-ben félmillió, 1970-ben már 700 000 láto­gatója volt a múzeumi /hó­nap rendezvényeinek. A múzeumi hónap az ország kulturális életének jelen­tős eseményévé vált. Új múzeumi népművelési for­mák születtek. Tartalmá­ban is teljesebbé tették a múzeumi népnevelő mun­kát. Az idén először szerepel programban a műemlék­ügy. A műemlékvédelem főleg az elmúlt két évti­zedben terebélyesedett ki igazán, s mutathat fel je­lentős, nemzetközi síkon is elismert eredményeket. Évről évre sorozatosan ke­rültek átadásra az olyan kiemelkedő értékű helyre­állított műemlékek, mint a budai középkori palota, a kőszegi vár, a visegrádi Salamon-torony, a felső­örsi és sárospataki temp­lom, Buda, Sopron és Győr védett műemléki város­magja stb. Az ünnepélyes megnyitó után átadták a vár kőtá­rát, amelynek anyaga nyolc évszázad emlékeit mutatja be. „Legkedvesebb képem” Csatári János: Eri , 1.N >: v:'x:­; -V. " - ■■ ' IIÉtÉltl \ ■ :»n „Voltaképpen csak négy éve fényképezek és veszek részt a Bajai Duna Foto­­klub tagjaként különböző rendű-rangú kiállításokon. Mérnöki munkám mellett a fotózás jelenti számomra azt a többletet, amely élénkebb színűre festi hét­köznapjaimat. Az Eri című képem 1968-ban készült és az első jelentősebb sikert hozta. Gondolom, egyszerű, gyerekesen tiszta őszinteséget ábrázol. Ha a felvételről ezt más is érzi — akkor elértem célomat. Számomra a gyermek — mint téma — örök, a forrás tisztaságával tárja fel azt is, amit mi felnőttek inkább rejte­getünk,” „Nem cserélném el a munkámat..." Csendes utcában lakik Zoboki Lászlóné. Szereti a nyugtató környezetet, hiszen zajos, hangos he­lyen dolgozik, ahol szünte­lenül szólnak a hangszórók, harsog a zene, a mecha­nikusan felerősített emberi beszéd. A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat kecs­keméti filmszínházainak a vezetője. — Miként érdemelte ki felettesei bizalmát — így hangzott első kér­désünk. — Negyedikes gimnazis­m^srüa*rs¥íC«in: 19. — Magának nincs ötös találata? A pincér vállat von. — Nekem hál’istennek nincs, de falubelinek alig van, majdnem mind a cirkuszosoké. Zima Jenő felfigyel erre, de nem mutatja. — Miféle cirkuszosok? — Jött ide valami vidéki cirkusz, már több mint két hete, azoké. Zima egy kicsit gondolkozik. — Ilyen sokáig megél itt egy cirkusz? A pincér vállat von. — Ez megél, úgy látszik. Máskor két napig ha itt vannak, már sok. — S ezek üres sátor alatt játszottak? — Nem mondhatnám. Sőt, azt mondják, mindig tele volt. Állítólag kivezényelték az iskolákat, a ktsz-ese­­ket, meg mindenkit. — Ki vezényelte ki őket? A pincér elmosolyodik. — Hát ki? A fejesek. Tudja, hogy van ez? A kultú­rának menni kell. Zima csak bólogat, hogy a maga részéről befeje­zettnek tekinti a beszélgetést, és elégedett is az ered­ménnyel. Szántódi házának pincéje, ahová Luciánót rejtette. Most éppen enni kap Szántóditól. Nem valami bőséges a vacsora. Szántódi óvatoskodva lép be, kezében a lábassal, Luciánó kezébe nyomja és alaposan megfedi: — Nagyon zajos vagy ... és rengeteget dohányzol... csak úgy ömlik ki a füst az ablakon. Ne bagózz! Luciánó gyatra kis vackához megy, megtalálja a cigarettát és a gyufát, magához veszi. — Ezt a néhány napot kibírod cigaretta nélkül. Aztán már felfelé menet az ajtóból. — .Éjfélkor feljöhetsz vizelni. Luciánó kétségbe van esve: — De nekem most kell, Szántódi hallani sem akar erről, egy mozdulattal elutasítja: — Most még nagyon világos van. * Zima Jenő ugyanazzal a mondhatni keménykalapos eleganciával és titokzatossággal, amivel a vonatról leszállt, sétálgat a falu utcáin. Mintha semmi dolga nem volna, mintha semmi nem érdekelné. Kirakat előtt ácsorog, benéz egy-egy udvarba, áll a mozi előtt, s végül befordul a bábaképző intézet utcájába. Amint így, szinte véletlenül betekint az intézet rácskerítésén át a portásfülkébe, egy ottfelejtett pla­káton akad meg a szeme, amelyen annak idején az emlékezetes „BOHÓC-NÉZŐ TALÁLKOZÓ-t hirdették meg. Ez most szemet szúr neki. Megáll, figyelmesen elolvassa, aztán egy hirtelen elhatározással belép az intézet kapuján. Az igazgatónő irodájában idegesen fogadja titok­zatos urat, és amikor túl van az első szabadkozáson, már a másodikat mondja: — Higgye el kérem, nekem sokkal kellemetlenebb. Szántódi elvtárs azzal hozta ide azt az illetőt, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb cirkuszművésze, és hogy a növendékek rendkívül sokat tanulhatnak tőle. Zima arcán most sem lehet észrevenni, hogy ismét egy számára fontos adat birtokába jutott. Szokása szerint megint nem arról beszél, illetve kérdez, ami érdekli, hanem valami másról. — Mégis, mit gondol, mit tanulhatnak egy bohóctól a bábanövendékek? Az igazgatónő ezt a kérdést is elhárítja. — Kérem, ha nekem a népművelési osztály helyettes vezetője azt mondja, hogy ez jó, és ezt feltétlenül meg kell csinálni, akkor én azt megcsinálom. Az igazság az, hogy maga Szántódi elvtárs sem tudta, hogy a találkozó botrányba fog fulladni. Zima nagyon óvatosan és burkoltan, tulajdonkép­pen csak most kezd rátérni arra, ami őt érdekli. — Szántódi elvtárs máskor is szervez ilyen talál­kozókat? — Itt nálunk még nem szervezett. — És a növendékek látták a cirkul műsorát? — Szántódi elvtárs kötelezővé tette egy előadás megtekintését. Zima egy kicsit gondolkozik. — Ez az ő stílusa? Ő általában minden előadás megtekintését kötelezővé szokta tenni? — Nem. Egyáltalán nem. Ezt most valahogy na­gyon .a szívén viselte. (Folytatása következik) ta koromban részt vettem egy pályázaton. Így kerül­tem kapcsolatba a népmű­velés akkori megyei veze­tőivel. Érettségi után, se­gítségükkel egy féléves népművelési tanfolyamot végeztem el, majd a me­gyei tanács népművelési osztályán dolgoztam. Ké­sőbb „átpártoltam” a mo­ziüzemi vállalathoz. Előbb propagandistaként dolgoz­tam, majd az Árpád, ké­sőbb a Városi mozi üzem­vezetője lettem és ez ápri­lisától a közös irányítás alá helyezett két kecske­méti filmszínház irányítá­sával bíztak meg. — Hallottunk kezde­ményező készségéről, ki­tűnő ötleteiről, követke­zetességéről. Tériké, így ismerik a vá­rosban elhárítja az elis­merést. munkatársait di­cséri, Studer Bélánét, fá­radhatatlan helyettesét. Az a célunk, hogy többet adjunk a hagyomá­nyos moziknál. Filmvitá­kat. kiállításokat rende­zünk, képzőművészeket, filmrendezőket hívunk meg. Járt nálunk Marina Vlady és Jancsó Miklós, Kovács András és Bara Margit... Tudjuk, hogy Kecskeméten nincs elegen­dő kiállítási terem és ezért szívesen közreműködünk egy-egy tárlat megrende­zésében a Városi mozi elő­csarnokában. Emlékezetes sikere volt Pálffy Gusztáv szobrainak. Szabó Zsuzsa batik-munkáinak. ma is dicsérik Pólyák Ferenc fa­ragásait. — Tehát sokoldalú közművelődési intéz­ménynek tekintik a mo­zikat. Korszerű álláspont, összhangban van műve­lődéspolitikánkkal. Ta­pasztalatai szerint az ál­talános kulturáltság nö­velését szolgáló fáradozá­saik eredménye megmu­tatkozik-e az értékes fil­mek látogatottságának javulásában? — Olyan sokféle hatás éri az embereket, hogy ne­­nezen mérhető egy-egy ak­ció, új módszer eredmé­nye, balsikere. Ezért ne­héz a válasz megfogal­mazása. Mindenesetre jó érzés, amikor a Kitörés-t, az ítélet című filmet any­­nyian megnéznek, mint a kétségtelenül népszerű kommersz-filmeket. Sze­retnénk hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy megismerkedjenek a „képi beszéddel”, a sajátos kifeje­zőeszközökkel. Október 4- lől a kortárs filmművésze­tet mutatjuk be 5—6 alko­tásból álló sorozatokban. Tematikus összeállítások­kal segítjük az általános és középiskolás diákok ta­nulmányait. — Diákkorában zon­gorázott, később műve­lődési házak ügyeit in­tézte, irodalmi esteket szervezett. Jól érzi ma­gát, megtalálja helyét jelenlegi munkakörében? — Semmi pénzért nem cserélném el szakmámat. Néhány esztendeje kértek, hogy vállaljak el egy igen megtisztelő állást a megye­­székhely egyik kulturális intézményében. Vonzott a feladat, mégsem tudtam el­szakadni a mozitól. Jut időm a továbbtanu­lásra, továbbképzésre. Je­lenleg az esztétikai speciá­lis kollégiumra járok, s szabad időmben olvasok. Szeretem Illyés Gyula, Nagy László, Weöres Sán­dor, Buda Ferenc verseit. örvendetes Zoboki Lász­lóné alapos tájékozottsága, olvasási kedve, mert bi­zony napi nyolc óránál többet tölt munkahelyén. Évekig a szakszervezeti bi­zottság, 1970 óta a párt­­alapszervezet titkára. Tár­sadalmi, politikai tisztsé­gében is a tőle megszokott alapossággal, lelkiismere­tességgel dolgozik. Aki ismeri így véleke­dik: méltán tüntették ki ez év nyarán a Szocialista Kultúráért érdeméremmel. A kecskeméti mozik ve­zetője, a megyeszékhely kulturális életének fárad­hatatlan munkása, Zoboki Lászlóné így köszönte meg az elismerést: „Igyekszem továbbra is helytállni. Ez a kitüntetés magasabbra emelte a mércét, tudom, többet várnak tőlem a jö­vőben.” K. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom