Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-04 / 208. szám

L oldal 1911. szeptember 4, szombat Városról városra Á kiskunhalasi százason A százas. A lakások szá­máról csak így emlegetik a városban a Kossuth La­jos utca sarkán folyó épít­kezést. Bár az átadási ha­táridő még meglehetősen távoli, 1972. december 15. mégis ez a program leg­fejlettebb hajtása. A másik különlegesség Az előbb említett jelleg­zetességén kívül van a tömbnek még egy speciali­tása. Ez akkor derült ki, amikor magam mögött hagytam az „idegeneknek belépni tilos” feliratot. A drótkerítésen lógó táblán ugyan kivitelezőként a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat neve olvasható, a falakon viszont a Bács me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat munkásai tevékeny­kednek. Az ellentmondásos tény magyarázata egy koo­perációs megállapodás. Kalauzomtól, Szurmik Jánostól, a megyei vállalat építésztechnikusától tudom meg- hogyan került a két dudás egy csárdába. — Ősszel mi kezdjük meg a munkát a felső-ipar­telepi 800 gépes szövöde- építkezésen. Közben a fel­vonulásig sincs üresjárat, nem áll a daru. Brigádunk ugyanis felhúzza a száz la­kást, a válaszfalazást és belső szerelést pedig — vagyis ami a kulcsátadásig még hátramarad — a kis­kunhalasiak végzik. A csar­nok építése egyébként ki­fizetődőbb. mint a lakás. A szövődé vázszerkezetét pél­dául nyolc—tíz ember el­készíti — ami máris körül­belül 20 millió forint ter­melési értéket jelent. A lakásépítkezésnél viszont sokszor kell munkahelyet váltani, tördeltebb a folya­mat. ezért itt a félkész módszer a termelékenyebb. Már át is adtuk az első 43 lakás további munkáit a halasi vállalatnak. Van azonban a kooperációnak egy hátulütője: Ha valami­lyen oknál fogva meg­akad a munka, nehéz át­csoportosítani a dolgokat, mert a következő munka- folyamatok jórésze — pél­dául a válaszfalazás — már a partner feladata — sum­mázza az együttműködés előnyeit és hátrányait. Amit az anyagról tudni kell Az együttműködés tehát erősebb tempót diktál, hi­szen a felek sarkában ott áll a határidő. Az ütemter­vet azonban sok minden megtorpedózhatja. A laiku­sok előtt is világos, hogy az építőmunkásokat leg­többször az anyaghiány kárhoztatja tétlenségre. Az építőanyagipar 20 százalé­kos hátrányban van a meg­rendelők igényeivel szem­ben. Hogy ez a száraz tény hogyan csapódik le a gya­korlatban, arról érdemes meghallgatni kísérőm véle­ményét. — Van vagy húsz fontos építőelem. Ha valamelyik közülük nincs kéznél, meg­áll a vasbetonszerelők, ácsok és más szakmunká­sok egymás nyomában lép­kedő sora. Viszonylagos függetlenséget élvezünk ugyan, mert a panelek kö­zel felét a mi vállalatunk gyártja. De még mindig marad a másik ötven szá­zalék. Múltkor nem érke­zett meg Felsőzsolcáról a megrendelt 24-es panel, szerencsére sikerült szerez­ni Pesten. Most megint iz­gulunk, mert két hét múl­va a második szint befeje­zéséhez ismét szükség len­ne ilyen típusú elemekre. Fogalmunk sincs, honnan kerül maid elő. Csak ak­kor lennénk nyugodtak, ha itt lenne valahol a többi rakás mellett. Aggodalma érthető, kü­lönösen, ha tekintetbe vesz- szük, hogy az adott kere­tek között körülményes az így támadt időrést szerve­zéssel betömni, A tetőn né­zelődve a mínusz 20 szá­zalék olyan logikus követ­kezményére hívja fel a figyelmeim amiről keveseb­bet beszélünk. Nevezetesen a mennyiség érdekében a minőségnek tett enged­ményről. N egyedszázada műkö­dik Hartán dr. Had- házy Levente községi or­vos. Tegyük hozzá mind­járt: közmegbecsülést, -tisz­teletet vívott ki magának. Hogyan is telt el ez a 25 esztendő, milyen válto­zásokon méri ezt le az or­vos? Kezdhetjük a — leg­alábbis mai szemmel — romantikus emlékeken, amelyek dehogy is voltak regényesek a maguk idejé­ben. Hogy amikor idejött, két orvosra várt a 22 kilo­méteres körzetben szét­szórtan élő lakosság egész­ségügyi ellátása. Nem sok­kal később — másfél éven át — egymaga járta a fa­lut, s a messzi tanyavilá­got kátyus dűlőutakon, eső­ben, hóviharban, aszályos forróságban. Lovas kocsi­val, szánkóval. S mindig gyorsan, gyor­san kellett a segítség. Se­besebben „illett” volna rö­pülnie, hogy ezzel a szóval élve is érzékeljük a válto­zott időket, körülményeket. Az emberek — akkor — többször voltak súlyos be­tegek, hiszen több okból Is húzták-halasztották végső­kig a doktori beavatkozást, összefoghatjuk az egyik okcsoportot abban a szó­ban, hogy: más volt a szemlélet. Ebbe aztán hiedelmek, babonásig, de még boszorkányság is fel­— Látja ezt a veteme­dett panelt — mutat a lá­bunk alá — használjuk ezt is, ha nincs más. Az építőanyag-ipar nem termel raktárra. A megrendelők ott lesik az árut jóformán a szalagok végén. Gőzölés­sel ugyan siettetik az épü­letelemék száradását, de még 24 napig kellene pi­hentetni az anyagot, hogy megfelelő legyen.- Így azon­ban már a szállításnál, ra­kodásnál áéfóTrh|Íődik, .A gyengébb minőség miatt az­után következik a vésés, utóvakolás, a többletmun­ka, az időveszteség pedig növeli a költségeket. Gép és ember A brigádvezetőre vár­nunk kell. Huszonnyolc lelhető volt. Maradiság — nevezzük tapintatosan. Ez viszont nagyon is kapcso­latos volt sok-sok család­nál az anyagi viszonyok szűkösségével. Meg a sze­gény ember szemérmessé­gével, bátortalanságával. Ezért került sor arra, nem egy betegség ismétlődése, súlyosbodása után, hogy a helyi pártszervezet útján hirdette ki dr. Hadházy Levente: akinek nincs pénze, azt is éppoly lelki­ismeretességgel gyógykeze­li, mint aki fizetni tud. Pedig az orvos sem dús­kált anyagiakban; rende­lőjét menet közben, saját költségén szerelte fel a leg­fontosabb eszközökkel. L ovas szekér — távol­ságok — „gyorsa­ság”. Hányszor indult este 9-kor és tért haza hajnal­ban, egy pánciens ellátása után, de irgalmatlan mesz- szeségből, s közben három másik hívás várta már, szintén sürgősre ... Hány mai, húszegynéhány éves hartai fiatalnak tudna me­sélni a doktor úr, hogy is volt az, amikor? ... Mert akkor még igen kevesen „vállalkoztak” a kismamák közül, hogy kórházban hozzák világra a trónörö­köst. Szülőotthon? — az még későbbi fogalom ... Hánv bolyon em'^koznek rá, hogy a doktor bácsi méter magasban a daru karján végez akrobatamu­tatványokat. — Eddig a géppel nem volt különösebb baj, a hé­ten azonban mintha bele­bújt volna az ördög, állan­dóan elromlik. Már pedig minden perc sokba kerül, ha áll. Így is sokat jár egy-egy elemmel. Ám a kis felvonulási terület miatt elsősorban arra kell ügyel­ni. hogy jó kihasználjunk minden négyzetcentimé­tert az anyagtárolás szem­pontjából is, és csak az­után lehet figyelembe ven­ni az elemek elhelyezésé­nél a daru leggazdaságo­sabb mozgatási lehetősé­geit — magyarázza Szur­mik János. A két alapvető feltétel az anyag és a gép. És mit te­het az ember? Nagyon so­kat. A horogakasztó segéd­munkás látszólag a hierar­chia legalsó fokán áll. De neki is tökéletesen kell is­merni az elemeket és a munkafolyamatot, nem mindegy, mit küld fel a daruval. Előzőleg figyeltem a munkáját. Míg a daru letette az elemet, nyugod­tan, keresgélés nélkül ment a következő rakáshoz — a legrövidebb úton. Ez időmegtakarítás. Sz. Molnár Antal nyol­casa az egyik legrutinosabb brigádja az építésvezető­ségnek. ■ -í- Ez a fedezete felajánlásunknak is —, mondja a közben odaérke­ző brigádvezető. — Egy hó­napot szeretnénk lecsípni a határidőből, azaz szeptem­ber végére befejezni a munkát. — Csak ne ma- kacskodjon a gép. Tegnap motort kellett cserélni, most meg a futómacska dobjára tekeredett a csőriéről a kö­tél — mérgelődik. Közben az eddig géphi­ba miatt ácsorgó emberek eltapossák a cigarettát, a daru ismét nekilódul. Pulai Miklós nem ment haza a súlyos beteg mellől, hanem kana­pén, asztalra borulva vir- rasztott reggelig, míg a ve­szély el nem múlt... Per­sze, elvétve, történt más is. „Halálos” beteghez hívták ki a határba, s a beteg? — éppen szomszédolt. Ehhez is „jó képet kellett vágni”. Milyen gyakori volt ré­gen a tífusz, a diftéria, ka­nyaró, a fertőző tbc, vagy májgyulladás. Mennyi szer­vezőmunka, felvilágosító előadás eredménye, a gyógykezelésen kívül, hogy a preventivitás, a megelő­zés egyre magától értető- tíőbb gyakorlat ma már a páciensek körében is. H a matematikai meny- nyiséggel mérhető lenne a szellemi energia, amit mindezek megszerve­zésére, az emberek ósdi né­zeteinek megváltoztatására fordított dr. Hadházy Le­vente ... a közvetlen gyó­gyító ellátáson túl. S ak­kor még nem beszéltünk a Vöröskeresztben kifejtett szervező munkásságáról, a véradómozgalom kiszélesí­tése terén elért sikerekről, a polgári védelmi kikép­zésben, az Orvos-Egészség­ügy! Szakszervezet járási elnökeként, vagy az állan­dó bizottságban, a nép­frontban végzett tevékeny­ségéről. mellyel — ezeken a területeken — Harta községet a járás élenjáró helvségévé emelte. Ez utóbbi közéleti szere­pében volt alkalma a köz­A íalu orvosa Nyári bosszúságok Amíg az iskolai év tart, általában alig szoktam igénybe venni vendéglátó iparunk szolgáltatásait. A nyarat azonban az utóbbi években rendszeresen kül­földi vendégekkel töltöm, s így bizony számos jó és rossz megfigyelésre van al­kalmam. Meg kell állapítanunk, hogy a vendéglátó ágazat sokat fejlődött udvarias­ságban, kulturáltságban, előzékenységben, az áruk mennyiségét és minőségét illetően. Mégis ismétlődően egy sor bosszúsággal kell a nyarat zárnom: olyan hibákba botlom ugyanis lépten-nyomon, amelyeket rég fel kellett volna szá­molnunk, ha a vendéglá­tást valóban zavartalanná kívánjuk tenni. Baján például csak egy­szer mozdultunk ki ott­honról. A Belvárosi Cuk­rászda konzerv-fagylaltjá- ba belekóstolva azonban még ezt is megbántuk. A hideg, émelyítő sziruppá szétfolyt, kétes színű masz- sza elfogyasztása kis híján rosszullétet okozott. A ve­zető is udvariasan elismer­te a fagylalt silány vol­tát. De ha tisztában volt ezzel, miért „dobta be” árusításra ezt a szokatlan portékát? Több helyütt a kínok kínját kell kiállnom, mert nem kapok szódavizet és kristályvizet, — csak a legdrágább osztrák sört kínálják. Meg kell végre érteni, hogy nyáron a ven­dég nem azért kér egy pohár szódát, mert smu- cig, hanem mert a szóró­ját szeretné a víznek va­lamilyen fajtájával oltani. És vajon mit tegyen a be­teg, aki szeszes italt nem ihat?! Ez a kalmárszellem már kisebb helyekre is betört. A szelidi tóvendéglőben hét adag fagylaltot kértem a közelmúltban. Az eluta­sítás szövege ez volt: „Ha kihoznám, ez a sok ember mind azt kérné !...*’ Csu­pán borok, kávék, és egyéb más rendelések tár­saságában volt hajlandó a felszolgáló igényeinket kielégíteni. De csak ne­künk, kivételesen. Egyéb­ként valóban impozáns hely lehetne ez, ha nem tenné visszataszítóvá a he­lyiségben levő piszok, a mocskos terítő ... Kitűnően bevált rend­szer, hogy az ember az előre kiállított és bemuta­tott számla alapján fizet. Igenám, csakhogy „főura­ink” közül sokan teljesen kibogozhatatlan írással és valamilyen új fajta szám­jegysor használatával dol­goznak. Így nincs az a vendég, aki a tételek va­lódiságát megnyugtatóan ellenőrizni tudná. Sokszor az ember restell is min­denért szólni, hiszen olyan bájos mosolyt kanyaríta- nak: hadd lássa a ven­dég, hogy minden a leg­nagyobb rendjén megy .. Ereklyeként azért meg­őriztem egy számlát, ame­lyet megfejtés céljából ta­lán egy ó-asszír írásszak­értőnek kellene átadni! Mondanivalómat azzal kezdtem, hogy vendéglátá­sunk egyenletesen és biz­tosan fejlődik. Most azzal végzem, ami az elmondot­takból tanúságként önként kínálkozik: sok még a tennivaló a választékbőví­tés, a helyiségek tisztasá­ga, főként pedig a keres­kedelmi morál javítása ér­dekében. Mindazokat pe­dig, akik úgy vélik, hogy a vendéget át kell ejteni, s a ceruza úgy jó, ha vas­tagon fog — le kell szok­tatni erről a szemlélet- módról. A türelmi idő le­járt. Aki eddig sem tanul­ta meg a leckét, ne lepőd­jék meg, ha esetleg drá­kói eszközökkel verik majd a fejébe. Schwalm Pál Baja ség, a járás életének, gond­jainak, bajainak megisme­résére, jó kapcsolatok, együttműködés kiépítésére vezetőkkel, állampolgárok­kal egyaránt. Velük együtt sikerült — hosszú évek kö­zös erőfeszítésével — a szó szoros értelmében tető alá hozni az új orvosi rendelő ügyét. A múlt év novem­berében avatták fel a köz­ség központjában emelke­dő emeletes épületet, melyben 2 orvosi rendelő és 1 fogászati rendelő áll a lakosság — Harta és Duna- tetétlen együtt közel 6000 lélek — rendelkezésére. Két orvosi lakás, központi fűtés, hideg-melegvíz teszi teljessé az elegáns létesít­mény „komfortját”. Dr. Hadházy Levente mellett dr. Csintalan Gyula, a ré­gi kolléga és dr. Odri Jó­zsef, a közeli Soltról szár­mazó fiatal fogorvos gon­doskodik ma arról, hogy nagyközséghez méltó le­gyen Harta egészségügyi kultúrája. M érni lehetne sok más aspektusból a ne­gyedszázad alatt elért fej­lődést, Ezt bizonnyal meg­tették itt is a nagy évfor­duló évében. Autók, moto­rok, televíziók, új utcaso­rok számait hozhatnánk elő, vagy a hétvégi víkend- házakat emlegethetnénk a — dr. Hadházy Levente szóba sználatával — moto­rizált korszak jellemzői­ként. De semmivel sem orvos szemszögéből is, az a mai igény, hogy egyre több, a táplálkozás kultú­rájával foglalkozó előadást kívánnak a hartaiak. — Szereti-e a falut? — az eddig elmondottak után szónokinak is „ál” ilyen kérdést feltenni dr, Had­házy Leventének. A sok tájkép lakásuk fa­lán szintén a természeti környezet szeretete mellett tanúskodik, de a vonzódást az itt élő emberek szerete­te, a szép Duna menti föl­dekből mind gazdagabb életet előszorgoskodó mo­dern parasztok iránti tisz­telet teszi teljessé. Dr. Hadházy Levente hivató s- szeretete fiukban,, a most ötödéves orvostanhallgató­ban érik a jövőnek. Ö vi­szont már a tudományos kutatómunka felé hajlik..; S a falu, de elnézést kell kérni a címért is, a nagy­község lakói szeretik a doktor bácsit? Dr. Hadházi Leventénét megállítja a minap egy menyecske. Örül, hogy ta­lálkoztak, hogy s mint vannak, majd így: — Tessék megmondani a doktor úrnak, hogy lá­dában őrzöm azt a lány­karuhát, amiben eltemetni készültek a szüleim. Telje­sen lemondtak rólam, csak azért hívták még el a dok­tor bácsit, hogy megnyug­tassák lelkiismeretüket.;. ö mentette meg az élete­met mond kevesebbet már Tóth István /

Next

/
Oldalképek
Tartalom