Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-16 / 218. szám
9. oldal 1911. szeptember 16. csütörtök Tanyák helyett lakótelepek, társasházak Újszerű építkezési akció a Bajai Állami Gazdaságban Ha egy állami gazdaság arra szánja el magát, hogy a területén levő tanyákat meghatározott időn belül felszámolja, akkor rögvest indokolttá válik a kérdés: ezt a programot mennyire hangolta össze a saját lehetőségeivel és a tanyán élők igényeivel, törekvéseivel. A Bajai Állami Gazdaság 159 tanyájáról van szó, amelyekben még jelenleg is több mint 400 család lakik. Vagyis a nagyobb tanyákon két. sőt három család is osztozik. A kereső családtagok 90—95 százaléka az állami gazdaság dolgozója. Igazi tanyák ezek, csak úgy, mint a homokhátságiak, legfeljebb jobb állagúak azoknál. De távol vannak kövesúttól. villanytól, ezzel együtt minden civilizációs komforttól —, bent, a nagy táblák közepén. Nemcsak kulturált életlehetőségre nem nyújtanak módot, de a gépesített növénytermesztésnek is útjában vannak. Pénzben és anyagban Németh József szakszervezeti titkár és Muharos Sándor párttitkár nemcsak a program egyes szakaszairól, de a megvalósulás folyamatairól is tájékoztat. — Ez év áprilisában láttunk munkához — adja tudtomra az szb-titkár. — Két bizottság járta végig a 28 ezer holdas területet. Műszakiak és gazdasági vezetők. Kérdőíveket adtunk ki a tanyán lakóknak, hogy pontosan tájékozódjunk az igényekről. Aztán az érdekelteket összehívtuk, s megbeszéltük, kinek milyen sorrendben fogadjuk el a jelentkezését, s milyen feltételekkel támogatjuk a beköltözését. A feltételek, a támogatás módozatai nagyon megérdemlik a figyelmet. Már- csak azért is, mert ezek a gazdaság dolgozóinak legutóbbi kollektív szerződésében is szerepelnek. Ezáltal is hangsúlyozva, hogy fontos ügyet szolgálnak. Kezdjük ott, ahol a legegyszerűbb. Zömmel ugyanis olyanokról van szó, akik csak bérlőként lakják a tanyát. A bérbeadó maga az állami gazdaság. Akiknek nincs hová költözniük, azok a majortelepi, villannyal, vízzel, úthálózattal ellátott szolgálati lakások egyikét kapják. S az ilyenek fokozatosan üresednek, mert az ott lakók is kaphatnak kölcsönt, sőt vissza nem térítendő támogatást is a gazdaságtól, amennyiben a. városban, vagy valamelyik községben kívánnak építkezni. Aki pedig úgy hagyja ott a tanyáját, hogy a saját házába, vagy más — például állami tulajdonban levő — lakásba költözik, s teszi ezt az idei év végéig, egyben vállalja, hogy még öt évig a gazdaság dolgozója lesz, az 20 ezer forint ..lelépési” ösz- szeget kap. Ha a tanyát a jövő év végéig hagyja ott, 15 ezret kap. Ha pedig úgy hagyja ott a tanyát, hogy egyúttal a munkaviszonyát is megszünteti, akkor is kap 10 ezer forintot. A lakásépítéshez 15 ezer forintos támogatást ad a gazdaság — a fentiektől függetlenül! Itt is feltétel az ötéves távra szóló munkaviszony Ez azonban semmilyen tekintetben nem válik „röghözkötöttséggé” — az említett összeg ugyanis az odaítélés pillanatában még csak kölcsönnek tekinthető, amelyből évente „leírnak” 3000-et. Ily módon öt év alatt válik dotációvá. Aki hamarább elmegy a gazdaságból, az a megfelelő részarányt téríti. Négyéves program Hasonlóan van ez a bontásból származó anyagok juttatását illetően is. Nyolcezer forint értékig ugyanis ezt is térítés nélkül kapják az építkezők. Itt kikötés az is, hogy a dolgozó saját maga végzi a bontást, a munkavédelmi előírásoknak megfelelően. Űj házakat a gazdaság térítés nélkül terveztet. Bonyolítja a telekvásárlást, az érdekelt községi tanácsokkal összefogva. Az építkezéshez ingyenes műszaki irányítással járul hozzá. Mi az idei év tapasztalata, a program meghirdetése óta? Erre a kérdésre a párttitkár válaszol: — „Lelépés” és építkezési támogatás címén eddig 31 család kapott támogatást, átlag 20 ezer forintos értékben. További 37 családnak adtunk bontási engedélyt, átlag hatezer forintnak megfelelő összegben. Az idén ilyen célra összesen egymillió forint áll rendelkezésre. De az igények olyan hevesek, hogy ha a pénzügyi lehetőségek engednék, már ebben az évben felszámolhatnánk az összes tanyát. A programot, az eredeti tervek szerint is, hégy év alatt kívánjuk végrehajtani, s ez minden bizonnyal sikerül is. Ez a bizakodás nem indokolatlan. A Bajai Kertészeti Technikum szomszédságában már évek óta formálódik az állami gazdaság lakótelepe, ahol az egyéni kezdeményezések és szervezett akciók jóvoltából több mint 90 családi ház épült. De itt még további tízholdnyi terület vár beépítésre. A tervek szerint itt kisebb társasházakat építenek, s mindegyik lakáshoz garázs is tartozik. Akik pedig a teljesen ur- banizált életforma után áhítoznak, azok részére Baja város központjában, a III. Béla Gimnázium mellett épül egy 30—32 lakásos szövetkezeti társasház. Csekély azoknak a száma, akik a községekben kívánnak építkezni. Javuló életfeltételek Az irányulás fokozatai tehát: majortelep, kertváros, városközpont. Nem jár ez együtt valamiféle egészségtelen „kasztosodással” ? A kérdés indokolt ugyan, de az igazság az, hogy az eddigi helyzet még inkább kedvezett az egyes ember- csoportok elkülönülésének. Akik még belátható időn belül nem lesznek olyan anyagi helyzetben, hogy házat tudjanak építeni, a majorsági kolóniákban azokat is olyan körülmények várják, amelyek már nem nevezhetők hátrányosaknak. Nemcsak egymáshoz kerülnek közelebb, de a városban élőkhöz is. Máskülönben a technikum mellett* lakótelepen esvmás mellett laknak szántóföldi munkások, tehenészek, traktorosok, gépkocsivezetők. A kerületvezetőnek az egyik kerületi munkás a szomszédja. De a városközponti társasház iránt érdeklődők listájából kitűnik, hogy az sem csupán a „fehérgallérosok” lakóhelye lesz. Nemcsak a gyermekek taníttatásának feltételei javulnak meg, hanem a továbbképzés lehetőségei is. S ami még nem lebecsülendő: a fél-lumpen elemek ideszivárgásának is útját állják a tanyavilág felszámolásával. Eddig ugyanis minden évben történtek önkényes tanyafoglalások. Ezt csak a tanyák lebontásával lehet kiküszöbölni. S az igazsághoz tartozik az is, hogy azokkal szemben, akiket szolgálati lakáshoz, vagy bontási anyaghoz, illetve pénzbeni támogatáshoz juttat, a gazdaság „elvárásokkal” léphet fel. Ez nyilván hasznára válik majd a termelésnek. Nincs takargatnivaló azon sem, hogy a tanyán élő családok népes háztáji állatállományának takarmányszükségletét a környező táblák termése elégítette ki, nem csekély részben. Ez a puszta tény. A gazdaság viszont nem rendezkedhet be arra, hogy mindegyik tanya mellé egy-egy csőszt állítson. És még egy: a városban élő dolgozó sokkal közelebb kerül munkahelyéhez, mint a tanyán lakó. A korszerű szállítási eszközök jóvoltából. A gazdaság jelenleg nyolc nagy autóbusszal és három mikro- busszal rendelkezik. Nemcsak társadalmilag, de még közgazdaságilag is hasznos vállalkozás a Bajai Állami Gazdaságé. Érdemes tanulmányozni, érdemes követni. Hatvani Dániel Dunaszerdahely—Somorja- Pozsony Nagy sikerrel szerepelt megyei együttes Szlovákiában Szeptember 4-én hajnalban három emberekkel, hangszerekkel és kellékekkel telezsúfolt Ikarusz autóbusz hagyta el Izsák házait és az északi országhatár felé vette útját. Or- govány és Izsák közös művészeti csoportjának tagjai ból, táncaiból, Bartók, Kodály, Bihari dallamaira komponált összeállításukban gyönyörködhetett a közönség, majd a szünet után napjaink ének- és zenevilága elevenedett meg a színpadon. A túlnyomórészt fiatakarok illetve az izsáki fiatalok beat-együttese szol gáltatta a hangulatos zenét — a helyiek kérésére, csaknem hajnalig. Másnap délelőtt Körtvé- lyesre tett kirándulást az együttes, majd délután ismételten előadta műsorát Az izsáki tánckar lányai a somorjai szabadtéri színpadon. foglaltak helyet az üléseken, hogy a szomszédos Csehszlovákiába, a duna- szerdahelyi járásba látogatva elmélyítsék a községek között kialakult baráti kapcsolatot. Dunaszerdahelyen a város felbolydult a magyar csoport megérkezésének hírére. A rendkívül szívélyes fogadtatás után délután került sor a zsúfolásig megtelt, több mint 600 fős befogadóképességű népművelési házban a vendégek bemutatkozására. Műsoruk első részében a magyar, az alföldi nép dalaitokból álló együttes hatalmas sikert aratott. Az alig hétéves Böskei Imrét, akinek harmonikája csaknem nagyobb volt m-gszólal tatójánál, alig akarták leengedni a színpadról, de ugyanezt mondhatják el Keserű Erzsébet a tánckar vezetője, vagy a citeraze- nekar általános iskolás tagjai is. A „forró hangulatú” előadást magyar est követte a város szórakozóhelyein. A Duna Hotel, a Kulacs Étterem és a Bihari Borozó helyiségeiben a népi zeneSomorján a csallóközi Bihari-napok rendezvényei sorában. A természetes, hatalmas öreg tölgyfákkal szegélyezett völgybe épített eszményi szabadtéri színpad zsúfolásig megtelt nézőtere előtt ugyancsak nagy sikert arattak a Bács- Kiskun megyeiek. A dunaszerdahelyi búcsúest hangulata sokáig emlékezetes marad a résztvevők számára. A vendéglátók szívességének viszonzására 1972-ben kerül sor Izsákon és Orgová- nyon.i 3. — Nagyérdemű publikum! Bizonyos hivatalos szervek értetlensége folytán a most következő műsorszámot az esti nyilvános előadásból ki kellett hagynunk. Megtaláltuk azonban a módját, hogy a falu művészpártoló férfiközönsége se maradjon művészi élmény nélkül, s most csupán arra kérjük önöket, hogy kockázatos áldozatvállalásunkat méltóképpen honorálni szíveskedjenek. Következik tehát: „Az utolsó huszártiszt”. Előadja Hohenzoller Anita. Félreáll az ajtóból, melyen kilép egy dúskeblű szőke hölgy, 48-as huszártiszti ruhában. Feszül rajta az uniformis. Tiszteleg a közönségnek. Előbb a sapkáját veszi le, aztán visszateszi, és vetkőzni kezd, kigombolja a mentéjét. A közönség felmorajlik. Ezenközben a tárgyalás Vég elvtárs és Darnógyön- gyei direktor között jócskán előrehaladt. Ezek már az utolsó, befejező mondatok: — Sajnálom, Damógyöngyei elvtárs. A művészet nem árucikk, és főleg nem dugáru. Felkérem önöket, hogy 24 órán belül hagyják el járásunk területét. — És egy kis bánatpénzt nem ad? — kérdezi Darnó- gyöngyei. — Miféle bánatpénzt? — Ezt így szokták. Bennünket már több helyről kiutasítottak, de mindenütt adtak egy kis segélyt a kulturális alapból. — Helytelen. — Na jó! Akkor legyen szíves adja írásba, hogy kiutasít bennünket. — Miért adjam írásba? — a szó elröpül, az írás megmarad — Nem adom írásba. — Ezt jelenteni fogom a minisztériumban. Elvégre ht 28 cirkuszművész és 12 idomított állat életéről van zó. — Itt a járásunk kulturális ellátottságáról van szó. Én nem hagyhatom színvonaltalan giccsel mérgezni a lakosságot. — Ez az utolsó szava? — A kultúra nem képezheti alku tárgyát. Nálam. — Nem baj, Vég elvtárs, tudja mit mondok én magának, én még mindig ennek a kis gebines cirkusznak az igazgatója leszek, amikor maga már régen nem lesz főnök. A vásártér. A sátor mögött a körbeállított lakókocsik és az állatszállító kocsik egy valóságos kis szekértábort képeznek. Ennek a térnek közepére érkezik meg Damógyöngyei, az igazgató. Megáll középen, tapsol kettőt, mire a lakókocsik ablakában, ajtajában megjelenik egy-egy fej. A kocsik mellett az asszonyok is abbahagyják a háziasszonyi tevékenységüket és Darnógyöngyeire figyelnek. Damógyöngyei körülhordozza tekintetét társulatán és lakonikus rövidséggel csak ennyit mond: — Mehetünk. Ekkor a kocsma felől jövet két kocsi között, kibukkan Luciáno és Anita. Anita felmegy az egyik lakókocsi lépcsőjén, Luciáno pedig egyenesen Damógyöngyei felé tart. Megáll előtte, szembenéz vele. Szó nélkül is értik egymást. — Csak szomszédos megyék jöhetnek számításba — mondja Luciáno —, mert a. lovak nagyon le vannak strapáivá. — Tehát? — Békés vagy Heves?! Békés nagyobb, de sok a tanya. Heves dimbes-dombos, de kisebbek községek. Békésből egyszer már kiutasítottak bennünket, de azt a górét azóta leváltották. Ha az új megtudja, hogy az elődje kiutasított bennünket, nyert ügyünk van; letarolhatjuk az egész megyét. — Köszönöm Luciáno. Aztán egy harsány vezényszó: — A tevéket fordítsuk Békés felé. Indulás 10 óra 15-kor. A falusi csárda mellett megáll a menet. Damógyöngyei igazgató úr kászálódik le az egyik kocsiból elsőnek és határozott léptekkel megindul a kocsma bejárata felé. Ezt több ablakból figyelik a társulat tagjai, és villámgyorsan levonják belőle a következtetéseket. Sorra kinyílnak az ajtók, a társulat úgyszólván egy emberként követi vezérét. Utoljára Luciáno marad, hozza magával a füzetét. A csárda különtermében a társulat asztalokat tol össze és valamennyien letelepszenek. Mindenkinek jut egy hely, csak Luciánónak nem. Ö az ajtóban áll. Az igazgató tárgyal a pincérnővel. — Mit lehet enni? — Marhapörköltet tarhonyával. A bohóc nézi a pincérnőt. (Folytatása következik)
