Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

6. oldal 1971. augusztus 6, péntek Vályogvetők Kecskeméten pár éven belül felépül a házgyár, ahol komplett fürdőszobák, ablakkal, ajtókkal felsze­relt falrészek kerülnek le a „szalagról”, hogy rövid idő múlva már körülhatárolják egy család otthonát Ugyan­akkor a megye székhelyé­től néhány kilométerre, Bocsa határában — persze, nemcsak ezen az egy he­lyen — évek óta rendület­len szívóssággal működik egy másik „házgyár”, amelynek napi termelése mintegy 2 ezer vályog. Ez iránt a szinte legősibb épí­tőanyag iránt máig sem szűnt meg a kereslet. Kö­zös gazdaságok emeltek eb­ből már istállót, baromfi­szállást. sőt irodaházat, ugyanakkor komfortos csa­ládi otthonok egész sorát vályogból rakták fel, s rak­ják ma is. A vállalkozó Negyvenhárom éves, erő­sen napszítta, szikár férfi Pataji József, aki népes családjával, s rokonságával április közepe óta a Bocsa melletti agyagosgödrök kö­zött él, dolgozik. Vacsorá­hoz készülnek már, amikor közéjük telepszem, s amíg kanalaznak, beszélgetünk. Délután öt óra van, de a nap változatlan hevesség­gel ontja a forróságot, s a néhány méterre levő kuko­ricatábla zöld kardlevelei moccanatlanul merednek fölfelé. Néhány tyúk, ka­kas kábultan csipkedi a fü­vet, s összetákolt kalyibá­ban néha röffent egyet- egyet a két disznó. A göd­rökön túl. a műúton kék, piros, szürke autók húz­nak el... — Tizenkét éves korom óta csinálom a vályogot, vagyis több, mint harminc éve. Persze, csak nyáron — áprilistól szeptember vé­géig. Mink tulajdonképpen orgoványi i család vagyunk, de már bejártuk a fél me­gyét, mert az agyagot jól meg kell választani. Tudja mi volt a legjobb? — kér­dezi Pataji József, de a szónoki kérdésre termé­szetesen nern vár választ, illetve azt ő mondja: — Kaskantyún. a Homok Gyöngye Szakszövetkezet­nél tizenhét évig dolgoz­tunk egyfolytában. A szö­vetkezet mindent megadott, még családi pótlékot is kaptunk. Csak elfogyott az agyag, s nekünk tovább kellett menni. Ide jöttünk, a bócsaiakhoz. csára az iskolába a többi­eket kettesével, hármasá­val. Ha hazamennek, Or- goványon folytatják. — Kié ez a föld, ahon­nan kiszedik a vályognak valót? — kérdezem a csa­ládot, és kiderül, hogy ők nagyon is tisztában van­nak a tulajdonjog eme for­májával. A föld egy köze­li tanyában lakó gazdáé. Aki vályogot akar készít­tetni Patai iékkal, az a tu­lajdonostól megveszi az agyagot, töreket szállít a munkahelyre és indulhat az ipar. Ha kész a meny- nyiség és megszáradt, a megrendelő elszállítja és fizet. Hogy mennyit? Erre nem válaszolt egyértel­műen senki. Csak annyit mondtak, hogy elég jól ki­jönnek ... Gál Sándor Pályamunkások helyett - gépek A vasúti forgalom za­vartalan lebonyolítása, a biztonságos és gyors köz­lekedés elképzelhetetlen a vasúti pálya korszerű kar­bantartása nélkül. A vas­út jelentős összeget fordít a pályafenntartás magas­fokú gépesítésére. A Bu­dapest—Hegyeshalom kö­zötti vasúti pályán két, az osztrák Plasser cégtől vá­sárolt, „Doumatik” aláve­rőgép könnyíti a munkát. A gépek jelenleg öttevény és Lébény között dolgoz­nak, s óránként 500 mé­ter hosszan végzik el a sínek szintezését és a kő­zúzalék tömörítését. Ezt a munkát Győrig, majd Bu­dapestig folytatják. Hazánk szép tájain A munka Néhány gyerek már meg­elégelte az erősen tésztá- zott krumplilevest és nagy nyargalászásba kezd az ap­ró vályogpiramisok között. A kábult tyúkok pillanatok alatt vad vágtában mene­külnek a közelükből. Az egészséges, életvidám lur­kókon alig van valami ru­ha. Futás közben lobog bo­zontos hajuk, lábszárukon, a fehérre száradt agyag szinte villog — aztán el­tűnnek a fóliatetejű sátor­ban. — Télen mit csinálnak? — kérdezem, s mert a férj belemerült az evésbe, most az asszony válaszol. — Olyankor gyárban dol­gozik az uram. Tavaly pél­dául Kiskunfélegyházán a vasgyárban vállalt mun­kát. a kazánoknál szenes volt. Családi pótlékot is kaptunk 1531 forintot. Mert tetszik tudni, tíz gyerek van itt. A picit most szül­tem néhány napja. Ha megerősödök, én is segítek a vályognál. De segít min­denki. A gyerekek tapos­sák a sarat, a legnagyobb, a tizenöt éves fiam formáz. Ki. mit bír csinálni. — Mennyi vályogot készí­tenek egy szezonban és kiknek dolgoznak? Jobb ez, mintha nyáron is gyárban dolgozna a családfenntar­tó? — Nézze, én gyomorbe­teg ember vagyok. Csak olyan helyre mehetek dol­gozni, ahová nem kell or­vosi vizsgálat. Meg itten, ha sajog a gyomrom, le- fekszek egy kicsit, iszok valamit, aztán folytatom. Ennyivel jobb itt. A kere­set is persze több, de a munka is. Hajnali két-há- rom órakor mi már dolgo­zunk. De csak a felnőttek — mondja Pataji József, miközben futó pillantással fölméri a gyerekhadat. — Hát a Matyi hun van? — fordul némi riadalom­mal a tekintetében, hang­jában a nagylányhoz. De helyette az anya válaszol: — Hát nem látod? Itt ku­porog az ódalamnál. Ugye bogaram? — és megsimít- ja a kócos kis fejet. — Magánosoknak készít­jük a vályogot — folytat­ja Pataji József megnyu­godva. — Eddig hat ember megrendelését teljesítettük, átlagban 18—20 ezer darab vályog. Ennyi kell egy ház felépítéséhez. Még hat megrendelés van. Egy nyá­ron körülbelül 200 ezer da­rabot verünk ki a család­dal. De nekem tíz gyere­kem van — hangsúlyozza ismételten Pataji József —, s nem tehetem meg, hogy napokat átheverjek. Nem mondhatom a hároméves­nek, ha enni kér, hogy nincs, eredj játszani. Közeli tervek Ä nylon tetejű viskókra pillantva eszébe jut az em­bernek: hol laknak télen Patajiék? Itt semmi eset­re sem. Sőt áprilisban, vagy szeptember végén, ha hidegebbre fordul az idő, már túlságosan szellősek ezek a kalyibák. Olyankor persze fűtenek. Valahol ki­dugnak egy csövet — me­het a füst. — Augusztus közepén muszáj lesz hozzáfogni a házhoz. Két-három hét alatt tető alá kell hozni, nincs mese! — erősíti ön­magát is elhatározásában a családfő. Jelenleg nincs más lakás, csak a műanyag sátrak. A tavasszal elad­ták, ami volt, mert kicsi­nek bizonyult, s télire már a sajátjukban laknak Or- goványon. Biztos ez? — Van egy cimborám, akivel együtt katonáskod­tunk. Kőműves. Azt mond­ta: Józsikám, olcsón és gyorsan megszámítom nek­tek. összefogunk és megy, mint a karikacsapás. Én majd visszasegítem neki valamivel, meg pénzt is adok. Itt kivetjük a vályo­got és zetorral vitetem Or- goványra. Jó kétszobás la­kást emelünk. Kell a hely, nagy a család. Arra a kérdésemre, hogy tavasszal és ősszel hová és hogyan járnak iskolába a nagyobb gyerekek, érdekes választ kapok. Van egy bi­ciklijük. A legnagyobb fiú 15 éves, ő hordja be Bó­Baranya minden nyáron felfrissülve, megfiatalodva várja vendégeit. Nem lehet egyszer felfedezni, mert számtalan arca van. Ide­genforgalmi szakemberek szerint a Balaton után, ha­zánk egyik leglátogatottabb vidéke. Legalább néhány helyére tartsanak velünk. 1. Pécs, Széchenyi tér. A város centruma, tizenkét utca torkollik ide. A tér északi részén az ország leg­nagyobb török kori épü­lete, a Gázi Kaszim pasa dzsámija, A déli oldalon a tornyos városháza mellett, zöldesen csillogó eozin kút. A nap minden percében embergyűrű fogja körül. Felkapaszkodva a Me­csek kacskaringós útjain, az új tv-toronyhoz jutunk. A hegyoldalba épült nagy­város a magasból nézve is igazolja önmagát: gazdag történelmi múlt. erőtelje­sen fejlődő jelen. Az új épületek ezrei hozzásimul­nak a régiekhez, a törté­nelmi atmoszféra elvegyül a gyárak füstjével. □n Pécstől háromnegyed órányira van az immár Európa-hírű gyógyfürdő: Harkány. A fürdősétány­tól nyugatra új település születésének lehetünk ta­núi. Három- és hatszobás villák épülnek itt, s talán nem is kizárólagosan a tu­lajdonosok kényelme érde­kében. Szobát kereső turis­táktól tudjuk meg, hogy egy éjszakára 40 forint a szállásdíj. Bekopogtatunk az egyik házba. Négy szoba, bennük összesen 16 ágy. Gyors szá­molás után íme az ered­mény: naponta 640 forint bevétel. Visszatérünk a fürdő be­járatához, ahol hosszú so­rokban várakoznak az éj­szakai fürdés kezdetére. Ma különösen sokan vannak, mert a fürdésen kívül más program is kínálkozik: a táncdalfesztivált közvetíti a tv. A medence szélén fel­állított készülék előtt szo­rongó tömeg. A vizet nem is lehet látni. LjJ Alig hagyjuk el Har­kányt. feltűnik a siklósi vár impozáns körvonala. A várban a kínzókamrával szemben, a belső udvar be­járatánál hangulatos pin­ceétterem. korabeli búto­rokkal. Amolyan igazi bú­felejtő. A nagyközség főte­rén is van egy étterem, ez már kevésbé vonzó. Falait a salétrom kikezdte — ja­vítgatása talán már feles­leges. Siklós, járási székhely, a városi rang várományosa. A helybeliek nem kis ön­érzettel emlegetik, hogy Serea néven már a ró­maiak ideién is lakott te­rület volt e hely. Ottjárttunkkor néhány száz úttörő táborozott a vár tövében. A határőrség vendégei — úttörőhatár­őrök. közöttük néhányan Bács megyeiek, Katymár- ról. Madarasról, Kunbajá­ról. 4. Villányba érve. az első szembejövő embertől meg­kérdezzük: miről híres a település? „A vörösborról, meg a bicskáiról! Az egyik­nek az állami gazdaság, a másiknak pedig Czövek Fe­renc késesmester a gyártó­ja” — kapjuk a tréfálkozó választ. Felnézünk a Villány- hegy csúcsára, ahonnan permetező kőrútjára in­dul a gazdaság kisméretű helikoptere. Ügy tűnik, lassan elfogynak a háti permetezők. Bent. a falu­ban pincesorok, régi épüle­tek, s a tsz, meg az ÁFÉSZ modern borozói váltogat­ják egymást. Egy-két kilométernyire a hegyoldalban, monumentá­lis kőszobrok jelzik a fia­tal művészek alkotó tele­pét. Érdemes megmászni a kopár sziklákat, hogy kö­zelebbről is szemügyre ve- hessük a nem mindennapi kiállítást. Villány, sétánk utolsó állomása. A turisták itt for­dulnak ismét Pécs irányá­ba, s talán felesleges meg­jegyezni: rendszerint emel- kedettebb hangulatban, mint ahogyan érkeztek ... Szabó Attila Vegyen lányost SB-lel őszintén sajnálom. l'as‘a ezeket a kivételesen azokat az ingerlékeny őszinte szavakat, azért embertársaimat, akik min- mondom gyorsan, hogy a den apróságon felhábo- felháborodásra hajlamosak, rodnak, jóllehet az ügy mielőtt elvesztenék a je­nem is érinti közelebbről főiket, számoljanak fegyel- öket. A minap is megkér- mezetten tízezerig, az in- dezték, mi a véleményem Serlékenyebbek esetleg arról, hogy Pelé, a labda- húszezerig — félreértés ne rúgás koronázatlan királya essék, nem. a gebines bolt nadrágot árul. Az illető várható jövedelmére cél­magyar állampolgár, aki a zok, és meglátják, hogy kérdést mellemnek szögez- vines okuk rosszallásra, te, felháborodva idézett a gebines bolt cégtáb sportláp felháborodott cik­kéből: „Pelé, a világ elvi- tathatalanul legjobb lab­darúgója lemondta a váló Iáján zöld-fehér mezőben egy: kilences lesz, na és. Igaz, a cégtáblán szerep­lő kilences szám viselője gatottságot, de arra van anvak idején szintén pá- ideje, hogy filmezzen, a győzött táncdalénekesi ba- táncdalénekesek babérja- bérokra, el is készült egy ira törjön, s eladja fény- lemeze, akárcsak Pelének, képét, nevét különböző de eszébe sem jutott öl­reklámokhoz. Számunkra reklámozni, mint különösen az volt furcsa, Pelé királynak, mert ná- hogy férfi manekenként lünk ismerik az ízlés ha- ruhát is árul”. Szóval a tarait, ilyen elő nem for- magyar sportlapnak ez bi- dúlhat, zony furcsa, sőt kifejezet- Efelett tűnődtem ép­fen rosszalja, hogy Pelé pen, amikor a rádióból király reklámképpen mo- váratlanul érdekes dolgo- solyog, s vadonatúj öltö- kát kezdtek el mondani nyéről így nyilatkozik: Uogy két táncdalénekes „Ha én mondom önnek, azért nem vállal nyárra elhiheti: Diolon ruhában fellépést, mert más elfog- más az élet”. laltsága akadt. Lángossü­Bizony, ott más az élet, tő boltot nyitott BB. Most ezt tudomásul kell venni, látom, hogy ez így megint Ezt próbáltam magyaráz- félreérthető, jobb volna gatni ismerősömnek, ha BBB-t írni, ugyanis nem már egyszer véleménye- Brigitte Bardot az ügy met kérte, végtére is szereplője, hanem Bakacsi mondani kellett valamit az Béla és Bencze Márta. Azt ügyről. Ha az ember ilyen mondta a rádió, hogy távoli és ráadásul piti dől- rosszalja ezt a lépésüket, gokról értesül, nem kell gúnyolódik, különösen mindjárt a plafonon len- azért, mert a két ismert ni, Pelé király öntrónfosz- énekes állítólag csak pén- tása miatt inkább a brazil zét adta a bolthoz, ezen- szurkolók feje fájjon, nem felül ismert mosolyát, igaz? Ehelyett nálunk a minthogy a lángosokat fi- hazai ügyekre kell figyel- zetett alkalmazott süti. ni, bár ilyen gusztustalan- Elképzelem, hogy ezen ságra szép hazánkban megint mennyi felháboro- nemigen kerülhet sor. dásra hajlamos ember há­Hazaérve kinyitottam ^od°« /e*’.ho*oíf termé- az újságot, miután kénye- M tessékellek Ezúttal irtJÄTT ZS ÄSÄ, »ÄS %, ÄJL“ fS S'*““' ugyan nem Felé királyról szólt, hanem egy császár­holmi öltönyök reklámo­ról, a „Császárról”, gon- ...... 'dolom, már ennyiből is ■ e essfJl kulpn­kitalálhatja bárki, hogy ° azonban tudjak, Albert Flóriánról van szó. hogy ef csunVa dolog-.1 Nagy érdeklődéssel fogtam . Arro1 ?e,m, fölvet, bele az olvasásba, hiszen dogok suttal is amióta Flóri keveset mu- összefüggnek es sok kér- tatkozik a pályán, már- f“* ™as megvilágításban már elfelejtsék őt a há- h1a~ ha~ l/íi-inan Un.XniAi- „biIf oorodik fel első hullásra láttán szurkolók, akik pe­dig annak idején az égbe emelték. Tempora mutan- tur, no de lássuk csak, mit írnak róla. Azt írják, “ 1 hr.r... elődöntőinek minden apró-cseprő ügy miatt, hanem szép nyugod­tan végiggondolja. Mert ugye, a táncdalfesztivál mozgalmas hogy Albert minden ellen- euouonimneK mozgalmas kezd híreszteléssel szem- borszakát éljük. Van aki­ben marad a Fradiban, tetszik egy-egy bernit­innen kíván majd nyug- ^t szám (becsszóra fa­díjba menni. Igazán szép l“lk°ztam ilyennel is), ma- ez a klubhűség, egészen sok ismét felháborodnak, hogy miért bosszantják lan bárgiiúságok- gal a televízió nézőit és a meghatódtam tőle, ám néz- , f.y zük tovább. Albert tehát aauamta marad, de mit fog csinál- .... , ,, ni, ha az a szigorú edző radl° hallfatoit. bácsi nem lesz hajlandó Tegyék szívükre a beállítani őt az első csa- kezüket és őszintén mond- patba? Akkor sem törté- ják meg: nem volna nik nagyobb baj, mert a mindannyiunk számára jó, középcsatár, aki erre is ha még több táncdaléne- gondolt, így felel: „Nem kés nyitna léngossütő bol- fogok unatkozni. Felesé- tot? Még azt sem bánnánk, gém hamarosan gebines ha némelyikük nadrágot boltot kap a Filmmúzeum- reklámozna, némán, nál. A cégtáblán zöld-fe- Hát így kell nézni a hér mezőben egy kilences dolgokat, összefüggéseik­lesz. Oda is besegíthetek”, ben. Alighanem más is ol­Arkus József Villany-teherautó — szériában Elektromos meghajtású tehergépkocsik kísérleti szériájának gyártására ka­pott megbízást a héten a szovjet autóközlekedési tu­dományos kutató intézet orlovi kísérleti üzeme. A feladat megoldásában számos szovjet kutatóinté­zet és főhatóság működik közre. Az uljanovszki au­tógyárban most elkészült villany-tehergépkocsi a je­lek szerint sikerült kons­trukció, mely nagy lépéssel visz közelebb az egyelőre világszerte késedelmeskedő tömeggyártáshoz. A villanygépkocsi, amely külsőleg nem különbözik benzinmotoros elődjétől, igen rövid idő alatt 60— 80 kilométeres sebességre gyorsul fel, motorja rend­kívül halk járású, s a vá­rosi forgalomban is kitű­nően manőverezik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom