Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-23 / 197. szám

4. oldal 1971. augusztus 23, hétfő Három falu kenyér gondja Soltvadkert nagyköz­ségnek, s a vele szomszé­dos két kisebb falunak, Tázlárnak és Bócsának — bármily furcsa is első hallásra — kenyérgond­jai vannak. Mert ami a mindennapi kenyeret és a péksüteményt illeti, ez a három helység „beho­zatalra szorul. Igaz, Vad­kerten működik egy régi, korszerűtlen sütőüzem, amely 6—8 évvel ezelőtt talán még kielégítette a körzet igényeit, ám ma már a felét sem fedezi a szükségletnek. Valójában magát a nagyközséget sem tudja ellátni. Termé­ke ráadásul a szó sze­rinti értelemben véve egynemű: csak háromki­lós kenyereket sütnek. A pótlásról a halasi sü­tőipar gondoskodik: na­ponta 40 mázsa kenyér és ötezer darab péksüte­mény formájában. De ebből a helyzetből egye­nesen következik, hogy az az áru, amely Kis­kunhalason még friss, Soltvadkertre érve már nem mondható annak. Hát még Bócsa és Tázlár külterületi boltjaiban — Zöldhalomban, vagy Ba- gibócsán például —, mert a csak dűlőutakon meg­közelíthető tanyasi bol­tokba másnaponként jut el az áru! Nem csoda, ha ezen a vidéken a friss zsemlye és kifli mind­máig ismeretlen fogalom. Immár a helyzet jócs­kán megérett a változta­tásra, s ennek legkézen­fekvőbb módja az, hogy Soltvadkerten létesüljön új sütőüzem. A halasi sü­tőipar nem volt híjával a kezdeményezésnek; ál­lami támogatás igénybe­vételével 1974-re ígérte az új üzem tető alá ho­zását Ám a vedkertiek türelmetlenek: előbb sze­retnének friss kenyérhez, péksüteményhez jutni. Ezért a helyi ÁFÉSZ is a kezdeményezők sorába lépptt, s vállalta: egy év alatt megépíti a korszerű, napi 80 mázsa teljesítmé­nyű sütőüzemet, ha a szükséges 3,5 milliós be­ruházáshoz másfélmilliós állami támogatást kap. Ezenkívül a szövetkezet igénybe kívánja venni a MÉSZÖV kölcsönös tá­mogatási alapját is, mint­egy 700 ezer forint ere­jéig, s ehhez reális kilá­tásai vannak. Nem vitás,, hogy az el­sőrendű méltánylás az ÁFÉSZ buzgalmát illeti, minthogy a lakossági köz­érdeknek is ez felel meg leginkább. Nemcsak el­viekben, hanem a más­félmilliós támogatás odaítélésében is. A me­gyei vezetés ettől sem zárkózik el, pillanatnyi­lag még csak ott van vi­ta, hogy az ÁFÉSZ ezt az összeget nem egyszerre, hanem négy évre eloszt­va kapná meg. Ám min­denképen jogosnak lát­szik a szövetkezet igé­nye: az állami dotáció* egy összegben és rövid „kifutással” szeretné megkapni. Mert ez eset­ben a kivitelezés, a házi­lagos építkezés jóvoltá­ból, azon nyomban elkez­dődhetne. Ázon a telken, amelyet a nagyközségi tanács — méltánylandó gesztusként — az ÁFÉSZ rendelkezésére bocsátott. Nemcsak a községi belterületen, de a tanya­világban is ritka már az olyan család, ahol házi kenyeret sütnek. De ha már a boltból veszik, sze­retnék frissen megkapni. S miért is ne? Épp an­nak a vidéknek legyen kenyérgondja, ahol annyi bor és pálinka terem? De nemcsak az... Soltvad­kerten már húsüzem is működik. A jóféle pecse­nyéhez, kolbászhoz las­sacskán elkelne a friss kenyér. —ni —el. 24. ZÜRICH, LA PAZ ÉS HAMBURG 1970 áprilisában és má­jusában is szinte alig volt hét, hogy repülőgép-eltérí­tésről, vagy diplorpatarab- lásról ne adott volna hírt a világsajtó. Egy valószí­nűleg nem egészen épelmé­jű zürichi masszőrszalon- tulajdonos (éppen nyomoz­tak utána kerítés alapos gyanúja miatt) elrabolta és lakásán fogva tartotta, dr. Louise Kneissl osztrák konzulátusi tisztviselőnőt. Müller, a diplomatarabló, fantasztikus összeget és szabad elvonulást követelt egész családjával együtt (Franciaországba akart menni) és közölte: lakásán egy .él város felrobbantá­sára elegendő dinamit van. ■íéhány nap múlva meg­gondolta magát: szabadon engedte u konzulátusi tisztviselőnőt, s lehajtott fővel nyújtotta kezét meg- bilincselésre a rendőr­tisztviselőknek. (A dina­mit-fenyegetésről kiderült, hogy nem volt igaz.) Áprilisban Hamburgban egy fiatal nő két revolver­lövéssel megölte Roberto Quintanilla bolíviai főkon­zuli. (Néhány nappal Quintanilla halála után Bo­líviában egy baloldali lap megírta, hogy a hamburgi főkonzul egyidőben a tit­kosszolgálat magas rangú tisztje volt és a gerillák elleni harcban vezető sze­repet játszott — valószínű­leg valamelyik gerillaszer­vezet lőtte le az óvatosan európai állást vállaló tisz­tet.) Május első napjaiban el­rabolták Jonny von Ber­gen német származású bo­líviai üzletembert, a „Le Papelera” fémipari válla­lat tulajdonosát. Az első jelentések után a latin­amerikai gerillaszervezet tevékenységét elemző szak­értők kapcsolatot véltek felfedezni a hamburgi re­Tanácskozás előtt Hogy versenyben maradjon a paprika Űtibeszámolókból, ripor­tokból kiderül, hogy sok úgynevezett kultúrnáció él a Földön, amelyeknek az iskolás diákjai nem is hal­lanak Magyarországról. A „tájékozottabb” közvéle­ménynek a puszta, Piroska, a gulyás, a csikós és a „pápriká” jut az eszébe nevünk hallatára. Több széles látókörű jós szerint még a felsorolt vendégcsa­logató kellékek is megcsap­pannak, ha nem teszünk sürgősen valamit. A fűszer- paprikának például erős konkurrenciája támadt az utóbbi időben a jugoszláv, spanyol és bolgár termé­kek versenyképes színre lé­pésével. Mint az élet annyi más területén, itt sincs he_ lye a megelégedettségnek, az elért babérok simoga- tásának. Tapasztalatért az NDK-ban Gondok vannak a fajták­kal, vitára adott alkalmat a termelők és a feldolgo­zók együttműködése. Mind. ez hatványozottan érezteti hatását Bács-Kiskunban. Megyénk ugyanis az or­szág 66 ezer tonnányi nyers fűszerpaprika-termeléséből 28 ezer tonnával veszi ki a részét. A feldolgozó üzem, a Kalocsa és Vidéke Fű- szerpaprika- és Konzerv­ipari Vállalat felvásárló körzete a Dunántúl és a Nyírség területére is átnyú­lik. Az állami vállalat és a nyersanyagot szállító szö­vetkezetek közötti kooperá­ció kifejlesztésének elő­mozdítása érdekében nem­rég öttagú küldöttség járt a Német Demokratikus Köztársaságban, amelyik az együttműködésnek ott kialakult és nálunk szintén hasznosítható formáit ta­nulmányozta. A tapasztala­tokat most összesítik a különböző ágazatok képvi­selői. A tanulságok közül figyelemre méltó többek között az úgynevezett szak­mai szövetségek szerepe és tevékenysége. A magyar fűszerpaprika megerősítése ezzel az ak­cióval korántsem merül ki. A készterméket kibo­csátó vállalatok stílusos csomagolásra törekednek, az őrlemények választékát újabban a kalocsaiak fűszer­paprika-kivonata és az eb. bői készített tubusos tá­lalásban kapható „tömény” paprikaoleorezin egészíti ki. A korszerűsítés érdeké­ben megmozdult az egész ágazat. Így kerül sor augusztus 23-án és 24-én Kecskeméten egy nemzet­közi tanácskozásra is. Az előzményekről a négytagú magyar delegáció vezetője, Horváth György, a megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézet igaz­gatója adott tájékoztatást. Ize van — A magyar fűszerpap­rika világpiaci versenyké­pességének egyik fontos té­nyezője — az egyéb za- mati tényezők mellett —, hogy a feldolgozó állami monopólium, a minőség ál­landóságát szigorú ellen­őrzés garantálja. Ismeretes, hogy az ízbeli tulajdonsá­gok mellett a festéktarta­lom határozza meg döntően a minőséget. Ennek a nö­veléséért egyre többet tesz­nek a hazai növényneme- sítők, a témában folyó ku­tatásokat a kecskeméti központú Zöldségtermeszté­si Kutató Intézet kalocsai osztálya fogja össze. Az új hibridek elbírálásához vi­szont megbízható értékelé­si módszerre van szükség. Erről lesz szó a kétnapos eszmecserén. — Eddig hogyan dolgoz­tak? — Az 1930-as években Benedek László dolgozta ki a nálunk használatos fes- téktartalom-meghatározási módszert, amelyet a nyu­gati államok is kötelező vizsgálati módként ismer­tek el. Ennek bizonyos hiá­nyosságaira hívta fel a figyelmet a legnagyobb fölvásárló államban, az USA-ban időközben meg­született úgynevezett AST A-el járás. Intézetünk az ország konzerviparának ellenőrzésére és vizsgála­tára szakosodott, s az el­múlt egy évben a Konzerv- és Paprikaipari Kutató In­tézettel közösen elvégeztük a Benedek-féle módszer fe­lülvizsgálatát és módosítá­sát. A jugoszláviai és bol­gár szakértőkkel együtt a tökéletesített vizsgálati el­járás alkalmazási lehetősé­geit vitatjuk meg. Megbízható módszer — Mi az újítás lényege? — A modern elektrotech. nika adta lehetőségeket kihasználva végzünk fizi­kailag és kémiailag egysé­gesebb elemzést, hogy a fűszerpaprika négy fő fes­tékanyagának mérése alapján pontosabban meg­határozhassuk az összes festéktartalmat. A szakmai tanácskozás végső javasla­tát a hónap végén Szófiá­ban terjesztjük elő elfo­gadásra a három állam hi­vatalos képviselőinek. Halász Ferenc „Fáklya 69” A szép nevű olajégőket a gyártó cég, az Alföldi Kő­olaj- és Gázipari Gépgyár (Orosháza) biztonsági okokból kivonja a forga-. lomból és visszavásárol­ja. Ezt olvashattuk az egyik vasárnapi hirdetés­ben. A gyár egyúttal fel­hívta mindazokat, akiknek ilyen olajégő van birto­kukban, hogy visszaadási szándékukat jelentsék be, és az olajégőket ez év szeptember 30-ig szállítsák vissza a vállalathoz. E ha­táridő után már nem vá­sárolják vissza a „Fáklya 69”-et és további üzemel­tetésükért sem vállalnak garanciát. Így szólt a hir­detés. Melyen — bár ilyen olajégő nincs a birtokom­ban — őszintén elcsodál­koztam. Főleg azon a ki­tételen, hogy a vásárlók „szállítsák vissza a vállalat­hoz” (Orosházára!), s azon is, hogy az említett határ­idő után nem vállalnak garanciát. Mert ugyebár, ha „biz­tonsági okokból” kell ki­vonni valamit a forgalom­ból, akkor egy hibás konstrukcióval, sőt életve­szélyes szerkezettel állunk szemben. Márpedig ezért a gyár akkor is felelős, ha lejár a határidő. S az sem egészen tisztességes dolog, hogy — ha már a hibát a gyártó cég követte el — a szállítást a vevőre bízza, nyilván áthárítva az ezzel járó költségeket is. Magya­rán szólva a gyár semmi­féle rizikót és költséget sem vállal magára, holott becsapta, sőt életveszély­nek tette ki a vásárlókat. Ez aztán az igazi „üz­leties” szemlélet! (T—ál.) Moziavatás Kerekegyházán A Szerelmesfilm című nagysikerű magyar filmet vetítették 19-én a kerekegyházi szélesvásznú filmszín­ház avatóünnepségén. A 250 nézőt befogadó korszerű mozi, bármely nagyvárosnak a díszére válna — ez volt a megnyitó közönségének a véleménye. Szép ajándékot kapott a község az alkotmány idei ünnepén. volverlövések és a La Paz-i emberrablás között. A hamburgi nyomozók ugyanis egy Monica Érti nevű nőt gyanúsítottak a Quintanilla elleni merény­lettel ; a Latin-Ameriká- ban élő fiatal német nő ál­lítólag kapcsolatban áll az­zal a bolíviai gerillacso­porttal, amely még tavaly júliusban két ugyancsak német származású üzlet­embert rabolt el La Paz- ban, hogy értük sikerrel követelje tíz politikai fo­goly szabadon bocsátását. A hamburgi merénylet után a menekülő nő futtá­ban elvesztette parókáját, s utánahajolt: Quintanilla felesége akkor meglátta az arcát. Amikor az asszony­nak megmutatták Monica Érti fényképét, felismerni vélte. S a két tavalyi bolí­viai emberrablás után La Pazban is a német lány után nyomoztak. Akkor is, most is: eredménytelenül. Május első hetében újra írt a Tupamaros gerillák­ról is a világsajtó: az al­kalom az volt, hogy Lon­donban „félhivatalosan” közölték: remény van Geoffrey Jackson monte- videói nagykövet szabadon bocsátására. (Jacksont ja­nuár 9-én rabolták el a Tupamaros szervezet tag­jai, útban lakásáról a nagy- követség felé.) Az angol kormány szerint sikerült a szabadon bocsátás kérdésé­ben a gerillákkal közvet­len kapcsolatot létesíteni. S május első napjaiban — egy párizsi jelentés kap­csán, amelyben egy magát megnevezni nem akaró ka­nadai férfi mondotta el, hogy a „Québeci Felsza- badítási Front” hamarosan újra hallat magáról — új­ra felelevenítette a világ­sajtó az 1970-es év kana­dai emberrablásainak tör­ténetét is. 1970 októberé­ben két férfi csengetett be James Richard Cross an­gol kereskedelmi tanácsos lakására. A két férfi revol­verrel kényszerítette Crosst, hogy kövesse őket. Ugyancsak két géppisztol­lyal felfegyverzett ember rabolta el — családja sze- melátára — Pierre Laporte-t Quebec tartomány munka­ügyi miniszterét. (Laporte holttestét — egy héttel elrablása után — egy repülőtéri hangár­ban egy személygépkocsi ülésére fektetve — talál­ták meg. James Richard Crosst az emberrablók sza­badon bocsátották, haza­tért Angliába...) A „Québeci Felszabadí- tási Front”-ról keveset tu­dott a világ; még most, a Laporte-gyilkosságban va­ló állítólagos részvétel mi­att elfogott és elítélt né­hány ember vallomása után sem lehet világosan látni, hogy a csoport (amely nyilván nem egy­séges, hiszen Cross és La­porte elrablása után a kor­mányhoz intézett, egymás­nak ellentmondó üzenete­ket is különböző szervezeti nevekkel írták alá) minő politikai vonalat követ. Annyi bizonyos, hogy a kanadai franciák többsége szélsőségesen nacionalista gondolkodású, a nagy több­ség bigott katolikus. Fél- tréfásan, félkomolyan je­gyezte meg egy kanadai lap: „Quebecben a francia forradalom a mi száza­dunk dereikán veszélyes eretnekségnek tűnt". Szeparatista tendenciák, elszakadási törekvések mindig is voltak Quebec­ben — ennek nyilván az is alapot adott, hogy a fran­cia-kanadai társadalom elmaradott, a múlthoz ra­gaszkodó, főként mezőgaz­dasági foglalkozású elemei 35—40 százalékkal keres­nek kevesebbet, mint a la­kosság többi része... A hamburgi Die Welt kana­dai tudósítója írta: „A frankokanadai politikusok mai célja Quebecnek az USÁ-hoz való csatlakozása a gazdasági és kulturális önállóság megóvása mel­lett. Példaképnek tekintik Porto Ricót, amely az USA- hoz tartozik, de belpoliti- kailag autonom. A csatla­kozástól gazdasági fellen­dülést és az alkalmankénti „fehér négereknek” neve­zett kanadai franciák élet- színvonalának emelkedését várják...” Az emberrab­lások után azonban a sze­paratista politikusok is nyilvánosan megtagadtak minden közösséget a „Qué­beci Felszabadítási Front­tal” :. j A repülőgép-eltérítések és diplomatarablások történe­tének csak néhány epizód­ját villantottuk fel — az elmúlt néhány évben alig akadt hét, hogy a világ va­lamennyi pontjáról ne je­lentettek volna fegyveres repülőgéprablást, vagy diplomaták elleni fellépést. A szereplők skálája vég­telenül széles: a guatema- lai terrorrendszer ellen fel­lépő, élet-halál harcot ví­vó gerilláktól a közönséges bűncselekménnyel joggal megvádolt masszőrig, arab felszabadítási harcosoktól elmebetegként már kezelt megcsalt amerikai férjig terjed. Sokféleképpen ítélték meg ezeket a bűncselek­ményeket; igyekeztünk a vélemények minden olda­láról idézni. Egy azonban kétségtelen: a politikai harcban, tekintetbe véve természetesen a különböző országok eltérő feltételeit is, a tömegek harca, fellé­pése (ha kell akár fegyve­res fellépése is) vezethet csak győzelemre kizsákmá­nyolok, imperialisták és ügynökeik ellen. Repülő­gép-eltérítés, diplomatarab­lás — ez csak jelentékte­len történelmi epizód a felszabadulásért, a népjo­gokért vívott küzdelemben, még akkor is, ha naDja- inkban oly gvakran előfor­dul, (Végei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom