Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
I oldal 1971. szeptember 19. vasárnap Városról városra Lakásépítkezés Baján A bácskai terület fővárosáról, Bajáról azt tartja a közvélemény, hogy fejlődése elmaradt a lehetőségek mö^ou,. Az ítélet nem alaptalan. A Duna-parti városban sokkal dinamikusabb átalakulás is lejátszódhatott volna. Szinte futényezőt figyelembe venni — az igényektől kezdve a lehetőségeken át, a szóba- jöhető kivitelezői kapacitásig. Az előirányzatot csak a többszintes, lakótelepszerű elhelyezéssel és a korszerű technológiák alkalmazásával látjuk teljesitÜj lakónegyed épül a városban. ra ellentét, hogy alig módosult a jellegzetes kisvárosi hangulat, miközben a korábban jellemző kiskereskedelmi, kisipari jelleget felváltotta az ide települő minisztériumi ipar, hetőnek. Sikerült megállapodni a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal, hogy leszállítsa a házgyári paneleket, amelyek a ter-1 vendéglátóipari és szolgáltató egységek létrehozására versenyfelhívást dolgoztunk ki a szövetkezetek és a vállalatok számára. A lakásépítkezések ezenkívül egyebek között a Józsefvárosban, kisebb részben a Bokodi úton, a Nagy István és a Kígyó utcában folytatódnak. Az ötéves terv utolsó két esztendejében a központi Béke tér egy részlete is megváltozik: a jelenlegi Belvárosi cukrászda helyén a vendéglátóipari vállalat dolgozói társasházat létesítenek, a földszinten újra presszót rendeznek be, illetve pincebár kezdi meg a működését. — A vállalatoknak érdekük, hogy a bevált törzsgárdatagok megtartásával, a fiatalok letelepítésével fékezzzék a munkásvándorlást. A célt egyebek között a dolgozók lakásépítkezéseinek a támogatása szolgálja. Si- keriil-c hasznosítani ezeket a vállalati forrásokat? — Biztató tárgyalásokat folytatunk a Ganz Villamossági Művek gyáregysége, a Vízügyi Igazgatóság, a Finomposztó Vállalat, a 'hűtőház vezetőivel. Csupán az állami gazdaság öt év alatt százötven dolgozójának lakásépítését kívánja ily módon támogatni. Az üzemek elősegítik, a .lakásépítő szövetkezetekbe váló belépést. Hozzájárulnak a telkek; közművesítéséhez é/r megvSía«'ásáftoz;t::'Ugyítm- csak-,a költségét csökkenti,'■ FÉL ÉVTIZEDES HUZAVONA Mibe kerül egy nagyüzemi pince? melékenység és . gyorsas*? hogy a vátküatbk háziig egyik alapvető tanácsi vállalatok, szövet- í jelentik, kezetek nőttek maghsra Aj _ Hol építkeznek a ba- terek, utcák most is olya- jaiak? nők — ha éppen nem bont- j ják a kövezetei — mint aj — 1975-ig körülbelül ezer Kosztolányi-regényekben. A lakás az újvárosi területen hangulatot legérzékelhe- tőbben a városkép kiegészülése, új, modern lakások építése tudja megváltoztatni. — A lakáshelyzet milyen örökségével vágtak neki a jelenlegi IV. ötéves tervnek? — érdeklődtünk a városi tanács egyik új vezetőjétől, dr. Nagy Károly elnök- helyettestől. — Nagyon jól tudjuk, hogy a lakáshelyzet alakulása rendkívül fontos, hiszen a legközvetlenebbül érinti a családok közérzetét. Korábban elsősorban magánerőből építkeztek az emberek. A III. ötéves terv esztendeiben az elkészült 1182 úi otthonból például mindössze 185 jött létre állami befektetéssel. — Baja egy kicsit mintha mostohagyermeke lenne az országnak. A hasonló nagyságú városok eddig rendszeresen több állami lakásra kaptak fedezetet. Mi várható a jövőben? — A párt- és tanácsi célkitűzéseknek megfelelően a megye húszezres keretéből kétezer lakás Baján épül fel. A 3050 állami és szövetkezeti — tehát tanácsi juttatású otthonból — 360 jutott nekünk, csaknem 110 forintos célcsoportos beruházási lehetőséggel. A jelenlegi középtávú tervidőszakban tehát az eddigiekhez viszonyítva eleve jobban Indulunk. — Hogyan változik a városkép? — A program kialgkftá- ftlnál 1 g vekezümk iBlgáCA épül fel. A későbbiek során ez a mennyiség 2—3- szorosára növekszik. A kivitelezés első üteméhez szükséges 600 lakás helyét közművesítettük. Még az idén ősszel megkezdődik öt, 84 lakásos háztömb építése. A városnak ezt a központi részét sok millió forint értékű feltöltési munkával mentettük meg az urbanizációnak. Az ötéves terv végére nyolctantermes általános iskola létesül itt, s később új óvoda is nyílik. A kereskedelmi, relőbrigádja! " jütánVÓsari' végzik el a belső szakipari munkák egy részét. — Mii tesznek a lakásigények minél igazságosabb kielégítéséért? — Jelenleg 848 kérelmet tartunk számon. A reálisabb elbírálás érdekében új rendszerű, részletesebb kérdőívekre vezetjük át az igénylők adatait. A családok szociális, egészségügyi helyzetét elektronikus számítógéppel értékeltetjük. A végeredményt az' év végéig nyilvánosságra hozzuk. Kifüggesztjük, hogy ki és mikor kaphat állami, vagy szövetkezeti lakást, s kik tartoznak abba a csoportba, akik társasház vagy OTP-úpítkezésre tarthatnak csak igényt Halász Ferenc A szüretre elkészült A 4® ezer hektoliter mustot befogadó új pince a Kscskeméí-Ssüurai Állami Gazdaság központi kerüle ... Megpróbálok kínosan ügyelni az időrendi sorrendre, noha egy termelői beruházás története amúgy sem túl hálás téma. De itt, mint látni fogjuk, az időnek — einsteini fogalmakkal élve — materiális világunk e negyedik dimenziójának kiemelt szerepe ván. A színhely: Sóltvadkert. 1967-ben a második ötéves terv során telepített szakszövetkezeti üzemi szőlőültetvények megkezdték termőre fordulásukat. Ez pedig nem kis fejtörést okozott a vezetőknek, szakembereknek: az elkövetkező években ml történjen a terméssel, hová tegyék a szőlő levét. A három szakszövetkezet közül kettő — a Rákóczi és a Jóreménység — úgy látta jónak, ha összefogva építenek egy igazán modern feldolgozót és pincét. Számításba véve azt, hogy pl. csak a Rákóczinak 180 hold új szőlője van. amelynek holdanként a legszerényebb számítások szerint is meg kell adnia a 40 mázsás átlagot. A tagsági termés intenzitásával is számolni kell, ami ;— sok éves átlagot véve alapul — nem kevesebb, . mint 30 ezer hektó.' Áz arányok, az adatok hasonlóak a Jóreménységnél is. Igaz, a gazdák maguk js „rendél- kezfi ék;' tárplótérreí. ezek állaga ' áfcphbah rieht ja- ,.y.«|lj .inkább, püS/ttul, . ráadásul a korszerű borász- kodásra nem nyújtanak nagy lehetőséget, feldolgozó kapacitásuk pedig a legnagyobb jóindulattal sem mondható korszerűnek. Tehát beruházásra van szükség, ennek érdekében összefogásra — aligha lehetett más választásuk. Az elvi megállapodás — bár itt pusztán a csalóka emberi emlékezetre támaszkodhatunk — minden bizonnyal még- 1906-ban létrejött. Minden tényezőt összevetve, a k«*t szakszövetkezét úgy határozott," hogy 22 ezer hektós pincét és 25 ezer mázsa kapacitású feldolgozót építtet. Ennek „bekerülési” költsége, az akkori számítások — építőanyag- árak és kivitelezői tarifák — alapulvételével: 13 millió forint. • Ám ennek felét, államilag is preferált beruházásról lévén szó, dotációként kapja meg a két szakszövetkezet. szóba sem állt a két szakszövetkezettel. A tervezési szerződés megkötésére csak 1968. október 21- én került sor. Maga a terv pedig csak 1969. július 7- én készült el. Tehát már eltelt- két év és az építkezés ‘ területén még egy kapavágás sem történt... Pereg a „lassított film'1 —V a beruházás története ehhez hasonlítható — a kivitelezés szakaszában is. A helybeli ktsz emberei 1969. november 5-én a helyszínre vonulnak. s nemsokára ásni kezdik a feldolgozó ciszternák alapjait. Az időjárás mind zordabbra fordul, „kinti” betonozásról szó sem lehet. A pince megépítésére vállalkozó Hőtechnikai Építő és Szigetelő (azelőtt: Gyárkéményépítő) Vállalat már csak 1970. február 26-án fogott a munkához. A munka egy ideig, úgy- ahogy haladt. A ktsz részéről 8—10, a hőtechnikai vállalat részéről 10— 12 ember dolgozgatott az építkezésen. Olykor kevesebb — több nemigen. Volt olyan is, hogy a fővárosi cég brigádját két hétre felrendelték Pestre. Vagy egy részét máshová irányították. Mindenesetre az már látszott, hogy ez 1970-es szüretre sem a feldolgozó, sem ' ri* pince' nem Ítészül el. Ezért , az ártámogatási okiratban az átadás határidejét — az újabbat — 1970. december 31-ben jelölték meg# Az ártámogatási okirat jóváhagyása 1967. július 15-én megtörtént. Minthogy a beruházás alapdokumentumáról van szó. lényegében ezt az időpontot Vehetjük a történet kiindulásának. A szakszövetkezeti vezetők ekkor, a maguk „naiv” módján még azt gondolták: az 1970-es szüretkor már vígan duruzsolhatnak a korszerű prések, s a must is bátran csoroghat a tárolótér valamennyi betonhordójába. Ám több mint egy éven át semmi nem történt. A Szövetkezeti Országos Kivitelező és Tervező Vállalat — mint kijelölt tervező — el volt halmozva munkával, maearan a kapacitás szintje fölött. így 1970. tavaszán bekövetkezett az országos kihatású szabolcsi árvízkatasztrófa. Olyan tény. amiről senki nem tehet. A nyomában fellépő építőanyaghiányról sem. Az elmúlt év nyarán az építkezés csaknem teljesen leállt. Ám a szakszövetkezeti vezetők abban reménykedtek. ha újból lesz elegendő betonvas, cement és kavics, a munkák üteme nagy lendületet vesz. S hogy ne legyenek aka-, dályozók, 1970. július 11-én megvásárolták a két zúzóbogyózó gépet és a nagy teljesítményű prést — ösz- szesen mintegy 325 ezer forintért. Arra gondolván, hogy az ősz táján már beépítésre kerülhetnek, s idejében kéznél legyenek. De erre nem volt szükség. A gépé riá sokat a hizlalda udvarán tárolták, télire fóliával takarták le, de | bármily gondosan is pró- ! balták rögzíteni a takarót. a hó csak bepustolt alá. És J most már egészen bizo- j nyos, hogy a gépek a következő telet is ott vészelik át. Veszélybe került az ártámogatás, ezért az átadási határidő újabb módosítását kérvényezték a szak- szövetkezetek, s ez — az anyaghiányra tekintettel — sikerrel járt: 1971. szeptember 30-ban állapították meg a befe'ezést. Arra gondolván, hogy ha az 1970-es évet „elvitte” az árvíz, majd 71 tavaszán meglódul a munka. Nem lódult meg. Ezért az Idei év májuséban űjabb határidő-módosítási kére; lem született, ezúttal 1972. június végét jelölvén meg. Ennek jóváhagyása szeptember 10-ig még nem történt meg. Lehetséges — bár az óvatosságot itt lehetetlen túlzásba vinni — hogy ezúttal csakugyan „reális” a határidői... A lét.esítménv- komplextim készültségi foka szeptember 10-e táján nagyjából 60 százalékos. A gépek beépítése — ez a kiskunfélegyházi ktsz feladata lesz — még jócskán várat magára. A pincstér- ből egy ötezemyi hektós teret már meg lehet tölteni borral. A beruházók és a kivitelezők között — a megyei szövetkezeti bonyolító szerv közvetítésével — volt már tárgyalás, megszámlálhatatlanul sok. Sokat nem értek el általuk. Az objektív okok emlegetése az ajkakról bűvös varázsigeként rebbent el. . Például az, hogy a hőtechnikai cég súlyos mnn- kearőgondoldcal küzd. Pár év alatt a töredékére csappant a szigetelő-csempéző szakemberek száma. Nagyon keresettek ugyanis. És hogy egy állami vállalatot bértarifák, nomenklatúrák kötnek — és hogy miért kötnek? — annak taglalását most mellőzném. De ha már így áll a helyzet, miért-nem dolgoztak ki olvan technológiát, amely nélkülözni tudja a hagyományos csempé7Ő szakértelmet? S ez csak egy lehetőség a sok közül. De mindenesetre járhatóbb út, mint az. ha a vállalat a szakszövetkezeteket biztat- gatja: amennyiben azt akarják, hogy megépüljön a pince, gondoskodjanak munkaerőről. Talán a kiképzésükről is gondoskodjanak? Ez esetben a vál’a- lat milyen címen tartana igényt a kivitelezői szerepre? Hogy két szüret ..kiesett , az bizonyos. S a két gazdaságnak az ebből eredő kára — nyereség-vesztesége — majdnem annyi, mint a tervezett bekerülési költség Vagyis: 10—12 millió. Hozzászámítva az anyagárak, kivitelezői díjak emelkedését, a pince és a feldolgozó az eredetileg kalkulált összeghez képest két és félszer annyiba kerül ... És lesz egy erkölcsileg már félig-meddig amortizálódott létesítményük. Hiszen a kezdéstől a b'rteie- zésig pontosan egy fél évtized tel'k e1! Kr'r”n1"b",n ennyi idő bőven elég a morális kopáshoz. Hatásaiban kiszámíthatatlan, hogy mibe kerül az ilyen beruházás! A szakemberek rebesgetik, hogv az egyik szomszédos állami gazdaságnak bizonyos olasz cég ígérte: ha elkészítik a betpna’ap- zatot. egy hónapon belül (t) leszállítják és fel is szerelik mind a bortartályokat, mind pedig a feldolgozó gépsort. De vegyük űgv, hogy ez csak mendemonda. A türelmetlenség szülte láz- álom, Hatvani Dániái
