Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-24 / 251. szám
Í971. október 24. vasárnap 8. oldal Ha a vége jó... Egy útépítés története Az összefogás eredménye: egy évvel hamarabb CSUPÁN néhány nap választ el bennünket attól, hogy Kecskeméten átadják a forgalomnak az E—5-ös főútvonal lezárt szakaszát. Egy évvel - ezelőtt, 1970. október 21-én jelentettünk meg először az E—5-ös úttal kapcsolatban egy cikket, amelyben arra kértük az illetékeseket, adjanak választ, mi indokolja a főútvonali régi burkolatának felszedését, hiszen azon fél évig semmiféle munkát nem végeztek. Cikkünkre a KPM Közúti Igazgatósága válaszolt, kérve a szerkesztőséget: tárjuk az olvasók elé a valóságot. Mi e kívánságnak eleget tettünk, s a továbbiakban is rendszeresen írtunk az útépítés helyzetéről. Egy kicsit talán a lapnak is része van abban, hogy egy évvel később már az út átadásáról beszélhetünk. Idézzük most röviden azokat a véleményeket, olykor nehézségeket, gondokat. amelyek végül is az út átadásához juttatták el az építőket. * * * 1970. NOVEMBER 14. Három vélemény, kétfajta igazság címmel ebben a lapszámunkban a beruházó, a kivitelező és a csatorna építőjének véleményét kötöttük csokorba, akik — hogy, hogy nem — homlokegyenest ellenkező véleményt mondtak az út építését illetően. A beruházó kijelentette: Az út 1972. július 31- re készül el. A kivitelező, a Vízmű Vállalatra hivatkozva mondotta: Ha 1971. július 30-án átadják a területet, 1972. július 31-ig elkészülnek. A Vízmű Vállalat 18 hónapos határidőt kötött ki a csatorna megépítésére, vagyis a csatorna elkészülése 1972 áprilisában várható. 1970. DECEMBER 12. Mindhárom vállalat vezetőjét meghívtuk szerkesztőségünkbe, ahol egy ankét keretében — javaslatunkra — a vállalatok igazgatói egyetértettek azzal, hogy szocialista együttműködési szerződést kössenek, s próbálják meg előbbre hozni az út elkészítésének határidejét. Akkor — a lehetőségek birtokában — úgy látták, hogy az út a forgalom számára 1972 márciusában megnyitható lehet. 1971. MÁJUS 5. Ügy éreztük az öthónapos csend után, hogy megfeneklett az E—-5-ös út építésének ügye. Lapunkban megjelent cikkünknek egyik alcímében kérdeztük meg: Átadják-e december 31-re az E—5-ös út lezárt szakaszát? Az érintett vállalatok vezetői között a cikk hatásaként parázs vita keletkezett, de végül is megszületett az a szocialista szerződés, amelyben az érintett vállalatokon kívül a Petőfi Népe is részt vállalt, mint e munkálatok kezdeményezője, propagálója 1971. JŰNIUS 2. A csajól halad a munka, s kiváló a vállalatok közötti együttműködés. 1971. JÚLIUS 3. Üjabb megbeszélés történt a KPM Közúti Igazgatóságánál, ahol az éles vita akörül folyt, keszítsen-e a Vízmű Vállalat a mélyvezetésű csatorna fölé betondugót, biztosítva ezzel az épülő út burkolatának szilárdságát. Ez a megbeszélés eredménytelenül zajlott le, de később a Közúti Építő Vállalat vállalta a munka elvégzését. Akkor mi magunk is — kishitűen — már-már arra gondoltunk, nem készül el az út december 31- ig. Igaz, figyelmeztettük az illetékeseket, hogy augusztusban befejeződik a csatornázás, s az útépítést a már meglevő csatornák fölött meg lehet kezdeni. 1971. AUGUSZTUS 11. Az olvasó, ha visszalapoz az újságba, elmosolyodik, mert a csatornázás befejezése előtt már ezt írtuk: november 30-án átadják az E—5-ös út lezárt szakaszát. Mi volt az, ami optimizmussal töltött el bennünket? A szocialista szerződés értelmében a Vízmű Vállalat nagy erővel dolgozott, s már előttünk is nyilvánvalóvá vált: augusztusra a csatornázás befejeződik. Akkor a Közúti Építő Vállalat főmérnöke már jelezte, ha augusztus 30-ig rendelkezésükre áll a munkaterület, november végéig ők is befejezik a ' munkát 1971. SZEPTEMBER 1. Az együttműködési szerződés megkötése és annak betartása a dolgozóknak lehetőséget kínált arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére munkafelajánlást tegyenek, s november 7-re átadják az utat. Az egyik vállalást követte a másik. Az E—5-ás út átadása mellett a Vízmű Vállalat elhatározta, hogy október végére az E—5- ös út és a Jókai utca kereszteződésében befejezi a csatornázást, ám erre rátromfoltak az útépítők, s ők arra vállalkoztak, hogy november végéig a csomópont burkolatát is elkészítik. 1971. SZEPTEMBER 3. Gyorsan haladt a csatornázás, az útépítés, dm nagy gondot jelentett a Széchenyiváros gázvezetékének áthelyezése. Nagyon sok tárgyalás és vita előzte meg a munka elkezdését, de végül is győzött a józan ész. A DÉGÁZ Vállalat so ron kívül biztosította a vezeték átépítését. közölték, hogy határidő előtt egy hónappal elkészült a csatorna az E—5-ös úton. További dátum már nincs. Több cikket az E—5-ös úttal kapcsolatban nem közöltünk, ám birtokunkban van egy levél, amelyben a KPM Közúti Igazgatósága arról értesít bennünket, hogy 1971. október 26-án megtörténik az E—5-ös út műszaki átadása. Tulajdonképpen egy év telt el, s elkészült az E—5- ös út. Mit tehet ehhez az újságíró? Talán annyit: Szükségtelen volt másfél évig huzakodniok a vállalatoknak, rögtön azt kellett volna tenniük, amit később, 1970. december 12-én: megkötni a sz>cialista együttműködési szerződést. A munkásokhoz, a pártszervezetekhez kellett volna fordulni, s akkor hamarabb megteremtődik e nagy munkának valamennyi előfeltétele, s hamarabb mentesült volna a város többi útvonala a nagy forgalomtól, s előbb készült volna el az E—5-ös. De most már hagyjuk a szemrehányást! A nagy munka végón, egy sokmilliós beruházás befejezésekor, különösen, ha az ilyen kollektív együttműködésen alapul, az újságírq, aki végigkövette az út építésének valamennyi szakaszát kijelentheti: köszönet érte valamennyi munkásnak, mérnöknek, műszaki és pénzügyi szakembernek, igazgatási és más vezetőknek, mert a közösség erejével majdnem egy évvel hamarabb valósítottak meg az E—5-ös út építését. Gémes Gábor Felmondás vagy bosszúállás? Lassan három hónapja már, hogy — július 30-i és augusztus 1-i lapszámunkban — kétrészes elemző riportban bíráltuk a Jánoshalmi Bácska Ktsz termelési és vezetési módszereit, a szövetkezeti demokratizmus sorozatos megsértését. Az írásnak azzal a nem titkolt szándékkal is adtunk helyet, hogy a ktsz vezetői kinyilvánítják majd egyetértésüket, illetve egyet nem értésüket. Ez esetben nyilvános eszmecsere alakulhatott volna ki a felvetett problémákról. A ktsz vezetői azonban mindmáig sem szóban, sem írásban nem reagáltak a kétrészes cikkre. Ilyen helyzetben mit tehet a lap? Kénytelen tudomásul venni a hallgatást. S még egyet tehet... Figyelemmel kísérheti azokat a szervezeti intézkedéseket, amelyeket a szövetkezet a „saját körein” belül érvényesít. Nem, nem a hibák kijavításának a jegyében! Hanem azoknak a fiélreállítása végett, akik a cikk íróját információikkal, állásfoglalásaikkal hozzásegítették a problémák feltárásához. Akik nem Herédi Kálmán elnök és közvetlen környezetének szájaíze szerint beszéltek. kozással kereste fel: a vezetés magatartását igazolni akaró érveket és magyarázatot fog hallani. Ábrahám János megnyilatkozását azonban az elégedetlenség, a keserű kiábrándultság jellemezte. Idézzük fel újból az idevonatkozó néhány mondatot: „— Ennek a szövetkezetnek vége. Falusi társulat, a vezetők: kiskaliberű emberek. Hozzám csak akkor szaladnak, amikor baj van. Utána: ejtenek. Alkalmazottaim írtak be, hogy jelöljenek a vezetőségbe. Válaszra sem méltattak. Minden az építőipar, mégha a gatyánk rámegy, akkor is.” a a u ■ Egy ilyen intézkedésről már hetekkel korábban tudomást szereztünk. A másikról újabban értesültünk. Ábrahám Jánosról van szó, aki nemrég még á ktsz bajai bőrdíszmű részlegének volt a vezetője. A dolognak külön érdekességet kölcsönöz, hogy a részlegvezetőt az újságíró — előzetes értesülései alapján — azzal a vára$olívadkertről — csabai módra 1971. SZEPTEMBER 25. Mészáros János, a Közúti Építő Vállalat igazgatója ekkor adta az első jelentősebb tájékoztatást az útépítésről. Akkor közöltük, hogy mennyi betont, menynyi aszfaltot használnak fel, mennyi földet termeltek ki. 1971. OKTÓBER 7. Az tornázás gyorsan halad, ír- ßszak-B ícs-Kiskun megyei tűk akkor, s közöltük hogy v;zmq Vállalat igazgatója, lezárják a Kodály Zoltán Benkó Zoltán, elküldte teret, elterelik az autóbusz- hozzánk a vállalat munkáforgalmat. örültünk, hogy ‘ sainak levelét, amelyben A helyi ellátás javítására rendezett be húsüzemet a községben a Soltvadkerti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Sertéshúsból harmincféle töltelékárut, illetve szalonnát állítanak elő, s az üzletekben tőkehúst is forgalmaznak. Az idén háromezer sertést és ugyanennyi birkát vágnak le, de ez a mennyiség jövőre tovább növekedik, amit új hűtőtér kialakításával alapoznak meg. Különösen a csabai módra elkészített kolbász és a szalámi kedvelt, amelyre a fővárosból, valamint Dunaújvárosból és Miskolcról is kapnak megrendelést. A képen: A sonka szalámit tölti Laczi Kálmán üzemvezető és Bajusz Mátyás. (Pásztor Zoltán felvétele) Simogatás helyett — pofon. Kinek ne esne ez rosszul? Ám ez a ktsz vezetőit nem a történtek fölötti elmeditálásra, hanem a bosszúálló számonkérésre sarkallta. Az elhatározás egy jó hónapon át érlelődött. Szeptember 3-án az elnök rövid levélben felszólította Ábrahám Jánost: adjon jelentést a vezetőségnek arra vonatkozóan, hogy a Petőfi Népében a neve alatt megjelent nyilatkozattal egyet ért-e. Válaszában a részlegvezető közli, hogy csak az esetben ad jelentést, ha közük vele a vezetőségnek azt a határozatát, amelynek alapján ilyesmit kérnek tőle. Az újabb elnöki levél — kelt szeptember 15-én — hangneme fenyegető: ......a szövetkezet vezetősége ... határozatban ismételten felhívja figyelmét, hogy a sajtóban tett nyilatkozatával kapcsolatban jelentését ... 3 napon belül tegye meg, eüenkező esetben úgy tekintjük, hogy a vezetőség határozatának végrehajtását megtagadja.” Ábrahám továbbra te ellenáll. Ezt írja: „...nyilatkozni csak úgy tudok, ha tudom azt, hogy konkrétan mivel kapcsolatban kérik nyilatkozatomat, valamint azt, hogy nyilatkozatomat milyen célra kívánják felhasználni.” S lentebb hozzáteszi: „A személyes jó munkahelyi kapcsolatunk : fenntartása érdekében tej hát én kérem — az eseti e- I ges félreértéseim meffúő| zése miatt — hogy jelöl| jék meg azon mondatokat I esetleg szavakat, melyekre konkrét választ, nyilatkozatot kémek.” Válaszában az elnök s^ószerint idézi az itt fentebb is felidézett bekezdést. A részlegvezető ekkor elszánja magát, hogy megadja a kért jelentést Imigyen: „Ennek a szövetkezetnek vége, ha a torzsalkodás tovább is tart. mert az ellenségeskedés nagyban befolyásolja a szövetkezet működését, negatív irányban. Falusi társulat, mert a vezetőség tagjai — tisztelet a kivételnek — rátermettség és szakképzettség hiányában érdemben nem folynak bele a szövetkezet vezetésébe és irányításába. Vezetőségi működésük k;merül abban, hogy a felvetett határoz-ti jav-s1 "tokát jóváhagyólag tudomásul veszik, de annak helyes, vagv helytelen voltát. vagy időszerűségét és a szövetkezet működésére való kihatását nem tudhatják elbírálni. Ezt értem kis kali bér űség alatt. Számos esetben előfordult, hogy ipari vásár vagy megyei kiállítás alkalmával, amikor már kevés volt az idő, jöttek hozzám, hogy intézzen el, szervezzem meg, ígérve, hogy honorálni fogják érdemi és a szövetkezet fellendítése érdekében tett fáradozásomat, de amikor elintéztem, elfeledkeztek ígéreteikről. A műkőrészleg dolgozódnak kérésére, hogy jelöljenek a vezetőség tagjai közé, nem válaszoltak, hanem kijöttek a dolgozókat lebeszélni, hogv álljanak el az ilyen kéréstől. Az építőipart mindenek elé helyezik... és így annak nem gazdaságos, vagy kevésbé gazdaságos volta csak másod rangú kérdés. A többi részleget mostohán kezelik, pedig arányos kapacitásukat illetően lényegesen jobban hozzájárulnak a szövetkezet eredményes működéséhez, rmnt az énítőipar. E véleményemben a tagság jelentős része osztozik. ... Kijelentem végül, hogy nem hagyom magam felhasználni eszköznek eay mesterségesen élesztgetett, olyan torzsalkodásból és hiúságból eredő ügyben, mely a kérdéses újságcikk megjelenését is megelőzte és évek óta folyik szövetkezetünknél. Nem lehet cél tovább szítani az ellentéteket. mert annak cs"k a szövetkezet és főképpen a dolgozók vallják kárát” Basa Akár le sem írta volna az utolsó mondatot... Olyan helyzetet teremtett maga körül, hogy októb-r 4-én jobbnak látta beadni a felmondását. Két nap múlva megkapta az elnök válaszát, miszerint felmondását elfogadták, s már gondoskodjak is az új részlegvezetőről. Másnap, október 7-én, váratlanul arra az eihatározásra jut. _hogy f"lmondását visszavonía. „T'sz*e- 1 ettel bejelentem a Vezetőségnek, hogv az október 4- én általam különböző okokmiatt írt felmondásomat visszavonom, mert elismerem, hogv hibát köv<*tt°m el. és kérem, hozv a továbbiakban a folyamatos mun- - kaviszonvom szíveskedj :k jelen bejelentésem alapján tudomásul v°nr! és felmondásom érvénytelennek tekmteni.” Ám a ,.megtérő” számára mnes bocsánat. Az rkt/ber 9-én keü elnöki levél szerint munkav:szonvát december 31-el megszüntetik. Hozzátéve azt is. „munkaköre átadásiak be* "önzésétől munkájára igénvt nem tart.” Olvan ember számára, mint .ábmibám János aZ ‘■'ÍTmlve^ked és n°m o'mzntt különösebb gondot. Jelenleg már a méVkúti kd'z alkaima7á=ábnn áll, ahová t!zedmavávai ment át a bajai részlegtől. Az Ügy tanulságai? Ezek helyett a folytatásos c’kk effv másik megállapítása kívánkozik ide: „De szó sincs a szövetkezeti rloirrar'iVrofi'zrpiioán^'}^ H^VTP-p.T! róM Akik «•csQTn^k q7 nv$. !ukat. hoss-mbb távon aligf)lpno’7V»nti*h^ TT1'02 a B*m:kq K+Qz-ben.** Érvényéből ez a megállapítás, sajnos, mit sem veszített Hatvani Dániel
