Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-20 / 247. szám
WM. október W>, szerűar & oldal Iskolai oktatás és termelés Hatéves vizsgálat tapasztalatai Ha az adatoszlopokkal telezsúfolt papírlepedőket kiterítenénk, két íróasztal is kevésnek bizonyulna alájuk. Ezért nagyobbára csak a számok által jelzett tendenciákat veszem szemügyre. Azokat sem részleteiben, hiszen hoszszú munka lenne elemzésük. Inkább csak ellenőrzőm Rácz Jánosnak, a Kiskunhalasi Városi Tanács népművelési felügyelőjének megállapításait, aki tájékoztat eme hat évvel ezelőtt elkezdődött vizsgálat tapasztalatairól. A vízszintes sorok a város üzemeinek nevét, adatait, a függőlegesek pedig létszámuk alakulását es dolgozóik iskolai végzettség szerinti megoszlását tüntetik fel. Az 1964, 1968 és 1970-es évek állapotát tükrözik a kimutatások. Kiskunhalas ipari munkásságának műveltségi helyzetéről beszélgetünk. Beszédes adatok — A számadatok végső összesítése még nem fejeződött be, de nagy vonalakban már így is körvonalazódik városunk munkástársadalmának belső átrétegeződése — magyarázza Rácz János. — Növekszik az üzemekben foglalkoztatottak létszáma — de összetételük kedvezőtlenül alakul. 1964 óta egyenletesen csökken az általános iskola nyolc osztályát elvégzettek aránya. Azt hinné az ember, hogy nagyobbrészt az idősebb korosztályok alkotják a hiányos alapműveltségű munkások csoportját De nr-rri. Többségük fiatal. Valóban elkedvetlenítök az adatok. De miként lehetséges ez? .. A városi oktatás áll ilyen „gyenge lábakon”?.. — érdeklődöm. — Nem erről van szó. A kiskunhalasi üzemek az elmúlt években — az ország többi vállalatához hasonlóan — termelésüket elsősorban létszámnöveléssel igyekeztek fokozni — magyarázza Rácz János.— E számoszlopok rávilágítanak e folyamat „emberi összetevőire” is. A városban egyre kevesebb „szabad munkaerő” akad, ezért a környező falvak, tanyaközpontok, a mezőgazdaságban felszabadult lakossága áll itt munkába. Űj iparágak keletkeztek, új üzemekben indult meg a termelés, — a papíripari —, a pamutnyomó vállalat és a Ganz-MÁVAG gyáregysége, egyik sem idősebb öt évesnél. — Az alkalmazott bejáró munkavállalók túlnyomó többsége ezért alacsony képzettségű. Visszatérd gondok Kiskunhalas üzemeiben foglalkoztatottak ötven százalékának hiányzik az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzését tanúsító bizonyítványa — morfondírozok magamban a papírokat nézegetve. Megyénk oktatási problémáinak valóságos összesítése ez a szomorú számadat; külterületi, tanyasi iskolák osztályainak egykori tanulói állnak az adatok mögött. A pedagógia problémáival foglalkozó szakemberek évek óta hangoztatják, hogy országosan több, még több pénzt kell iskolarendszerünk korszerűsítésére fordítani. Az oktatási intézmények ugyanis — mint ezt a kiskunhalasi példa is bizonyítja — közvetett termelőüzemek. A kikerülő fiatal „munkaerő értéke” valóságos szellemi-anyagi érték; nagyságát pedig elsősorban az osztálytermek felszereltsége és a jól képzett neve- i lók szaktudása, hivatás; szeretete határozza meg. j Az oly sokat hangoztatott, j szüntelenül visszatérő ref- I rén erre hívja fel a gazdasági szervek figyelmét: á vállalatok közvetlenül is érdekeltek a művelődésügyi intézmények sokoldalú támogatásában. A villamosított tanyai iskolákban, a hétközi diákotthonokban legnagyobbrészt a vidéki üzemek számára képeznek jól hasznosítható munkaerőt. A megoldás kényszere — De mit tesznek a termelékenység növelésének legfontosabb feladataként ■az iskolai-szakmai ismeretek terjesztéséért a vállalatok?' — kérdezem. — A kimutatásokban ilyen törekvésre kevés nyomot találni. Evröl-évre növekszik a segéd- és betanított munkások aránya (immár 40—40 százalék) — a szakmunkások rovására. Egészséges jelenség ez? .. — Sajnos üzemeink későn „kaptak észbe” és csak most kezdenek intézkedéseket hozni e káros folyamat megváltoztatására. Ä jelenlegi "bérezést rendszer szerint alig-alig van különbség a szakmunkás és a hat általános osztályt végzett segédmunkás jövedelme között. Ez pedig nem igen ösztönöz tanulásra senkit. A dolgozók általános iskolájának létszámadatai is ezt mutatják ... — Ezek a számoszlopok pedig egyértelműen jelzik a mai és a holnapi fejlődés gátjait? — A felmérések adatai elkedvetlenítőek. ez igaz, de egyben figvelmeztetnek is. A tennivalókat két fő irányba kell csoportosítanunk. Egyrészt érdekeltté kell tenni a dolgozókat a szakmai műveltségük gyarapításában — másrészt pedig megteremteni az ismeretanyag megszerzésének lehetőségeit. Az előző kérdés a differenciált és céltudatosan kialakított bérezéshez kapcsolódik, az utóbbi pedig a dolgozók általános iskoláinak és a különböző szakmai tanfolyamok megszervezésének szükségességére figyelmeztet. Első lépés. •• A népművelési felügyelő elmeséli az úgynevezett üzemi osztályok tapasztalatait. Első lépésként három osztályt sikerült megszervezni a vállalatok hatékony és készséges támogatásával. A Barnevál, a Fémmunkás — a Faipari és a Ganz-MÁVAG — és a MÁV egységeiben összesen három tanulócsooort kezdi meg a munkát az 1971/72-es tanévben. Mintegy nyolcvan ember. A résztvevőket az üzemek „szervezik”, maguk adnak szabad osztálytermet, fedezik az oktatással kancsolatos különféle kiadásokat. De én úgy gondolom, e nyolcvan ember beiskolázása csupán az első lépés, és az érdekeltek kis hányadát érinti csupán. Ezt még sok megfontolt intézkedésnek kell követnie. A számadatok elárulják ugyanis, hogy a dolgozó férfiak 20 százalékával szemben a nőknek csupán 8 százaléka szakmunkás, és az általános műveltség tekintetében még kedvezőtlenebb statisztikai adatokkal „büszkélkedhetnek” A dolgozó asszonyok tanulása a férfiakénál bonyolultabb problémákat vet fel —, s talán ezért van az, hogy még csak kísérletet sem tettek „női” osztályok szervezésére. „Nincs hol, a könnyűipari üzemekben még építkezések folynak, talán majd jövőre megkíséreljük” — ez volt az érintett vállalatok vezetőinek véleménye. A vállalatok jelentős pénzösszegeket fordítanak a termelés növelését szolgáló berendezések megvásárlására, üzembe helyezésére, de arra kevésbé gondolnak, hogy az egyre bonyolultabbá váló termelési körülmények között csak szakmailag művelt emberek állhatják meg a helyüket. A szakmai műveltség pedig a jól megalapozott általános műveltségre épül. A termelőerők fejlesztésére korszerű gépeket, termelési eszközöket — és korszerűen gondolkozó, munkájuk fogásaihoz jól értő embereket feltételez. A kettő kapcsolata dialektikus — kölcsönös; A marxizmus klasszikusainak eme felismerése még Kiskunhalason is érvényes, akár emlékeznek erre tanulmányaikból a gazdaságok vezetői, akár a saját kárukon tanulják meg. Pavlovits Miklós A Kecskeméti Műsorkalauz Néhány évvel ezelőtt jelent meg először, örömmel üdvözölték akkor a kecskeméti lokálpatrióták, a város kulturális élete iránt érdeklődők. Az az igény hívta életre — s most is azzal indult újra ez év elején —, hogy összefoglalója, „mozgósítója” legyen a megyeszékhely sokrétű, sokirányú kulturális életének. Fontos volt az ilyen segítőeszköz, mindig, ám különösen fontossá lett napjainkban, a „tömegkommunikációs eszközök korszakában”, amikor száz és száz dolog közt válogathat az érdeklődő. Es — valljuk be — a választás a legtöbbször nagyon nehéz. Nézzük talán a Kecskeméti Müsörkalauz idén megjelent tíz számát. Mi-minden közt válogathatott a kultúra iránt fogékony kecskeméti lakos ebben a közel egyéves időszakaszban? A mozik, színházak műsorain túl meglátogathatta a múzeum kiállításait, számszerűit tizenkettőt. Ezek közül különösen a Téli tárlatot, a Korda Vincekiállítást, és a zalai népművészetet bemutató kiállítást emelnénk ki, valamint az állandó jellegű Katona Jőzsef-kiállítást. A Művelődési Központban ezekben a hónapokban általában 4—5 szakkör működött, s több tucat^ ismeretterjesztő előadást tartottak. A hangversenyek és a Fotóklub programja, s a műsornaptár tették még színesebbé a Műsorkalauz egyes számait. Dicséretes ä szerkesztő törekvése, hogy az első számtól kezdve igyekszik bemutatni, a közönséghez közelebb hozni az itt élő művészeket és a művészeti együtteseket. így került sor Pátfy Gusztáv, Cseh Éva, Szappanos István képzőművész. Hatvani Dániel költő, Pólyák Ferenc fafaragó és Kiss Andrea keramikusművész bemutatására. A Forrás című folyóirat, a „Círóka” Bábegyüfctes, a Művelődési Központ Kamarakórusa a Müsörkalauz lapjain keresztül vált még ismertebbé a közönség körében. Az ízléses kiállítást és a szellemes tördelést is dicsérni lehet. Legfeljebb a p01dá«yszá~ mot (2500) tarthatjuk kevésnek, s a TIT-rendezvényeket, valamint az üzemi kulturális élet (legalább főbb) eseményeit hiányoljuk. S természetesen nem ártana, ha a tömegszervezeteik, s az iskolák jelentősebb — nyilvános — rendezvényeiről is hírt kapnánk. V. M. EiKHÍ M H 11 Fm W I) '’HMriM'Mt trly ív 32. — Ezért kár volt otthagyni a faludat. — Bizony, bizony. Nem is tagadom, nekem honvágyam van. — A pénzt feladta? — Fel. • Egy kis stratfordi eszpresszó. Luciánó és Margit egy kis asztalnál ülnek, iszogatnak a legnagyobb békességben. Éppen szemben ülnek a tv-készülékkel, amelyen éppen lóversenyközvetítés látható. A klub közönségét ez persze mindennél jobban érdekli. Minden szem a képernyőre szegezódik. Azt a bizonyos negyedik futamot közvetítik. Éppen elindultak a lovak a starttól. Nagy iramban, rendben vágtat előre a legalább 15 lóból álló mezőny. Luciánó az egyetlen, akit nem érdekel a dolog. Egy Shakespeare kötet van előtte, azt lapozgatja. Néha bejegyez valamit a noteszébe. Közben folyik a verseny, és felbukik egy ló. Luciánó körülnéz. Közvetlenül mellette egy helyi illetőségű férfiú ül. Nagyon érdekli a közvetítés. Luciánó szeretné közölni gondolatait egy helybelivel. Stratfordinak gondolja. — Maga idevalósi? , — Hagyjon békét, most bukott fel a lovam. Még három ló bukik fel. A honpolgárt ez némileg megnyugtatja. — Ne búsuljon, felbukik ott még a másé is. — Mit akar? Tősgyökeres stratfordi vagyok. — Maga szerint'ki írta a Shakespeare-darabokat? A férfi úgy néz rá, mint egy hülyére. — Nincs más gondja? Én csak egy egyszerű kőműves vagyok. — Nagyszerű. Én még egy bohóc. Tudja, bohóc. — örvendek. W l*IN#«WOP Soha senkiről semmi rosszat sem mondott „Nincs hazugság nélkül?” Ezt szoktuk kérdezni attól, akinek a szavait nem hiszszük el. A meglepő felelet ez szokott lenni: nincs. Vagyis azt erősíti a kérdezett, hogy hazudott, mert ezt a kérdést ilyen kérdéssel hozza kapcsolatba: Nincs benne hazugság? Erre valóban azt szokták mondani, hogy nincs. Elemezzük csak ezt a kérdést! Ami hazugság nélkül van, az hazugság nélküli, vagyis (körülírva) abban igazság van. Ha most elébe kerül a nincs, akkor azt jelenti, hogy nincs igazság benne, tehát nem igaz. A kérdésben ugyan csak egy tagadás van, de a nélkül névutó ellenkezőjére fordítja a kijelentést, tehát burkoltan kettős tagadásról van szó. Az idegen nyelvek egy csoportja a tagadás tagadásával nyomós állítást fejez ki. A latin eredetű ignorál ige (szerencsére kezd kikopni nyelvünkből) megvan a francia nyelvben is (ignorer). Ennek a tagadása határozott állítás: nagyon is jól tudni. A legtöbb idegen nyelvben egyszeres tagadás van. Amikor pl. németre fordítjuk az ilyen mondatokat: „Semmit se mondott”, „Senki sem volt itt”, tulajdonképpen azt mondjuk: Semmit mondott, senki volt itt. Nyomós állítást kifejező kétszeres tagadás hellyelközzel a magyarban is van. „Nem tudtam nem elmenni.” (Vagyis: el kellett mennem.) „Nem lehet őt nem szeretni.” (Vagyis: nagyon kell őt szeretni.) Nagyon szokatlan, ritkán használt mondattípus. A két tagadást fő- és mellékmondatba téve azonban már nem is nagyon feltűnő. (Nem tudtam megállni, hogy el ne menjek. Nem lehet, hogy ne szeressük őt.) Ezeket a ritkán előforduló nyomós állítást kifejező tagadó mondatokat leszámítva nyelvünk sajátsága a tagadás nyomósítására a kétszeres tagadás. Ilyen mondatokban a tagadóvagy tiltószón kívül tagadó névmásnak (pl. senki) vagy tagadó határozószónak (pl. sehol) kell lennie. Így keletkeznek ilyen mondatok: Senkit sem látott. Senki nem ismerte ót. Nem tudtam. róla semmit. Senkitől sem vártam segítséget. Sehova se menj! Senki sincs nála. Nincs ott semmi érdekes. A kettős tagadást megfigyelve (senki sem, semmi sincs, sehol sem) könnyű megérteni, hogy a tagadó névmások vagy határozók számát növelve háromszoros tagadás is lehet nyelvünkben (pl. sehol senki sem, soha senkitől sem). „Soha senkit sem bántott.” „Senki sem tudott semmit.” Még egy taggal növelve a tagadó névmásokat vagy határozószókat, négyszer«; tagadás jön létre. Érre a címben említett mondat legyen a példa: Soha senkiről semmi rosszat sem mondott. Ilyen tagadó mondat kevés van, - több tagadó elem pedig aligha kerülhet egy mondatba, mert akkor az már keresetté, erőszakolttá válik. Nincs is rá szükség gondolataink közlésekor. Kiss István Ismét felbukik egy ló. — Tudja, ha már egyszer itt vagyok a nagy költő szülővárosában, jobb ha megfejtem az évszázados rejtélyt. Margit is a tévét nézi, és kissé ideges. — Szívem, ezek már nagyon közelednek a* célhoz, és még nagyon sok nem bukott fel. — Ne törődj vele, majd felbuknak. Tömeges bukás a kanyarban. Már csupán egy ló vágtat a cél felé. Tíz méterre sincs már a céltól. Ügy látszik, a fogadást mégis csak elvesztik. Rogers arcán némi reménykedés. Persze, kétség is. Most közelről, egyenesből csak a ló és a lovas. A lovas nem érti, hogy mi történt, hogy semmi lódobogást nem hall maga mögött. Ennyivel nyerne? Hátranéz a válla fölött. Ez a veszte: kibillen egyensúlyából és leesik a lóról. A ló nagyon hűséges természetű, azonnal megáll, visszafordul a földön fekvő zsokéhoz és orrával böködve élesztgeti. Mindez éppen ott történik a cél előtt. A ló hátsó lábával néha majdnem átlépi a célvonalat. Mentők szaladnak be, felteszik hordágyra a zsokét és elviszik. A lovat pedig egy lovászfiú a célkarika megkerülésével elvezeti. A Zima által bérelt kastély háta mögött, az egyik gazdasági kijárat előtt egy hatalmas Hungarocamionkocsi áll. A kocsira hatalmas konténereket raknak föl. Bent a raktárban Zima és Szántódi éppen bezárják az utolsó ládát. Látható, hogy a ládát font sterlinggel rakták meg. A sofőr, aki ezt nézi, még mindig nem tud napirendre térni fölötte. — És mért nem utalják át ezt a pénzt? — Feltűnő lenne — mondja Zima. — Befarol vele a Nemzeti Bankba és ott jelenti: Zima Jenő küldi Londonból. — Mennyi, mégis? Nem tudhatnám? — M) sem tudjuk — mondja Szántódi. — 3 tonna dollár és 7 tonna font sterling. A ládát bezárják. Síneken gördítik az autó felé. Hatalmas tárlókban hadműveleti térkép nagyságú földrészmakettek. Minden világrész külön. A nagy világvárosok kiemelve, jellegzetességeikkel ábrázolva. Zima és Szántódi állnak a térképek előtt. (Folytatása következik)
