Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
t oldal 1971. augusztus 6, péntek Együttműködés a megye élelmiszer-gazdaságában Az élelmiszer-gazdaság ágazatait, a mezőgazdasági termelést, a termékek feldolgozását és forgalmazásai sok szál fűzi egésszé. A társadalmi, gazdasági fejlődés láncolatában a folyamatok összekapcsolódnak és kialakul az üzemen belüli, majd az üzemek közötti kooperáció. A kooperációk kialakulását és fejlődését szükségessé teszi egyfelől az élelmi ezer-termelés korszerűsítése, tervszerű és piacképes növelése, másrészt a lakosság, az exportigények színvonalasabb, választékosabb, bővebb kielégítése. A megyében az első együttműködési formák — a létrehozó termelőszövetkezetek alaptevékenységéhez kapcsolódóan — az 1961—63-as években alakultak ki. Ebben az időszakban a szövetkezeti közös vállalkozás — a gazdaságok egyesülése nélkül — a termelőerők koncentrációjának és a termelés szakosodásának fő útja volt. A szövetkezeti gazdálkodás erősödésének folyamatában ezután az összevonások jelentkeztek. A gazdálkodás és a gazdaság- irányítás akkori gyakorlata nem kedvezett a kooperációnak. Több forma Á gazdasági mechanizmus reformja teret nyitott az együttműködés kibontakozásához. 1967-től kezdődően sorra alakultak a társulások. Megyénkben 1971 elején 137 kooperáció működött. ebből állami gazdasági 29, termelőszövetkezeti 101, szakszövetkezeti 7. Az együttműködésre való törekvés tehát a mezőgazdasági üzemektől indult ki. A gazdasági kapcsolatoknak több formája létezik. Az együttműködés a legegyszerűbb kooperáció, amelyben a részt vevő gazdaságok, vállalatok önállósága megmarad, szerződések keretében hangolják össze a munkamegosztást. Ilyen 94 működik a megyében. Ezeknek változatos formái alakultak ki. Többek között a munkaerő-gazdálkodásban. a növénytermesztésben fogtak össze. Az állami gazdaságok és szövetkezetek között szőlő- feldolgozásra, bortárolásra, értékesítésre alakult ki együttműködés. A szövetkezetek kapcsolatot keresnek a sütő-, a bor-, a gabona-. a hús-, a konzerviparral. A MEZŐTERMÉK Vállalattal hagymatárolásban, ládagyártással, valamint kiskereskedelmi bolti eladás keretében működnek együtt. A társulások eddig csak mezőgazdasági üzemek között jöttek létre. Számuk várhatóan növekedni fog, mert nem igényelnek függetlenített apparátust, megoldható a működés valamelyik alapító gazdaságban, üzemág formájában. Társulás alakult szeszfőzésre, téglagyártásra, szőlőrekonstrukcióra, libanevelésre. Fejlettebb az önálló vállalkozás. Az összes ilyen kooperáció a szövetkezeti szektorban található. A költségvetési kapcsolatok különbözősége, a nem eléggé hatékony gazdaságpolitikai szabályozók, az anyagi eszközök hiánya, akadályozták és gátolják jelenleg is az önálló vállalkozások létrejöttét az élelmiszer-gazdaságban. Nemrég vegyes vállalat is létrejött a Közép-magyarországi Pincegazdaság, a Csongrád megyei MÉK és a balotaszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet részvételével. Az együttműködéseket csoportosíthatjuk tevékenységük szerint is. A megyében 36 tisztán termelési jellegű kooperáció működik. Értékesítési célokkal 16 együttműködés jött létre. Építőipari, ipari és egyéb kooperációkból 19 alakult. Gátló tényezők Az élelmiszer-gazdaságban általános a fejlesztési eszközök hiánya. Kevés a saját forrás. Az anyagilag erős külkereskedelmi vállalatok — TERIMPEX, MONIMPEX. HUNGARO- FRUCT — csak az utóbbi időben kapcsolódtak be a kooperációkba. A jogi és közgazdasági szabályozók még mindig nem adnak egyértelmű eligazítást. Az önálló szövetkezeti vállalkozások nem vehetnek fel hitelt, az alapítóknak igénybe kell venniük saját fejlesztési eszközeiket, ez pedig alaptevékenységüket nehezíti. A pénzügyminiszter vonatkozó rendelete jövedelem- növekmény-adó alá vonja a szövetkezeti társulások dolgozói jövedelmének azt a részét is. amely az egész éves folyamatos foglalkoztatás miatt a 2300 órát meghaladja. A kooperációk létrejötte sok esetben egyéni ismeretekhez, kapcsolatokhoz fűződik, ezért gyakran az ösztönösség jellemzi a fejlődés folyamatát. Nagy gond helyenként a gazdasági vezetők egymás iránti bizalmatlansága is. Számos esetben az árrés megosztása befolyásolja az együttműködés létrejöttét. Kevés a vezetésre alkalmas szakember. A kis- és középüzemekben alig van fejlett technológia és korszerű gépi berendezés. Helyes törekvések A gátié tényezők ellenére számos helyes törekvéssel találkozunk. Az állami gazdaságok, a mező- gazdasági szövetkezetekkel kötnek szerződést a kertészeti termelésben, állattenyésztésben. munkaerőgazdálkodásban, tárolásban, feldolgozásban, növényvédelemben történő együttműködésre. A mezőgazdasági szövetkezetek új, korszerű feldolgozó élelmiszeripari üzemek alapítását kezdeményezik. Kis- és középüzemek létesítésére az élelmiszer-gazdaság csaknem valamennyi ágazatával keresik a kapcsolatot. A háztáji gazdaságokat is egyre szervezettebben vonják be g termelésbe, értékesítésbe. A felvásárló kereskedelem és az élelmiszeripar részéről is van kezdeményezés. A kooperációs kapcsolat új típusa a megalakulóban levő bácskai húskombinát. Ebben a vállalkozásban állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek vesznek részt, azonkívül a húsipar és a TERIMPEX is csatlakozott. A Gazdasági Bizottság 1970. október 27-i határozata alapján tanulmányterv készül a Kalocsavidéki Fű- szerpaprika és Konzervipari Vállalat, valamint a körzet termelőszövetkezeteinek részvételével, zöldség- és fűszerpaprika-termelésben és feldolgozásban való együttműködésre. Nagy jelentőségű a MEZŐTERMÉK néven alakult Zöldség-Gyümölcs Felvásárló és Értékesítő Szövetkezeti Vállalat létrejötte. Ez az együttműködés a MÉK jogutódjaként, annak korszerűsítése kapcsán született. Elkészült egy tanulmányterv a kiskőrösi konzervüzem és a MEZŐTERMÉK ottani kirendeltségének kooperációjára. Sok egyéb kezdeményezésről tudunk. amelynek felsorolása meghaladja e cikk kereteit. A megye gazdasági fejlődésének az élelmiszer- gazdaság teljes vertikumában érződnie kell. Ezért helyes a mezőgazdasági termelésben, az élelmiszer- gyártásban, feldolgozásban, tárolásban, raktározásban, mezőgazdasági és élelmi- szeripari szolgáltatásban történő együttműködés kialakítása. Számos lehetőség Minden ágazatban növelni kell az árutermelés biztonságát, a különböző vállalatok és mezőgazdasági üzemek által közösen létesített hűtőterek és kooperációs tevékenység bővítése útján. Így válhat a megtermelt termék mind nagyobb hányada áruvá. Az élelmiszer-gazdasági kooperációk is elősegítik a falusi lakosság foglalkoztatásának fejlesztését, jó eszközei lehetnek a gyenge szövetkezetek megszilárdításának. A megye sajátosságai igénylik, hogy a szövetkezeti formák között is hatékony együttműködés alakuljon ki. Az élelmiszeriparban működő vállalatok és a mezőgazdasági üzemek középtávú terveiben kapjon helyet az együttműködések tervezése. Kívánatos az élelmiszer- gazdaság termékeit exportáló külkereskedelmi vállalatok társulása is az együttműködésekbe, mert ez lehetőséget nyújt gépek, berendezések. korszerű technológiák külföldről történő beszerzésére. A teljesség igénye nélkül próbáltam néhány fontos tennivalóra, jelenségre felhívni a figyelmet, amelyek befolyásolhatják az élelmiszer-gazdaságban kialakuló gazdasági kapcsolatokat. KISS JÓZSEF, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa Cipőgyári beszélgetések 111. A demokrácia kérdőjelei Igen sok szó esik mostanában — nemcsak a Cipőgyárban — az üzemi demokráciáról. Sokan sokféleképpen értelmezik, leginkább arra hajlamosak az emberek, hogy a maguk hasznát is szolgálja ez az értelmezés. Ténylegesen és gyakorlatilag azonban azt kell, hogy jelentse a demokrácia az üzemben is, hogy az egyes ember, s az egyedekből álló kollekíva beleszólhasson a döntésekbe, sőt adott esetben maga döntsön különböző kérdésekben. Milyen cipőben jár az üzemi demokrácia a Cipőgyárban? Bizony ez a cipő nem első osztályú. Mind a dolgozók, mind pedig a vezetők körében tapasztalható olyan jelenség, hogy félreértik a demokráciát, így tehát egymást sem tudják mindenben megérteni. Ebből gyakran olyan súrlódások keletkeznek, hogy — ha nem is robbannak — szikráznak az emberi, a termelési kapcsolatok. Mondanunk sem kell, hogy ez egyáltalán nem -a termelés, a jó üzemi légkör elősegítője. A legutóbbi példa erre az 1971. március 22-én tartott egyik brigádértekezlet és annak következményei. Ezen az értekezleten a brigád vezetője meglehetősen kemény hangot ütött meg, amikor a következőket mondta: — Fejetlenség van az üzemrészben mind a termelés, mind az emberek hangulata és keresete terén. Körülbelül 5100 pár a lemaradás ... Hathatós intézkedésre van szükség, mert nem mindegy, hogy a napi keresetünk egyre csökken. Nem vigasz számunkra, hogy nyolcvan százalékban fizetik ki az álláspénzt... Sokszor olyan érzésem van, hogy szándékosan gátolják a munkánkat. Mit jelentenek ezek a szavak? Arról van szó, hogy a szalagnál dolgozó brigád kifogásolja: miért állítják lassúbb ütemre a szalagot. Így kevesebbet tudnak termelni, keresetük csökken. — A tűzöde, ahol a felsőrészek készülnek, nem győzte a szalagot ellátni. Lassítani kellet az ütemet, hogy szinkronban legyen a két üzemrész munkája. Igaz, kevesebbet termelt a brigád, de termelt. Az üzem szempontjából ez még mindig jobb, mintha álltak volna a gépek. A lassúbb és a gyorsabb ütem közötti kereseti különbséget pedig megfizeti a vállalat — mondja az igazgató. Csakhogy: miért nem lehet a szalag lassítását előre megbeszélni az ott dolgozókkal, miért nem tájékoztatják őket — kétségtelenül megértenék — az üzem érdekeiről, hiszen ők is elsősorban ezért emeltek szót? Az álláspénzzel kapcsolatban pedig nem egy cipőgyári dolgozónak olyan keserű tapasztalatai vannak, hogy hosszabb-rövidebb ideig „könyörögni” kell, amíg kifizetik. II brigád és vezetője a kemény hangért nem vesztette el a fejét. Különösebb bántódás azért sem érte, mert időnként a munka megszervezésével, egy- egy ember beállításával kapcsolatban véleményt fejtett ki. De azóta úgy emlegetik nemcsak a brigádvezetőt, hanem az egész brigádot, mint rendbontó, felelőtlenül kritizáló társaságot. Hiba, hogy a brigád úgyszólván bojkottálta azt a termelési értekezletet, amely éppen az ő felvetéseik, kifogásaik megbeszélésére lett volna hivatott. Az üzem gazdasági és pártvezetése azonban módot kell, hogy találjon a megbékélésre, hiszen ez a brigád egy éve állandóan 100 százalék fölött teljesít, és ez a perdöntő, a termelés. Furcsa az is, hogy például a vezetőség nem adta meg a kért ötezer forintos építkezési kölcsönt az egyik szocialista brigádtagnak, ugyanakkor olyan személy kapott, akinek saját háza, autója van. Mert ha az üzemi demokráciáról beszélünk, ilyen kérdőjeleket is ide kell rajzolnunk. Tévedés volna azt hinni, hogy az ilyen „pletyka szintű” jelenségek mellékesek. Egyáltalán ■ nem azok, az ilyesmi nagyon is befolyásolja a hangulatot, a munkához való viszonyt és érthető, ha a szocialista brigád vezetője és a másik brigád vezetője (ez a kollektíva még nem nyerte el a címet) felmondott az üzemben, azzal az indoklással, hogy nem találja meg a számítását. A tanulmányozott jegyzőkönyvek tartalmából, a személyes beszélgetésekből következtetve azt kell mondanom, hogy a diszharmónia nemcsak a vezetők és beosztottak között tapasztalható, hanem a vezetők között is. És minden bizonnyal ez a legnagyobb kérdőjel, amit az üzemi demokráciával kapcsolatban megemlíthetünk. Hogy mielőbb tisztázódnak a kérdések, abban nemcsak mi reménykedünk, hanem az üzem kollektívája. Az egészséges hangulatnak, a zökkenő- mentes termelésnek ugyanis ez egyik igen fontos előfeltétele. Gál Sándor Jól alakul a „sertésprogram” Az ország egyik legjelentősebb élelmiszer-termelő megyéje Bács-Kiskun. A tervnek megfelelően alakul a megye hústermelési programja. Huszonhárom iparszerű hústermelő üzem épül, s kerül folyamatosan átadásra. A Hosz- szúhegyi, a Kiskunhalasi, a Kiskőrösi és a Bácsalmási Állami Gazdaságokban, valamint a mélykúti termelőszövetkezetekben már termelnek a sertéstelepek, üzemeltetésük a felhozatalon is érződik. Jövőre az új üzemek már több hízót adnak át az ország ellátására, mint az egész megye 1970-ben. A harmadik ötéves tervben Bács megye évi átlagos sertésforgalma 150 ezer volt. 1973-tól csak a Bajai Állami Gazdaság már épülő sertéskombinátja évente 110 000 hízót ad át vágásra. 11. NEMZETKÖZI A repülőgép-eltérítések néhány esztendeje kezdődött és még ma is tartó történetének csak néhány epizódját említettük eddig — a megtörtént több száz eset teljes felsorolása, ha csak a helyet és időt jelölnénk is, újságoldalak sorára terjedne. Sajnos, szocialista orzságok légijáratain is akad repülőgéprablás vagy kísérlet — ilyen volt például Waldemar Frey ügye (Frey a lengyel légi- társaság Szczeczin—Kato- wicze repülőjáratának egy gépén kézigránáttal kényszerítette a pilótát, hogy Hamburgba menjen, a pilóta azonban a berlini, schönefeldi repülőtéren BŰNCSELEKMÉNY szállt le, az NDK hatóságai kiadták a géprablót, a wroezlawi bíróság 13 évi börtönre ítélte), vagy annak az NDK-beli házaspárnak az esete, akik 1970. márciusában a Berlin—Lipcse járat gépét akarták eltéríteni, (A kísérlet kudarcot vallott, a házaspár öngyilkos lett.) Világos, félreérthetetlen véleményt mondottak a repülőgép-eltérítésről a Szovjet Tudományos Akadémia jogtudományi intézetének munkatársai akik a Litye- ra túrna ja Gazeta kérésére elemezték a problémát. Ebben az elemzésben természetesen szó esik a Palesztinái felszabadítási harcosok kijelentéseiről, isj akik a repülőgéprablást is harci eszközeik közé sorolták. Az elemzés megállapítja: „A nemzetközi jog különbséget tesz a háborúskodás megengedett és meg nem engedett eszközei, módszerei között: az egymással szemben álló felek harca nem lépheti túl az alapvető célt, az ellenség ellenállásának letörését. A háborús időkben végrehajtott akciók csakis az ellenfél fegyveres erői ellen irányulhatnak, de nem a békés lakosság ellen. A nemzetközi jognak ezt az általánosan elfogadott elvét az 1907. évi hágai egyezmény, s az 1949. évi genfi egyezmény is magában foglalja ... A legutóbbi géprablások és a gépek megsemmisítése jogos felháborodást keltett a világköz- véleményben... Az Al Akhbar című kairói lap teljes joggal állapítotaa meg: „Egyetlen embert sem lehet meggyőzni arról — legyen az illető bármilyen nemzetiségű —, hogy a különböző országok fővárosait összekötő közlekedési eszközök ellen végrehajtott veszélyes akciók a fórra-
