Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-17 / 245. szám

i oldal 1971. október 17. vasárnap Szegedi halpaprikáskonzerv A szegedi paprikagyár, amely a piros fűszer ké­szítése mellett konzervek gyártására is alaposan be-| rendezkedett, különösen nagy sikert aratott a fo­gyasztók körében különfé­le halételeivel. Az idén is sokat ad belőlük piacra. A halgazdaságok őszi nagy lehalászási szezonjával egy­­időben megkezdték a gyár­ban a halászlé, legújabban pedig a halpaprikás készí­tését. Az utóbbinak .a gyár­tási-tartósítási módját most kísérletezték ki a vállalat gyártmányfejlesztési osztá­lyán. A különleges ízek, za­matok kialakításához igény­be vették régi szegedi sza­kácsok, öreg halászok gaszt­ronómiai tudományát is. Eszerint az ínyencséget bő­ven ízesítik vöröshagymá­val, pirospaprikával. Külön erre a célra csípős csemege „halászlépaprikát’’ őrölnek saját malmukban. A kész halpaprikásból még a tej­fölt sem hagyják ki. Egye­lőre — szinte mintasorozat­ként — másfél vagonnal készítenek az újdonságból. Teljes üzemmel rátértek a sikeres halászlékocka gyár­tására is. Az idényben eb­ből megközelítőleg egymil­liót készítenek. Emelet a faluban Az elmaradt fizetésemelés »» „Zsebbevágó” témába üt­közöm Helvécián. Dehát illik-e mások zse­bébe beiepislogni? Ezúttal konkrét személyek konkrét fizetéséről van szó. Ilyen megközelitésben a téma családi és baráti beszélge­tések fehér asztalára való, a szódás bor és a sós stangli mellé. Vagy mégsem csak oda? A „tényállás” röviden a következő: az Aranyhomok Szakszövetkezet hat függet­lenített, jórészt vezető be­osztású tagja, illetve al­kalmazottja a nyár folya­mán fizetésemelési kére­lemmel fordult a vezető­séghez. A kérelmeket a ve­zetőségi ülés elé szeptem­berben Tóth Árpád főköny­­j velő terjesztette —, maga 1 is mint a vezetőség egyik j tagja. A függetlenítettek : közül egyedül ő nem szere­­| pelt a kérelmezők llstá-Zsebbevágó" riport Helvéciáról ján. Havi fizetése 3400 fo­rint. A vezetőség mindegyik kérelemnek helyt adott, az alábbiak szerint: az elnök fizetését 3600-ról 4000, a helyetteséét 3200-ról 3400, a kertészét 2000-ről 2500, a főkönyvelő-helyettesét 2000- ről 2500, a könyvelői és személyzeti feladatokat el­látó adminisztrátorét 2000- ről 2500 és a pénztárosét 1400-ról 1600 forintra ren­delte felemelni. Ám nem sokkal később a vezetőség — Kovács Já­nos, a községi és a szak­szövetkezeti párttitkár, majd a kecskeméti járási pártbizottság javaslatára — visszavonta a határozatot. Azzal, hogy a fizetésemelés jelenleg nem időszerű. A főkönyvelő pártfegyelmit kapott, amiért előzőleg az alapszervi vezetőséggel nem tárgyalta meg az ügyet. ................. •»?­­■■ .... vVw>i* ''Y<'7ví-Mind több, viszonylag kis településünkben emelkednek emeletes épületek. A városias jellegű, több szintes köz­épületek mellett feltűntek az újabb formát választó családi othonok is. Nemrég az első solti emeletes tár­sasház készítését ábrázoló fotót közöltük, itt pedig a nyolc család összefogásával megrendelt kétszintes épü­let egyik gerendájának beemelése látható — Tompán. A kivitelezést a helyi Vegyesipari Szövetkezet végzi, a jövő év közepére végeznek a munkával. (Pásztor Zoltán felvétele) Viszonyítások Vegyük először azt, ami nyilvánvaló. A visszavonás­sal a kérelmezők számára nem szűnt meg „téma” len­ni a fizetésemelés, még ak­kor sem. ha erről nem be­szélnek. De beszélnek is .., Ki fanyarul, ki beletörőd­ve — vérmérséklet és ön­értékelés különbözősége szerint. Emberi dolgok ezek. Mind a hatan Helvécián laknak. Közülük négyen több mint tíz éve dolgoz­nak a szakszövetkezetben. 1968-ban megállapított fi­zetésüket keveslik, emelés iránt nyilván ezért nyújtot­tak be kérelmet Persze azt, hogy a fizetésük ténylege­sen kevés-e, vagy elegendő, önmagában elbírálni nem lehet. Az objektív viszonyí­tások, a pro és kontra ér­vek egész sorára van szük­ség. Társadalmi helyzetűket tekintve a kérelmezők a szellemi dolgozók kategó­riájához tartoznak. Ezek köre, egy akkora helység­ben. mint Helvécia, megle­hetősen csekély. Ennélfogva a fizetéseknek a szinte na­ponkénti összehasonlítása — munkahelyi vagy azon­­kívüll beszélgetésekben —* elkerülhetetlen jelenség. Vágó József községi ta­nácselnök szerint a szak­szövetkezetbeliek így is az első helyen állnak. A kör­zeti orvosnak is csak 3200 forint a fizetése. A pedagó­gusok az emeléssel is há­tul kullognak. Kovács Já­nos szerint azért sem lehet okuk panaszra, mivel a kecskeméti UNIVEK ÁFÉSZ beosztott könyvelőinek a fizetése 1600 és 1950 forint között van csupán. Igen ám — hangoztatják a szak­szövetkezetbeliek —, néz­zem meg a környékbeli kö­zös gazdaságok függetlení­tett vezetőinek és irodistái­nak a fizetését! Mindenhol jóval magasabb az övéké­nél! A kecskeméti Oj Ta­vasz Tsz-ben például... Nem nézem meg. Látat­lanban is elhiszem. Ehe­lyett elkérem a szakszövet­kezeti fizikai alkalmazottak bérjegyzékeit. Itt van pél­dául a 15 fős „műszaki” állomány. Ránézésre is nagy a szóródás: az augusz­tus havi kereset 1600-tól 4900 forintig terjed. A gép­kocsivezetők vannak az élen, valamennyien 4000 fe­lett kaptak. Nem sokkal maradnak el mögöttük a traktorosok, bár legutóbb ezek is — négyen vannak — órabéremelést kértek. Aztán a másik csoport: az év közepén létrejött la­katos-forgácsoló segédüze­mi részleg tizenkét alkal­mazottjának keresete. Ez is tanulságos; akik végigdol­gozták a hónapot, négyez­ren felül kaptak. Ugyanakkor: gyümölcsre és szőlőre az idén nem volt jó évjárás. Közgazdasági paraméterekkel mérve a parcellás szőlők túlnyomó része ráfizetéses. A tagsá­gi bevétel az idén tovább csökken ... Már itt nehéz igazságos­nak lenni. Pro és kontra Az emelés mellett szóló érvek. (Részint az érdekel­tek, részint a főkönyvelő szájából.) — Ez itt nem város, még csak nem is falu, hanem i tanyavilág. Az üzemi étkez- j tetés megoldhatatlan. Zseb­ből ebédelünk. — Hatvannyolc óta a lét­szám változatlan. De az ad­minisztráció jóval több. Itt van például a legújabb, a szakszövetkezeti társada­lombiztosítás. Ehhez kelle­ne egy ember. Máshol vet­tek fel. itt nem. — A közös terület 1300 hold. Van rajta 115 hold szőlő és 19 hold gyümöl­csös, A gond nem ezzel van. Hanem a 760-as lét­számú tagság rengeteg ügyes-bajos dolgával. Min­den elképzelhető tagsági termék felvásárlása itt bo­nyolódik le. A musté, a boré. a szamócáé, a paradi­csomé. a cseresznyéé, a meggyé, a nyári és a téli almáé. Csak paradicsomból 30—40 vagon elszámolása „fut át” évente az irodán. S a tagok mindegyike töb­­féle terménnyel érdekelt. Érvek az emelés ellen — nagyobbrészt a párttitkár szájából: — Jól tudom, az iskolai végzettség nem minden. De talán szembetűnő lehet, hogy középiskolai végzett­séggel sem rendelkeznek. Sőt itt-ott a nyolc általá­nos is hiányzik. Ügy gon­dolom, hogy például a hét általánoshoz a 3200 forint fizetés egészen jó... — Azt sem vitatom, hogy a munkából mindenkinek kijut a maga része. De úgy tudom, a félévi és az év végi hajrá beköszöntekor a vezetőség jókora jutalma­kat szavaz meg, fizetéskí­­egészítés címén, amely jócs­kán felér egy tizenharma­dik havi fizetéssel. — Hátrányos körülmé­nyek? Ügy van. De meg­kapják az egy hold háztá­jit. Mégpedig a föld legja­vából! Hogy mást ne mond­jak... Egynémely következtetés Az Arahyhomok, rhint f elnevezés, itt legfeljebb csak ábrándként állja meg a helyét, a valósághoz bi­zony nem sok köze van. Az átlagosan 5,8-es arany­­koronás földeken nem le­het csodát művelni. A kö­zös szőlő sem tartozik a sikeres telepítések közé, idei átlagtermése 15 mázsa körül lesz. A tagsági hozzájárulás évek óta stagnál, az idén Miért vagyok ideges? J^f egyén kívüli elfog­­laltságaim miatt, sajnos, idő után olvastam saját lapunk legutóbbi va­sárnapi számának egyik érdekes hírét. Arról tudósí­tottak néhány sorban, hogy „Miért vagyok ideges?” címmel hétfőn este (16 órakor) előadás lesz a vá­ros központi ifjúsági klub­jában. A minden bizonnyal iz­galmas eszmecsere már le­zajlott, részvételem nélkül. Így részemről csak most nyílik mód annak kinyilat­koztatására, hogy ÉN miért vagyok ideges. Gondolom, erre jogom van, hiszen amennyire kinek-kinek bel­­ügye az idegesség, legalább annyira közügy is annak közhírré tétele, a tapaszta­latok összegezése céljából. Miért vagyok ideges? Hááát .. Idegesít, ha a moziban előadás alatt a kö­zelemben ropogtatnak. Még ha cukrot is. Kihoz a sod­romból. hooy m:kor valaki velem beszél könyékig ku­­tatóúton jár az orralikában. miközbpn szemei mélán gú­­vadnak. Nem ringat kel­lemes han-'-’atba, ha mondtuk egy étteremben olyan hangos hörpölés-szür­­csölés-csámcsogás kíséreté­ben táplálkozik valaki, hogy azzal határtalan örö­met szerez az édes jó ma­májának, aki az ország másik felében is hallja, milyen mohó étvágya van gyermekének. Mindig egy­­egy hajszálam őszül, mikor a múlt heti 6.40 forintos szappanért (ésatöbbiért) ezen a héten már 10,70-et blokkolnak a pénztárnál. Nem szeretem, ha üveget nyiszogtatnak a fülembe. Zavar, ha a vékony falon át lámpaoltás után is olyasmikről értesül az em­ber a szomszéd lakásból, ami szintén két ember ma­gánügye ... És még lehet­ne sorolni az élet ezernyi idegesítő momentumát, amelyek egyenként csip­­csup fajsúlyüák, ám meny­­nyiségi változásuk mind gyakrabban idéz elő aggasz­tó tüneteket általános ideg­állapotunkban. A köznapi pit^ánerségek mellett funkcionálnak azon­ban tudományosan kateao­­rizálható idegesítő körül­mények is. Ilyen például a munkahelyi eredetű ide­gesség, Ennek taiudmányoz zása egyre inkább a veze­téstudomány egyik nagy te­rülete. Mert mitől is lehet ideges, nyugtalan a beosz­tott dolgozó? 1. Nyugtalanok a dolgo­zók tüzelésük idején, azaz, amidőn rügyezni kezd oda­­künn a természet, bévül pedig a munkahelyi szerel­mek gerjedeznek. 2. Ez né­mi kavarodást idéz elő az idősebbek belvilágában is, lévén az öregedők amúgy is mogorvák, szeszélyesek, kiszámíthatatlanok. 3. Nyug­talanságot idézhet elő a frontátvonulás. 4. Idegesí­tő, ha valakit megszokott helyéről át-, letelepítenek, esetleg máshol helyezik el a beosztások sorrendjé­ben. jyo mármost, milyen ^ ” viselkedési formák jelzik a dolgozók idegessé­gét a vezetőnek, parancs­noknak? Első ilyen tünet az úgynevezett „ijesztge­tés”. Ä nyuotalan valaki lapul, merev állapotot ees' fel, csupán egy ujjának mozgatásával tanúsítja hogy a látszat ellenére — él. Rángatózó mozgások a száj körül, szemszükü’és, óvatlanabb pillanatban vL.. esorítások mutatják csalha­tatlanul a vész közeledtét. Most már legyen résen az idomár — pardon, a veze­tő —, mert az idegesség támadásba csap át. Ilyenkor tőr elő fojtot­tam „Ha én egyszer kinyi­tom a számat! Ha én egy­szer elkezdek beszélniV‘ Ekkor kell bevetni a nemzedékeken át jól kikl­­sérletezett idomí... — elné­zést — tanítási, irányítási módszereket. A legrégibb az ún. „pár­forsz” tanítás, amikor csak FENYÍTÉSSEL kényszerí­tik a nyugtalan egyént teendői elvégzésére. Ez — bebizonyosodott — o leg­kevésbé jó módszer. A foly­tonos ledorongolás, kritika, letolás félelmet, gyűlöletet, majd agressziót vált ki. A másik mód sem egészen eredményes. Tudniillik, amikor a vezér BIZTA­TÁSSAL valósággal „ki­kényszeríti” a neki meg­felelő cselekedetet, és azt rendszeresen JUTALMAZ­ZA. Ha pedig elmarad a szükséges tett, azt mindig BÜNTETI. Az ilyen tanítás azért nem elég sikeres, mert könnyebben felejtő­­dik. A legjobb eljárás, ha a parancsnok, a főnök az idegesség megelőzésére sza­badjára engedi a dolgozó önként végzett tevékenysé­gét, és a céljainak megfe­lelő munkát jutalmazza. Ha büntetni kell, sose ő tegye, hanem helyette más, így 6 mindig kedves ma­rad az irányított szemében. Ezeknek a fogásuknak szükség szerint vegyített al­kalmazásával el lehet érni. hogy a nyugtalanságra, ide­gességre erősen hajlamo­sak megtanulnák: ne ugrál­janak, könyököljenek, na fúrják, harapdálják egy­mást, hanem maradjanak a fe... Azaz, ha nyugton akarnak maradni a töb­biektől, biztonságra töre­kednek. üljenek csak az eredetileg nekik kijelölt íróasztalhoz, munkapadhoz, ugorjának nap frrint nap a saßt emelvényükre, do­bogó lukra... "Cbnelvény?! Dobonó?! Te jó isten, miket írtam itt össze?! Hát persze. O én bal­ga... Mikor ez igényes ta­nulmány megírásához elő­vettem a forrásmunkát je­lentő brosúrát, egy lappal továbbhajtottam, s az utóbb t plsorakoztatott elveket a következő alcímmel ellá­tott részből tömörítettem: ..Miért ideges az orosz­lán?” (tli—u) pedig bizonyára csökken. Ha mégis meglesz a terve­zett hét és fél milliós hal­mozott termelési érték, ak­kor ez nagyobb részt a nem mezőgazdasági jellegű te­vékenység javára lesz írandó. Tavaly veszteség volt. Azelőtt is. Az idén, ha na­gyobb baj nem történik, talán sikerül „kifutni” nul­lára — Ez esetben nem elle­nezzük a fizetésemelést — vélekedik a párttitkár. — Még azt sem, hogy vissza­menőleg is megkapják. De, be kell látniuk, az anyagi elismerés mögött produk­tumnak kell lenni... Olyan elv ez, amellyel alapjában egyet lehet ér­teni. A helyzet azonban bo­nyolultabb ennél, legalább­is ha a végzett munkát ma­gasabb szinten — a társa­dalmi hasznosság szintjén — kérjük számon. A gé­pekkel dolgozók és a se­gédüzemi alkalmazottak esetében egyszerűbb ez a számonkérés, a részükre kifizetett bérrel a mérhető, a számokkal is kifei°zhető teljesítmény állítható szembe. De mit ér a vezefők munka ia? A mérlegelés, számolva a helvéciai objek­tív adottságokkal is, rop­pant körültekintést igé­nyel. A társadalmi hasz­nosságot is kifejező teliesít­­mény mérlegretevésére, mezőgazdasági üzemről lé­vén szó. többnyire csak az év lezárása után van mód. Meg lehet tudni, de csak akkor, hogy kinek mii ven része volt az előrehaladás­ban. S mindenki ennek arányában részesülhet fize­tésemelésben. A differen­ciált bérezés elve és gya­korlata szerint. Hatvani Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom