Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-29 / 229. szám
TÍZEZREK VÉGSŐ TISZTELETADÁSA íFolytatás az 1. oldalról) jára is, amelyből szomorú, utolsó út lett. Megyei pártbizottságunknak, a Kecskeméti Konzervgyár Március 8. szocialista brigádjának, munkásainak búcsúznia kell Havasi Istvánnétói, brigádjuk vezetőjétől, a munkában és az emberi helytállásban oly erős munkásasszonytól. A nógrádi proletárlány felnőtt korban került Kecskemétre, ahol szakiskolát végzett, hogy képzett munkás legyen, hogy munkáját is, családját is példamutatóan láthassa el. Mindig volt ereje munkatársain segíteni, jó tanácsot adni a hozzá fordulóknak, bár gyakran ő is segítségre szorult. Törékeny alakja egyszerűségével magasodott ki az őt körülvevők közül, tisztán, mint a munkásosztály maga. Itt veszek búcsút Varga Ferenctől is, noha az ő ravatalát most Kalocsán állják körül szerettei, Kalocsa és a járás dolgozói, akik két évtized alatt a szívükbe- zárták az igaz embert, az egyszerű, kiváló kommunistát. Pártunk X. kongresszusának szónoki emelvényén ő adott számot munkánkról és a megye gondjairól. Munkánkról, melynek végzésében teljes erejével részt vett, de abban saját szerepéről sohasem beszélt. Mint mezőgazdasági szakember, ott volt a termelő- szövetkezetek bölcsőjénél, és járási első titkárként segítette a remények beváltását, tudásával és emberségével a szocialista közösségek fejlődését. Nehéz elképzelni Kalocsát Varga Ferenc alakja nélkül, de a változtathatatlan ba mégis bele kell nyugodnunk. Drága elvtársak! Barátaink! Nagy fájdalom volna kü- ; lön-külön is búcsút venni j vaJamennyiötöktöl. Együtt j búcsúzunk tőletek — és i fájdalmunk mérhetetlen, j Ügy érezzük: nem akkor Veszünk méltó búcsút tőle- j tek. ha szabad áradást engedünk érzelmeinknek, hanem akkor, ha erősek tudunk lenni és a veletek együtt végzett munkát, az általatok is szolgált ügyet töretlenül folytatjuk. Tovább megyünk a veletek j Járt úton. Emléketeket örökké meg- | őrzi a megye, a felnövekvő nemzedék, őrizni fogják a gyárak és az iskolák, megőrzik a szocialista falu fényei. És meg fogja őrizni az az eszme, amelynek szolgálatában éltetek, amelynek szolgálata közben életetek elveszett. Becsülettel gondoskodunk családjaitokról, helyettetek gondoskodunk majd arról, hogy gyermekeitek és unokáitok méltók legyenek hozzátok. Búcsúzom a légi katasztrófa valamennyi áldozatától, bárhol temessék is el őket a mi megyénk városaiban, vagy falvaiban, vagy bárhol az országban. Nemes cél érdekében keltek útra, melynek elérését megakadályozta a roppant tragédia. Mélyen meghajtjuk rar vataluk előtt a kegyelet zászlaját és emléküket megőrzi a párt, minden munkáskollektíva, minden város, az egész megye, országunk dolgozó népe. Tisztelt gyászoló családok! Tudjuk, hogy elhunyt szeretteik az önök számára jelentik a legnagyobb, soha nem pótolható veszteséget. Köszönjük, hogy elvtársaink mellett álltak a felelősségteljes munkában, hogy a család melegével, örömeivel vették körül őket. A nagy veszteség feletti megrendülést, fájdalmakat enyhítse társadalmunk együttérzése, és ígéretünk, hogy az élőkre váró kötelesség terhének viselésében nem fogják nélkülözni pártunk, államunk, társadalmunk segítségét. Meggyőződésünk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságával. pártunk megyei bizottságával és a megyei tanáccsal együtt mély részvéttel osztozik gyászukban megyénk és országunk dolgozó népe, a testvérmegye és minden barátunk. Elhunyt szeretteik, elvtársaink emlékét megőrizzük mindannyian. Dr. Romány Pál gyászbeszéde után dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács általános elnökhelyettese következett szólásra. Ur. Körös Gáspárs Példájuk megsokszorozza erőnket Gyászba borultak Bacs- Kiskun megye városai és községei. Itt állnak a ravatalnál a megyei tanács tagjai, a megye minden tanácsának küldöttei: a megye dolgozóit képvjselő elvtársak, barátok, munkatársak; az ország minden területéről, a fővárosból és a megyékből küldöttek, akik mind osztoznak a családok, feleségek, szülök, testvérek, gyermekek és hozzátartozók mély fájdalmában. Elveszítette a megyei tanács szeretett elnökét, Erdőst József elvtársat, akinek életútja azonos volt megyénk felszabadulás utáni fejlődésével, aki felelősségteljes beosztásokban mindig eredményesen dolgozott megyénk népének felemelkedésén. Különösen szívén viselte a tanyai lakosság gondjait, hiszen maga is uradalmi cselédek gyermeke volt. jól ismerte a tanyai életet és ezért nagy erőfeszítéseket tett életkörülményeik javításáért. Igaz emA gyászolók sokasága Kecskeméten. Díszőrségben dr. Romány Pál, a KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Molnár Frigyes, a KB tagja, a SZÖVOSZ elnöke, dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Reile Géza, Kecskemét város Tanácsának elnöke bért, nyílt szívű, őszinte elv társat, kipróbált vezetőt, barátot veszítettünk el benne. Elveszítettük Zoboki László osztályvezető-helyettes elvtársat, a megyei tanácsnak közel két évtizedes dolgozóját, akit szaktudása, emberi magatartása és közéleti szereplése nyomán nemcsak közvetlen munkatársai, de megyeszerte szerettek és becsültek. Gereben László elvtársat, aki fiatal kora ellenére a népművelés kiemelkedő, az új iránt rendkívül fogékony, kezdeményezésre mindig kész munkása volt. Erdős Dezső elvtársat, aki több mint egy évtizede kiemelkedő munkása és kiváló szakembere volt a megyei tanácsnak és kiváló szakembere a megye kertészeti kultúrájának; Ábrahám Jánost és Dobó Máriát, akik együtt nőttek fel a megyei filmstúdióval; Szilágyi István elvtársat, a Megyei Tervező Vállalat igazgatóját, a nagy tudású mérnököt, közgazdászt. aki sokat munkálkodott városaink és falvainak építésén és most Mészöly István elvtárssal, a szimferopoli kiállítás épületmakettjeit készítette és mutatta volna be. Elveszítettük Benkc János elvtársat, a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat igazgatóját, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagját és Besenyi János elvtársat, aki a kiállítás technikai eszközeit készítette elő; Rendetzky János elvtársat, a megyei Kéményseprő Vállalat igazgatóját, a vállalat alapító tagját, a tanácsi vállalatok rangidős igazgatóját és feleségét, továbbá Bíró Zoltán elvtársat, az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat főkönyvelőjét és feleségét. Tudjuk, hogy az elhunyt férjet, szülőt, gyermeket nem léhet pótolni, de a társadalom támogatást nyújt az ittmaradottaknak, segít felnevelni a gyermekeket, hogy azok méltó utódai lehessenek korán elvesztett szülőknek, folytatói legyenek annak a legnemesebb ügyért végzett áldozatos munkának, amelyet apáik végeztek. Drága halottaink most elválnak tőlünk, feler égőktől. gyermekeiktől. szüleiktől, rokonaiktól, elvtársaiktól, barátaiktól, munkatársaiktól. Kevesebben lettünk. Olyan nagy tudású, kipróbált, szorgalmas és lelkes emberek távoztak el közülünk, akiknek példája meg kell, hogy Reile Gésa: sokszorozza erőinket, — mondotta dr. Kőrös Gáspár. Ezután Reile Géza. Kecskemét Városi Tanács elnökének búcsúszavaira került sor. Alkotó munkájuknak emléket állítunk Tisztelt Gyászolók! Tanulmányozzuk a város történetét, kutatjuk a megsárgult lapokat, de ilyen tragikus sorscsapással Kecskemét város életében — a legnagyobb társadalmi konfliktusokat kivéve — soha sem találkozhattunk. Fájdalmunkat és gyászunkat jó barátaink, kedves ismerőseink elvesztésén túl az is növeli, hogy kiváló, nagyszerű embereket vesztettünk el, akik Kecskemét nagy, városformáló munkájában részt vettek. Most, hogy elindultak utolsó útjukra, városunk lakosai nevében köszönöm meg alkotó életük áldozatos munkáját. Városunk bizonyítja, hogy az élet bármilyen területén is dolgoztak, munkájuk nem volt hiábavaló, és alkotó tevékenységük során Kecskeméten soha nem látott fejlődés bontakozhatott ki. A végzett munkának állítunk emléket most, amikor e temető örök emlékparcellájába helyezzük nyugalomba drága halot- tainkat és a város lakóinak, a városi tanácsnak naavrabecsülése. hálás tisztelete nyilvánul meg, amikor törvényalkotó erejével meghagyja az utánunk következő nemzedékeknek, hogy ezeket a sírhantokat mindaddig kegyelettel őrizzék, amíg a Köztemető ezen a helyen fennmarad, amíg csak Kecskemét áll. Neveteket és emléketeket e városban az elkövetkezendő korokban is őrizni és hirdetni fogják utódaink éppolyan kegyelettel és őszinte tisztelettel, mint ahogy megőrizzük mi, ez a mélységesen gyászoló közönség. Búcsúzunk Botocska Györgytől, barátunktól a Középmagyarországi Pince- gazdaság igazgatóhelyettesétől, korábbi tanácsi, kiváló pénzügyi osztályvezetőtől, kit a lelkes, odaadó munka jellemzett. Braunitzer Ferencnétől, a Habselyem- és Kötöttárugyár közszeretetben, közmegbecsülésben álló dolgozójától. Kiss Istvánnétói, az IBUSZ háromszoros kiváló dolgozójától, ki életét hivatásának, odaadó, fáradságos munkája közepette vesztette el. Mihók Antaltól, aki a közelmúltban vette át a Középmagyarországi Pincegazdaság kecskeméti üzemének igazgatói tisztségét. Puchardt Antaltól, a Kecskeméti Magnetofon- gyár háromszoros kitüntetett dolgozójától, kinek cselekedeteit mindiga múnkatársai iránti megbecsülés és szeretet jellemezte. Tokai István villamos- mérnöktől, a Magnetofongyár osztályvezetőjétől, ki szakmai felkészültségével, emberi magatartásával munkatársai, a gyár dolgozói között a legnagyobb megbecsülésnek örvendett. Búcsúzunk Vízin Miklósáétól, a Középmagyarországi Pincegazdaság laboratóriumvezetőjétől, kí- n?k- munkáját hazájának dicsőséges komszomoli nevelése jellemezte. Kedves Családtagok! A város minden lakója osz- (Folytatás a 4. oldalon.)
