Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
1971. augusztus 1., vasárnap 5. oldal Mi lesz a hagymával? Megyénkben a hagymatermesztésnek hagyományai ugyan nincsenek, de a talaj és az éghajlati adottságok kedvezőek. így rövid idő alatt az ország harmadik legnagyobb tér mőterülete alakult ki a Duna-melléki öntéstalajokon és a Bácskában. A termelés alakulása érezhetően befolyásolja a népgazdasági eredményeket is. A háztartások, az ipar és az export fontos fűszernövényének azonban sem termésátlaga, sem vetésterülete nem növekszik a szükséges mértékben. Az idén 15 500 holdon vetettek hagymát Magyarországon, ebből a megyében 2680 holdon. A várható termés- mennyiség 16 ezer vagon. Figyelembe véve a hazai piac, a feldolgozóipar és az exportpartnerek igényeit, ez a mennyiség kevés. Gépesítés Á termesztés fejlesztését akadályozza, hogy alacsony a gépesítés színvonala. A sok élőmunkát igénylő ágazathoz a gazdaságok az ipar elszívó hatása, a kiöregedés és a munkaerőutánpótlás hiánya miatt nem tudják a szükséges létszámot biztosítani. Nem megoldott a vegyszerezés. A régi, többségében már elavult talajtérképek alapján történő tápanyag-utánpótlás elégtelen. A felvásárlási árak nem az önköltségből indulnak ki. A tények ismeretében megyénk szakemberei is fontosnak tartják az ágazat holtpontról való elmozdítását. keresik azt a módot, amellyel a lehető legrövidebb idő alatt fel lehet számolni a pillanatnyilag még gátlólag ható problémákat. Mivel a kézi munkaerőt egyre kevésbé lehet biztosítani, legelső feladat a gépesítés fokozása lenne. A klasszikus termesztési módnál használatos — a kecskeméti MEZŐGÉP által gyártott — Puma 12 típusú gépből pillanatnyilag 15 darab van a megye mezőgazdasági üzemeiben kísérleti céllal. A tapasztalatok szerint kisebb átalakítással megoldja a dughagyma kiültetését. A gyár azonban rendelés hiányában nem kezdheti meg a sorozatgyártást. A renden szikkasztott hagyma felszedésére és szártalanítására rendelkezésre álló BRUNNER-féle szártalanító gépből lehetne stabil, vagy mobil formában szártalanító egységet kifejleszteni. A hasonló célt szolgáló magyar gyártmányú VARIMANN típusú gép igen drága, és sokáig kell várni a leszállítására. Ezenkívül — a hagymatermesztéssel csaknem 400 holdon foglalkozó — dávodi Augusztus 20. Tsz tapasztalatai szerint jelenlegi formájában csak kisüzemi gazdálkodáshoz jó, tehát szükséges lenne a továbbfejlesztés. Vetőmag, vegyszer Az idén országosan 300 vagon dughagyma hiányzott. A szükséges 57 ezer kilogramm vetőmag helyett pedig csak 37 ezer kilogramm állt rendelkezésre, s ezek többségénél sem volt kielégítő a csírázóképesség. A megfelelő szerves- és műtrágyázás a termésátlagok növelésének egyik feltétele. Ezért elengedhetetlen, hogy minden gazdaság elvégeztesse a talajvizsgálatokat, és az új térképek alapján történjen a tápanyag-utánpótlás. A termelés legelhanyagoltabb területe a vegyszerezés, a növényvédelem. Magyarországon a hagyma összes kártevői és betegségei megtalálhatók. Egyesek ellen már biztonságosan lehet védekezni. A gazdaságok 40 százaléka még a szükséges védekezést sem végzi el, a peronoszpóra elleni megelőző permetezést pedig jóformán nem is alkalmazzák. Márpedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a terméskiesések egyik oka a nem megfelelő növényvédelem. Emellett a talaj vegyszeres gyommentesítése a gépek alkalmazásának egyik feltétele. Árak A hagyma felvásárlási ára nem reális. Nem a tényleges önköltség figyelembevételével alakult ki, és a végtermék értéke nem realizálódik az átvételi árban. Ez vezet el aztán odáig, hogy a gazdaságok jól-rosszul tárolják egy ideig —, őszintén szólva spekulálnak vele — azért, hogy később magasabb árat kaphassanak érte. Így alakul ki az a helyzet, hogy amikor kellene, nincs hagymája a feldolgozóiparnak, kötelezettségeit nem tudja teljesíteni a HUNGARO- FRUCT, ami értékes piacok elvesztését jelenti. A felsoroltakon kívül még az is növeli a termelés bizonytalanságát, hogy a termelők nem ismerik megfelelőképpen a piaci helyzetet. Szükség lenne a pontosabb, központi tájékoztatásra. a keresletet illetően. A gépesítés, a konzervipar, az export, valamint a nyersfogyasztás mind speciális fajtát igényelnek. Ezek száma ma már eléri az 57-et. számottevő területen ebből 15 fajtát termesztenek. Arra kell törekedni, hogy azokat a hazai és külföldi fajtákat részesítsék a gazdaságok előnyben, amelyek a speciális igényeket leginkább kielégítik. Pillanatnyilag a makói fajta biológiai értéktöbblete felhasználási és értékesítési előnyt nyújt minden más fajtával szemben. Összefogással A IV. ötéves terv végére a hagyma vetésterületének megyén belül el kell érni a 4500 holdat. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, megoldásra várnak a már felsorolt problémák. A kecskeméti MEZÖTERMÉK Vállalat egyre nagyobb segítséget nyújt tagszövetkezeteinek a termelés fejlesztésének szervezése, a gép- és szaporítóanyag-ellátás terén. A júliusban megtartott hagymatermesztési tanácskozásukon született határozat értelmében a megye gazdaságainak szükséges dughagymát megyén belül termelik meg. Ezért még ez évben felmérik, hogy a termelő gazdaságok az elkövetkezendő öt évben milyen mértékben kívánnak hagymatermesztéssel foglalkozni. Több éves értékesítési szerződést kötnek a teljes termésre, védőár alkalmazásával. Bázisgazdaságokat alakítanak ki, megszervezik a szaktanács- adást. Kísérletek folynak a kutatóintézetekben is. Csakúgy, mint a paprikatermesztésben. itt is meg kell születnie az összefogásnak, az egybehangolt kutatásnak, enélkül szétfor- gácsolódik az erő és a rendelkezésre álló anyagi eszköz. nem lesz megvalósítható a IV. ötéves terv programja. Dénes Éva Nyugdíjas iskola - nyugdíjas tanító Az első osztály: Dosz- kocs István. Harmincnyolc esztendeje először kezdődik az új tanév Bajai István nélkül. Szeptember elsején az iskolai csengők fiatalabbakat szólítanak az osztálytermekbe. Bajai Istvánt nyugdíjazták. Mintha ma lenne, pedig már tizenöt szüretet megértünk azóta, amikor először megnyitotta a százéves uradalmi épületből átalakított iskola kapuját. Elhatározta akkor, ide virágot ültet, amoda meg néhány orgonabokrot. Május táján ma már sűrű virágfüggönnyel övezik a sátortetős épületet. A tanító úr haját is megcsípte a dér, amelyet semmilyen napsugár nem olvaszt meg: az öregség hava. Az elválás, a búcsú mindig fájdalmas, különösen az ilyen kicsi, egymás szájában élő, egymásra utalt emberek közösségében, összefogódzkodva rohannak a hónapok, az évek és a mai búcsúztatókból egykettőre búcsúzók lesznek. Erre gondolnak a hangulatos ünnepségen a józsefhá- zi szülők, a csávolyi központi iskolából ellátogató kartársak, erről beszél Mándics Mihály Igazgató. Szem nem maradt szárazon — ahogyan ilyenkor történni szokott —, amikor megköszönték a tanító úr sok-sok fáradozását. És elbúcsúznak a jó öreg iskolától is. Mert nyugdíjazták a járás, alighanem az ország legkisebb oskoláját. Az épület állja a versenyt nagyságra, küllemre és az idővel is dacol. Bútorzata bárhol megfelelne. Csak a tanulók maradoznak el. Elnéptelenedik lassan József háza. Akinek pénze van — és jól keresnek errefelé az emberek — a faluban építkezik. Az első osztályt 1970/71-ben ifjú Doszkocs István alkotta. Ugyaneny- nyien jártak a másodikba. No, a következő osztályban már megkétszereződött a létszám. A felső tagozat diákjai évek óta a csávolyi kollégiumban és iskolában tömik a tudományt a fejükbe. A józsefházi tagiskolában mindössze hét tanulót tartanak nyilván. Még az a szerencse, hogy Kondorék és Doszkocsék maradtak. E két családhoz tartozik a tanuló ifjúság több mint kétharmada; öt gyerek. Nem akartam az ünnepélyes évzárót kérdezőskö- désemmel megzavarni és ezért megállapodásunk szeMPOKI rint a napokban kerestem fel Bajai Istvánt, a csávolyi „anyaiskolában”. Az iskola igazgatójának irodájában találkoztunk. Mindenekelőtt meghallgatjuk a két szeremlei néni örökösödési gondjait. A szomszéd községből buszoz- tak ide, egyikük 83 éves. Elégedetten távoznak „a képviselő elvtárs úrtól”. Kiderült ugyan, hogy egyetlen fillér sem jár nekik, megkapták becsülettel járandóságukat, de legalább megnyugodtak. Senki sem csapta be őket. Ha valakire. Bajai Istvánra illik a mondás. Nomen est omen, vagyis jellemzi a neve. A Sugo- vica partján született, iparos családból. Nyolcán pusztították a kenyeret, s bizony hiába vitte elemiben haza a jó jegyeket a kis Pista, főiskolára, egyetemre nem gondolhatott. Szerencsére felvették a helyi képzőbe, „akkoriban ez volt a legalkalmasabb a szegény embernek” és a család kiizzadta a taníttatás költségeit. Közbeszólok. „Akkor volt nyilván a legboldogabb életében, amikor először a kezébe vette a diplomát?” — Amikor először tanítottam. Hónapokig kilincseltem állásért A bajai szövőgyárban vállaltam átmenetileg munkát. Innen pályáztam meg egy csiké- riai állást és — magam sem számítottam rá — sikerrel. Azonnal vonatra ültem, a fizetésemet se vettem fel, üzentem, használják fel a szegényalaphoz. Mándics Mihálytól, „főnökétől” közben megtudom, hogy kiváló közéleti tevékenységének elismeréseként Pista bácsi immár a harmadik ciklusban tanácstag, s négy esztendeig a végrehajtó bizottságban is tevékenykedett. Hosz- szabb ideig a járási párt- bizottság tagja volt. Toboikat, valamint két, az izraeli hatóságok által egy repülőgépről, egy izraeli repülőtéren leszállított és fogva tartott algériai kormánytisztviselőt is szabadon bocsátanak. Megmozdult a világpolitika is; a legelső megnyilatkozások egyike az ENSZ főtitkáráé, U Thanté volt. U Thant igen éles hangon ítélte el a Palesztinái kommandók által elkövetett repülőgép-eltérítések ügyét. A zerkai repülőtéren, tűző melegben vártak a túszok. Az érintettek közül elsőnek a svájci kormány válaszát közölték a világ rádióhallgatói türelmetlen híréhségét negyedóránként új „zerkai jelentésekkel” izgató rádióállomások. Gräber svájci külügyminiszter közölte; kormánya elfogadja az őt érintő feltételeket és hajlandó szabadon bocsátani a három 12—12 évre elítélt Palesztinád gerillát. A tömör közlés után néhány órával azonban kénytelen volt kijelenteni: nem tudja, hogy a svájci beleegyezés elegendő-e, mert hiszen a PNFF feltételei nemcsak Svájcot, hanem most már Nagy-Britanniát, az NSZK-t, Izraelt és az Egyesült Államokat is érintik. Közölte: kormánya állandóan ta- táncskozik az említett országok diplomáciai képviselőivel „közös akció kidolgozása céljából” az eltérített gépek utasainak kiszabadítása érdekében, s szeretné, ha közösen adnának megbízást a gyors tárgyalásra a Nemzetközi Vöröskeresztnek. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya hivatalosan bejelentette: hajlandó szabadon engedni a három Nyugat-Nómetország- ban elítélt és bebörtönzött Palesztinái repülőgépeltérítőt. Londonban nem volt ilyen gyors a döntés. Heath miniszterein öle kabinetülést hívott össze, ott kívánt határozatot hozni Leila Kha- led gerillalány ügyében. (A kabinet úgy döntött: elengedik Leila Khaledet.) Izrael a leghatározottabban elutasította, hogy szabadon engedjen 3000 fogva tartott palesztinad ellenállót — ennyit követelt a PNFF — és azt is, hogy az algériai kormánytisztviselőt szabadon bocsássa. A túszok egyelőre a ledöngölt homok, kifutópályának nevezett vékony csíkján álló gépekben reggeltől estig tűző napsütésben várakoztak. Szeptember 8-án kedden délután Ammanból érdekes és jó hírt kapott a világ. Közölték, hogy a két repülőgép 127 utasát — a nők, gyermekek és idős személyek nagy többségét — a gerillák néhány autóbusszal és autóval bevitték a jordá- niai főváros egyik szállodájába. A United Press azonnal jelentette, hogy az utasok „általában jól érzik magukat”. Ugyancsak kedden délután páratlan eseményre került sor. A két eltérített repülőgép közvetlen közelében megjelent néhány autó. Utasaik Ammanban dolgozó külföldi újságírók voltak, akik engedélyt kaptak a PNFF-től, hogy beszélgessenek a fogva tartott túszok közül néhány- nyal. A különös sajtóértekezletről az Associated Press embere azt jelentette, hogy a túszok elmondották: foglyulejtőik mindent elkövetnék, hogy kényelmessé tegyék helyzet tűket. A TWA-gép egyik légikisasszonyának nyilatkozata: „az összes utazók jól vannak, csak a higiéniai körülmények nagyon rosszak”. A szerdai nap azonban új fordulatot hozott a repülőgépeltérítések már az egész világot izgalomban tartó ügyében. Szerdán délelőtt ugyanis a BOAC, a brit kontinensközi repülőjáratok társasága egyik Bombay és London között közlekedő (Viscount—10 típusú, 104 utast szállító) repülőgépét, nem sokkal azután, hogy elhagyta a Perzsa-öböl környékét, eredeti útirányától eltérítették. Szerdán, szeptember 9-én éjjel tudta meg a világ: a BOAC-gép is a zerkai, 'sivatagi repülőtér vékony homoksávján szállt le. (Következik: Vélemények és álhírek) vábbra is ő marad a pedagógus pártcsoport vezetője. Kérdem Pista bácsit, hogy mit csinált az előző este, — Míg be nem sötétedett, a kertben dolgozgattam, a tv-t néztem — négy esztendeje villanyunk is van — és egy levelet írtam. — Hivatalos ügy? — Még annál is fontosabb. N. bácsi a hatodik évtizedet tapossa agglegényként és most határozta el, hogy megnősül. Idehaza nem talált megfelelő asszonynakvalót, a Szabad Föld hirdetési rovatát hízta segítségül. Néha két-há- rom levél is érkezik. A válaszok megszövegezésében működöm közre. Nagy felelősség. — Afféle mindenese az ottaniaknak? — Így lehetne mondani célszerű pontossággal. Néptanító volnék és erre büszke vagyok. Ott lakom az iskola mellett, ott is maradok, nyitott ajtóval, jó szívvel fogadom a látogatókat. Ott van nálam a repülő vonal is. — Ilyet se hallottam még. — Négy óra után közvetlenül a bajai központhoz kapcsolják a telefont és hozzám szaladnak az emberek, ha mentőre, tűzoltóra, sürgős segélyre szükség van. — Ezek szerint jelképesnek is tekinthetjük a házon levő, elsősegélyhelyet jelző táblát. — Többet elintéztem másoknak, mint saját magamnak. Itt van egyik volt tanítványom. Szülei mindenáron szobafestő tanulónak akarták küldeni. Ö kitartott amellett: gépszerelő lesz. Ma a járás legjobb kombájnosai közölt van. Ha én nem beszélek akkpr az apjával... Mint a lefelé fordított bőségszaruból, úgy hullanak Bajai Pista bácsi emlékezetéből a régi, kedves emlékek. Jó érzés gyerekeket megtanítani a világ titkaira — mondja —, de még nehezebb, szebb dolog természetüktől fogva szemérmesen zárkózott parasztembereket megismertetni a történelem, a számtan, az irodalom, földrajz tudományával. Dolgozók skoláját szerveztem út a tanyán, sokan szerezte« magasabh bizonyítványt.” A beszélgetés végére azután az is kiderül, hogy „igazából” nem megy nyugdíjba sem Pista bácsi, sem az iskola. A hajdani urasági épületet klubszobának használják majd, ahol las- san-lassan már csali szekrényekben levő könyv 'kből meg filmekről ismerik majd meg a mai fiatalok, hogy milyen volt az élet az ántivilágban, amikor az ispán hajnalpirkadáskor szólította munkára a cselédeket, a nagyszülőket. Bajai István tovább»a is „mindenes marad” A lakásában működik továbbra a repülő vonal és elvállalta — csak úgy mellékesen — a falusi könyvtár vezetését is. Talán még többet dolgozik majd, mint azelőtt. Teheti, ráér, nyugdíjas. Jó kedve, ereje ne hagyja el évtizedekig. Heltai Nándof
