Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

4. oldal 1971. szeptember 22, szerda Tatai Látogatott az állami gazdaságok vadászati bemutatója Egymilliónál több látoga­tószám Budapesten, sok tízezernyi vendég Tatán. Ez lehet az eddigi gyorsmér­leg, már ami a világkiállí­tás iránti érdeklődést illeti. A festői környezetű Tatáról a várat, nagy tavat megke­rülve értünk Remeteség­pusztára, ahol az ország ál­lami gazdaságai 50 hektá­ron varázsolják elénk, va- daskertszerű rendezésben vadgazdálkodásunk jelenle­gi helyzetét, egyben hasz­nos útmutatást adva szak­embereknek és érdeklődők­nek egyaránt ennek továb­bi lehetőségeire. □ □ □ □ A vadaskert bejáratánál hivatásos vadászok fogad­ják az érkezőt. A mi kísé­rőnk Hegedűs László, aki programunk során szaksze­rű eligazításokkal szolgál. Valahogy egész másképp, meggyőzőbben érzékelteti nemzeti kincsünk a vad és a természet, az ember kap­csolatát, mint a kiállítás „budapesti nagyüzemében” a körbeszáguldó kiállítás­néző mikróbusz hivatásos idegenvezetői teszik leírt és betanult „magyarázataik­kal”. □ □ □ n Prospektussal, trófeaka­talógussal sajnos, itt sem tudnak már szolgálni. Nem számítottak ennyi látogató­ra. Már az első héten elfo­gyott. Most várják az után­nyomást. Még a levelező­lap-vásárlás is gondot okoz, mondja a kiállítási mozgópostán a csinos egyenruhás kisasszony. Az új szállóban viszont kiváló vadas és gazdag választé­kú magyaros ételek, italok kaphatók olcsóbban mint Pesten, a kiállításvárosban, a, nagy tülekedés és állva való fogyasztás mellett. Kísérőnk megjegyzi: „Ja, kérem, mi „leányvállalat” vagyunk.” □ □ □ □ Pedig a trófeakiállítás, az egész vadaskert megcá­folja ezt a kissé ironikus megjegyzést. A színvonal itt igen magas. Különösen a vadtenyésztés bemutatása egyedülálló. Nemcsak kiál­lítási, hanem gyakorlati vo­natkozásban is. Az állami gazdaságok húszéves ke­mény küzdelmét, kísérlete­it és eredményeit láthat­juk. Úttörő munkát végez­tek Tatán a fácántenyész­tésben. Hazánkban ott volt az első nagyüzemi félvad fácánnevelés, s ma már szinte százalékban is alig kifejezhető a nagyon ké­nyes fácáncsiték elhullása. Eredményesen kísérleteznek a vadkacsa tenyésztésével is. Több ezer „saját nevelé­sű” vadkacsájuk húz vissza esténként a nagy tóra. Évenként több aranyérmes és számos ezüstérmes őz­trófea kerül terítékre, me­lyek szintén a gazdaság be­vételét gyarapítják. Az őszi kacsa- és libahúzásokra is szerveznek lődíias vendég­vadászatokat. Egyszóval az okszerű vadgazdálkodás megteremtette az önálló nyereséges üzemágat, a va­dászatot. □ □ □ □ Azért egy kicsit mi is büsz­kélkedhettünk. A nyűl-fél- fud tenyésztésében a kunba­fi* • m- ?;£-:V .•••. mh'i ■ I • V V ;v. ' " • - tv" \ -■ • ' ......./. j A tatai vadaskert Marci nevű remetéje, 20 centis agyarakkal. A kétmázsás vaddisznó barátságosan rö­fög a rezervátum látogatóira. (A szerző felvétele.) jaiak eredményeit láthat­tuk. Őszintén sajnáltuk, hogy éppen nem volt ott dr. Valeczky László erdő­mérnök, a Kunbajai Állami Gazdaságból. Nemcsak a külföldi csoportok, hanem a hazaiak is szerették volna megismerni módszereiket. Az ott látható nyulaik az idén már harmadszor ellet­tek, vadaskerti viszonyok között. Köztudomású, hogy ezzel birkóznak legnehe­zebben a vadgazdaságok. Többek között ezért is olyan sok a külföldi láto­gató a tatai vadaskertben. Kovács Imre A tulajdonos jogán A kollektív szerződések és az üzemi tájékoztatás A munkás számára a gyár, s a vállalat nem csu­pán a kenyérkeresetnek színhelye. Emberi, szakmai képességeit is itt teszi pró­bára naponta, s igyekszik kiélni nemes ambícióit, megvalósítani önmagát. A gyárakban előállított ter­mékekben pedig — e gyárt­mányok használhatóságá­ban és minőségében — szorgalom és munka, fegye­lem, rend és pontosság tes­tesül meg. Egy-egy közös­ségre, s ezen belül az egyé­nekre olyannyira jellemző magatartásbeli tulajdonsá­gok öltenek itt tárgyi for­mát szüntelen. A dolgozók aktív részvétele Üzemeink, gyáraink nem­csak termelési, hanem tár­sadalmi-politikai egységek is. Minden munkahelyen emberi, társadalmi viszony­latok formálódnak (vagy esetleg deformálódnak) nap mint nap, attól függően, milyen az üzem, a vállalat légköre, az itt folyó munka szervezettsége és hatékony­sága. Éppen ezért üzemeinkben a dolgozók rendszeres tájé­koztatása a vállalati élet semmi mással sem helyet­tesíthető szerves része. A dolgozók — a tulajdonos jogán — ismerni akarják munkahelyüket, üzemük terveit, eredményeit, gond­jait és jövőjét. Az idén a vállalati igaz­gatóknak beszámolót kel­lett tartaniok arról, végre­hajtották-e az elmúlt esz­tendőben megkötött kollek­tív szerződésben foglalta­kat. Ezekhez a beszámolók­hoz fűztek azután megjegy­zéseket s tették meg ki­egészítő észrevételeiket a vállalati szakszervezeti bi­zottságok. E beszámolók nyomán megállapítható, hogy a szerződésbe foglalt megállapodásokat az üze­mekben általában megtar­Lesz-e elég keveréktakarmány? A negyedik ötéves terv irányelvei szerint a meg­növekedett állatállomány­nak szükséges keverékta­karmányok félét a gabo­nafelvásárló és feldolgozó vállalatoknak, másik felét pedig a termelő gazdasá­goknak kell előállítani. Növekvő kereslet A Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat 13 üze­mében készítenek keveréke­ket. Az ez évre tervezett 18 ezer vagonnyi mennyi­ség a tervidőszak végére sem növekszik számotte­vően, mivel mindössze egyetlen rekonstrukcióra kerül sor. A bácsbokodi keverő korszerűsítése vár­hatóan a jövő ét második felében fejeződik be és az átalakítások után 60 mázsa keveréktakarmányt állíta­nak elő óránként. A termelés fejlesztése ér­dekében — ahol azt a be­rendezések műszaki állapo­ta megengedte — bevezet­ték a 24 órás üzemben- tartást. A rendkívül dinamiku­san fejlődő állattenyésztés szükségletei azonban olyan mértékben nőnek, hogy a vállalatnak mind nagyobb erőfeszítésébe kerül lépést tartani velük. Növekvő gon­dot okoz az alapanyagok beszerzése is. Már 1970- ben eltérés mutatkozott az állatállomány növekedése és a takarmányellátás üte­me között. A korszerű ál­lattartás. az iparszerű hús­termelés, a magas táp­anyagértékű taVarmánvok iránti keresleti jelentősen megnövelte, és ennek a gabonafelvásárlő vállalat egymaga már nem képes árufedezetet biztosítani. A nagytelepek mellett még a háztáji állomány számára is értékesíteniük kell 6 ezer vagon keveréket. Amennyiben azonban a nagyüzemek nem lesznek képesek a számukra előrt keverékmennyiséget meg­termelni, a vállalatnak a kiskereskedelmi forgalmat kell csökkentenie. Teljes önellátás A megye állami gazda­ságaiban levő állatállo­mánynak szükséges takar­mánykeverék 62 százalékát már az elmúlt évben is saját üzemeikben készítet­ték. A 11 állattartó gazda­ság közül négy rendezke­dett be teljes ellátásra. A jelenleg épülő szakosított telepek mindegyike keverő üzemmel együtt létesül. A becslések szerint 1975-ben mintegy 14 ezer vagon ke- veréktakanmányt használ­nak fel az állami gazdasá­gokban, amit a már meg­levő és az ezután készülő üzemek gyakorlatilag elő tudnak állítani. Mivel a keverőüzemek kapacitása csaknem mindenütt na­gyobb, mint amennyit helyben igényelnek, lehe­tőség nyílik együttműkö­dési szerződések megköté­sére is. Kihasználatlan üzemek A megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vizsgálódásai szerint a termelőszövetke­zetek 38 százaléka rendel­kezik keverővei. A 48 be­rendezésből azonban csu­pán 8 működik állandóan, a többit vagy egyáltalán nem használják, vagy pe­dig csak elenyésző mérték­ben. A takarmányt a ga- bonafelvásárlótől szerzik be. A kihasználatlanság oka részben az, hogy a ke­verék teljesítménye na­gyobb az üzem igényeinél. A tapasztalatok szerint pe­dig a termelőszövetkezetek idegenkednek az együtt­működéstől. A takarmány­keverés munkáját akadá­lyozza még ezenkívül a premixek beszerzésének nehézsége, valamint az, hogy sok helyen az alap- takarmányokat sem képe­gek maguk előállítani. Az ellátásban bekövet­kező fennakadások azokat a szövetkezetek érintik, amelyeknél a benépesítés — kivitelezési hiba foly­tán — előbb történt meg, mint a keverő üzembehe­lyezése, illetve ahol a nagytelepekhez egyáltalán nem készült ez a kiegé­szítő berendezés, és anya­gi erő hiányában később sem tudják megvásárolni. Amennyiben nem törté­nik változás, rövidesen ke­vés lesz a keverék. A hely­zeten javítani csak szövet­kezeti összefogással lehet. Ily módon a keveréktakar- mányos etetés mindazokon a helyeken folytatható len­ne, ahol erre áttértek és sehol sem kellene vissza­állítani a hagyományos módszert. D. É. tották. Néhány helyen fel kellett figyelni azonban ar­ra az egyáltalán nem ör­vendetes jelenségre, hogy az üzemen belül szervezet­lenség következtében az ál­lásidők növekedésével együtt nőtt az indokolatlan túlóráztatás. A tavalyi kollektív szer­ződésekről s a megkötendő szerződésekre vonatkozó ja­vaslatokról folyó vitákban a dolgozók 65—70, némely helyen 80 százaléka szó’alt fel, s tett észrevételt vagy javaslatot. Minél jobb, ki- munkáltabb és igényesebb beszámoló hangzott el, an­nál több segítséget adott ez az eszmecsere az új szerző­dés előkészítéséhez. Leg­többször éppen azokban az üzemekben sikerült az új szer ződés s a vállalat kö­zéptávú tervének összhang­ját kimunkálni, s ezzel együtt hatékony munkavé­delmi, újítási, szociális és kulturális szabályzatokat is kidolgozni, ahol a körül­tekintő tájékoztatás már korábban is részeseivé tet­te a dolgozókat a vállalat örömének, gondjainak. Alapos, részletes ismertetés A kollektív szerződések megkötése után az üzem­ben folyó tájékoztatásnak új feladatai kerülnek elő­térbe. A Munka Törvény- könyve szerint a vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a dolgozók megismer­kedjenek az üzemi élet al­kotmányának minden pont­jával. Több helyen is az üzemi lap mellékleteként adták közre a szerződé? szövegét, máshol pedig fü­zet alakban kiadva terjesz­tették. Több vállalatnál levélben közölték a tanácskozáson felszólalókkal, mely javas­latait tudták a szerződés szövegezésekor felhasználni, s mely javaslatok megva­lósításának mutatkoznak ma még akadályai, illetve mely javaslatok azok, ame­lyek teljesíthetetlen igé­nyeket fogalmaztak meg. Ahol nem sikerül megta­lálni az elhangzott javasla­tokra történő reagálásnak a módját — beleértve a hasznosíthatatlan javasla­tokat is — ott kialakulhat a dolgozók körében olyan vélemény: nem érdemes felszólalni, a javaslatokkal úgy sem foglalkozik érdem­ben senki. Azt minden ér­dekeltnek meg lehet ma­gyarázni, hogy valamely javaslata megvalósíthatat­lan. De azt nem, hogy a jó javaslatok közül akár csak egy is a vállalat s a szak- szervezeti vezető szervek kezén észrevétlen elsikkad­hat. A következményt is figyelni A vállalat vezetőjének a jövőben is rendszeresen tá­jékoztatni kell a dolgozó­kat arról, hogy a kollektív szerződésben foglaltak mi­ként segítik a vállalati — s a népgazdasági — célok megvalósítását, valamint a dolgozók érdekeinek a vé­delmét. Most már minden esztendőben, még év elején, számot kell majd adni ar­ról, hogy a kollektív szer­ződésben lefektetett, s e kétoldalú szerződésben köl­csönösen vállalt kötelezett­ségekből a szerződő felek mit valósítottak meg, s mi az, aminek teljesítése még várat magára. Ily módon — többek kö­zött éppenséggel az üze­mekben folyó rendszeres tájékoztatás meghonosításá­val — sikerül elérni, hogy az elkövetkező öt esztendő során a dolgozók sokszor lapozzák majd fel az idén aláírt szerződés szövegét, s így mind jobban megis­merjék jogaikat, éljenek e jogokkal, másrészt pedig felelősséggel teljesítsék szerződésbe foglalt kötele­zettségeiket Cs. I. Épül Közép-Európa legnagyobb bauxitbányája Halimbán A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói építik a Halimba III. nevű új bauxitbányát. A 800 millió fo­rintos beruházással készülő bánya a legnagyobb lesz Közép-Európában. A szakemberek szerint a bánya érc­készlete 40 évre elegendő. Az építők jelenleg a fővá­gatokat betonozzák. A bányanyitás 1966-ban kezdődött, azóta több kilométernyi vágatot mélyítettek. A ter­melés 1973 elején kezdődik. Képünkön: 250 méter mé­lyen a föld alatt üzemelnek ezek a mamniulszivattyúk az új bányában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom