Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

1971. augusztus 24, kedd 5. oldal L'V; =u*rTr^ „Az jó hamar lovak“ A nyelv változik, fejlő­dik. Gyarapodik a szó­kincs, sőt a nyelv törté­netét tekintve változik a nyelvtani szerkezet is. Még a kialakult szófajokban sincs állandóság. A szavak átcsaphatnak más szófa- jokba is, így kettős szó­faj úakká válnak, vagy az alapszó jelentésének teljes megváltozásával új szófa­jokba kerülhetnek. Nyelvünk egyik ősi sa­játsága az igenévszók, vagyis az igefőnevek ki­alakulása. Ilyenek a les, fagy, nyom, vész. Ezek a szavak főnevek, de egyút­tal igeképző nélkül is igei jelentésűek. „Odakint na­gyon fagy.” „Nagy fagy volt az éjjel.” A fagy az első mondatban ige, a má­sodikban főnév. A sodor és nyit is egyaránt lehet főnév és ige. (A folyó sod­ra. Az ár sodorja a háza­kat. A dolog nyitja. Ajtót nyit.) Vannak főnév-melléknév és főnév-határozószó ket- tősségű szavaink is. Az előbbiekre említsük meg hideg és puszta, az utób­biakra reggel szavunkat. (Nagy a hideg. Hideg idő van. Kilovagolt a pusztá­ba. A puszta földön fek­szik. Szép reggelre ébred­tünk. Reggel korán kel­tünk.) A szófaji változások kö­zül a főnevesülésre, vagy­is főnévvé válásra ipar szavunkat idézhetjük. Ere­dő* leg melléknév volt ipar- kr szorgalmas jelentés­sel később kapta mai fő­névi jelentését. A vadon eredetileg határozóragos szó volt. később mellék­név, ma már főnév. Rokon szavunk eredete szerint haté 'ozószó (Rokon vagyon a nyár, vagyis: közel van a nyár.) Később közeli je­lentéssel melléknév lett, maid családi kapcsolatban álló személy jelentésű fő­név. Ragozott igealakok is fő- nevesülhettek. Nefelejcs és rikkancs szavunkban érez­zük a felszólító alakot (no felejts!, rikkants!). Az első virégnév lett. A második tehénpásztor, éjjeliőr je­lentésű nyelvjárási szó. Mai utcai újságárus jelen­tését a XX. szásadban kap­ta. A melléknévvé válásra is van néhány érdekes pél­dánk. A tudatlan szó ré­gen határozói jelentésű volt (tudatlan . cselekedte a rosszat), ma már mellék­név. A fiatal szó eredeti je­lentése növényi sarjadék volt. Ravasz szavunk is eredetileg főnév volt róka jelentéssel. A ravasz em­ber tehát róka (rókater­mészetű) embert jelent. Igenevek is mellékneve- sültek. Ha forró vízről be­szélünk, nem a forrásban levő vízre gondolunk, mint ahogyan a kopott és fáradt sem igenév már, hanem tartós állapotot kifejező melléknév. A szavak igésülésére le­gyen példa a szabad mel­léknév és a nincs módo­sító szó. Az előbbinek ma már igei alakjai is van­nak (Szabadjon elmonda­ni. Szabadna kémem). Mi­vel a nincs gyakran szere­pel állítmányként a van ellentéteként, a régi va­gyon, vágynak (van, van­nak) mintájára korán fel­vett igei személyragokat (nincsen, nincsenek). A határozószóvá válásra megemlíthetjük a nap utó­tagú összetett főneveket (holnap, tegnap). Késő ige­nevünk melléknévvé lett (késő bánat), fokozott alak­ja pedig határozószóvá (ké­sőbb érkeztünk). Hamar határozószavunk is gyors jelentésű melléknév volt régen, azért beszélt a vég­vári vitéz Balassi Bálint is „az jó hamar lovak”-róL Kiss István Paraszténekkarok hangversenye Baján A 111. Duna menti folklórfesztivál keretében első ízben találkoztak és adtak közös hangversenyt az ország legjobb paraszt­kórusai pénteken a Bajai József Attila Művelődési Központban. A rendkívül hosszú, mind a szereplőket, mind a hallgatók figyelmét alaposan próbára tevő ta­lálkozón 17 együttes lépett fel. Két megszívlelendő szervezési tanulságot mind­járt elöljáróban elmondha­tunk. Először is ilyen sok együttest felvonultató hangversenyt korábban kellett volna kezdeni: ha 11 helyett — tegyük föl — 9 órakor kezdődött volna, úgy sem az ebédszünetet, sem a délutáni programot nem zavarja meg. Másrészt szigorúbban kellene venni a szereplő csoportok mű­soridejének pontos betar­tását. A bemutató színvona­la igazolta a kezdeménye­zést és mindenképpen meg­haladta a fesztivál magyar táncegyütteseinek átlagos teljesítményét. Maga a „pa­rasztkórus” fogalma több­félét is jelent. Ezen a hang­versenyen legalább két, jól elkülönülő kategóriát fi­gyelhettünk meg. Egyikbe azok a kisebb létszámú éneklő csoportok — „Rö­pülj páva” körök — tar­toznak, melyek hagyomá­nyos módon énekelnek nép­dalokat, egyszólamban és többnyire karmester nél­kül. A másik oldalon a megszokott értelemben vett énekkarok állnak, melyek­nek tagjai falusi, túlnyomó- részt mezőgazdasági dolgo­zók, műsorukban pódium­szereplésre felkészített, több szólamú művek is sze­repelnek, ez alkalommal — a fesztivál követelményei­nek megfelelően — első­sorban népdalfeldolgozá­sok. A két kategória nem fej­lődési fokozatot jelent, ha­nem jellege szerint más és Bezárt óvodák Kiskőrösön Bezárt egy százhúsz sze­mélyes óvoda Kiskőrösön. Nem most, hanem még jú­niusban. Nagyjából az is­kolai év végeztével. Az épület megérett a tataro­zásra, felújításra, egyúttal a megnagyobbításra is — a munkák elvégzése után 30 férőhellyel növekszik az elhelyezési lehetőség. De — jó esetben! — csak október közepétől kezdődő­en. A szerződésben megje­lölt átadási határidő ugyanis nem tesz lehetővé korábbi nyitást. És most már előállhatunk az amúgy is kézenfekvő kér­déssel: mi lesz, illetve mi van a százhúsz óvodás ko­rú gyerekkel. Az óvoda be­zárása után, ideiglenes jel­leggel, az iskolai napközi­be» kaptak helyet. A szü­lők úgy számoltak, hogy a itanííási idő kezdetére elké­szül az óvoda. Korai volt a reménykedés, s ráadásul augusztus közepén a nap­közit is ki kellett üríteni, az éves nagytakarítás, me­szelés „megejtése” végett. Végeredményben minden „tervszerűen” alakult, csak éppen a gyermekek elhe­lyezéséről nem történt gon­doskodás ... Ügy tűnik, mintha ők egészen mellé­kes szerepet játszanának az óvoda körüli huzavonában. És hogy a zűrzavar teljes legyen, és hogy a baj ne! sebb vállalkozásnak tűnik. járjon egyedül: a járási székhely egy másik, negy­venszemélyes óvodája is bezárt a hónap közepén. Méghozzá hatósági utasítás­ra, minthogy a szennyvíz­szikkasztó berendezés nem kielégítően működik, s ezért az óvoda udvarán uralkodó állapotok — hogy úgy mondjuk — a minősí­tés szintjén aluliak. A he­lyi tanácsi szakigazgatás il­letékesei hellyel-közzel berzenkednek is a KÖJÄL- ellenőrök rigorózussága mi­att, s ez kétségtelen kisebb fáradsággal jár, mint a megfelelő állapotok és a minimális egészségügyi fel­tételek megteremtése iránt teendő intézkedések. A helyzet okai, következ­ményei többféle tűnődésre késztetnek. Az amúgy is szűkös kiskőrösi óvodai ka­pacitás, szinte egyik napról a másikra, a korábbinak kétharmadára zsugorodott. S az évnek egy olyan sza­kában, amikor a földeken, a szőlősparcellákon is leg­sűrűbb a munka, amikor minden mozdulni tudó munkáskézre duplán volna szükség. Ahol van a közel­ben nagymama, ott valaho­gyan még áthidalható a helyzet. De ahol nincs, ott a gyermekről való gondos­kodás lényegesen költsége­Vagy pedig magukra hagy­ják a hat éven aluliakat? Ilyesmire a szülők legtöbb­je nem képes ... Nem kívánjuk menteget­ni a nagyközségi tanácsi vezetőket, illetőleg a ko­rábbi járási illetékeseket, de az igazság az, hogy ők maguk is kellően érzékelik a helyzet szorítását. Kiskő­rös természetes szaporodá­sa hosszú évek óta fölözi az országos átlagot, ám az óvodai helyek bővítésében lényeges lépés soha nem történt. Toldozgatásra-fol- dozgatásra volt csak mód, átalakítgatásokra, mert eze­ket megússzák százezrek­ből, az új óvodák viszont milliókba kerülnének. S még a százezrek is vé­konyan csordogálnak, ha a legújabb nemzedék fogadá­sáról, elhelyezéséről van szó. Igaz, a jövő kilátások biztatóak; épületvásárlások, további átalakítások van­nak folyamatban, a helyi üzemek dolgozói ún. „óvo­dai műszakokat’', illetve egynapos keresetet ajánlot­tak fel orré a célra, s az ilyenfajta kezdeményezés egyértelmű dicséretet érde­mel. Mégis, a jelenlegi sú­lyos helyzet láttán, előto- lakszik a V'' ’és: Nem le­hetett volna már korák ban?..c —ni —el más. A televíziós vetélke­dő nyomán szinte országos mozgalomszerűen alakult „Röpülj páva” körök a ha­gyományos népdaléneklés­nek, a népi kultúra élet­ben tartásának fontos hi­vatását töltik be. Számos ilyen csoportnál valóban a hagyomány folytonosságá­nak, a népdaléneklés ott­honról hozott természetes­ségének voltunk tanúi (Kartali asszony kórus), ami nemegyszer látványosság­gal, jó értelemben vett ha­tásossággal párosult (göllei és gyöngyöspatai „Röpülj páva” kör). Nem ilyen egy­szerű azoknak a csopor­toknak a dolga, amelyek­ben a tagok többsége a népdalokat nem szájhagyo­mány útján elsajátított, ha­nem megtanult anyagként énekli. Ezek gyakran túl­zott tempókkal, mesterkélt dinamikával és más efféle — a magyar népdal szelle­métől jobbára idegen — előadói „fogásokkal” él­nek. A megoldás az, ha nemcsak a dalokat, hanem a hiteles előadásmódot is megtanulják a hagyomá­nyokat híven őrző és foly­tató énekesektől. Ha egyik-másik „Röpülj páva” kör „kinövi” eredeti célját és képessé válik a több szólamú éneklésre is — elsősorban egyszerű, de ér­tékes népdalfeldolgozások előadására —, természete­sen követheti ezt az utat is, de elsődleges hivatása továbbra is a hagyományos dalkincs és előadásmód ápolása és terjesztése ma­rad. A legjobb paraszt­énekkarok viszont főleg több szólamú feldolgozások­ban szólaltatják meg a népdalokat. Énekelnek mást is: madrigálokat, más népek dalait, tömegdalokat — nagyon helyesen, hiszen ez az énekesek zenei ér­deklődésének és stílusisme- retfének bővüléséhez vezet. Maga a népdalfeldolgozás is más műfaj: több szállal kötődik a műzenéhez, ezért előadásmódja is szükség­képpen más, mint a ha­gyományos egyszólamú éneklésé. Itt az a sajátos követelmény adódik, hogy a műzenei hangvételen át is érvényesítenie kell a kó­rusnak a népdal eredeti világát. Nem könnyű fel­adat, de hallottunk ezen a téren is sikeres megoldá­sokat, például a Tóvári Lajos vezette Szentgáli ÁFÉSZ városlődi vegyeska­rának műsorában. Fellépett a hangver­senyen két élvonalbeli pa­raszténekkar is: a mező­keresztesi Aranykalász Tsz férfikara és a hajdúszováti szövetkezetek Kodály-ének- kara (vezényelt Engi Ist­ván, illetve Szathmári Ká­roly). Mindkettőnek jelen­tős érdemei vannak a ma­gyar kóruséletben, ezt szá­mos kitüntetésük is bizo­nyítja. A műsor végén való szereplésük mintegy a pa- perspektívát jelképezte. Megyénk példát mutatott a nagyszabású énekkari találkozó létrehozásával. Sajnos, csak ezzel, e nép- művészeti hagyományok­ban gazdag területet ugyanis csupán egyetlen énekkar képviselte a hang­versenyen: a Nagybaracs­kai Parasztkórus. A fiatal együttes biztató indulása legven buzdítás a népdal - mozgalom kibontakozására 1 megyénk más helységei- 1 ben is! Körber Tivadar Könyvterjesztés falun Móra, Petőfi a vasboltban Furcsán nézne rám az a 8—10 éves kecskeméti gyerek, akitől megkérdezném: hol vásárolhatunk könyvet. Még talán csúfolódna is válaszában — ug­ratásnak vélve tudakozódásomat — és a — ruhás­boltba irányítana. A városokban és néhány nagyobu településen a legapróbbak is tudják, hogy Móra, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Petőfi műveit a köny­vesboltokban árusítják és az érdeklődők ott vehetik meg a különböző szakkönyveket is. A megye majd száz községében azonban egyelőre nincs mód kizárólag vagy főként nyomtatott betűt árusító üzlet fenntartására. Szükségmegoldásként, a falu kulturális felemelése érdekében határozták él a szövetkezeti kereskedelem megyei vezetői — össz­hangban az országos törekvésekkel —, hogy egy-egy iparcikkboltot vagy élelmiszert árusító üzletet bíznak meg a könyvek népszerűsítésével, terjesztésével. Milyen eredménnyel, színvonalon dolgoznak ezek az alkalmi könyvesboltok: erről számolnak be az alábbiakban tudósítóink. Vaskút A múlt évi forgalomról az üzletvezető nem tudott felvilágosítást adni, mivel ő csak az idén vette át az üzletet. Jelenleg mint­egy 350 kötet található a polcokon. Mivel a kere­settebb művek több pél­dányban sorakoznak az üzletben, a választék meg­lehetősen kicsiny. Vaskú- ton e pillanatban 85 féle mű áll a vásárlók rendel­kezésére. József Attila-, Illyés Gyula-kötetet hiá­ba keresünk. Petőfitől, Arany Jánostól, Móricztól 2—2 kötetnyi a raktár- készlet. Az üzlet dolgozói elfog­laltságuk és másirányú szakképesítésük miatt saj­nos nem nagyon tudnak könyvpropagandával fog­lalkozni. Itt az inggomb­tól a szőnyegig minden megtalálható. összesen ketten dolgoznak itt és a könyvvel, csak mint a ke­reskedelmi forgalom tár­gyával törődnek, amin nem csodálkozhatunk. Amíg a körülmények nem változnak meg, szakszerű könyvterjesztésre nem szá­míthatunk. Vad Erzsébet Hajós Gál Ernővel, a hajósi ÁFÉSZ főkönyvelőjével ezúttal nem a szövetkezet pénzügyi helyzetéről be­szélgettünk, hanem a könyvekről, ő ugyanis a Szövetkezeti Könyvterjesz­tő Vállalat helyi bizomá­nyosa. Ebben a minőség­ben is sok teendője akad — hiszen az ötezer lako­sú nagyközségben nincs könyvesbolt. — De azért van könyv­árusítás? — Természetesen. A nyári hónapokban egy üz­letben, jelenleg az önki- szolgáló élelmiszerboltban lehet könyveket vásárolni. Télen három boltban fog­lalkoznak a szellemi szük­ségletek kielégítésével. Az érdeklődők rendszerint 150 —200 kötetes állományból válogathatnak. Ezt a mennyiséget állandóan cseréljük, kiegészítjük a legújabb kiadványokkal. — A raktárkészlet? — Mintegy húsz száza­lék mesekönyv, a többi mezőgazdasági szakiroda­lom. Ez persze nem je­lenti azt, hogy másfajta könyveket nem lehet vá­sárolni. Megrendelés alap­ján bármilyen kiadványt vagy sorozatot beszerzünk. Az állandó előfizetők je­lentős hányada, főként a mai magyar széppróza iránt érdeklődik. — A forgalom nagysá­ga? — Évente átlagosan 12 —13 ezer forint értékű könyvet adunk el. Az el­múlt évekhez viszonyítva három-négyezer forintos emelkedés tapasztalható. Az idén különösen jó eredményre számítunk, ugyanis már eddig több, mint 15 ezer forintnyi ol­vasnivalót adtunk a vá­sárlók kezébe. — Igények? — Az eddigieknél jóval többet kellene foglalkoz­nunk a könyvek propa­gandájával, az irodalom iránti érdeklődés felkelté­sével. Ezt a fajta igényt tapasztaljuk leginkább. Tudomásom szerint már két éve nem volt Hajóson író—olvasó találkozó. Ezen is változtatnunk kell. A másik jogos kívánság, hogy a szövetkezet nyis­son könyvesboltot. Ezzel kapcsolatban elmondha­tom, hogy rövidesen új áruházat építhetünk a községben, s benne külön részleget tervezünk a könyvek számára — mond­ta befejezésül Gál Ernő. Szabó Attila A jövő szerdán: Tanévnyitó ; Befejezéséhez közeledik az idei nyári vakáció. A pedagóguskollektívák tagjai már kedden „bevonul­nak” az iskolákba, hogy elvégezzék a tanév-előké­szítéssel kapcsolatos feladatokat. Ugyancsak augusztus utolsó hetében tartják meg — az igazgató által meg­jelölt napon — a tanévnyitó értekezletet mind az általános, mind a középiskolákban. A javító- és osz­tályozó vizsgákat — az előző évek gyakorlatának megfelelően — szintén a héten bonyolítják le. Az a diák, aki a javítóvizsgát indokolatlanul el­mulasztja, tanulmányait csak osztályismétléssel foly­tathatja.. A javítóvizsgákat követően, a tanévnyitó ünnepség előtti napon, augusztus 31-én lesznek a pótbeíratások. A tanévnyitó ünnepségeket országszerte szeptember 1-ón rendezik. (MTI>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom