Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-10 / 213. szám
«. oldal 1971. szeptember 10, pßnte® Ez is, az is a rongyról Mezőgazdasági könyvespolc A vadászati világkiállításra jelentek meg Az üzembe érkező vendég szokásos útvonala; porta, titkárság, igazgatói iroda. Most mind a három állomás kimarad. A Tex- tilhulladék és Fonalosztályozó Vállalat kunszent- miklósi gyáregységében egyelőre nem létezik sem porta, sem titkárság, sem elegáns igazgatói iroda. Az üzemvezető, a műszaki és adminisztratív dolgozók — hét embert számolok ösz- sze — egyetlen helyiségben számolnak, gépelnek, ebédelnek, tárgyalnak áru- szállításról, szakszervezeti beutalóról egyaránt. Mindez a provizórikus állapotok velejárója. Nyolcvan mázsa Az átmeneti helyzet a telep külső képén is látszik, az ÉPSZER Vállalat most építi a hőközpontot, a mosodához csatlakozó tisztító berendezések helységét és a derítőaknákat. Az ideiglenesség elsődleges alapvető oka: a Pestről kitelepülő vállalat folyamatosan veszi át az elkészülő létesítményeket, így előbb kezdődhet itt a termelés. Hivatalosan májusban a főépület átadásakor avatták az üzemet, azóta termel a korcoló (daraboló) műhelyben nyolcvan ember, műszakonként nyolcvan mázsa rongyot. A terem elején kosarakba rakják az egykori kabátokat, ruhákat, térítőkét, majd kis kocsikon hordják az egymás után sorakozó körkéses asztalok közé. A gépek mögött álló asszonyok zöme az üzem megnyitása előtti toborzás alkalmával került ide. A munkát — szakmának egyelőre nem merem nevezni — Pesten tanulták meg, a vállalati busz vitte, hozta őket. Most ők tanítják be az újonnan felvetteket. A legügyesebbek, legtanulékonyabbak már a csoportvezetőségig vitték, mint például Bata Sándorné. — Miért jött pont a TE- MAFORG-hoz? — szólítom meg. — Kunszentmiklőson nem volt nagy választék a női munkahelyeken, sőt tulajdonképpen ez az első. Éppúgy meg lehet szeretni, mint bármilyen más foglalkozást. Ismerni kell az anyagokat, melyik a pamut, gyapjú, a műszálas. Most már kezdünk belejönni — válaszolja Cipzár a kosárban Amit tudnak, a gyakorlatból merítették. A vállalat most egy tanfolyam inA répcelaki szénsavtermelő vállalatnál több intézkedés történt, hogy keresett termékükből, a szifonpatronból ki tudják elégíteni az igényeket. Bővítik a lúgozó kapacitást, újabb töltőgépeket helyeznek üzembe, anyagmozgató gépeket szereznek be, s erőfeszítéseket tesznek a minőség további javítására is. A patronnal készített szikvízből a felmérések szerint jelenleg csaknem háromszor annyit fogyasztunk, mint üveges szikvíZ- ből, üdítő italokból és ásványvízből együttvéve. Tíz évvel ezelőtt például még csak 20 millió, tavaly pedig már 360 millió darab dítását tervezi az üzemen belül. Anyagáról csak any- nyit tudtam meg, hogy textilipari ismereteket oktatnak. Hogyan kerül valaki ebbe a szakmába? Recept, kitaposott út nincs. Kísérőm Csupor Sándor esete is égy a számtalan változat közül. Malomipari technikusként dolgozott Pesten, de visszavágyott Kunszentmiklósra, ahol született. Mikor megtudta, hogy a TEMAFORG üzemet telepít ide, akkor lépett át a pesti gyáregységhez. Most együtt nézzük a második műszakot. Az asszonyok keze gyorsan jár, egy-egy rántás és a kés hasítja az anyagot. A csíkokat, illetve a hulladékot, a gombot, cipzárt a körülöttük levő kosarakba dobálják. — Anyagkihasználási előírás nincs? — kérdem. — Amit a gombbal eldob, nem számít bele a csoport teljesítményébe, saját érdeke a dolgozónak, hogy minél takarékosabban szabja a csíkokat. A csoportnak teljesítmény után járó összegből ki-ki órabére arányában részesedik — magyarázza Csupor Sándor —, az átlagkereset 1500—1600 forint. — Valamikor a gombokat és a villámzárat is megvették, ma már nem akad rá vevő — fűzi hozzá. Azt, hogy melyik szalag, melyik kosárba repül, az anyagon kívül a szín dönti el. A legértékesebb és külföldön is legkelendőbb a fehér géptisztító rongy, amit finom műszerek törlésére használnak. De jóformán mindenütt kell a rongy, ahol gépeket alkalmaznak. Van tehát helye az óránkénti 4<j mázsa terméknek. Késztermékkel fizetnek A folyosóra akasztott táblán újítási feladattervet lenget a huzat. Kifüggesztését fölösleges sietségnek tartottam, s különösebb várakozás nélkül érdeklődtem, adtak-e már be újítást? — Kettőt! A bálázó prés- ! re már felszerelték a javasolt vészcsengőt. A másik újítás az azonos színű munkaruha részben szintén balesetvédelmi szempontok alapján kerül bevezetésre, ezen kívül elejéi veszi annak, hogy a dolgozók felvegyenek ezt-azt a holmik közül, — feleli tapatront adtak a kereskedelemnek, ez év végéig pedig 430—440 milliót. A jelenlegi patronüzemet évi 200 millió patron töltésére tervezték, de egy sor műszaki intézkedéssel — szinte minden talpalatnyi helyet töltőgépekkel telepítettek be — több mint duplájára növelték az üzem termelését. A kereslet azonban még ennél is nagyobb. A végső megoldást a már megkezdett beruházás jelenti, új patrön- üzemet létesítenek. Áz üzemrész kiszolgálására épül már az új tisztítósor is, amely fogyasztásra alkalmassá teszi a föld mélyéből kitermelt szén- monoxidot, lálomra feltett kérdésemre. — Fordult már elő ilyen? — Most, hogy importronggyal dolgozunk, igen. Nyugat-Németországból Hollandiából jön az áru, s van benne jó minőségű holmi is. — Sokba kerül a külföldről vásárolt rongy? — Mi nem vásárolunk valutával, csak termelünk. A behozatal ellenértékét késztermékben, törlőrongyban fizetjük. Ami törlőrongynak nem jó, azt feldolgozza a papíripar, vagy Mohácsöfl készül belőle Szőnyeg, matrac. — Sorolja a rohgy lehetséges hasznosítását. — l'alált már valaki, valamit a ruhákban? — Az egyik asszony kétszáz holla hd guldent. Ezer- hatszáz forintot kapott érte. Az ilyen „fizetéskiegészítés” azonban ritka, ritkább mint hiszik. A felelőtlen ígérgetés, a megalapozatlan gazdálkodás néha olyan ötletek lel- j vitelezésére ragadtatja néhány közös gazdaságban a I vezetőket, amelyek enyhén szólva a törvény előírásaiba ütköznek. A fülöpházi Petőfi Tsz vezetői, élükön Iványosi Szabó Gellért elnökkel egy véletlen folytán rádöbbentek, hogy az amúgy is gyenge adottságú közös gazdaságot csalással szerzett pénzinjekciókkal el lehetne indítani a stabilitás útján. Igazán nem rajtuk múlott ennek sikertelensége, a rendőrség ugyanis még idejében közbeavatkozott. Ismerkedjünk meg a tényekkel, az események sorrendjében. Állami dotáció, de miért? A fülöpházi Petőfi Tsz 1970-ben nagyobb mennyiségű sertés leadására kötött szerződést az Állatforgalmi és Felvásárló Vállalattal. Amikor azonban a szerződésben foglaltakat teljesíteni kellett volna, a termelőszövetkezet istállóiban nem volt meg a szükséges mennyiségű sertés. A közös gazdaság feje felett Damoklész kardjaként függött a jelentős összegű kötbér kifizetése, s ezért tanácsot kértek Csősz Zsig- mondtól. a vállalat felvásárlójától. mit lehetne csinálni? Csősz minden ellenszolgáltatás nélkül a tsz segítségére sietett, közölte, hogy a napokban Szabad- szálláson 30—35 sertést adnak át az egyéni gazdák, s ő a tsz kezére játszik azzal; úgy veszi út a hízókat, mintha azt a közös gazdaság gazdái a háztájiban nevelték volna. Csősz Zsigmond tartotta ígéretét. Az átadás napján ugyanis a vállalat számára felvásárolt 33 sertést, úgy vette át. mintha az a tsz- gazdák háztáji állományából származna. A lebonyolítást ekkor Szántó László mezőőr végezte az elnök megbízásából. Mi ebben a bűncselekmény, kérdezhetné bárki? AZ. hogy a közös gazdaság gyenge adottságú, ezért a leadott sertések után állami dotációt kap. A Szabadszálláson „átadott” sertésekért a termeA vadászati világkiállítás alapgondolata az ember és a természet kapcsolata. Nemcsak a vadászatról, vadgazdálkodásról, hanem a természetvédelem eddigi eredményeiről is tájékozódhat a látogató. A vadászattal, a természetvédelemmel kapcsolatos könyvek ezreit is kiállították az Albertirsai úton. Az angol, francia, orosz, német könyvek százai mellett sok magyar könyv is szerepel, természetesen a Mezőgazdasági Könyvkiadó legújabb könyvei is, amelyeket a vadászati világkiállításra jelentetett meg. Elsőnek talán Bakkay— Szidnai—Szabolcs: Tíz év aranyérmes trófeái című lőszövetkezetnek 39 ezer forint állami támogatós járt. Pótszerződések sertésre Az első ügylet lebonyolítása Után a termelőszövetkezet elnöke és főkönyvelője, Murányi János úgy vélte, nem is olyan rossz üzlet felvásárolni az állatokat az egyéniektől, s tsz- háztájiként értékesíteni. Ettől az időponttól kezdődően a közös gazdaság vezetői megbízták Szántó László mezőőrt, akinek nagy ismeretsége volt a környékbeli tanyavilágban, beszélje meg az egyéni tenyésztőkkel, mikor adják le állataikat. Az állatlétszám felmérése után — a mennyiségről Szántó pontosan beszámolt a vezetőknek — a közös gazdaság az Állatforgalmi- és Felvásárló Vállalattal a várható mennyiségnek megfelelően pótszerződéseket kötött. Az átadások alkalmával mindig ott volt valaki a termelőszövetkezet részéről, aki az egyéni gazda sertésének, szarvasmarhájának, juhának lemérésekor közölte a felvásárlóval, hogy ez a fülöpházi Petőfi Termelőszövetkezet gazdájának háztáji tenyészetéből való. Néhány hónap alatt a közös gazdaság vezetői 240 hízott sertést, néhány szarvasmarhát, s juhokat adtak át az Állatforgalmi és Felvásárló Vállalatnak. A termelőszövetkezet vezetői ilyen módon több mint 96 ezer forinttal károsították meg a társadalmi tulajdont, jogtalan anyagi előnyöket szerezve az egyéni tenyésztőknek, de a közös gazdaságnak is. Jól iártak az egyéni gazdák Az érvényben levő rendeletek kimondják, hogy az egyéni tenyésztők amennyiben nem kötnek szerződést az Állatforgalmi és Felvásárló Vállalattal, nem is kaphatnak szerződéses felárat. Miután a fülöpházi Petőfi Tsz saját háztáii állományként értékesítette az állatokat, ezekre pótszéfződést kötött, a vállalat kifizette ezt a kilónkénti egy forintot. Egy másik rendelkezés úgy in-, kötetét említjük, amely számba veszi az utóbbi tíz esztendőben zsákmányolt vadásztrófeákat. Az albumszerű, szép kiállításban megjelent könyv közli a legértékesebb agancsok fényképét, adatait és azt is, hogy hol, mikor, ki ejtette. A gazdag képanyag áttekintése élmény minden vérbeli vadász számára, de a nem vadászok is érdeklődéssel forgathatják. Az album szövegrésze kétnyelvű: magyar és német. Nagy érdeklődést váltott ki és igen keresett könyv őr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek című hézagpótló munkája. Az illusztris szerző, aki avatott tollú szakember, megismertézkedik: ha a közös gazdaság negyedévenként 40 sertést ad át, akkor kilónként egy forint mennyiségi felárat juttatnak számukra. A fülöpházi Petőfi Tsz vezetői tehát kilónként két forinttal csapták be az Állatforgalmi és Felvásárló Vállalatot. Az egyéni termelők az átadott állatok után megkapták a vételárat, ezenkívül a termelő- szövetkezet vezetői nagyvonalúan kifizették a szerződéses, illetve a mennyiségi felár felét. Az egyéni gazdák tehát a leadott állatok kilója után 1,50 forinttal kaptak többet, s a termelőszövetkezetnek is maradt még kilónként 50 fillér. Az elmondottakból nyilvánvalóan következik: igaz, hogy a termelőszövetkezet vezetői közvetlenül nem a saját anyagi hasznukat nézték, de közvetve — prémiumok, dotációk — nagyon is érdekelve voltak a társadalmi tulajdon megkárosításában. A fülöpházi Petőfi Tsz vezetői manipulációinak leleplezése bizonyára gondolkodásra készteti a többi közös gazdaság vezetőit, hiszen jó néhány helyen az állatfelvásárlásnak ezt a módját nem tartják szabálytalannak. Az okos ember más kárán tanul — tartja a mondás. Ebből az ügyből van mit tanulni másoknak is. Gémes Gábor teti az olvasót a magyar fegyverekkel a honfoglalástól egészen a XVIII. századig. A régi vadászfegyverek abban az időben harci eszközök is voltak: egy-egy vadászat felért egy hadgyakorlattal. A szerző azonban nem a harci szempontok szerint csoportosít, hanem általános ^leírást ad a régi magyar fegyverekről. Könyve érdekes, izgalmas olvasmány. A könyvek között nemcsak szakirodalmat találunk, irodalmunk is gazdagodott egy érdekes vadászregénnyel, megjelentette a Natura Pálfalvi Nándor: Remetekan című könyvét, amelyből annak idején film is készült. A kiadó igen helyesen, függelékként közli a regényből készült film forgatókönyvét, méghozzá bőséges fényképillusztrációval. A könyv témájáról csak annyit: egy megszállott vadász élményeit írja le a szerző, belefoglalva az élővilág ezernyi hangulatos képét. A sok kéttónusú tusrajz nagyban emeli a könyv értékét. Szederjei Ákos és jelesé- ge ismert az állatvilág kedvelői előtt. A világkiállításra a Mezőgazdasági Kiadó Barátságos arcot, elefánt című művüket jelentette meg. A szerzők afrikai és indiai vadászkalandjaikat örökítették meg: le- bilincselően számolnak be megfigyeléseikről, élményeikről, felelevenítenek több izgalmas vadásztörténetet és epizódot is. A Natura kiadásában jelent meg Zolnay László: Vadászatok a régi Magyar- országon című műve. A szerző kiváló ismerője a halászatnak, vadászatnak, ugyanakkor azonban kitűnő történész is és remek elbeszélő. Nagy Emil: A fácán és a fogoly intenzív tenyésztése című könyve különleges témát tárgyal. A munka nemcsak a két madár jellegzetes tulajdonságait foglalja össze, hanem arra is választ ad, hogyan lehet mesterséges körülmények között a fácánt és a foglyot tenyészteni. A Terra német nyelven is megjelentette a Szederjei házaspár A világrekorder szarvastrófeák titka című könyvét, amely a vad- gazdálkodás tudnivalóit ismerteti. Eladó: 2 db Csepel D—344 típusú bódés tehergépkocsi (személyszállításra alkalmas). 4 db TV—51 típusú mikrobusz, 1 db Volga személygépkocsi, 1 db Warsawa személygépkocsi, 1 db Warsawa—Pick—UP kistchergépkocsL ürdeklődni: Kecskeméti Közúti Építő Vállalat géptelepén. Kecskemét, Szolnoki út 11. sz. Telefon: 13-603. 1432 Több mint 400 millió szifonpatron P. M. Szerződéses, plusz mennyiségi felár ■ . Társadalmi tulajdont károsító csalással
