Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

^>WR/A/r Lányok, asszonyok munkahelye Akiskinhalasi texülizea Alig egy évtizeddel eze­lőtt. Kiskunhalas még nem rendelkezett számottevő iparral, különösen a lá­nyok, asszonyok részére volt kevés a munkalehető­ség. A megfelelő ipartele­pítési politika azonban je­programot szerveztek ré­szükre, színházba, moziba vitték őket. A fővárosi tanfolyam két és fél évvel ezelőtt volt, s az alapító tagok nagy része ma is erőssége az üzemnek. Ketten közülük — Varga melést. Néhány igen érde­kes adattal tudjuk érzékel­tetni a gépcsere jelentősé­gét. Az először beállított 16 gépen 850 orsó pergett, 24 óra alatt 13,5 tonna fonal csévelését lehetett ez idő alatt elvégezni rajtuk. Most 11 gép dolgozik 892 orsó­val, de a 24 óra alatti tel­jesítmény már eléri a 18,5 tonnát. A létszám tovább növe­ágyneműnekvalót és más textilfélét vásároltak a dolgozók. Ugyancsak a kol­lektív szerződés biztosítja azt, hogy azoknak a dol­gozóknak, akik egy évet ledolgoznak, a következő év elején 750 forintos ter­mészetbeni juttatásban le­het részesíteni. Ezenkívül évente megkapják az ered­ményeknek megfelelő ösz- szegű nyereségrészesedést. Épül, szépül az üzem Két és fél év nem nagy idő egy üzem életében, de az eddig elmondottakból is lehet következtetni arra, hogy nem bánta meg senki aki idejött dolgozni, s las- san-lassan kezd kialakulni a törzsgárda. Megfelelő kulturált fürdő-öltöző, tisz­ta. rendes az étkezde, aho­vá a helyőrségi klubból hordják az ebédet. Az üzemben hatalmas hűtő- szekrényben tarthatják tíz­óraijukat, itt hűtik a vé­dő italként fogyasztott szó­davizet. A saját könyvtár­nak egyre több az olvasó­ja és szabadság idején egy­re többen veszik igénybe a vállalat balatonföldvári és A főbejárat mények, nemrégen szerel­tek fel 4 darab NSZK gyártmányú pihegyűjtő-be- rendezést a műhelycsar­nokba. Három emelővillás targonca és két hidraulikus kézi emelő segít a fizikai munka elvégzésében, de ezeken kívül házilag egy különleges emelőt is szer­kesztettek. Az üzem munkájára, ter­mékeire egyre nagyobb őszén már 100 szövőgép megkezdi a termelést, 1973 végén pedig már mind a 800 gép termelni fog. Is­mét idekívánkozik a kér­dés, kik termelnek ezekkel a gépekkel? Azok a fiatalok — és idősebbek — akik addig kitanulják a szakmát. A mostani telepen ugyanis 3 millió forintos költséggel, szinte hihetetlen ütemben lentős változást hozott, s az alábbiakban ennek egyik állomásáról, egyik ered­ményéről adunk olvasóink­nak tájékoztatást. A városi tanács 1968 őszén kezdte meg a tárgya­lást a Pamutnyomóipari Vállalat Magyar Pamut­ipar Gyárával. A kölcsönös érdekek találkoztak, a fő­városi gyár, a városi ta­nács megfelelő segítségével, megkezdte új telepének lé­tesítését. flz első lépések Elsősorban helyet kellett biztosítani az új üzem ré­szére, és ez viszonylag könnyen sikerült. Megkap­ták az ÉPSZER Vállalat felszabaduló telepét, s itt szinte rekordidő alatt, megtörtént az átalakítás. Októberben kezdődött a tárgyalás, novemberben az átalakítás és februárban megkezdte pergését 16 gép 50 Csévézők Józsefné és Rádóczi Irma — ma már művezetőként igen szép eredménnyel vesznek részt a termelés irányításában. Egyre többen, egyre jobban A tizenkét alapító csévé­lőnővel együtt kilencvenen álltak a gépek mellé 1969 februárjában. Akkor még csak két műszakban dol­goztak, de március 17-én megkezdte a termelést a harmadik műszak is, a lét­szám pedig már 110-re nőtt. Az első hetekben egy műszak alatt általában 1— 1,5 tonna volt a termelésük, s fejlődésüket mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy napjainkban egy mű­szak alatt már átlag 6 ton­na készáru hagyja el a műhelycsarnokot. Mi is történik itt, ebben az üzemben? A munkai kedett, ma már 254-en vesznek részt az üzem munkájában. Az első félév tervét 101,2 százalékra teljesítették, 1864 tonna fo­nalat dolgoztak fel. Azok a lányok, asszonyok, akik két és fél évvel ezelőtt még azt sem tudták mi fán te­rem a textilipar, ma már egyre képzettebbek. Éven­te két tanfolyamot rendez­nek részükre, ahol elsajá­títják az elméleti és gya­korlati ismereteket. Három hónap után vizsgát téve betanított textilmunkás ok­levelet kapnak. Eddig már 110-en tettek sikeresen ta­núbizonyságot arról, hogy jól elsajátították a szak­mát. Szóltunk már arról is, hogy az üzem hárommű­szakos és ez az időbeosztás gondot okozhat a dolgozó nőknek. Vajon, hogyan igyekszik segíteni a gon­dokon az üzem vezetősége? Nem utolsósorban úgy, római-parti üdülőjét. Ta­hiban gyönyörű üdülő vár­ja a dolgozók iskoláskorú gyermekeit. Az idén már huszonegy kiskunhalasi kisdiák töltött itt felejthe­Épül a tanműhely szükség van, s nem utolsó­sorban ezért kezdődtek meg a tárgyalások a bőví­tésről. A leggyorsabb le­hetőség: félmillió forintért egy ERDÉRT-faházat vásá­rolnak, s ebben helyezik el az irodákat, valamint az étkezdét. A felszabaduló helyiségekkel bővítik az öl­tözőt és újabb 4—5 gépet állítanak munkába. Ez azt jelenti, hogy az év végére újabb hatvan dolgozónak tudnak munkát adni. Néhány szó a Kötönyi úti építkezésről A jelenlegi Szem 50 orsója, hirdetve az új zem létrejöttét. Igen ám, de vajon kik ezelték ezeket a gépeket? [onnan szerzett az új zem olyan munkaerőket, kik termelni tudtak ezek- el a gépekkel? Az átalakítással egyidő- en megkezdődött az „ala- ítók” kiválasztása. Volt ílentkező bőven, s a gyá- i szakemberek alapos be- 'élgetés, ismerkedés után zenkét halasi asszonyt s lányt hívtak meg a fő­árosba két hónapig tartó mfolyamra. Az alapítók ia is melegen emlékeznek Budapesten töltött két ónapra, arra, hogy a gyár­án milyen gonddal taní- Dtták őket úgy az elméleti lint a gyakorlati ismere- gkre. Emellett városnéző látszólag egyszerű, de mé­gis nagy figyelmet és szak­tudást igényel, mert a „se­lejt” a további feldolgozás során nagyon drága, költ­séges bosszút áll. A fonó­üzemekből kapják fonodái csévéken a fonalat, s ezt kell olyan különböző mére­tű keresztorsókra átcsé­vélni, ami azután lehetővé teszi a továbbfeldolgozást. Elismeréssel emlékezhe­tünk arról, hogy a halasi lányok, asszonyok nagyon lelkiismeretes, jó munkát végeznek és igen rövid idő alatt elsajátították a se- lejtmentes munkához szük­séges tudnivalókat. A fő­városi gyár elégedettségét bizonyítja az is, hogy azó­ta már korszerűbb gépek­kel cserélték ki azokat, amelyekkel kezdték a, tér-. hogy az aműgyis rövidített munkaidőben dolgozó te­lepen a délutáni és éjsza­kai műszak részére szabad szombatot adnak. így te­hát a gépek mellett dol­gozók havonta mindössze egy szombaton dolgoznak, — akkor, amikor délelőttö­sök. Azok az asszonyok, akik két vagy ennél több gyermeket nevelnek, min­den évben pótszabadságot kaphatnak, ennek időtarta­ma elérheti a 9 napot is. A július 1-én életbe lépett új kollektív szerződés nem­csak ezt rögzíti, hanem lehetőséget ad arra is, hogy az üzem dolgozói részére a vállalat termékeiből évente kétszer 50 százalé­kos vásárt lehet rendezni. Már tartottak ilyen vásárt, nagy mennyiségű flanel^ tetten két hetet. Két dol­gozó lány vállalati támo­gatással Lengyelországban járt. Javulnak a munkakörül­Még a halasiak közül is sokan nem tudják, hogy a Kötönyi úton tavasszal mi­lyen építkezés kezdődött. 190 millió forintos beruhá­zással 800 gépes szövődét létesít a fővárosi anyavál­lalat és ez hatalmas táv­latokat nyújt a halasi és környékbeli lányok, asszo­nyok részére. A jövő év épül egy tanműhely, ahol 50 gépen tanulnak majd a jövő szövőnői. Hat kislány már a fővárosi üzemben tanul, kilenc érettségizett fiú végzi a művezetői tan- folyamot és most ősszel már Halason is megkezdi a kétéves tanulást 35 kislány. Velük már megkötötték a szerződést, izgatottan vár­ják a szeptembert. Jövőre már két osztály lát tanu­láshoz. Külön dicséretet ér­demelnek az üzem KISZ- istái, akik védnökséget vál­laltak az épülő tanműhely felett és már több mint 1000 óra társadalmi mun­kát végeztek itt. De mun­kát végeztek a felnőttek is, mindenki akinek csak volt egy kis ideje. Az ő érde­mük is, a „régi” két és fél­éves múlttal rendelkezőké, hogy a textilipar egyre mé­lyebb gyökereket ver Kis­kunhalason. A város, az itt dolgozók, a jövendő mun­kavállalók, de az egész népgazdaság hasznára is. (X) fiiZ új szövőgyár épitkezésf

Next

/
Oldalképek
Tartalom