Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-03 / 233. szám
!*T1. október S, vasáraap S. oldal Valéria védőnéni Épp a sertéseknek adott enni. Piri Józsefné bácsalmási védőnő valószínűleg észreveszi arcomon az eltitkolt csodálkozást. Évődő hangon kérdezi: — Hallott már olyat, bőgj’ egy ga-dász felesége ne tartson sertést? Ilyen bevezetés után váltunk „komolyabb” témára. Először is azt kérdezem meg: hogyan lett védőnő. — Pedagógus szerettem volna lenni. Nem vettek fel. így kerültem a védőnőképzőbe. ötvenhatban végeztem. Az volt a célom, hogy szülőfalum, Kelebia közelébe helyezzenek. Így jöttem Bácsalmásra. Munkafeltételek ? — Amikor Bácsalmásra jöttem, ketten voltunk védőnők. Most vagyunk négyen. De akkor született egy évben kétszázhetvenhat gyerek. Hatvankilencben: szárharmincnégy. Tavaly ennél is kevesebb néhánnyal. De. hatvanötben csak hetvenhatan születtek. Ez volt a mélypont. Ügy tűnik, a gyermekgondozási segély itt is éreztette hatását. Ám a pár év előtti emelkedés megállni látszik. S így nem is vehető biztosra, hogy a születések számának viíszonylagos emelkedésében a segély játssza-e a fő szerepet, vagy pedig a házasságkötések nagyobb aránya. Az 50-es évek elején nagy számban született fiatalok ugyanis most vannak házasulandó, illetve íérjhezmenendő sorban. A demográfiai kérdések változatlanul izgalmasak, Bácsalmáson is. — Ami rendszeres, az az első szülés. Sok éves megfigyelésem szerint, §£ élet érj fékeinek sorában nem a gyermek foglalja el az első helyet. — Hanem? — A bútor. A fiatalok többnyire kapnak egy szobát a szülők valamelyikénél. Ezt a maguk igénye, ízlése szerint kívánják berendezni. Csakhamar rájönnek, hogy önálló lakásra van szükségük. Ennek megszerzésére gyűjtögetnek. Ezután következik a gyerek, az első. De mindjárt ezután a gépkocsi következik. A kiadások tehát megsokasodnak. Így a második gyermek, jó esetben, hat-hét év után követi az elsőt. A harmadikra azonban csak kivételes esetben kerül sor. Bácsalmás egykézik. Pirinével, csekély vitatkozás után, abban állapodunk meg, hogy ez a kifejezés nem túlzás. ■ ■ ■ ■ Kirívó anomáliák? Babonaság? Bácsalmásra ez korábban sem volt jellemző. A szomszédos nagyközségben jó tíz évvel ezelőtt még előfordult, hogy a szájpenészes gyermek szájába a macska farkát dugták. Piriné körzetében van négy cigánycsalád. Viszonylag sok gyerekkel. Noha a törődés nem növekszik arányosan a gyermekek számával, különösebb gond itt sincs ma rrjár. Inkább az öregeket hagyják sorsukra. Ez utóbbiak között akad olyan, amelyiknek csak a kocsiderékban jut fekvőhely. Általában ma már nem az a gond, hogy a gyermekeknek nem adják meg, ami szükséges, hanem az, hogy túlzott mértékben megadják. — Divatbábokat csinálnak a gyerekekből. E tekintetben a felvilágosító szó sem ér sokat. ■ ■ ■ ■ Holott Piriné esetében a közéleti tekintély sem hiányzik. Legutóbb, védőnői körzetében, tanácstaggá választották. Jelent ez többletmunkát? — Az az igazság, hogy nem. Ha valaki el akart helyezkedni, még ha másért nem is, csak azért, hogy a gyermekgondozási segélyre szerezzen jogosultságot, korábban is segítettem. Sorra jártam az üzemeket, a tsz-eket. Igyekezetem a legtöbb esetben sikerrel járt. Kötetlen munkaidője van. Ez azt jelenti, hogy körzetének lakói — akár szülői minőségben, akár anélkül — gondjaikkal, kérelmükkel az utcán is megállíthatják, a lakásán is felkereshetik, munkaidőben vagy azonkívül, hétköznap vagy vasárnap. Vagy akkor is, ha szabadságon van. ■ ■ ■ ■ Idetartozásának szálait újabban még szorosabbra fűzi — védőnő-társaival együtt. Vállalkozásuk nem több és nem kevesebb, mint az, hogy feldolgozzák a bácsalmási egészségvédelem történetét. A múlt nem nagy: félévszázados sincs. Kezdetben volt a Stefánia Szövetség, ezt követte a Zöldkeresztes Gondozási Kör, majd a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat. A mostani elnenevezés csak egyszerűen — Egészségvédelmi Szolgálat. Egyelőre még csak az „alapozó” munkánál tartanak. A visszatekintést nehezíti, hogy iktatás csak az 50-es évek közepétől van. Ám segítségét már kilátásba helyezte a „mindenttudó” bácsalmási könyvtár. Eddig — a kezdetektől számítva — harminchárom védőnő dolgozott Bácsalmáson. Hogy Piriné pontosan a hányadik? Nem tudunk megállapodni a rangsorolásban. Hatvani Dániel #/ Polgárává Kecskemét fogadott Látogatás Buda Ferencnél A délutánt leninvárosi lakásában töltöttem. Az ablakokból a ZIM szürke udvarára látni. Eső szemerkélt, s az üvegre tapadt port csíkokra mosta. Az erkélyen lim-lomok — ha kilépnék a hűvösbe, ott is ugyanezt a zsúfoltságot érezném, mint idebenn a lakásban. „Kincseket őrzök a szobasarokban: vén szerszámokat, paraszti eszközöket.” — írja egyik versében. Valóban így van. A modern lakás berendezési tárgyai közé mindenféle avitt, öreg, kimustrált dolgok ékelődnek. Egy parasztházban bizonyára az udvar szemétgödrébe vetnék a legjavát, itt azonban a polcokon, a földön és a falra akasztva feloldják a lakásművészet bútorainak uniformizmusát. Föld, vas, fa, öreg tanyák levegőjét árasztják. De a zsúfoltság érzése, mely már a lakásba lépve megragadja az embert, nem ezektől származik. A szűk. sötét előszobában különféle használati eszközöket kerülgettem érkezésemkor és az aprócska konyha ugyancsak tehetetlennek bizonyul az ott található dobozok, ládák befogadására. A nagyszobát nemkülönben költözködés előtti állapotban véli a látogató. Csupán egyetlen helyiségben mozdulhatok _ körültekintő óvatosság nél__ kül: a gyerekszobában. De '•■■■ ott sem a valóságos térbá- felkölTözTem a torit. — e néhány tárgy alkotja a berendezést. Négy gyerek lakóhelye ez a kicsiny helyiség, s így érthető, hogy mást már nem igen lehet itt elhelyezni. És a gyermekhad igencsak számos holmiját tároló alkalmatosságok szétvándorolnak a lakásban. Persze nemcsak a holmik, hanem maguk a gyerekek is. Beszélgetésünk alatt is félszemmel a legkisebb Budacsemete ügyködésére figyelünk. Csupasz négy fal, gyerekákombákomokkal díszítve, három keskeny ágy, öreg szőnyegek a padlón Nemrégiben újabb aprósággal gyarapodott a család. — Hová helye- Buda Ferenc szkeptikusan vállat von. — csillárra — mondja, és fölfelé int. A mennyezetre nézek, és mi sem természetesebb, jutottam ... Talán majd h > elhagyják a nyomdát a fo-dítások, még délebbre ereszkedhetek a Balkánon. Cigarettára gyújtunk, nyűgös kisfiát az ölébe v szi. — Elég jól haladok i munkával — magyarázza. — Elkészült vagy kelsz találóskérdés, közmond . és versből is ugyanennyi — sor. Már körvonalazódit az anyag, akár külön kötetben, akár gyűjteményes formában, más fordításokkal közös kötetben kívánja megjelentetni a kiadó... Szívesen beszél új munkájáról, de engem mégis az önálló Buda Ferenc versek érdekelnek jobban. Közelmúltban megjelent kötetére terelem a szót. — Azt hiszem, elégedett vagyok vele... — mondja elgondolkozva. — Gyorsan elfogyott, szépeket írtak róla; ez minden. Jó lenne egy utánnyomás, biztosan akadnának még, akik megvásárolnák. de nem hiszem, hogy sor kerülne rá. Az ilyen nem igen divat nálunk. Hajnal Gabriella szőnyegterve eredetileg nem a borítólapra készült, de azért tetszik. Én is gondolkc dtam egyébként illusztrációk készítésén, de úgy vélem, nem tudok elég jól_ rajzolni. Talán hatóbb időm lenne, elszórakozhatnék. Ott a falon is van egy évekkel ezelőtt félbehagyott képem. Játék gyanánt kellemes időtöltés... — De a fordítás mellett hogy ott világítótestnek Beírásra azért marad még nyoma sincsen. icsvkka*istiM n: 18. Felkapja a keze ügyébe eső újságot, amelyiknek fő címe: 58 DARAB ÖTTALALATOS EGYETLEN FALUBAN, és azt csapkodja. Ordít. — Elárultál, tönkretettél. Itt az eredmény. Luclánó most sem zökken ki nyugalmából, annál is inkább, mivel ártatlan. Kifordítja zsebeit, és megmutatja, hogy sem egy fillérje, sem egy érvényes lottószelvénye sincs. Ez a válasza. Szántódi tovább tajtékzik. — Nem érdekel. Egy szavadat se hiszem. Ismét az újságot csapkodja. — Botrány: Vége a karrieremnek, az üzletről nem is beszélve. Lueiánó vállat von és egy közömbösséget kifejező mozdulatot tesz. Szántódi ettől még dühösebb lesz. — Neked mindegy? — Nagyjából. Ami hasznom nekem ebből volt, van, lesz... — De miért? Miattam? Miattam? Lueiánó most egy árnyalattal keményebb és határozottabb hangot üt meg. — Hál’istennek neked is, nekem is van rendes kenyérkereső foglalkozásunk. Az élet alapja a munka. Szántódi egyszerűen elképed erre. Levegőt sem kap. Aztán végül erőt vesz magán. — Remélem tudod, hogy öt nyomozó már megérkezett Lueiánó ettől sem jön zavarba, amellett nem is érti. — Milyen ügyben? — Idióta. — Mi nem csaltunk. — Ki hiszi azt el neked? Rajtam kívül ki hiszi el neked? Ezt nem hiszi el senki. — Pedig így van, látod. — Neked most el kell tűnnöd. — Nekem? Miért? — Azért, te szerencsétlen, mert ha ezek rájönnek, hogy te előre tudod, úgyis lakat alá tesznek. — Engem? — Téged, hát! — S ugyan miért? Talán tilos eltalálni a nyerőszámokat? Szántódi széttárja a karját, ekkora értetlenséggel és naívsággal szemben tehetetlennek érzi magát. — Mondd, hát te teljesen hülye vagy? Te nem itt élsz? Mit gondolsz, tűrni fogjál? ezt? Hát ki fog lottózni ebben az országban, ha kiderül, hogy minden héten tied az ötös találat? Vége a bulinak. Én magam is úgy, terveztem, hogy havonta csak egyet dobunk be, egy ötöst és mellette kis négyeseket A páratlan heteken. És azokat se mindig itt, természetesen. Hol itt, hol ott. Dehát ennek vége, barátom. Most jönnek a nyomozók és nagyon barátságosan ugyan, de annál határozottabban felkérnek, hogy ne foglalkozz a lottóval. S ha nem kapják meg a szükséges garanciákat, akkor megteremtik. Lueiánó ezt sem érti. — Megteremtik? — Igen, kérlek szépen. Elraktároznak egy olyan helyre, ahol csak nagyon elvétve kerül a kezedbe lottószelvény. — Ezt nem tehetik. Rám itt szükség van. Én minden este a szünet előtti utolsó számot csinálom a műsorban. Szántódit ez most már nem érdekli. Már döntött. Parancsol. A szekrényből elővesz egy postás egyenruhát. — Ezt most azonnal vedd fel. Egy nagy postás táskát is átad. — Ezt a válladra. Mintha kézbesítenél. A címem tudod. Egy kulcsot ad át. Jó nagy kulcs. — Ez a pincekulcs. Lueiánó egyáltalán nem érti, de látható rajta, hogy engedelmeskedik. • Vasútállomás. Befut a pesti gyors, egy sötétbe öltözött komoly, rezervált úriember száll le róla és bemegy a restibe. Egy sarokasztalhoz ül le, és rendel valamit. Nagyon ráérősnek látszik, unottan és kötetlenül szemlélődik, mint egy turista. A kötetlen szemlélődés alatt azonban szigorú figyelem és céltudatosság. érződik. Amikor a pincér leteszi a megrendelt pohár sört. csak úgy egészen mellékesen megkérdezi tőle. (Folytatása következik) — A gyermekek nevelésétől eltekintve mivel töltőd napjaidat? — kérdezem. — Leginkább fordítok nem sok. Ez a nem éppen ideális bár azt hiidőd? . — Hát lakás munkahely, szem ezt mondanom sem kell. írtam nemrég egy hosszú költeményt Tanyahazám címen, a közeljövőben a Forrásban olvashat? mostanában. A nyár eleje ^esz- Révész Napsugár na óta foglalkozom a török népköltészettel. Az oszmán törökök világát, hagyományait, szokásaikat bizonyos szempontból hasonlónak érzem elődeinkéhez. A versek, népdalok, találós kérdések és a ritmizált, rímes közmondások sok és szép bölcsességet rejtegetnek. Bennük az egyszerű emberek. a földművesek és állattenyésztő lakosság világlátása nyilatkozik. A kezdetben nyersfordítások alapján dolgoztam, de a gyakorlás következtében egyre jobban elsajátítom a gyón szép rajzokat, metszeteket készített hozzá, és arról is beszélgettünk, hogy esetleg együttesen kinyomtatjuk. Akkor a szöveg illusztrálja majd a képeket ... Azt kérdezed új kötet?.. Lassar az is alakul. Talán a télen már meg is köthetem a szerződést, és akkor jövőre meg is jelenne. Nem lesz vastagabb az előzőnél, de azt hiszem, ez nem nagy baj. Szerintem hasznosabbak a vékony verseskötetek. Egyébként nemigen tervezgetek. Pénzt kell keresni, nyelvet is. Hiszen rá va- talán majd kapunk egy na gyök kényszerítve a tanú- gyobb lakást... Hát ilyen lásra. — Egyszóval szereted ezt a munkát... — Igen. Műhelygyakorlatnak, hogy ne mondjam rendszeres „tréning” gyanánt is jó szolgálatot tesz. Ügy tudom, ezzel a nyelvvel és kultúrkörrel más nem is foglalkozik Magyarországon. Lám, végre olyan munkára akadtam, amellyel életem végéig foglalkozhatok. Jó lenne természetesen személyesen is találkozni ezzel a magyar történelemben igencsak döntő szerepet játszott néppel, a mai emberekkel, de ezt még mondani sem merem. A nyáron Bulgáriáig ugyan már elprózai dolgok foglalkoztatnak leginkább. „A lét határozza meg a tudatot.” Távozóban Buda Fenéktől, felnézek a leninvárosi toronyház harmadik emeletének ablakaira. Azt hiszem, már valamivel jobban ismerem verseinek indítékait. A tétovaságot és a feszítőerőt. Otthon pedig kézbe vettem kötetét. Találomra felnyitom, hadd halljam a költő igazi versbe formált szavát. Mit tudsz hazádról, hát mit ismersz hazádból, te boldogtalan? Pavloviís Miklós
