Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-29 / 229. szám
TÍZEZREK VÉGSŐ TISZTELETADÁSA Világ proletárjai, egyesüljetek! Dr, Romány Pált Megyénk gyászában osztozik az egész ország dolgozó népe az IBUSZ, a MALÉV küldöttsége és még sokan mások. Osztoztak a megye gyászában az egyházak is. A kalocsai érsek képviseletében megjelent Kováts Géza kanonok, az Érseki Iroda igazgatója, ott volt Sto- lek Aladár kanonok, a Hazafias Népfront megyei Katolikus Békebizottságának elnöke, Görög Tibor evangélikus esperes és a református egyházmegye képviseletében Osváth Viktor lelkész. Bács-Kiskun megye dolgozóinak képviseletében dr. Romány Pál, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkárával az élen jöttek el a megye és a város párt- és tanácsi testületének vezetői, az apparátus dolgozói, a közélet ismert képviselői. A város lakossága is megmozdult, aki csak tehette, csatlakozott ahhoz a végeláthatatlan menethez, mely a Béke fasoron át vonult 12 és 1 óra között a temetőhöz. A barátok és tisztelők, volt munkatársak, iskola- és harcostársak, szomszédok és ismeretlen résztvevők rótták le kegyeletüket a ravatal előtt, 8 helyezték koszorúikat, virágcsokraikat a sírokhoz. Megdöbbentő és szivet ösz- szeszorító volt látni az egymás mellett sorakozó huszonhárom egyforma koporsót, s a feketébe öltözött gyászoló hozzátartozók sokaságát. Felvonult a hetven tagú múnkásőr díszszázad, elfoglalta helyét a harminc tagú pénzügyőr zenekar, s az óvónőképző kétszáz tagú kórusa, felsorakozott a ravatal két oldalán a kétpercenként egymást váltó polgári dlszőrség is. Gyászindulók hangja szállt a szeptember végi temetői csendben, majd az énekkar gyászdalokat énekelt. A díszőrség, a néma tiszteletadók soraiban ott voltak a régi barátok, munkatársak, a vállalatok, intézmények, tömegszervezetek képviselői, a járási, városi pártbizottságok első titkárai, a megyei, a járási, városi tanácselnökök, a honvédség, a BM országos és helyi parancsnokai, a megyei pártbizottságok és tanácsok, a szovjet nagykcjpetség képviselői. A munkásőr díszszázad tiszteletadása következett a ravatal előtt, majd felcsendült a Himnusz. A gyászbeszédek sorát dr. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára nyitotta meg. Mély megrendüléssel ál-, lünk itt, hogy végső búcsút vegyünk azoktól az elvtársainktól, barátainktól, akik azzal a szent szándékkal keltek útra, hogy jó hírt visznek Magyarországról, baráti szót a testvérmegyéből és székhelyéről: Kecskemétről. Végtelen szomorú szívvel kell tudomásul vennünk, hogy a tragikus szerencsétlenség megakadályozta ezt a tervet és minden más tervet, amit a szívükben, eszükben, karjaikban hordtak, amivel népünket szolgálni kívánták, amivel családjukról gondoskodni akartak. Elvesztettük mindannyiukat. Amióta tudjuk a hírt, azóta gyászol Kecskemét, amely huszonhárom hűséges polgárát temeti, gyászol Kalocsa és Kiskunfélegyháza, gyászol Kiskun,7 halas, gyászol az egész megye, amely a tragédia minden Bács-Kiskun megyei áldozatát testéből felszakadtnak érzi. Együtt gyászolunk a Kertészeti Egyetemmel, a légiközlekedés és az utazási vállalat dolgozóival, mindazokkal, akiket beárnyékol ez a tragédia. Sokat, nagyon sokat Veszítettünk. Elvesztettük a megyei pártbizottság és a megyei tanács több tagját, megbecsült vállalati dolgozókat és tapasztalt, nagy tudású vezetőket. A gyászhír családok százait, jó barátok ezreit rendítette meg. Együtt érez velük megyénk minden barátja az országban és határainkon túl is. Osztozik a gyászban az egész társadalom és osztozik, részt vállal a pótolhatatlan veszteség enyhítésében, a családokról való gondoskodásban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága, a sok nehéz időt megélt kommunisták, a család, minden jó barát és az egész megye lakossága nevében búcsúzunk tőletek, drága elvtársak. Búcsúzunk a küldöttség vezetőjétől: Erdősi Józseftől, a nagy tapasztalatú, tevékeny közéleti vezetőtől, a derék, családot nevelő apától, az embertől, akinek életútja egy volt a magyar munkásosztály felszabadulás utáni útjával. A vasipari munkás — vállalati igazgató, megyei titkár és tanácselnök korában is — őrizte a munkás- osztály fiainak legjobb tulajdonságait. Tervszerű, fegyelmezett, szívós munkájával vált ismertté és elisA szeptember 16-i repülőszerencsétlenség Bács-Kiskun megyei áldozatainak végső búcsúztatására és temetésére tegnap délután tízezrek részvételével került sor Kecskeméten és a megye más helységeiben. Kecskeméten, a városi köztemetőben ravatalozták fel azt a huszonhárom elhunytat, akiket az utolsó tiszteletadás után itt helyeztek örök nyugalomra. Köztük a Szimferopolba tartó megyei pártküldöttség négy tagját: Erdősi Józsefet, a megyei tanács elnökét, Gyóni Lajost, a megyei pártbizottság titkárát, Havasi Istvánnét, a megyei pártbizottság tagját, a Kecskeméti Konzervgyár dolgozóját, Dudás Benjámint, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, s azokat a tragikus sorsú kecskemétieket, akik turistaként utaztak a szerencsétlenül járt repülőgép fedélzetén. Az egész országban, sőt határainkon túl is mély részvétet váltott ki a tragédia, mely pótolhatatlan veszteséget jelent a családtagok százai, a megyei párt- és tanácsi szervek, intézmények, üzemek és gazdaságok számára. Érthető, hogy a végső tisztelgésre ezrek és ezrek jöttek el a megyéből, a fővárosból, a közeli és távoli országrészekből. Az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében megjelent Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint dr. Molnár Frigyes, a KB tagja, a SZÖ- VOSZ elnöke. Megjelentek még: dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, dr. Móna Gyula, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője és Nagy Tibor, az MSZMP KB párt- és tömeg szervezetek osztályának helyettes vezetője. A Szovjetunió magyarországi nagykövetségének képviseletében a gyászszertartáson részt vett A. M. Szo- rokin követtanácsos. Ott voltak az állami szervek, minisztériumok képviselői, a Belügyminisztérium, a honvédség országos parancsnokai, a megyék párt- és tanácsi vezetői, a Központi Bizottság számos osztályának vezető munkatársai, az INTURISZT, mértté mindenütt, a szőkébb és tágabb hazában egyaránt. Üjat akart és tudott alkotni. Szervezett, tárgyalt, a haladást akarta mindig, kommunista módon. íróasztalának előjegyzési naptára októberre tervezett tárgyalásokkal van tele. Tárgyalási tervekkel a megye közlekedésének javításáról, az ipar, a gazNagy örömmel készült az útra. Egyik szép álmának, a népek barátsága ápolásának megvalósulása lebegett szeme előtt a szimferopoli kiállítás megrendezésekor is. Ennek előkészítésén sokat fáradozott, de sajnos, nem láthatta meg. Nem láthatta, de rá is emlékeztek népeink zászlai, melyek együtt lengtek a távoli kiállítás előtt. Optidaság további fejlesztéséről. Tudta: nagyon sokat kell még tenni, hogy célhoz érjünk, de azt is tudta, hogy jó úton járunk. Jól ismerte a Duna—Tisza közi tájat, emberi közösségeit, vezetőit. Szívesen visszajárt a Dunához és városához, Bajára, amelynek újjáépítésén még géplakatosként dolgozott, amely most mint küldöttjét gyászolja a megyei tanácsban. És mennyire tudott örülni az újnak, az általa any- nyira kedvelt technikai haladás minden kicsi előrelépésének. Legszívesebben ta" Ián maga vezette volna be minden tanyai iskolába a villanyt, állította volna be mindenhová a korszerűbb gépeket. Mégis: a technikai tökély egy pillanatnyi kihagyásának lett ő is az áldozata. Nehéz folytatni a sort. Folytatni Gyóni Lajossal, a nagy műveltségű, fiatal vezetővel, aki úgy szerette az egész megyét, törekvő embereit és sok színű kultúráját, mint ahogyan szülőfaluját szerette, a gyakran felkeresett Kiskunmaisát. Elutazása előtti utolsó este még éiszakába nyúló eszmecserét folvtntott a megye színházkultúráiáról, a jó színházról és közönségéről. Mindennel törődött amitől szebbé, emberibbé válhat az élet. mizmusát, jövőbe vetett hitét, a szebb élet megteremtéséért végzett munkáját kettétörte a tragédia. Megyei pártbizottságunk elveszítette egyik nagy reménységét, pártunk tehetséges, felkészült fiát, aki ebben a hónapban lett volna 40 éves. Vele együtt kell búcsúznunk legközelebbi munkatársától: Dudás Benjámintól — a pártbizottság osztályvezetőjétől —, a köznevelés és művelődéspolitika halk szavú, de belső tűztől fűtött, nagyszerű munkásától. A tázlári hétgyermekes szegényparaszt fia textilmunkásként szerzett tanítói végzettséget, majd bölcsészettudományi oklevéllel tért vissza szülőföldjére, Bács-Kiskunba, hogy örökre eljegyezze magát a pedagógiával, a neveléssel. Nevelő volt mindig — a szó legnemesebb, legteljesebb értelmében —. kommunista nevelő. Példamutató, kiegyensúlyozott emberként emlékeznek rá a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben, ahol a pedagógiát tanította. így emlékeznek tanítványai, munkatársai, mindenki, aki ismerte és szerette. Mindig tanult, hogy taníthasson. Ezért készült nagy örömmel a szocialista forradalom hazájába vivő első út- (Folytatás a 3. oldalon)-KISKUN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG NAPILAPJA XXVI. évt. 229. szám U7L szept, 29, SZERDA m Arat 90 fillér
