Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

0. oldal 1971. szeptember 81, kedd Felnőttek - a fiatalokról A megyei pártbizott­ság javaslata alapján a tanácsok végrehajtó bi­zottságai, valamint az üzemek, vállalatok, intéz­mények vezető testületéi már több alkalommal is visszatértek az MSZMP Központi Bizottságának if­júságpolitikai határozatára, illetve annak végrehajtásá­val kapcsolatos feladatokra és tapasztalatokra. Miután a községi, városi tanácsok végrehajtó bizott­ságai összegezték az eddi­gi eredményeket, a közel­múltban a gyárak, vállala­tok, termelőszövetkezetek vezetői ismételten foglal­koztak a fiatalok helyzeté­vel, élet- és munkakörül­ményeivel, s a gazdasági, társadalmi vezetők és az ifjúság közötti kapcsolat­tal. Ebből az alkalomból fel­kerestük Csábi Ferencnét, a Habselyem és Kötött­árugyár kerekegyházi üzemének párttitkárát, Suhajda Józsefet, a Csen­gőd Községi Tanács vb- titkárát és Zellei Jánost, a császártöltési Üj Baráz­da Termelőszövetkezet párttitkárát, hogy mond­ják el véleményüket a fi­atalokról, gondolkodásuk­ról, munkájukról és élet­módjukról. Az ifjúságpolitikai határozat végrehajtása szempontjából Csábi Fe- rencnének, a kerekegy­házi üzem párttitkárának meglehetősen könnyű a dolga. Néhány évvel eze­lőtt ugyanis még ő is a vállalati KISZ-esek sorá­ban dolgozott, tevékenyke­dett. A fiatalasszony a KISZ-titkári székből, 1968- ban került a pártalapszer- vezet élére. Jól ismeri a fiatalokat; az üzemi alap­szervezet 113 tagjának eredményét, gondját. — Mi a véleménye a Várnai Zseni nevét viselő KISZ-alapszervezet mun­kájáról ? — Rendesen, becsülete­sen dolgoznak. A KISZ VIII. kongresszusa tiszte­letére az év elején szoci­alista munkaversenyt in­dítottunk. A fiatalok mun­káját havonta értékeljük. Akik minden hónapban jó eredményt érnek el, vagy­is a normát túlteljesítik, minimálisra csökkentik a selejtszázalékot, ezenkívül társadalmi munkát is vé­geznek és aktívan részt vesznek a mozgalmi élet­ben, azokat a vállalat 10 ezer forint jutalomban ré­szesíti. Érdemes tehát jól, pontosan dolgozni. — A fiatalok bíznak bennünk és sűrűn kérik segítségünket — váltott a témán a párttitkár. — A Kerekegyházán építkező fiatalok például azt kérik, hogy a terme­lőszövetkezetek kedvez­ményes áron szállítsák el az építőanyagaikat, az er­dőgazdaság pedig tovább­ra is jutányos áron adja a faanyagot. A fiatalok remélik, hogy kérésüket csakhamar teljesítik. Suhajda József vb- titkár Budapestről fél év­vel ezelőtt került Csen­gődre. Számára sem új a téma, hiszen azelőtt neve- ló tanárként dolgozott. Fe­lesége pedig a helyi kul- túrház igazgatója. — Hat hónap alatt megfigyeltem; ha például társadalmi munkát szer­vezünk, a község 40 tagú KISZ-szervezetéből majd­nem mindenki jelentkezik. A taggyűlésekre még a családos fiatalok is eljön­nek. Volt már olyan eset is — hallottam — hogy egy fiatalasszony az egy­éves kislányát is elvitte a gyűlésre, mert nem tudta kire hagyni. De a kultúr- ház, rendezvényeire kötél­lel sem tudjuk otthonról kihúzni a fiatalokat. Pon­tosabban: ha az Omega, vagy a Tolcsvay beat- együttesek vendégszere­peinek, a nagyteremben egy gombostűt sem lehet­ne leejteni. De bizony üresen tátong a kultúrház a Déryné Színház előadá­sain. Mint mondta, véle­ménye szerint nagyon egy­oldalú az ifjúság szórako­zása. Változtatni próbál­nak a fiatalok szemléle­tén: olyan irodalmi mű­sort szerveznek, amely felkelti a fiatalok érdek­lődését. Többen is kérték, hogy fotóklubot alakítsa­nak a művelődési házban. A vb-titkár ígérete szerint néhány hónapon belül tel­jesül ez a kívánság. — Sok mindent meg­tennénk, ha a községi KISZ-esek jobban mozgo­lódnának, igyekeznének — mondta végül. — Szeret­nénk, ha minél több ké­réssel, javaslattal, ötlettel keresnének meg bennün­ket. ígérjük, hogy a lehe­tőségeinkhez képest min­dent megteszünk a fiata­lok érdekében. Csakhogy | ehhez az ő aktivitásukra j is szükség van ... Zellei János, a császár­töltési Üj Barázda Tsz párttitkára a következő- j képpen jellemezte a fia- ' talokat: — A munkájukat be­csületesen elvégzik, de — mint azt az ifjúságpoliti­kai határozat végrehajtá­sáról, s a tapasztalatokról szóló beszámolónkban is megállapítottuk — sokkal lendületesebbek, mozgéko­nyabbak lehetnének a fi­ataljaink. Tudom, mosta­nában nagy divat az ifjú­sági klub. A fiatalok álta­lában azért panaszkodnak, mert nincs helyiségük. Ne­künk van egy szép, tágas kultúrtermünk — kihasz­nálatlanul. Egy fiatal se keresett meg bennünket, hogy igényt tartanának a teremre. Pedig szívesen odaadnánk... Juhász Kálmán pártve­zetőségi tag az összekötő szerepét játssza a terme­lőszövetkezetben. Ő köz­vetíti a vezetőség, illetve a KISZ-esek kérését. A pártalapszervezet úgy dön­tött, hogy a 26 éves Ju­hász Kálmán novemberig gyűjtse össze a fiatalok I elképzeléseit, az ötleteket, javaslatokat. Persze addig ők sem tétlenkednek: gazdaság­politikai és téli tanfolya­mot szerveznek. — Milyen a gazdasági vezetők és a KISZ-esek kapcsolata? — Nagyon jó. A terme­lőszövetkezetünkben dol­gozó 20 fiatalt Walter Ferencné főkönyvelő, Lenthner Istvánná kertész és Geringer Józsefné ser­téstenyésztő képviseli a vezetőségben. Tárnái László Készülnek az orgonasípok A Fővárosi Kézműves Vállalat orgonakészítő üze­me egyetlen az országban. Nemcsak új orgonák építé­sével foglalkoznak, hanem ők gondozzák a műemlék orgonákat is. Évente több tízezer orgonasípot készíte­nek; a legkisebb 5 millimé­ter, a legnagyobb 5,5 méter. A képen: Aprólékos kézi munkával készülnek az or­gonasípok. A képen: Per- laky János orgonaépítő. OLVASÓINKÉ A SZÓ Többet adunk városunk tisztaságára Sok szó érte korábban Baja tisztaságát. Sajnos, jo­gosan. Reméljük azonban, hamarosan egészen feledés­be merülnek a kifogások, mert sok minden történt azóta. Hathatós intézkedé­seket tett például tanácsel­nökünk, dr. Gajdócsi Ist­ván elvtárs, aki a lakosság s a vállalatok, közintézmé­nyek társadalmi segítségére apellálva ' kérte: tegyük közüggyé városunk tiszta­ságát. Meg is lett az eredménye. Ha még hellyel-közzel akad is kifogás, általánosságban elmondhatjuk, sokat javult a helyzet. A napokban tett kiadós városi sétám alkal­mával is azt tapasztaltam, hogy az úttestek, a terek éppoly tiszták, mint a jár­dák. Sehol nem találkoz­tam szeméttel, vagy papír- hulladékkal és ez bizony jó érzéssel töltött el. Gondo­lom, hasonló örömmel nyugtázza a változást ve­lem együtt Baja minden polgára. Lassan, a természet rend­je szerint a fák levelei hul­lani kezdenek. Ezért fokoz­nunk kell az utcák, terek tisztán tartását. Hiszem, hogy — gondozatlansága miatt nem lesz többé pa­nasz városunkra. Vígh Károly Baja, Somogyi u. 9. Aggódunk... Gyermekeink a kecske­méti Zója utcai általános iskolába járnak, harmadik­negyedik osztályosok. A tanévnyitón hallottunk elő­ször arról, hogy az iskola napközi otthonát az idén csak az első és második osztályosok részére tartják fenn. Így 9—10 éves gyerme­keink vagy „kulcsos” gye­rekek lesznek, vagy haza­kísérve bezárjuk őket, mert így véljük biztonságosabb­nak. A felügyelet nélkül hagyott gyerekek otthon tanulnak (?), hasznosítják barkácstudományukat a la­kásban. A munkahelyen levő szü­lőknek pedig vissza-vissza- térő gondot jelent gyerme­kük, akire nem ügyel senki. Az érdekelt szülők nevé­ben: Fábián Ferencné Kecskemét Köszönet a termelőszövetkezetnek Szeptember első napjai­ban nagy öröm érte a mó- riegáti általános iskolák nevelőit és tanulóit: a he­lyi Petőfi Termelőszövetke­zet 10 ezer forintot ajándé­kozott részükre szemléltető eszközök vásárlására. Tanulóink közül nem ke­vés azoknak a száma, akik naponta 8—10 kilométert gyalogolnak, sokszor útta- lan utakon, hogy iskolába jussanak. Legtöbb kisdiák petróleumlámpa gyenge fé­nyénél tanul, Számukra ezért igen sokat jelent, hogy az eddig nélkülözött szemléltető eszközöket meg­vásároltuk és használjuk. A szövetkezetnél ebben az évben tíz szakmunkás- tanuló sajátítja el szakmá­ja alapvető fogásait. Mind a tíz iskoláinkban fejezte be tanulmányait. A szövet­kezet vezetői úgy látják, hogy tanulóink alaposabb, jobb előkészítését segítik elő azzal, hogy szemléltető eszközeink tárát saját költ­ségükön bővítik. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy az eddi­gi jó kapcsolatunk a ter­melőszövetkezettel tovább­ra is megmaradjon, erő­södjön. Pap Szigeti Sándor Alsómóricgát Tejgond Bátmonostoron Községünkben állandó gondot jelent a tejellátás. 1968-ben megszüntették a tej csarnokot, azóta a he­lyi Kossuth Termelőszövet­kezet látja el a községet tejjel. A tejet a földművesszö­vetkezeti boltban mérik ki olyan körülmények között, hogy az sem korszerűnek, sem higiénikusnak nem mondható. A másik gondot az jelenti, hogy a tejet igen későn szállítják az üzletbe, így a korán munkába indu­ló asszonyok nem vásárol­hatnak belőle. Nőbizottsági ülésen a szövetkezet asszonyai több­ször kérték, hogy a közeli Bácsbokodi vajüzemtől szállítsák hozzánk a tejet és tejterméket. Sajnos, semmilyen intézkedés nem történt. Nemrégen tanácsülésen tárgyalták községünknek ezt a gondját, mert min­denképpen szükséges egy korszerűen berendezett tej­bolt is egy olyan község­ben, ahol négy italbolt mű­ködik. Újvári Mária Bátmonostor Vándorbankettek Szép, nemes moz­galom az országjá­rás. Az ember megis­merkedik hazájá­val, népével. S ha lelkes, művelt, ügyes útitárs csap fel alkalmi idegen- vezetőnek, egy-egy nevezetesebb hely, mint az egri, esz­tergomi vár, a fér­tődi kastély vagy a balatonfüredi Jókai-ház be- és körülbarangolásá- val történelmi tá­jékozottságunk is színesedik, mélyül, gazdagodik. Ha odafigye­lünk. Ha egyálta­lán időt szente­lünk erre is. Mert ez nem mindig van így. Enyhén szólva. Ez abból is sejthető, hogy például az SZMT jelentésé­ben, a kulturális alapok célszerű felhasználásával kapcsolatban ilyet is olvashatunk: „A felhasználás arány­talanságát mutat­ja hogy a beter­vezett összegek je­lentős részét or­szágjárásra .. fordítják. Többek közt. Ebből két­ségkívül kiérzik bi­zonyos elmarasz­talás. Ennek forrása minden bizonnyal olyan tapasztalat- i” ar Oiiből az hogy egyik-másik üzemi — ipari vagy me­zőgazdasági — or­szágjáró kirándu­lás úgy zajlott le, mintha annak, semmi köze nem lett volna a kultú­rának ilyen terü­leteihez, mint tör­ténelem, képzőmű­vészet, zene helyi hagyományok, iro-' dalom. Mert. bu- szozott a jónép, látott hegyet, völ­gyet, folyót, aztán meg-megállt. No nem azért, mert nem hagyta nyug­ton a kíváncsiság, hogy ugyan mi kö­ze volt — mond­juk a Komárom megyei Uny köz­ségnek Kossuth Lajoshoz, hanem hát ott jött rá a lakmározhatnék az országjárókra. Kos­suth? Hát Kos­suth . .. De olvav ió éles errefelé n levegő, hogy mór a rántott csirke is mozog az elemo­zsiás batyukban. Na persze az is szégyen volna, hogy a társas bur­kolást követően, az ismerd meg hazá­dat mozgalom ke­retéből kifelejtenék annak kitapaszta­lását, vajon mi­lyenek a borok errefelé. Ivás nél­kül nem nyer reá­lis képet a magyar a maga szép hazá­járól. Aztán foly­tatódhat a kocsi­kázás kapaszkodón fel, lejtőn ■ alá. Hangulat is van, magától fakad a torkokból a dal. Lehet a busz egyik felében Röpüli pá- vá-t rendezni, s ezt a másik sarok­ban nagyoperett- ériákkal ellensú­lyozni. Baj ez9 Miért volna? Kikapcso­lódás, lazítás, han­gulat kell az em­bernek. De vala­hogy nem a kultu­rális alapból kel­lene erre költeni, ha csak evés- ivás-daná.ból áll az országjárás. Azt a pénzt a szó igazi értelmében kultu- rálódásra, műve­lődésre tesszük félre a közösen elő­teremtett anyagi értékekből. Hogy mind több könyvet vegyünk, hasznos és kellemes előadá­sokért illő hono­ráriumot fizes­sünk, segítsük munkatársaink ál­talános műveltsé­gének, szakmai képzettségének bő­vítését — meg még sok minden mást, ami értet mi-érzel­mi pgll árazott Sá­gunkat növeli. Az országjárás sok esetben csak amolyan kihelye­zett vagy vándor­bankett, amelynek költségeit — rész­kiadásait — a kul­turális alapból húz­zuk el. Anélkül, hogy kirándulá­sunkon valóban kultúrára is juttatnánk belőle. Különös és gro­teszk epizódok tar­kítják az ilyen kol­lektív és csak a gyomor, torok meg szem étvágyát ki­elégítő országjárá­sokat. Például. A hajnal óta úton levő név kies zöldvendéglőnél rájön, hogy a lába is megmacskáso-. dott, a torka is kiszáradt. Megáll a busz. kikászálód­nak. Az első nyúj­tózkodás után éled a virtus. Kezdődik az első „kulturá­lis” hőstett. Egy vastag bukszájú messze hallhatóan felteszi a szónoki kérdést a pincér­nek: — Mennyi söre van? — Mennyit tet­szik parancsolni?­— Azt kérdez­tem, mennyi van? — Hát... (A pincér vívódik: el­árulja, hiszen még reggel van?!) — Tíz ládával — je­lenti ki kis kal­kuláció után. — Ide mind! — S máris fizeti. Egymaga. Elismerő moraj az országjárók ré­széről. Tíz láda percek alatt kiürül. Jól feltankolva folytatja útját a busz. Nótaszótól rezegnek az útszéli falevelek, s az is­merd meg hazádat mozgalom jelképei­ként messzi kilo­métereken át sö­rösüvegek röpköd­nek jobbra-balra. a vígan vágtató au­tóbuszból. Az ivó-kultúra csilingelve hulló kézigránátjai. Más. Több napos or­szágjáráson vamunk a tagtársak a Ba­laton-felvidéken. Utolsó napon is n Balaton mentén fut a kocsi. A~ emberek pilledtek is, szótlanok is. meg eay kicsit bá­natosak, hogy a szép napok után el kell válni a ma­gyar tengertől. Eay néniből sóhaj kí­séretében tör fel a szó: — De szép ez a Duna most is... Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom