Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-07 / 185. szám

1971. augusztus 8, vasárnap 5. oldal Brigádhétköznapok Opál—71 Három testvéri hadsereg csapatainak gyakorlata Az asztalon kis papírsze­let fekszik, rajta az érték­könyvelés meghatározása: a vállalatnál történt gaz­dasági események folyama­tos, pontos rögzítése, a vál­lalat anyagi helyzetének állandó ellenőrizhetősége. A definícióban foglaltak el­végzése a feladata a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat Anna Frank szo­cialista brigádjának. A SZÁMOK ÍZE Számok, számok, mindig csak számok. Vajon milyen viszonyban vannak a szá­raz adattömeggel? A bri­gádnaplóban így vallanak munkájukról: Látszólag mindig ugyanaz, és mégis mindig más. A számtenger mögött emberek, esemé­nyek, az egész vállalat éle­ibe bújik meg. — Ha egy mérnök fejé­ből új ötlet pattan ki, ná­lunk nyoma van a számlá­kon, amelyek a megvalósí­táshoz szükséges eszközök­ről szólnak. Aki ezt mögé tudja képzelni, annak nem unalmas — mondja Váczi József né brigádvezető. — A számok nem csap­ják be az embert. Év vé­gén a kartonjaink, adataink néhány számmá zsugorod­nak, a vállalat munkájá­nak tükrévé. Tükörré, amely annyit mutat, amennyit elvégzett a válla­lat — toldja meg dr. Sza­bó Vilmosné. Az elmondottakból kitű­nik, ki-ki a maga módján színt. ízt ad a számoknak, mögéjük néz. Ez megóvja őket attól, hogy munkájuk unalmas „favágássá” sivá- rodjon. AZ APRÓSÁGOK TITKA — Amikor felvetődött, hogy alakítsunk brigádot, meglehetősen zavarban voltunk. Mit vállaljunk, mi az a plusz, amitől szo­cialisták lehetünk? — em­lékezik vissza Váczi Jó­zsefed. Az értékkönyvelés­ben a pontosság, napra­készség magától értetődik, munkaköri kötelesség. Ha valamit, teszem azt, július 20-ra várnak, addigra meg került be a nemzetközi jogba és a különböző or­szágok törvénykönyveibe; már a római jog is „szentnek és sérthetetlen­nek” minősíti a diploma­ták személyét. Mégis, a múltból is ismerünk jó néhány diplomaták elleni merényletet. 1923-ban Svájcban meggyilkolták Vorovszkijt, a Szovjetunió képviselőjét, aki a lausan- ne-i. konferencián vett részt. 1927-ben Varsóban egy revolveres merénylő meggyilkolta Vojkovot, a Szovjetunió ottani köve­tét. 1968-ban kubai emig­ránsok az Egyesült Álla­mokban levő angol nagy- követség és több angol konzulátus és kereskedel­mi képviselet ellen szer­veztek pokolgépes me­rényletet. (A jobboldali kubai csoportok tagjai az­zal „indokolták” bűntette­iket, hogy „az angol Ley- land-autóbuszgyár több kocsit szállított a havannai autóbusztársaság számá­ra”.) 1945 óta több mint száz alkalommal történt példá­ul revolveres vagy pokol­gépes merénylet a legkü­lönbözőbb országokban szolgálatot teljesítő ju­goszláv diplomaták ellen. Az egyik első, nagy nem­erna kell lennie, ha törik, ha szakad. A határidőt előbb­re hozni nem igen tudjuk, hiszen az anyagok megha­tározott sorrendben jönnek, a különböző osztályokról. Látványos dolgok helyett maradnak az apróságok. Mik ezek? Figyelni az ütemtervet, tartalékolni időt a negyedév vége felé befutó számlák feldolgozá­sára. Példának okáért, ha az anyagkönyveléshez há­rom nap szükséges, és 10-én kell hozzáfogni, akkor amit csak lehet, addigra befe­jeznek. Ilyesmikkel érték el, hogy már alig-alig hasz­nálnak túlórát a negyed­évi mérleg készítésénél. Jól ismerik az apróságok tit­kát, a 12 brigádtagból 9 kiváló dolgozó, akad köz­tük kétszeres is. A siker egyik feltételé­ről — a munka szereteté- ről — már beszéltem. Má­sik a hozzáértés. Nos, a munkaköréhez szükséges iskolai végzettsége min­denkinek megvan. Tovább tanulnak. A brigádnapló sikeresen letett technikumi érettségiről, szállítmányo­zási vizsgáról, közgazdasági egyetemi oklevél, mérleg­képes könyvelői képesítés megszerzéséről ad számot. Az iskolapadokban eltöltött órák eredményeit köny- nyebb számba venni, mint eligazodni a beiratkozás mozgatórugóinak bonyolult rendszerében. Az előbbinek köszönhető, hogy nem gond pótolni, aki szabadságra megy, vagy netalán beteg. De nyilván a könyv mel­lett eltöltött esték kama­ta, hogy közülük választot­ták ki a gépkönyvelés cso­portvezetőjét. Sokan tanul­nak, s a példa sarkallja azt is. akiben különben nem ébredne ambíció. Vagy külső kényszer, mint a már említett gépkönyvelés be­vezetése. Cserébe a gondo­sabb munkáért a gépek megkímélik őket a téte­zetközi felháborodást ki­váltó ilyen eset 1966 au­gusztus 30-án történt, amikor egy horvát fasisz­ta szervezet tagja Stutt­gartban agyonlőtte Száva Milovanovicsot, a münche­ni jugoszláv főkonzulátus vezetőjét. A felháborodás nemcsak a barbár merénylet miatt lángolt fel, annak is szólt, hogy amikor a jugoszláv kormány tiltakozó jegyzé­ket küldött Bonnba — eb­ben a jegyzékben a gyil­kosság körülményeinek kivizsgálását követelő fel­szólítás mellett felvetették a nyugatnémet hatóságok rendkívül súlyos felelőssé­gét is, hiszen közismert tény, hogy az NSZK-ban teljes szabadságot, sőt pénzügyi támogatást is él­veznek a legkülönbö­zőbb jugoszláviai emig­ráns fasiszta szerveze­tek — a Német Szövet­ségi Köztársaság kormá­nya egyszerűen visszauta­sította a Belgrádból érke- kezett jegyzék átvételét. 1971 áprilisában két horvát fasiszta, az egykori usztasa szervezet nemrég beszervezett új tagjai Stockholmban megkötözte, majd több revolverlövés­sel meggyilkolta Rolovics svédországi jugoszláv lenkénti összeadástól. A könnyebbségért viszont ál­dozni kell, az esti tv-nézést, a szabadságot. A NÉV NEM TEREMT KOLLEKTÍVÁT A brigádnévsor két év óta nagyjából állandó, ki­vétel nélkül törzsgárdata- gok az asszonyok. „A kol­lektíva nem a név felvé­telével kovácsolódott ösz- sze. A brigád megalakulá­sa csupán keretbe foglalta azt, ami eddig is megvolt.” Naponta 8 órát együtt va­gyunk, ahányan annyifé­lék. Alkalmazkodni kell”, így foglalták össze az együttélés szabályait. A retikül mellett reggel ott himbálódzik a bevásár­lószatyor. s vele besétál­nak a hivatalba a napi gondok. Mi legyen vacso­rára, drága a gyümölcs, új cipő kellene a gyerekeknek. Szinte észrevétlenül váltak részeseivé egymás életé­nek. Számon tartják az es­küvőket, a ballagást és más eseményeket. Tanácsot ad­nak, segítenek. Valahogy így van ez a művelődéssel is. Itt szintén a saját élményeket adják közre. Megbeszélik a tv műsorát, vagy az ebéd utá­ni kávé mellett felröppen: „Képzeljétek, mit olvas­tam !” Elmeséli, s vándor­útra indulnak a családi könyvtár kötetei. — A munkán kívüli együttlétre kevesebb az al­kalom. a többség gyakorló anya és háziasszony. Ket- ten-hárman összejövünk, elmegyünk moziba, vagy színházba. Általában az azonos ízlésű, érdeklődésű brigádtagok társulnak. A látottakat-hallottakat meg­vitatjuk, tiszteletben tartva egymás véleményét — ma­gyarázza Pál Elemérné. Amikor megmutatták a bronzkoszorús jelvényt, megkérdeztem: a követke­ző ezüst? Váczi Józsefné kérdéssel felelt: ugrani nem lehet? Miért ne? A szükséges energia halmozódik a hét­köznapokban, termeli az egymásra és a munkára fordított figyelem. Pulai Miklós nagykövetet. Palme svéd miniszterelnök a bűntény után bejelentette: országa intézkedéseket tesz a fegyveres terrorista ban­dák szervezkedése és svéd­országi tevékenysége el­len. Az igazság az, hogy a diplomaták elleni merény­letek kalandorok, nemegy­szer bűnözők, egyes ritka esetekben talán félreveze­tett és politikailag éretlen emberek cselekedetei. Em­lékezni kell arra, hogy 1918-ban, amikor a fiatal szovjet állam élethalál­harcát vívta az interven­ciók ellen, kalandor, anar­chista elemek úgy akartak egyrészt nehézségeket tá­masztani a szovjet kor­mánynak, másrészt „meg­büntetni” a német kor­mányzatot, hogy meggyil­kolták Mirbach gróf moszk­vai német nagykövetet. A gyilkosság elkövetői így akarták kifejezni tiltakozá­sukat a bresti béke meg­kötése ellen, azaz szembe- helyezkedésüket Lenin po­litikájával. A gyilkosság után az Iz­vesztyija munkatársa fel­kereste Lenint és megkér­te, mondja el véleményét az ügyről. Lenin kijelen­tette: „Ez a bűnös, terro­rista lépés és a lázadás tö­A 35 fokos hőségben I eközben várható az ellen- izzani látszott a Duna, ség légitámadása és a fo- fehér kavicsokkal teleszórt lyó aknákkal való elárasz- két partja. A fák kókad- tása. Czinege Lajos ve- tan lógatták, lombos ágai- zérezredes, honvédelmi kát, a levegő sem moz-1 miniszter, a tájékoztató szott. A támadóknak sike­rült szétrombolniok a hi­dat, amelyet a parancs ér­telmében 45 perc múlva, de most már 20 tonnás teher­bírással a régi hadtagok dúlt. Az innenső, a ma­gyar part szélén felállított díszemelvényen is csend honolt, a Varsói Szerző­dés tagállamainak magas rangú katonai vezetői fi­gyelmesen hallgatták a gyakorlat csehszlovák ve­zetőjének ismertetését. A befejezése után engedélyt adott a gyakorlat megkez­désére ... Az addig csendes Duna- part, s maga a folyam hirtelen megelevenedett. Cseh, orosz és magyar nyelven elhangzott pa­rancsszavak nyomán óra­felhasználásával kell elké­szíteniük a csapatoknak. A munka megindult. A ro­hamcsónakok, kishajók egymás után szedték ösz- sze a hídtagokat, s egymás mellé kerültek a cseh, a szovjet, a magyar ponto­nok. Folyami bombák teszik ártalmatlanná az „ellenség” víziaknáit. feltételezések szerint éjjel parancs érkezett hidat kell építeni a Dunán. Ezen a parton magyar és szov­jet, a túlsó parton cseh­szlovák csapatok állnak készen arra, hogy bizo­nyítsák : magas színvona­lon sajátították el a har­cászati kiképzést, készek az együttműködésre. A híd elkészítésére 45 perc áll rendelkezésre, ám kéletesen és teljesen fel­nyitotta a néptöanegek sze­mét, amelyek most meg­látták, milyen feneketlen szakadékba taszítaná a né­pi Szovjet-Oroszországot a baloldali eszer kalandorok bűnös taktikája”. Persze a német kormány igyekezett a maga politi­kájának támogatására is felhasználni a követgyil­kosságot és azt követelte, hogy a szovjet kormány egyezzen bele egy n émet vadászzászlóalj állomáso­zásába a követség szom­szédságában „hogy megvé­delmezzék a diplomatákat”. Lenin természetesen eluta­sította ezt a követelést, de a szovjet kormány a maga megfelelő fegyveres ala­kulataival megerősítette az összes diplomáciai képvise­letek védelmét. Mindez persze ma már történelem. Ami napjaink történetét illeti, kezdjük a diplomaták elleni merény­letek sorát egy kudarcot vallott kísérlettel. A tör­ténet időpontja 1970. már­cius 29-e. színhelye Buenos Aires, főszereplője pedig Jurij Pi.vovarov, a Buenos Aires-i szovjet kereskedel­mi képviselet helyettes ve­zetője. — (Következik: Húsvétkor, Buenos Airesben) mű pontossággal elkezdő­dött a gyakorlat. A ma­gyar dunai flottilla na­szádjai — amelyek a légi­támadások, víziaknák el­len védték az átkelést — nagy sebességgel bonta­koztak szét, manőverez­tek. Ugyanebben a pilla­natban a túlsó parton a csehszlovák, ezen a par­ton a szovjet és a magyar egységek, műszaki alaku­latainak pontonos egységei jelentek meg. Dübörgött a vén folyó partja, amint a súlyos tehergépkocsik víz­re bocsátották a hídtago­kat, amelyeket a katonák térdig, derékig a vízbe állva kapcsoltak össze, rögzítettek. A mintegy 500 méteres, 60 tonna teherbí­rású hadihíd elkészítése alig 28 percet vett igény­be, s három nyelven hang­zott fel: kész. A harcko­csik a magyar partról 30 kilométeres sebességgel gördültek át hídon, harcba menve, egyben teherpró- bát is tartva, ám a gép­kocsik — egy egész egy­ség vonult át — akár 100 kilométeres sebességgel is vágtathattak volna... Az „ellenség” — mint várható volt — támadásba lendült. A repülőgépek egymás után csaptak rá a hídra, s levegő-föld raké­tákkal tüzet zúdítottak a védtelennek tűnő építmény­re. A folyami flottilla na­szádjai heves géppuskatűz- zel fogadták a támadókat, s eközben a csehszlovák légvédelmi tüzérség is ak­cióba lépett. A folyó fö­lött a híd füstbe, lángba burkolódzott, csak a légvé­delmi ágyuk ugatása, a fo­lyami flottilla géppuskáinak kattogása, s a „támadó” re­pülőgépek bőgése hallat­A flottillának ismét dol­ga akadt, Az ellenség úszó­aknái a hidat veszélyeztet­ték. A gyorsjárású hajók folyami bombákkal robban­tották szét a súlyos vesze­delmet jelentő aknákat, de eközben egy percre sem állt meg a munka. Az új híd ismét időnormán belül elkészült. A korábban Csehszlovákiába átrobogó járművek most már visz- szafelé a magyar partra jöttek át a foghíjas, de sta­bil hadihídon... A három testvéri hadse­reg összfegyvernemi gya­korlatának egyik mozzana­tát volt alkalmunk megte­kinteni, amely bebizonyí­totta: a szovjet hadsereg, a csehszlovák, a magyar nép­hadsereg katonáinak kikép­zése magas szintű, egysé­ges, s ezzel az együttmű­ködés alapvető lehetőségeit megteremtette. Ugyanez mondható el a haditechni­káról is, amely nemcsak nagy teherbírású, rugalmas, de az együtt harcoló csa­patoknál egyformán alkal­mazható. Egyébként a részt vevő három hadsereg katonáinak összetétele is azt bizonyítja, hogy fegy­verbarátainkkal képesek vagyunk megvédeni né­peink békéjét. A katonák fele két és három idősza­kos, fele pedig újonc kato­na volt. A kívülállónak, a hozzá nem értőnek, csak az impozáns gyorsasággal és pontossággal végrehajtott feladat nyerte meg a tet­szését, ám a katonai szak­emberek. tábornokok úgy ítélték meg, hogy ez az együttműködési gyakorlót kiválóan sikerült, mind ka­tonai. mind műszaki szem­pontból. Gémes Gábor Amíg a folyami flottilla szétbontakozik, a műszakiak vízre bocsátják a híd* tagokat, a pontonokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom