Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

C oldal 1971. szeptember 28, kedd Világot látni, szerencsét próbálni T ermeloszö vetkezeti beruházások m oh a negyvenhét százalékos emelkedést ? Az MSZMP Központi Bi­zottsága augusztusi ülésé­nek efyik fontos- megálla­pítása, hogy a beruházási kiadások a tervezettnél lé­nyegesen gyorsabban emel­kedtek, és 23 százalékkal haladták meg a tavalyi első félévi összegeket. A Statisz­tikai Hivatal megyei igaz­gatósagának értékeléséből az tűnik ki, hogy a me­gyénkben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek telje­sített beruházásai a tavalyi első félévi 201 millióhoz viszonyítva 294 millióra, vagyis 47 százalékkal emel­kedtek. Az első rátekintésből te­hát azt olvashatjuk ki, hogy nálunk az első félévi be­ruházások növekedése meg­haladja az országos átla­got. Ez a jelenség alapo­sabb elemzést kíván. Visszapillantás Érdemes visszapillantani egy évtizedre. 1968-ig a mezőgazdasági szövetkeze­tekben a beruházási kedv nagy egyenlőtlenségeket mutatott, némelykor bizo­nyos gazdasági kampányok következménye volt. A fej­lődés kezdetén voltunk, fő figyelmünket a gazdasági megszilárdításra fordítot­tuk, és abban az időben a beruházási döntésekben az üzemi adottságok és a ha­tékonyság nem mindig volt elsőrendű szép pont. A beruházások elhelyez­kedését tekintve sok min­denre ad magyarázatot az, hogy a megyében 1965-ben még 233, tavaly év végén már csak 179 mezőgazda- sági termelőszövetkezet volt. A mi körzetünkben a Homokhátságon 67-ről 52-re csökkent a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek száma. Nem hagyható figyelmen kívül a beruházások össze­tétele sem. 1960-tól 1969. év végéig a megyében meg­valósult beruházásokból 44 százalék volt az épület, 21 százalék az ültetvény, és 35 százalék a gép, jármű és egyéb. A homokhátsági körzetben 38, 30 és 32 szá­zalék az arány. Aránytalanságok Amikor az üzemekben a vezetés önállóbbá vált, a döntés tudatos meghatáro­zója lett a gazdaságosság és a hatékonyság. Azóta az optimális arányok megte­remtésére,- az aránytalansá­gok kiegyenlítésére töre­kednek. Ha mindezekhez fi­gyelembe vesszük, hogy az elmúlt években a mező- gazdasági szövetkezetekben létesített gazdasági épüle­tek és bennük a felszerelés gyakorlata még a tervezés­ben is csak kísérleti jelle­gűnek számított, ha hozzá­tesszük azt is, hogy a gép­járművek általában selej­tezésből kerültek a gazda­ságokba, és az ültetvények nem mindig a szükséges feltételek mellett valósul­tak meg — még inkább é»-4iető az említett kiegyen­lítési törekvés. A mezőgazdasági beruhá­zások támogatásának rend­szere is hozzájárult bizo­nyos aránytalanságokhoz. és a nem egyszer kevésbé előrelátó vezetést helytelen beruházási döntésekre kész­tette. Egyébként érdemes­nek látszik megvizsgálni, hogy az automalikus tá­mogatás helyett nem jár­na-e kevesebb kockázattal a végtermék növelésére történő ösztönzés. Tovább elemezve a be­ruházások helyzetét szóvá tehetjük, hogy az új tech­nológiák, gépek árai állan­dóan emelkednek. Ez is nö­veli az értéket. Talán ezzel a szerény magyarázattal tartozunk a statisztikai értékelésnek, különösen, ha az említett 47 százalékos emelkedést boncoljuk. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek beruházásaiban az idei első félévben 17 százalékai nőtt az épület aránya, 95 száza­lékkal csökkent az egyéb jellegű befektetés. Bizonytalanság A szövetkezet beruhá­zásaiban is köteles figye­lembe venni, hogy nemcsak vállalat, hanem a tagok társadalmi szervezete is. A foglalkoztatottságot és a jö­vedelem stabilitását meg kell teremteni, és ebben az esetben az egész község lakosságáról is szó lehet. Mindez fokozottabb gond a Homokhátságon, ahol a te­lepülési viszonyokat jelen­tős mértékben a tanyavilág határozza meg, az ipari üzemek közelsége befolyá­solja a munkaerő-foglal­koztatást. A mezőgazdaság számára felkínált berendezések, technológiák műszaki szín­vonala és választéka sok esetben nem felel meg a korszerűség követelményei­nek. Az épületek kivitele­zésénél van némi javulás, de a belső technológiákat tekintve továbbra is bizony­talanság tapasztalható. A piaci helyzet előrejel­zése sem szolgál biztonsá­gos alapot egy-egy beruhá­A szépen berendezett nappali szobában virágok, hímzések, apró ajándéktár­gyak teszik kellemessé, meghitté a beszélgetést, amelyet Szabó Jánossal, a munkásőrség Bács^Kiskun megyei parancsnokának he­lyettesével folytatunk. A 46 éves robosztus férfi éppen olyan egyszerűen ejti a sza­vakat, mint amilyen volt életében. Visszaidéződik a sivár múlt, a kilátástalan jö­vő, amelyet a menhelyben nevelt gyermekek számára tartogatott a múlt társa­dalma. Szüleit nem ismerte, s 12 éves korában már munkaképesnek tartották. Járta az ország városait, alkalmi munkából tartva fenn magát, volt kifutó, pá­lyamunkás, hordár, s az így szerzett pénz éppen hogy csak elég volt arra, hogy kifizesse apró albérleti szo­báját. enni tudjon. Szege­den érte a felszabadulás, s ettől a naptól kezdve meg­változott az élete. — Olvastam a kormány felhívását, s 1945. március 10-én önként jelentkeztem a demokratikus hadseregbe. Be is osztottak a 16. önálló Portyázó Határvadász szá­zadhoz, de bevetésre már nem kerültünk, s ezért Részkén teljesítettem szol­gálatot. Egy év múlva tize­desnek léptettek elő. s ki­képző lettem Nyírbátorban. Két évig megfeszített erő­zás elhatározása során. A jelentősebb beruházási programokban még mindig jelentkeznek az eltérő ér­dekeltségekből fakadó ve­szélyek. Nem találkoztunk még olyan példával, hogy egy beruházás kevesebbe került volna, mint az aján­lat. Olyannal viszont már többször, hogy még el sem kezdődött a munka, máris emelkedtek a költségek. Friss példa erre a városföl­di vállalkozás. Az itteni állami gazdaság és több termelőszövetkezet szakosí­tott sertéstelepet kíván épí­teni. A 156 millió forintra tervezett beruházás előre­láthatólag 20 százalékkal többe kerül. Egyrészt a be­rendezések árai emelked­tek közben, másrészt a ter­vezésnél is elkövettek egy sor hibát. Együttműködve A beruházásoknál a bo­nyolító terv rendázerint egy külön gazdálkodó egység, különálló vállalat, úgyszin­tén a kivitelező is. Gyakor­ta még a tervező is belép a láncolatba, nem mindig pontosan azzal az érdek­kel, ami a beruházóé. A homokhátsági körzet­ben a mezőgazdasági alap- tevékenység jelenlegi szint­jéhez, illetve a továbblé­péshez nem nélkülözhetjük az élelmiszeripari vállala­tok hatékonyabb segítségét, a fejlesztési jellegű beru­házásokban is testet öltő együttműködési ajánlatait és készségét. A IV. ötéves terv megvalósítása érdeké­ben minderre nagy szük­ségünk van MAGO NY IMRE a termelőszövetkezetek területi szövetségének titkára Múlt héten, Kecskémé-1 ten a megyei tanács dísz- j termében százötven fiatal nézegette kissé megillető- dötten az útlevelét a Drez­dába, Lipcsébe és más vá­rosokba szóló vonatjegyet, a ropogós márkákat, éle­tük most kezdődő három­éves fejezetének vastagbe­tűs címeit. A valóraváltás kapujában mégegyszer lel­tározták azokat a terveket, álmokat, amelyek a jelent­kezési lap kitöltésekor ve­zették kezükbe a tollat. Négy arcot, négy szándé­kot választottam a világot látni, szerencsét próbálni jelszóval indulók közül. Sztankovics János már másodszor vág neki a há­rom esztendőnek. — Az első csoporttal utaztam ki 1967-ben. — Eisenhüttenstadtba kerül­tem, egy vasgyárba, mint villanyszerelő, de jártam más városokban is. Leg­hosszabb ideig — 14 hó­napig — Drezdában dol­goztam egy molekuláris kutatóintézet építkezésén. Mint a legtöbb magyar, én is a német konyhával ba­rátkoztam meg legnehe­zebben. Az első hónapok­ban sokat koplaltunk, az­tán megtanultunk főzni. A munkába könnyen beillesz­kedtem. Véleményem sze­rint nem diktálnak olyan félelmetes tempót, mint ami idehaza a köztudatban elterjedt. Drezdában úgy éreztem, ha az egyik ke­zem lekötnék, akkor is teljesíteném a normámat. Az előkészítésnél viszont körültekintőbbek, kevesebb az idegeskedés, kapkodás. Itthon a MEZŐGÉP Vál­lalat kecskeméti gyáregy­ségében helyezkedtem el. Német gépeket javítottam. Nem, nem a pénz miatt megyek vissza. Itthon is jól kerestem. (A hazatér­teknek mindössze 37 szá­zaléka mondhatja el ma­gáról ugyanezt.) A nyelv­tudásom szeretném töké­letesíteni. A társalgással nincs baj, de a szaklapok olvasásához, műszaki le­írások fordításához elen­gedhetetlen műszaki nyel­vet - még nem ismerem eléggé. — Végre megtehetem amit régóta szeretnék: szakmát tanulhatok, elekt­roműszerész leszek. Anyá- mék ellenezték az utat, de nem mulaszthatom el a lehetőséget, s ráadásként elsajátíthatok egy nyelvet is. Az IBUSZ-szal 1969- ben már jártam az NDK- ban, most alkalmam lesz közelebbről megismerni. Huszonhét év szolgálat után SZEPTEMBER 29: FEGYVERES ERŐK NAPJA vél dolgoztam, s 1948-ban jelentkeztem a Kossuth Akadémiára. Tanulás, mun­ka következett, s 1949-ben már alhadnagyként egy szá­zad parancsnoka lettem ... Az akkor már kommu­nista Szabó János 1952-ben különböző fontos beosztá­sokban dolgozott, s hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja, hogy még abban az évben magasabb pa­rancsnoki iskolára küldték. Ennek elvégzése után ke­rült Kecskemétre. Az el­lenforradalom előtt már a zsebében volt a kinevezé­se, de lemondott erről, s karhatalmi századparancs- nok-helyettesként részt vett az ellenforradalmi bandák felszámolásában. Tizenöt évvel ezelőtt, 1957 márciu­sában a párt felkérésére vállalta a munkásőrség me­gyei parancsnokának he­lyettese nehéz feladatát. Dr. Cserháti László, a munkás­őrség megyei parancsnoka Szabó János munkájáról nem minden meghatottság nélkül beszélt. — Nemcsak elvtársak, munkatársak, de nagyon jó barátok vagyunk. Szabó elvtárs kiváló munkát vég­zett ez alatt a másfél év­tized alatt. Sajnáljuk, hogy egészségi állapota megrom­lott, s ezért nyugalomba vonul. Egy egész, küzdelmekkel teli életet nehéz néhány mondatban összefoglalni, de Szabó János tevékeny élet­útját a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem, a Kiváló Szolgálatért Érdem­érem és még hat magas kitüntetés ékesszólóan bizo­nyítja. — A nyugalomba vonu­lás nem azt jelenti — mo­solyodon el —, hogy pihe­nek Is. Szeretném haszno­sítani tapasztalataimat a munkásőrségnél és a pol­gári életben is. Ügy vélem, még van tennivalóm párt­ós társadalmi munkában is. Mit tehet hozzá az újság­író? Jó egészséget kíván Szabó János elvtársnak. Gémes Gábor A másik „veteránt” Ho- rányi Bélát, hivatalos szál köti az NDK-hoz — fel­vették az egyetemre. Ö, ahogy mondani szokás be­futott a három év alatt. Drezdában mint marós kezdte. Egy év gyakorlat után üzemmérnöki képe­sítésnek fogadták el a gé­pésztechnikusi oklevelét és gyártástechnológiai osz­tályra került, majd egy új csomagolási eljárás önálló irányításával bízták meg. Közben egy szemesztert elvégzett a műszaki egye­temen, a második félév vizsgái előtt járt le a szer­ződése. A megkezdett ta­nulmányokon kívül még visszatérésre ösztönzi — érthető módon — a meg­talált érvényesülés és a német ipar szervezettsége iránti vonzódása. — Nekem a drezdai volt az első munkahelyem, ah­hoz viszonyítom az itthoni tapasztalataimat. Az ösz- szehasonlítás szerintem előnytelen a hazai iparra nézve. Kint szorosabbak voltak a normák, de terv­szerűbb, szervezettebb az eszköz- és anyagellátás. Apró, de jellemző mo­mentum : kinézik azt, aki koszos, rongyos munkaru­hában megy a műhelybe. Jobb a differenciálási rendszer. Azt veszik figye­lembe, ki mire képes, mennyit teljesít, ezért jut­nak előre gyorsabban a fiatalok. Én fél év után kerültem az ötödik kate­góriába és semmivel nem kerestem kevesebbet, mint a velem azonosan rangso­rolt 50—55 éves szakmun­kások. ■ ■ ■ ■ A megyéből eddig hu­szonkilencen kaptak — bár többen kértek — en­gedélyt, szerződéshosszab­bításra. Az igazsághoz tartozik, hogy nem min­denki találja meg a szá­mításait. A már végleg visszatért háromszáztizen­három fiatalból harminc­hatot a munkahellyel és a fizetéssel való elégedetlen­ség hajtott haza. A csaló­dásokban sokszor ludasak a túlzott remények, ám akadnak jogos sérelmek is. Előfordult, hogy finom ke­zű esztergályossal széria­munkát végeztettek — nem várta meg a három év leteltét. Végződött jól vagy rosz- szul, folytatással vagy anél­kül számukra lezárt sors­darab ez a három év. míg a következő két beszélgető- partneremnek egyelőre csupán vágyakkal kibélelt keret. A megfontoltabb Barabás Katalin. Korán állt a sa­ját lábára, a bajai Posztó­ban volt betanított mun­kás — cérnázó. — Fizeté­se egy részét haza küldte Véméndre, hogy ezzel idős szüleit és a három testvé­rét segítse. Hurtony István jóformán az iskolapadból csöppen idegenbe. Az idén érettsé­gizett Szegeden a Déry Miksa Gépipari Techni­kumban. — Az egyik osztálytár­sammal határoztuk el, hogy jelentkezünk, mindketten először járunk külföldön, s hajtott bennünket a ka­landvágy is. Kari Marx- Stadtban leszünk esztergá­lyosok. Már kiolvastam minden útleírást, ami a ke­zembe került, szeretnék vásárolni egy MZ-motort, és bejárni azokat a helye­ket, amelyeket eddig csak a könyvből ismertem. Alig várom az indulást. Mi is a három év hasz­na? A megyei tanács mun­kaügyi osztályának jelen­tése így summáz: „A mun­kaerő-kooperációs együtt­működésnek rendkívül fon­tos szerepe van a két nép barátságának elmélyítésé­ben, a kapcsolatok bővíté­sében. A kiutazó fiatalok­nak lehetőségük nyílik a német nyelv elsajátításá­ra, egy másik szocialista ország megismerésére, az esetek többségében a ha­zainál magasabb színvona­lú termelési módszerekkel, technikai eljárásokkal ta­lálkoznak.” E kétségtelen pozitívu­mokhoz hozzátennék még valamit, amire legjobban Hurtony István mondatai világítanak rá: teret enged a fiatalok kalandvágyának, — amiről őszintén el kell mondani, hogy ilyesmi van — s megadja az ismeret­lenbe lépés élményeit. A vándor mesterlegények mai utódai már nemcsak a bátorságot viszik útrava- lóul, alaposan felkészítik őket a három évre, s kint is társadalmi bizottságok (KISZ, szakszervezet) egyengetik lépteiket. Ám a kockázatvállalás jó része egyéni. Megtanulnak alkal­mazkodni, tapra esni ide­gen közegben is. Sikerei­ken, kudarcaikon lemér­hetik önnön erejüket, s ez sem lebecsülendő haszon ma — a modern korszak­ban. Pulai Miklós Vasárnapi cukorrépa­szerelvények A MÁV szegedi igazga­tóságának öt megyére ki­terjedő területén vasárnap mintegy 1500 kocsit raktak ki, 600-at pedig megrakot- tan indítottak útnak az or­szág különböző vidékeire. 'A legtöbb vagont a cukor­répa-szállítás, igényelte. A sarkadi, a mezőhegyesi és a szolnoki üzemekbe egy­más után indultak a „cu­korrépa-szerelvények” Rácstól Békésig a cukor- réoa-termelő gazdaságok­ból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom