Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-22 / 223. szám
A. oldal 1971. szeptember 22, szerda Fegyelmezetten, egymást segítve Vasárnap a legjobbak találkoznak A hosszú asztalon térképek, vonalzók, ceruza. Mindenki kezében tájoló. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár tanácstermében különleges oktatás folyik. Fiatal tiszt készíti fel a megye válogatott csapatát. Azokat, akik a jövő vasárnap Miskolcon képviselik színeinket, a tartalékosok honvédelmi versenyének országos döntőjén. A csapat parancsnoka. Erdős János, tartalékos tiszt. A tagok: Kocsis János. Radonics Sándor, Kókai Sándor, és Bujdosó Imre tartalékos tiszthelyettesek. Hetenként kétszer edzenek. Különösen lelkiismeretesen gyakorolnak július óta, amikor megnyerték a tartalékosok honvédelmi versenyének megyei döntőjét, s ezzel eldőlt, hogy korcsoportjukban ők képviselik színeinket szeptember 26-án az országos döntőn. (A fiatalok, a 35 éven aluliak csoportjában pedig a bajaiak.) Ezek az edzések igen sokoldalú felkészülést jelentenek. A szokásos erőnléti gyakorlatokon kívül mindenekelőtt rengeteg tanulást: tereptan, térképismeret, rádióforgalom, különféle katonai elméleti ismeretek és lövészet. — Miben áll voltaképpen a tartalékosok versenye? — kérdezem. Erdős elvtárstól. — Az idén új szabályzat szerint versenyzőnk, s bátran állíthatom — nemcsak azért, mert mi nyertük meg a megyei bajnokságot —, hogy most nehezebb, de érdekesebb is a küzdelem. Különösen nekünk fontos ez, a 35 éven felüli korcsoport résztvevőinek. Most ugyanis kisebb szerepe van a fizikai állóképességnek, mint a katonai tudásnak. Az ő korcsoportjuk 3000 méteres — a 35 éven aluli csoport 5000 méteres pályán — indul. A terepen pálya nincs kijelölve, megadott irányszögek és adatok alapján kell tájékozódniuk akadálytól akadályig. A z akadályok különféle feladatok megoldását jelentik. Nagyjából olyan feladatokat, amelyekkel a felderítő tiszt találkozhat harc közben ismeretlen terepen. Érdekes vita kerekedik, amikor idáig érünk, hiszen alaposan tanulmányozta a csapat minden tagja a versenyszabályzatot. Most azt mérlegelik, mire kell nagyobb gondot fordítani. Csak egy példát: a gránátdobás „nem érdekes”. Elhatározzák, hogy nem fogják vele az időt vesztegetni. akár sikerül eltalálni a célt, akár nem. erre ugyanis kevés pontot kapnak. A Tereptanóra a szabadban. Emlékhélyeg a nemzetközi újságíró szervezet jubileumára A Posta kedden 1 forin- os bélyeget hozott forga- omba a nemzetközi újságró szervezet 25 éves fenn- illásának emlékére. Egy újságlapot és a nemzetközi szervezet emblémáját ábrázoló bélyeg Bokros Ferenc grafikusművész tervei alapján az Állami Nyomdában készült. (MTI) tájékozódás viszont igen fontos, hiszen, ha kihagynak egy akadályt, bármilyen jól oldják meg a többi feladatot, kizárják magukat a versenyből. Már elosztották a feladatokat egymás között. Aszerint, hogy ki mihez ért legjobban. Külön felelőse van a rádiónak, s megint más a fegyvereknek: technikai hiba miatt ne veszítsenek pontokat. S még valami, amiben előrelátóan és nagyon határozottan megegyeznek: nincs vita. nem lesz vita! Véleményeltéréseknél első fokon a szakértő, a feladat felelőse, másodfokon a parancsnok dönt. Üjra csak azt mondják: ahogyan a harcban, a legfontosabb itt is a fegyelem és a jó csapatszellem. Hiszen ez a verseny éppen arra való, hogy a tartalékosok katonai ismeretét felfrissítse és harci szellemét ébren tartsa. M. L. Lakiteleki szándékok Utak, villanyvezetékek — Jó kenyér a környék lakóinak A község kommunális jellegű előrehaladása felől kérdeztük meg a napokban Molnár Andrást, Lakitelek tanácselnökét. Ezen a részen 223 telket alakítottunk ki. százon már fel is húzták az új családi házat. Tanácsi támogatással és lített új település bét utcájából ötben már ott a villany. A legégetőbb problér, ák egyike Lakiteleken a jarA lakiteleki Szikra Tsz új lakótelepe. Még a jelenlegi a telep tőszomszédságában az új piacteret is. tervidőszakban létrehozzák (Tóth Sándor felvétele) — Másfél kilométer hosz- szú, hat méter széles új útburkolat készült. 2,2 millió forint költséggel, amelynek egyik oldalán húzódik a község új települése. társadalmi munka igénybevételével villamosítottuk az úgynevezett „Lepra”-tele- pet, így tíz család otthonában gyulladt ki a közelmúltban a fény. A már emMiért nem vevő — a vásárló? Az üzletek, áruházak jelszava az, hogy mindent a kedves vevőért. Sokszor megesik viszont, hogy vásárlás közben mégsem érezheti magát vevőnek az ember. Ennek igen különös példája fordult elő nemrég, amikor egy kereskedő csalódott a kereskedelemben. Mondani se kell, hogy nem a saját vállalatánál akarta elkölteni a pénzét. Könnyedén el lehetne intézni a dolgot azzal, hogy egyszer mindenkit • elér a szakmájának a végzete. A meóst például akkor, amikor annak a gyárnak a termékét akarja megvenni, ahol ő ellenőrzi a minőséget. Az eladót pedig akkor, ha fogyasztóként tér be egy másik üzletbe. Utólag rendszerint nehéz kideríteni a pontos igazságot. Az eladó is ember, lehet, hogy bal lábbal kelt fel, egyéb gondjai vannak, az elkövetett undvari atlan- sága teljesen kivételes. Hallgassunk meg tehát mindenkit, Kiparancsolták a raktárból Sinkó Lajos, az ÜVEGÉRT Nagykereskedelmi Vállalat mintatermének vezetője, a Kecskeméti UNIVER Szövetkezet pártoló tagja, aki vásárlóként jelent meg a közelmúltban a szövetkezeti Alföld Áruházban: — Fürdőszoba-berendezést akartam venni. Otthon úgy határoztunk, hogy zöld mintás csempék borítsák a falat. A csempét felrakó mesterrel abban állapodtunk meg, hogy pénteki napon jelentkezik. A hét elején kétszer jártam az áruházban, de minden esetben azt mondták, hogy jöjjek máskor. Harmadszorra csütörtökön délután mentem el, láttam a csempét a mintakollekcióban, ugyanilyen színű fürdőkád is volt Megkértem a kereskedősegédet, hogy az udvari raktárban válogassuk ki a dobozokat öt-tíz perc telhetett el — ekkor a munka felével már végeztünk, mintegy négyszáz csempe dobozát elkülönítettük —, amikor megjelent a vas- és edényosztály vezetője, s az egészet visszarakatta a helyére. Azt mondta, hogy majd ő kiszolgál, de nem győztem kivárni. Átmentem a TÜZÉP mintaboltjába, ahol előzékenyen bántak velem. Sajnos, a kiszemelt színű és mintázatú csempe itt hiányzott. A ládákat is cipeli Berényi Béla, a vas- és edényosztály vezetője: — Igen, emlékszem, nem engedtem * a válogatást, visszahívtam a segédet, Tessék maradni!... Lapunk szeptember 1-i számában Tóth István barátom és kollégám megrázó képet festett Duisburg városi tanácsának telefon- központjáról, amelynek dolgozói a hivatalból elrendelt „jó napot” bemondásával is rabolják az adófizető polgárok amúgy is drága idejét. után a központ jelentkezett, kérem Pálpusztai elvtársat. ,„Tessék maradni!” — hangzik a felszólítás, amelyet rejtélyes kattanások, sőt néhol dobhártyarepesztő, harsány ciripelések is követnek. Ezúttal szeretném megismertetni az olvasóval a fenti eljárás jóval cselesebb magyar változatát. Olyan intézményeknél, vállalatoknál alkalmazható, ahol telefonközpont van. A módszer lényege a következő: tárcsázok, maid, miEzzel tulajdonképpen ki is merítettem az „újítás” ismertetését. Mert ahol egyszer elhangzott a bűvös varázsige, a „tessék maradni”. ott a tapasztalatok szerint a nyájas hívónak többé semmi keresnivalója. Eleget téve a felszólításnak, maradok ugyan, de más is marad: a puszta lég ... Engedelmes jó fiúként ülök a készülék mellett — az éterben titokzatos zümmögések kóvályognak, továbbá síron túli, távoli párbeszédek, olyan boldog halandók közt, akik már partnerre, beszélgető társra leltek —. de ennél több nem történik. Egyéb munkába fogni nem merek, mert bízom abban, bár balgán, hogy végre felcsendül Pálpusztai csodálatos basszusa. Erre azonban nem kerül sor. A telefon- központos megfellebbezhetetlen parancsa nyomán maradni tetszem, az idők végeztéig, midőn az ég és föld meg fognak indulni... Telnek a percek, a negyedórák, de hogy is tehetném le a hallgatót, ha egyszer maradásra szólítottak fel. Ha minden jól megy, 10-— 20 perc múlva megvált szenvedéseimtől a búgó hang: újból vonalat kaptam. s kezdhetem elölről az egészet. Megjegyzem: egy valami még nem fordult elő a prakszisomban. Egyetlen, kézenfekvő megoldás, amellyel valamennyien jól járnánk: hívó. telefonközpontos, népgazdaság és idegszanatórium ... Egyszer, csak egyetlen egyszer jelentkezne be ismét a hívott fél. s mondana annyit: Páln-isztai elvtárs házon kívül van. . Pálnnsztai tárgyal, tessék később hívni . Pálpusztai elvtárs vonala foglalt. Váz rá. vagy újból hívja? ...” Dehát ne legyünk t“lhe tétlenül maximalisták! —* —r mert az eladótérben csak a pénztáros tartózkodott, aki nem hagyhatja őrizetlenül a kasszát, hogy közben a többi vevővel foglalkozzon. Nagyon sok a munkánk, az ország legkülönbözőbb városaiból intézem a beszerzést. Igazán nem osztályvezetői feladat, de kinn kell lennem a vagonkirakodásnál, sokszor még az árut is cipelem. Két különböző helyen, egymástól, s az áruháztól messze vannak a raktáraink, emiatt hosszadalmas a polcokról elfogyott áru utánpótlása. Mindez leköti, elvonja az embert, kevesebb idő marad a kiszolgálásra. Még a vagyonvédelemért is felelek, nem adhattam oda az egyetlen eladómat csempéket válogatni. Jusson idő így értékeli tehát ugyanazt az esetet a két érintett ember: az önmagát is hajszoló, sőt, szétaprózó osztályvezető s a kedves vevő, aki összegyűjtötte a pénzt, kiválasztotta az árut, mégsem kapta meg akkor, amikor szüksége lett volna rá. Most zöld helyett kék színű a fürdőszobája, ami természetesen nem kényszerít senkit' öngyilkosságba. Vajon mi a véleménye az „ügyről” az áruház igazgatójának, Piukovics Miklósnak? — Nagyon sajnálom, hogy a vásárló ilyen helyzetbe került. Nem is any- nyira a forgalomkiesés miatt,' hanem azért, mert rossz szájízzel távozott az áruházból. A rossz kiszolgálás nem magyarázható a i belső problémáinkkal, vagy saját szervezési hibáinkkal. Az áruház megfelelő számú és szakképzettségű eladóval rendelkezik, s a forgalom- miatt szorult helyzetbe kerülő osztályok mindig kérhetnek segítséget valamelyik szomszédos részlegtől. A ' munkát úgy kell megszervezni, hogy jusson idő a vásárló tájékoztatására, kiszolgálására. így igaz. De minden a pultok közelében dől el, és mi van akkor, ha a kereskedő reggel bal lábbal kel! fel? Halász Ferenc dák helyzete. Az utak, utcák hosszához képest nagyjából alig egykilencedrész/ van kiépített járda. Vala micskét azonban enyhíti ennek fontosságát az, hogy a falu homokos talajra épült. A régi kis vízmüvet időközben kinőtte a község. Épp ezért egyik fő célkitűzésük: még a tervidőszakban mintegy 5 ezer méter újabb vízhálózat létesítése, a meglevő tízezer méter mellé. Ami a lakáshelyzet javítását illeti, a szövetkezeti lakásépítés kínálkozik a legmegfelelőbb megoldásnak. A rendelkezési tervekben száz kétszintes lakás felépítésére van lehetőség, szövetkezeti alapon. A családi házas, kertes magánépítkezések mellett főként ezt a formát igyekeznek, megkedvelte tni. Ehhez mozgósítják a népfront és a KISZ aktivistáit, a fiatalságot. Rövidesen összehívják majd őket. s tudatosítják velük, ismertetik előttük a községfejlesztés programját, szólnak a fiatalok lakásépítési kilátásairól. — Hogyan látja elnök elvtárs a község kereskedelmi hálózatának a helyzetét? — Nagyjából általános, másokkal közös gondok nyomasztanak: bizonyos építőanyagok, némely tartós fogyasztási cikk hiánya. A közeljövőben azonban remélhetőleg új lendületet kap majd a község kereskedelmi élete. Még ez évben üzembe helyezzük jz ÁFÉSZ, kerthelviséggel is ellátott, új létesítményét, a Csillag presszót. Még fontosabb feladat a benzinkút, illetve a fűtőolaibázis létrehozása. a Kecskemét felé vezető közút mentén. Bízunk abban, hogy a jövő év első fejben ez is megvalósul. Mellette melegkonyhás autóscsárda énül. Egy ideig ez utóbbi látja maid el az ÁFÉSZ kisvendéglőjének a feladatait is. amelvnek átépítése. km-<;-»e- rűsftóse most már elodázhatatlan. Valamivel később, de még a negyedik ötéves terv során teljesül a laki telekiek régi. jogos vágva is: megépül az új sütőüzem. A ÍPPl Vót l-pi'íc'Tml;-Vion kikerülő négv tonnq pékáru elé^s^es lesz n^mcsgk a község, hanem a tőserdei üdülőtelep, sőt a szomszédos Nvárlőrinc és László- falva lakosságának is. J. T.
