Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-16 / 244. szám

I «Mal WB. ©fctíber TA wmmbmf Vendéglátó hálózatunk színvonaláról A kereskedelmi felügyelőség vizsgálata nyomán NAPJAINK fogyasztó­közönsége már nem elég­szik meg azzal, hogy igé­nyeinek puszta kielégítésé­ről gondoskodjék, hanem ahhoz is ragaszkodik — és joggal —, hogy kulturált körülmények között szol­gálják ki. Vonatkozik ez mindenekelőtt a vendéglá­tó szakmára. A megyei tanács vb ke­reskedelmi osztályának ke­reskedelmi felügyelősége több mint két hónapon át vizsgálta az első- és má­sodosztályba sorolt üzletek többségében, hogy a he­lyiségek külső képe, illet­ve az üzletvitel álta'ános színvonala mennyiben fe­lel meg a jelenlegi osz­tályba sorolási előírások­nak. Nem kell bővebben hang­súlyoznunk, hogy kor­mányzatunk, s a gazdál­kodó szervek, válla1 átok a fenti célok megvalósításá­ra az utóbbi években mek­kora anyagi áldozatokat hoztak. A vendéglátó vál­lalat és az ÁFÉSZ-ek fo­lyamatosan, évről évre fej­lesztik, bővítik, felújítják hálózatukat. Sajnos, a te­temes anyagi ráfordítás a vendéglátó üzletek jelen­tős hányadánál a színvo­nalat illetően még mindig kevésbé szembetűnő. E tekintetben a megvizsgált hálózat 62 százalékánál me­rültek fel kifogások. Elég­gé elhanyagolt az üzletek külső képe is (hulló vako­lat, rossz lépcső, a világí­tás fogyatékossága, hiány­zó cégtábla stb.). Ami a belső berendezést, felsze­relést illeti, néhány má­sodosztályú üzletben ko­pott a bútorzat, főként a kárpitozott székek elavul­tak (Bácsalmás: Sárgacsi­kó, Jánoshalma: Béke presszó, Kecskemét: Rózsa presszó, Kiskunhalas: 543- as presszó). A melegkony­hás egységek némelyikénél erősen kifogásolható a te­rítés kulturáltsága: sza­kadt az asztalterítő, sze­­dett-vedett az evőeszköz­­készlet, hiányzik a só- és fogvájótartó, az étlap, a legtöbb helyen pedig az italárlap. Megállapította a vizsgálat, hogy két-, illet­ve többnyelvű árlap még a forgalmasabb helyeken is alig akad. Ennél is ke­vesebb az idegen nyelvet beszélő vendéglátó dolgo­zó. A vállalat ilyen irányú erőfeszítéseit a dolgozók jó része nem tekinti szív­ügyének, holott az igyeke­zet a nyelvpótlékban is kamatozna. ÉRTHETETLEN és tart­hatatlan állapot, hogy a közegészségügyi szempont­ból elsőrendűen fontos mosdóhelyiség az üzletek kétharmad részében igen elhanyagolt. Gyakori a kézmosási lehetőség, vala­mint a tisztálkodási szerek hiánya. Indokolatlanul rit­kán helyeznek ki papírtö­rülközőt, amely higiéniku­­sabb a hagyományosnál. Több helyütt szereltek már fel a mosdókban elektro­mos kézszárítót. Sajnos, ezeket csaknem kivétel nélkül a „vendégek” tet­ték tönkre, nem annyira szakértelem híján, hanem tudatos, szándékos vanda­lizmussal. A széles körű vizsgálat során az ellenőrök figye­lemmel voltak a fogyasz­tói érdekvédelem szem­pontjaira, kívánalmaira is. A tapasztalatok itt sem ép­pen hízelgőek. Az esetek 46 százalékában állapítot­tak meg ugyanis a vendé­gek sérelmére elkövetett cselekményt, amelyek kö­zül a legjellemzőbbek a hamis mérés (46 százalék), az árdrágítás (24 százalék) és a hamis számolás (11 százalék). Meglepően sok a fiatal, kezdő dolgozó által elkö­vetett szabálysértés, ami az iskolai nevelés nem kel­lő voltára figyelmeztet, s egyúttal a szakmai oktatás hiányosságaira is fényt vet. Fel kell itt vetni a háló­zati ellenőrzés felelősségét is, amelynek hatékonyabb munkája révén elkerülhető lett volna a 28 ízben ki­szabott csaknem 19 ezer forint összegű bírság, a há­rom büntető feljelentés és a számos fegyelmi eljárás, figyelmeztetés. Említsük meg az — utó­lag ezer—kétezer forintra bírságolt — ifjú és még ifjabb vendéglátó dolgozók néhány „csínytevését”. Egyikük a 70 forintos számlánál 14 forintot „té­vedett”. A másik — 32 fo­rintos számlánál 21 forint­tal károsította meg a ven­déget! Az egyik mozgóárus a 90 forintos pálinkát 150 forintért árulta. A FELÜGYELŐSÉG vizsgálata nyomán a kellő feltételeket biztosítani nem tudó üzletek alacsonyabb osztályba sorolására került sor. A közegészségügyi elő­írások be nem tartása miatt jó néhány presszót minősítettek vissza. Végezetül hangsúlyozzuk, hogy az eddig tett és az ezután megteendő intézke­dések csupán úgy érik el céljukat, ha tartós jellegű­nek bizonyulnak. Csakis így lehet a vendéglátó szakma jó hírnevét nem­csak visszaszerezni, hanem — amit mindannyian vá­runk és remélünk — to­vább javítani. J. T. Telnek a pincék Javában tart a szüret. Egyes vidékeken már le is szedték a termést, másutt még alig néhány napja fogtak a nagy munkához. A szőlő, a must és a bor szabad forgalma lehetővé teszi, hogy a gazdaságok a legelőnyösebb értékesítési lehetőségeket keressék. A megye több mezőgazdasá­gi nagyüzeme létesített pincét és feldolgozót. Több közös vállalkozás született a szőlő feldolgozására, a palackozásra. A legna­gyobb felvásárló azonban változatlanul a Közép­magyarországi Pincegazda­ság Alföldi Üzeme. Félmilliós terv Molnár Sándorral, a bo­rászati osztály vezetőjével útra keltünk, hogy néhány pincét meglátogassunk. A mustillatú, kellemes októ­beri napsütésben a szőlős­vidékeken szüreti a han­gulat. Útközben Molnár Sándor — aki már 21 esz­tendeje vezeti a borászati osztályt — elmondja, hogy a pincegazdaság 17 felvá­sárló helyén 520 ezer hek­toliter bor átvételét ter­vezték. Valósznű, nem tud­ják teljesíteni az előirány­zatot. Az időjárás ugyanis beleszólt az elképzelések­be, a fagyok, a jég és fő­ként a szárazság kárt tet­tek a termésben, a több­­csatornás értékesítési lehe­tőség pedig megfontolásra készteti a termelőket. Vár­ják az előnyösebb árat kí­náló partnereket. Első állomásunk a kis­­kunmajsai pincészet, ahol Márton József pincevezető elmondja, hogy az idén 50 ezer mázsa szőlő és 2000 hektoliter must felvásárlá­sát tervezték, amit teljesí­teni is tudnak. Nemcsak a helyi mezőgazdasági üze­mekből, hanem a környező községekből is ide hozzák 1 H liii|!i1i'l'li Hí!i»iHi-iiriiii:i'H :'i! ii :wiiin ii,-t!■ •1 29. Luciánó halványan elmosolyodik. — Nem tudom. — Este már ki sem nyitnak. Ezt hallva Gvendolin dühösen öltözni kezd. Luciánó közben lenyúl az ágy alá. és előhúz egy vulkánfíbert meg egy kalapdobozt. Mindkettő tele van papírpénzzel és zsetonokkal. Szántódi válogatni kezdi a zsetonokat. Mindez ott történik az öltözködő Gvendolin orra előtt. Luciánó megkínálja udvariasan, hogy vegyen csak, amennyi kell. Gvendolin vesz néhányat. Aztán jóízűen a fenekére húz egyet. — Menj át Velencébe, szépségem! Zima egy elegáns londoni ingatlan- és telekügynök­ség igazgatójával tárgyal. Mint milliomos a millio­mossal. — A szobák száma nem lényeges, elég ha 12—16 szoba van a kastélyban. Ellenben nagyon fontos, hogy a ház a tengerparton álljon, és saját kikötővel ren­delkezzék, ahol egy közepes nagyságú jachttal bizton­ságosan ki lehet kötni. Az igazgató bólogat. — Van ilyen villánk. Zima folytatja a kikötéseket. Továbbá szükséges: 2 darab színes televízió és egy, az egész világhálózatba bekapcsolt telexgép. Egy tit­kos telefon és a személyzetet illetően pedig: a sze­mélyzet nem lehet magyar nemzetiségű, és nem is tudhat egy szót sem magyarul, ellenben a szakácsnak tudnia kell magyaros ételeket főzni. Az igazgató nem jön zavarba, egy albumot mutat. — Ez megfelel, uram? Zima megnézi, bólint. — Heti bére 1000 font, a személyzet egyik tagja azonban néger, de ha kívánja ... — Nem. néger lehet. RMner herceg dolgozószobájába most engedi be Lu­­ciánót. A herceg zord arccal fogadja. Luciánó mosolyog. — Hercegem, én vagyok a szerencsés, aki robban­totta az ön bankját. — Tudom, uram. — De én civilben bohóc vagyok, és mint ilyen, jó­szívű. Van egy ajánlatom. — Éspedig? — Visszaadom a pénzének nagy részét ha bevezeti országában a szocializmust. A herceg csak egy pillanatig gondolkozik. — Szó sem lehet róla. — Gondolja meg, hercegem. — Nincs mit meggondolnom. — Ez az utolsó szava? — Ez. ' — Nos, jó. Fog maga még másképp is beszélni... Nem tudja, hogy mindig az jár jól. aki elsőnek érke­zik a piacra. — Ez nálam sose késő. — Elnézést a zavarásért. Luciánó kimegy. A jacht kiköt. A parton, a fák mögött egy villa kör­vonalai. Margit. Luciánó, Szántódi partra szállnak. Zima ugyanakkor elölről foglalja el a kastélyt. Vé­gigmegy a parkon, a kaputól a házig. A füvet egy néger nyírja oldalt, fűnyírógéppel. Mire a főbejárathoz ér, már ott áll a főkomornyik. Zima átadja neki a kulcsot. Epsom. Az „Epsom derby” napja. Anglia leenagx’obb társadalmi eseménye. A királynő megjelenik a páho­lyában. A lovasok kilovagolnak a starthoz. A közönség: lordok, bankárok, széplányok. Egy nagyon elegáns urakból és hölgyekből álló tár­saság le akar ülni egy nagyon előkelő páholyban. Az illetékes jegyszedő azonban útjukat állja. — Sajnálom, uraim, ez a páholy foglalt. — Lord Exeter páholya foglalt? — kérdezi egy úr. És már fel is tűnik a páholy úi gazdáig; Luciánó. varján a környezethez méltóan elegáns Margittal és a iegvszedő mély meghajlása közepette elfoglalják a páholyt. Éppen indítják a versenyt. Luciánó ismert kis jegy­zetfüzetét kiteszi maga elé. A tévé állandóan lóversenyfutamokat közvetít. A telexen állandóan jönnek az ereedménvek. Folvik az adatok feldogozása. Mindenki dogozik, még Margit is lFolytatása következik) a termés nagyobb részét. A tavalyinál mintegy 20 százalékkal kevesebb lesz az idei hozam. Szerződés három évre Kivétel a Kiskunmajsai Jonatán Szakszövetkezet, ahol a 152 hold nagyüzemi telepítés holdankénti átla­ga 50 mázsa Kiss Mihály, a szakszövetkezet áruát­adója, aki éppen egy na­gyobb tételt hozott, hozzá­teszi : — Egy 34 holdas táb­lánk 70 mázsa átlagot ho­zott. Nagyrészt mi is kö­­vidinkát termelünk, mint általában ezen a vidéken. Ez a fajta jól bevált a mi környékünkön. Kilencezer mázsa szőlőre kötöttünk megállapodást a pincegaz­dasággal. A termés 85 szá­zalékát hozzuk ide. Há­roméves szerződést kötöt­tünk, amelyet most hosz­­szabbítottunk meg újabb három esztendőre. Az árakkal meg vagyunk elégedve. Mintegy 25 szá­zalékkal magasabb össze­get kapunk kilónként az­által, hogy nagy tételt adunk át szerződésre és több évi megállapodásra. Az idén ha kevesebb is a termés, de a minőség ki­váló. A napfényes október édesre érlelte a fürtöket. Tizenhét-tizennyolc cukor­fokos mustokat hoznak be általában, de mértek 20 fo­kon felül is. Vége o szüretnek A soltvadkerti pincében már csendes az átvevő­hely. Vége a szüretnek. A tervezetthez viszonyítva 10 ezer hektoliterrel kevesebb a felvásárlás. Hasonlókép­pen befejeződött a szőlő­szedés a kadarka hazájá­ban Kiskőrösön és környé­kén is. Lénárt Tibor pj*­­cevezető panaszkodik, hogy az 50 ezer hektoliter he­lyett csak mintegy 30 ezer hektolitert vettek át. Izsákon viszont még nagy a nyüzsgés. Nem kell sokáig várni a szőlővel megrakott teherautóknak, vontatóknak. A két foly­ton működő francia prés szinte habzsolja a kocsik tartalmát. Óránkénti telje­sítményük egyenként 250 mázsa. Tízórás műszakban a két berendezés ötezer mázsa szőlő levét sajtolja ki. Október végére Balogh István felvásárló elmondja, hogy a helyi termelőszövetkezetek nagy tételekre kötöttek megál­lapodást. Az izsáki Sárfe­hér Termelőszövetkezet 20 ezer mázsára szerződött. A helyi Aranyhomok Terme­lőszövetkezet 11 ezer má­zsára. A Kossuth öt évre kötött megállapodást, 17 ezer mázsa termésre. Ez a termelőszövetkezet az össz­termésének 85 százalékát szállítja be minden eszten­dőben. A fél évtizedre tör­tént megállapodásnak kö­szönhetően a termelőszö­vetkezet a nagyüzemi és a szerződéses áron túlmenő­en további 6 százalékkal magasabb árat kap a ter­méséért. Zeke Károly pincevezető ismerteti a tervet, mely szerint ebben az idényben 70 ezer mázsa szőlőt és 20 ezer hektoliter mustot szándékoznak átvenni. Az előirányzat meglesz. Gyorsan fordulnak a ko­csik Izsákon. A szövetke­zetektől nyert tájékoztatás szerint ha az időjárás nem szól közbe — október végéig elhúzódik a szü­ret. K. S. Rádióterjesztési akció Bács-Kiskiiii megye jelentkezik... Október 18-án, hétfőn háromnegyed kettőkor a Bács-Kiskun megyei hall­gatóknak „válaszol a rá­dió”. Másnap, kedden a falusi népművelésről ad körképet a televízió hír­adója. A rádióterjesztési akció keretében érdekes műsorra kerül sor 21-én este Jánoshalmán, ahol a népszerű bemondók talál­koznak a közönséggel. Ugyanilyen összejövetelt rendeznek 22-én délután 5 órakor Kiskunfélegyházán. „Így élünk a halasi tanya­világban” címmel sugároz érdekesnek ígérkező doku­mentumműsort 22-én dél­után a Kossuth-adó. Huszonhatodikán ismét a Tv-híradó munkatársai lá­togatnak el a megyébe. Ugyanezen a napon dél­után, Éneklő ifjúság cím­mel kecskeméti kórusok műsorát közvetíti a rádió. A Ki nyer ma? stábja 29-én Kalocsán szerepel. Novem­ber 3-án Kiskunmajsán veszi fel a Rádió zenei osztálya megyénk legjobb népi együtteseinek talál­kozóját. Négy nap múltán a Nyitnikék szerkesztői a bócsai gyerekekkel beszél­getnek. Nagy érdeklődés előzi meg az „Ifjúsági rá­dió” Kettőtől hatig — Kecs­keméten összeállítását. Ezt egyenes adásban novem­ber 18-án sugározzák a Petőfi-adó hullámhosszán. December 4-én szintén a megyeszékhelyről 13fV—1660 címmel kívánságműsort közvetítenek. A Mesélő Magyarország keretében Kalocsáról és Kecskemét­ről hallhatnak az érdeklő­dők és egy könnyűzenei hangversenyt is sugároznák november közepén a me­gyeszékhelyről. A rádióterjesztési akció időszaikában tehát eléggé sűrűn szerepel a megye a rádió és a televízió nyil­vánossága előtt. A műsorok és a tematika értékelésére, összegezésére december elején visszaté­rünk. H. N. Keresse a betűket! Pályázatunk következő rejtvénye: B0M:dd Figyelje „rejtvényisko­lánkat”, könnyen megta­nulhatja az efajta, sajtónk­ban elég ritka rejtvények megfejtésének módszerét! Pályázatunk nyertesei kö­zött több mint 15 ezer fo­rint értékű nyereményt fogunk kiosztani. Pályázzon Ön is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom