Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

1971. augusztus 24, kedd 8. oldal most mit tud?... A lakbérbeszámítást kérvényezni kell •• Ot-öt mondat Hercegszántótól Dunave- cséig valamennyi kollé­giumban telt ház volt az elmúlt napokban. Nagy gondot okozott a 31 tánc­csoport, 17 parasztkórus, a bíráló bizottságokban te­vékenykedő 30 szakember, a népművészet mestereinek az elszállásolása. Ezek az adatok a találkozó méreteit is jelzik. Sokakban felve­tődik a kérdés: az ered­mény összhangban van-e az előkészítés hatalmas munkájával, megfelelt-e a fesztivál a várakozásnak, tetszett-e a résztvevőknek, a közönségnek. Csokorba kötöttük az összegyűjtött — és örömünkre általában kedvező — nyilatkozatokat. GILA JÁNOS, a megyei tanács népművelési csoportjának a vezetője A III. Duna menti fol­klórfesztivál méreteiben, a rendezvények számában és az érdeklődést illetően jó­val felülmúlta az előzőket. Célját, a népi hagyomá­nyok ápolását jól szolgálta. Nagy kár, hogy a Magyar Televízió és országos lap­jaink csak mérsékelt ér­deklődést tanúsítottak az események iránt. Öröm vi­szont, és a rendezvényso­rozat rangját emeli, hogy a következő fesztivál meg­rendezéséhez több jeles, te­kintélyes író, tudós és or­szágos szervezet ajánlotta fel segítségét. Dr. Morvay Péter, a Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtőszakosztá­lyának elnöke bejelentet­te. hogy az önkéntes nép­rajzi gyűjtők országos ta­lálkozóját 1973-ban a kö­vetkező fesztivál keretében rendezik meg. TÖREKI IMRE tanár, a szanyi együttes vezetője Már tavaly szerettünk volna eljutni a kecskeméti találkozóra, sajnos, késve jelentkeztünk. Ez a mosta­ni három nap felejthetetlen számunkra. Mindenekelőtt Kalocsa nyerte meg tetszé­sünket. Noha már többször szerepeltünk külföldön is, a mostani első helyezést tartjuk legnagyobb sike­rünknek, mivel igen erős volt a „mezőny”. Együtte­a fesztiválról sünket hat „cég” (öt szö­vetkezet és a tanács) tart­ja fenn, támogatja erköl­csileg és anyagilag; mosta­ni szép eredményünk azt bizonyítja, hogy érdemes volt összefogni. DR. MARTIN GYÖRGY kandidátus, a zsűri elnöke Nagyon örülünk annak, hogy a mostani fesztivál színvonalasabb volt az első kettőnél. Ennyi fejtörést egyetlen magyarországi fesztivál sem okozott, a sok jó teljesítmény miatt. A bíráló bizottság elsősorban azt vette figyelembe, hogy a csoportok mennyire hite­lesen, hűen adják vissza az eredeti folklórt. Megfele­lően értékeltük természete­sen a táncosok felkészült­ségét is. Gratulálok a ka­locsai csoportok jó teljesít­ményéhez. SZABÓ GERGELY, a jobbágytelki (Románia) csoport vezetője Mindenekelőtt a szívé­lyes fogadtatást szeretném ezúton is megköszönni. A dunavecsei kollégiumban laktunk. ahol Bolvári László igazgató még a gon­dolatunkat is igyekezett el­lesni. Nem számítottunk a jó helyezésre, de még job­ban örülünk annak, hogy sokat tanulhattunk itt a többi együttestől. Először vagyunk itt, de olyan jól éreztük magunkat, hogy re­méljük: nem utoljára. Na­gyon tetszettek a népmű­vészeti kiállítások is. PESOVÁR FERENC, a székesfehérvári István király Múzeum tudományos főmunkatársa Jó a véleményem a fesz­tiválról. Kiterjed határain­kon túlra hatása, bár a sze­replő csoportok nem min­dig az ország jellegének megfelelő, műsort mutat­tak be. A népi jellegnek megfelelő legszínvonala­sabb táncokat a fielai és a Visne Raslavicei csoport és a franciák adták elő. Ez a fesztivál az egyetlen olyan fórum hazánkban, ahol a falusi folklórt a népek egy­másnak is megmutathatják, örülök annak, hogy ez a szándék éppen itt, ebben a megyében talált támoga­tókra. H. N. A Ki mit tud és a ha­sonló, amatőrök részére meghirdetett akciókat so­kan fanyalogva fogadják. „Amit nyerünk a réven, elvesztjük a vámon” — így tartják. Néhány káp­rázatos karrier — és számtalan csalódott, ki- siklott ember, így állít­ják fel az egyenleget. A pillanatnyi siker csalóka fényében könnyen utat téveszthetnek azok, akik megszédülnek a közön­ség tapsától, az országos nyilvánosságtól. Nos, arról győzött meg a vasárnap esti közvetí­tés, hogy a legjobbak el­lenálltak a gyors siker mákanyának. Kimondha­tatlan örömmel láttam, hallgattam a varázslato­san ügyes bűvészt: most teszi le államvizsgáit az orvosi egyetemen, a bá­jos táncdalénekest: divat- tervezőként járja a vilá­got, a hajdani muzsikust: ma kitűnő pedagógus, or­szággyűlési képviselő, a hajdani beat-egv üttes tag­jai állatorvosok. Jóked­vűen, szívesen emlékez­A vadászati világkiállí­tás rendezősége közzétette a nagyközönség utazásá­val, belépésével és a ren­dezvények látogatásával kapcsolatos általános tud­nivalókat. A világkiállítás augusz­tus 27-én délután 3 óra­kor nyitja meg kapuit a nagyközönségnek. Az utol­só látogatói nap: szep­tember 30. A kiállítást reggel 9-től este 9-ig lá­togathatják a vendégek, a pavilonokat azonban már este 7 órakor bezárják. A belépőjegyek 12 fo­rintba kerülnek, a diák- és gyermekjegyeket 6 fo­rintért árusítják. A világ- kiállításra esti belépője­gyet is kiadnak, 10 forin­tos áron; ezzel 17 óra után lehet belépni a terü­letre. Az állandó belépő­nek azokra a napokra, amikor a kamerák előtt álltak: az élet új színei­vel ismerkedtek, mara­dandó élményekhez ju­tottak, többek gazdagab­bak — igen! — értéke­sebbek lettek. Tanulságos, jól szer­kesztett, rendezett mű­sort láthattunk vasárnap este. A fiatal riporterek­nek azonban még akad tanulnivalójük. Olykor akaratlanul is megbán­tották a riportalanyokat. Ha valaki kiesett annak idején a Ki mit tud vala­melyik fordulójából, az nem bukott meg, ezt il­lene tudni. Es az se baj, ha a kitűnő amatőr bű­vészek tisztes polgári fog­lalkozást választottak: kár, amiatt a riporternek bosszankodni, hogy „oda a műsor”. Mert a leg­ügyesebb cilinderes pro­dukció sem múlja fölül érdekességben bármelyik tehetséges fiatal változa­tos sorsát, ahogyan meg­keresi a maga helyét a társadalomban, a közös­ségben. H. N. jegy 400 forintba kerül. Egy másik állandó belépő­jegyet 500 forintért árusí­tanak, ennek tulajdonosa a kiállítás valamennyi rendezvényét megtekinthe­ti, ideértve a szórakozta­tó és egyéb műsorokat. A nemzetközi lovasver­senyeken a tribünjegyet 10, illetve 15 forintért áru­sítják, az állóhely pedig 8 forintba kerül. A hazai lovas rendezvények tri­bünjegye 8, illetve 10 fo­rint, az állóhely 6 forint. A kutyaversenyek belépő­jegyét 10 forintért árusít­ják. A szórakoztató kutya­bemutatók — amelyeket a lovaspályán rendeznek meg — tribünjegye 8, il­letve 10 forint, az álló­hely pedig 6 forint. A nemzetközi természetfilm­fesztivál hivatásos mű­Kérvényezni kell a lak­bérbeszámítást, amellyel a lakásrendelet értelmében, megtérítik a költségeit azoknak a bérlőknek, akik lakásukat korábban átala­kították, korszerűsítették. A vonatkozó jogszabály — a 3/1971 (II. 8.) számú kormányrendelet — az ilyen igény érvényesítésé­nek határidejeként 1971. szeptember 15-ét írja elő, de mivel jogvesztést nem fűz hozzá, gyakorlatilag még további egy évig, te­hát 1972. szeptember 15-ig benyújthatók a bérbeszá­mítási kérvények. A sokakat érintő téma gyakorlati részleteiről adott tájékoztatást az MTI munkatársának az Ingat­lankezelési Főigazgatóság­nál dr. Kovács Ilona, az igazgatási osztály vezetője. Elmondta, hogy csak azok jogosultak a szóban forgó költségeik megtérítésére, akik az átalakítási, kor­szerűsítési munka elvégzé­sekor és a beszámítás igénylésekor ugyanannak a lakásnak a bérlői, ideért­ve a lakásbérleti jogvi­vészfilmjeinek vetítésére a Vörös Csillag moziban ke­rül sor, a filmszínház szo­kásos helyáraival. Az ama­tőrfilmeket a világkiállítás mozitermében vetítik, a belépőjegy 3 forint. A belépőjegyeket a fő­városi és a vidéki utazá­si irodákban, a hírlapáru­soknál, a postahivatalok­ban és az üzemi közönség- szervezőknél elővételben meg lehet vásárolni. A vidéki látogatók ked­vezményes utazásra jogo­sító belépőjegyeket vehet­nek igénybe. A jegy tu­lajdonosa 33 százalékos mérséklésű vasúti jegy váltására jogosult. Az iga­zolványt az indulási állo­máson, majd a világkiál­lítás területén lévő MÁV- kirendeltségen le kell bé­lyegeztetni. (MTI) szony folytatására jogosult személyeket is (tehát elő­ző bérlő által finanszíro­zott munkáért senki sem részesülhet kedvezmény­ben !). A bérlők mindenekelőtt a számlával igazolt, tény­legesen felmerült, műsza­kilag szükséges átalakítási, korszerűsítési költségeikre tarthatnak igényt, azonban csak akkor, ha ez az ösz- szeg nagyobb a lakás egy­évi korábbi lakbérénél. Ugyanakkor a beszámítha­tó költségek nem halad­hatják meg a lakás tízévi korábbi lakbérének össze­gét. Ha a bérlő számlával nem tudja igazolni költsé­geit, a bérbeadó a felme­rült és műszakilag szüksé­ges költségeket becsléssel állapítja meg. A „műsza­kilag szükséges” fogalmá­ba minden beletartozik, ami indokolt, de semmi ,sem, ami luxusnak számít. Visszamenőleg érvénye­síthető a bérbeszámítási igény mindazon lakásáta­lakításokért és korszerűsí­tésekért, amelyeket a bér­lő az állami tulajdon fennállása (az államosí­tás) óta végzett vagy vé­geztetett el saját költsé­gén, bérbeszámítás igény­lése nélkül. Mi számít átalakításnak és mi a korszerűsítés a lakásoknál? Átalakítás: a lakás műszaki megosztása, azaz a lakásleválasztás, továbbá a lakás bővítése. Korszerűsítés elsősorban az egyedi gáz- vagy elek­tromos fűtésre való átté­rés, gázkonvektor, cserép­kályhába gázégő beszere­lése, valamint melegvíz­szolgáltató berendezések (villany-, gázbojler) alkal­mazása. Ami a bérbeszámítás gyakorlatát illeti: a kér- vényezés után az JKV ál­tal megállapított és a bér­lővel közölt összeget a régi és az új lakbér kö­zötti különbözetnek meg­felelő tételekben lehet „lelakni”, tehát a kedvez­ményezettek mindaddig a régi lakbért fizetik, amed­dig ilyenformán vissza nem térülnek átalakítási, korszerűsítési kiadásaik. Tudnivalók a vadászati világkiállításról a nagyközönség számára Teljes élet T avasszal vonult nyu­galomba, 65 éves korában, A Centrum Áru­házak köz-ponti híradójá­ban úgy búcsúztatták, mint 60 évest. Nevetett, s azt mondta, hogy mega­jándékozták öt esztendő­vel. Amikor többszöri be­szélgetés után arra kér­tem, hogy végre magáról is mondjon valamit, nem állt kötélnek. — Majd ha elérem a hetven évet! ígérem, hogy akkor jobb riportalany leszek — tért ki ügyesen az önvallomás elől, s mint mindannyi­szor, valami egészen más témába kezdett. Bálint László portréját megrajzolni tehát nem Ígérkezett könnyű feladat­nak. A félegyházi patri­óta nem akart szoborrá merevedni egy rövidléleg­zetű újságműfajban. Félt a dicsérő jelzőktől, a köz­napi dolgok hősi cseleke­detté avatásától. Nem akarta lezártnak tekinte­ni még jelképesen sem a mozgalmas hétköznapokat, melyek folyamában úgy élt, mint az egyetlen el­képzelhető közegben, ami ember számára megada­tott. Amikor, nem nyugodva bele kitérő válaszaiba, másoktól kezdtem érdek­lődni utána, valaki azt mondta róla: — Irigylem Laci bácsit sok minde­nért, de legfőképpen a hu­moráért, legyűrhetetlen jókedélyéért. Azért, hogy bármilyen problémába üt­közik, a tőle megszokott őszinte hévvel és szenve­délyességgel igyekszik megoldani, legyen az ösz- szefüggésben a városfej­lesztéssel, egészségüggyel, sporttal, a lakosság ellátá­sával vagy egyesek szemé­lyes gondjaival. Állandóan készenlétben — sportmű­szóval élve a „ringben” — van, és sohasem ve­szíti el hitét az emberek­ben. Pedig életútját tekintve inkább meghasonlott, be­felé forduló emberré kel­lett volna válnia. A má­sodik világháború vihara, a fasizmus kegyetlensége megfosztotta szüleitől, egész családjától. Öt ma­gát a munkásszázad, majd két koncentrációs tábor próbálta kivetkőztetni em­beri mivoltából. De csak testileg gyöngült le. A jö­vőbe vetett hitét nem ve­szítette el. Amikor haza­tért, veszteségei fölött is ocsúdva, azonnal bekap­csolódott az újjáéledést hirdető párt munkájába. Ismét családot alapít, s két évig régi szakmájá­ban, apja egykori szabó­műhelyében dolgozik. Sportmozgalmi tevékeny­sége alapján kinevezik Dél-Pest megye sportfelü­gyelőjévé, majd a megyei összevonás után a lapter­jesztő kirendeltség vezető­je lesz. 1950-ben kerül a félegyházi Állami Áruház­ba áruforgalmistának, 1955-től az áruház veze­tője több mint 15 éven át, egészen nyugdíjba vonulá­sáig. A szűkszavú életrajzi ** adatokat — még portréjának megrajzolásá­ra készülődve — bevallom, úgy böngésztem ki a sze­mélyi nyilvántartásból, amit a városi pártbizott­ságon őriznek róla. Mivel­hogy 1959 óta egyhuzam­ban a III.—IV. kerületi vártalapszervezetnek a tit­kára volt, s ezt a munká­ját igen nagy szeretettel és lelkiismeretességgel vé­gezte. Amikor erről kér­deztem, mindjárt a segítő­társakra hivatkozott, akár csak az áruházi munkával kapcsolatban is — ahová tudtam, hogy visszajár, s ahol mindig számíthattak nagy tapasztalatára, Ezek a segítőtársak — mondják — úgy nőttek ki a keze alatt, mert az embereknek nemcsak főnöke, de Laci bácsija is volt, s a máso­dik apja a fiataloknak. Kitüntetései, munkájá­val kiérdemelt számos el­ismerése közül egy sze­rény, megfakult dicsérő oklevélre volt a legbüsz­kébb, amit Ilku Páltól ka­pott még 1963-ban a pe­dagógusnapon „Az ifjú­ság neveléséért”... Azt hiszem kiváló peda­gógus lett volna belőle, ha erre a pályára lép, így „csak” a szakemberképzés lelkes apostola, úgy is mondhatnánk megszállott­ja volt. De bizonyos, hogy újságíróként is megállta volna a helyét. A Félegy­házi Közlönyben megje­lent cikkei, riportjai, bí­ráló megjegyzései, sport- tudósításai bizonyítják ezt. Társadalmi megbízatásai közül büszke volt szer­kesztő bizottsági tagságá­ra, s arra, hogy tudósítója a megyei lapnak. Azt már talán említeni sem kelll, hogy az egykori kiváló és fürge jobbszélső megma­radt mindvégig lelkes sportembernek, sportpoli­tikusnak. Az új tanácsi ciklusban ismét beválasztották a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottságába. Nem a keres­kedő!,mi szakembert, ha­nem a sokoldalú és har­cit tanácstagot becsülté meg ezzel, s tárgyismere­tét, mellyel a város min­den dolgához a jó gazda módjára szólt hozzá. Feleségével, Szabó Ka­talinnal együtt felnevelt becsületben két gyerme­ket. Egyik fia a VSZM, a másik a Vegyipari Gép­gyár mérnöke. Unokáiért sokszor újra gyermekké változott. Azt szerette, ha ott nyüzsgött körülötte a család. Vagyont nem szerzett, csak megbecsülést. Elnyer­te a Munka Érdemrend arany fokozatát 1967-ben, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordu­lóján. S legutóbb, nyug­díjba vonulásakor másod­szor is a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója címet. N em volt különleges ember, sem hős, csak egyszerű kommunis­ta. Aki szerette az életet, és sohasem vonult nyuga­lomba. A halála is úgy következett be hozzá mél­tóan, váratlanul, mintha a sorsa pontot tett volna egy sajnálatosan rövid, de tel­jes élet végére. Hogy akik ismerték megrendüljenek és még jobban érezzék a veszteséget távozása felett. F. Tóth Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom