Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
közepette várják a kánikula enyhülését. Sokan dolgozgatnak, szabad idejükben kertjükben gyümölcs- iákat, szőlőtőkéket ápolnak, mások hétvégi házakat építenek, szerelnek, barkácsolnak, vagy horgásznak, vadásznak, és egyéb kedvteléseknek hódolnak. A szóbakerült példák sorát még sokáig folytathatnám, — hisz mindegyik azonos következtetést sugall. A nyári hónapokban sem szűnik meg az emberek érdeklődése a világ dolgai iránt, sőt bizonyos vonatkozásban még aktívabbá válik. A balatonparti önfeledt napozás örömei mellett, illetve azt kiegészítve, a közvetlen, mondhatni személyes tapasztalatokon alapuló ismeretszerzési folyamatok töltik ki a verőfényes nyári napok szabad N f ff a r | f ■ a If| idejét. Népművészeti inspmuveles - kánikulában íMJrSftr domást e tényről, és csupán A naptár és a hőmérő szerint is beköszöntött a nyár. Az üdülőépületek és táborok megteltek pihenni vágyó emberekkel. Véget ért az iskola, befejeződtek a művelődési házak tanfolyamai is. A klubok, szakkörök, ■ művészeti csoportok tagjai szintén vakációra készülődnek — ps bizopy prszágszepte sok művelődési Intézmény homlokzatára kiakaszthatnák a színházak ismert plakátját: nyári szünet. Igen ám, de indokolt-e valóban a felnőjtnevelés, az iskolán kívüli népművelés pihenője a kánikulában? ... Elfogadható-e, hogy a művelődési intézményekben dolgozó szakemberek egyrésze bevallottan is „holt szezont” tart, és ezen a címen az őszi és télidőben programoktól zsúfolt klubtermek és szakköri helyiségek nyáron kihasználatlanul porosodnak? .. Való igaz-e, hogy a meleg csökkenti a szellemi tevékenységet, és a nyári hónapokban a felnőttek is a diákság gondatlan tétlenségéig vágynak? .. A kérdés abszurdnak tűnik. De valójába?} npin az, amikor napfényes délelőtt egyik-másik községünk kulturális intézményének hűs jrqdáiáhan az jsagípp az elkövetkező hetek, hónapok pptidezvénypiyől érdeklődik. Sok helyütt ugyanis csodálkpzvq. hallgatják a kérdést. A válasz pedig igen' gyakran azzal a kioktatással kezdődik, hogy nyár van, és ez az időszak ugyebár holt' szezont jelent a népművelésben is. Lehetetlen ilyenkor összehozni az embereket — mondják —, senkit nem érdekel más, mint az üdülés, ki- kapcsolódás a strand homokján, az elkövetkező külföldi vagy belföld? utazások. Kinek van kefjye ilyenkor ismeretterjesztő előadást hallgatni, vagy eljárni a művészeti csoport próbáira... Több művelődési ház igazgatója igyekezett már meggyőzni, hogy a kánikula' kilúgozza az emberekből a művelődés, az ismeretszerzés iránti igényt. A színházak, hangversenytermek nyári szünetét, a szórakoztató, esztrád műsorok dömpipgjét említették pél- .dáként, és kifejtették: a legtöbb, amivel próbálkozhatnak. — legfeljebb a Szegedi Szabadtéri Játékokra szervezett csoportos kirándulás lehet. De amikör arról kérdezősködtem, hogy ők maguk és személyes ismerőseik vajon mivel töltik nyári szabadságukat — . igen változatos és érdekes progfatiiok, alkalm? elfoglaltságok kerültek szóba. Első helyen az utazást említették. Szpinbat- vasárnapokon és a szabadság alatt egyre többen keresi;- fel hazánk szép tájait, meglátogatják a történelmű építészeti emlékekről nevezetes helyeket. Sqkap . készülődnek külföldre is. Ezek az emberek v)tazasr?k előtt heteket, hónapokat töltenek el útitervük részletes összeállításával, prospektusok, ismertetők ^böngészésével — és szjveseii hallgatnak meg bárkit, akik terveztt útjukrój nráp tapasztalatokkal szolgálhatnak. Kedvenc beszélgetés? témájuk a vám, a deviza kérdései, az icjegeri országok pyelve, különleges szokásai — s tanácsokat mindig szívese?? fogadnak; hogy és miként alkalmazkodjon ezekhez az utazó. Az itthon maradók sem lombok alatti szunyókálás közönyös, a tűző naptól elbágyadt emberek számára tervezik meg — a nyári szezon programjait. Pedig igen változatos, érdekes módon segíthetnék közművelődési intézményeink eme közvetlen érdeklődés kifejlődését. Kevés hazánkban a térkép, a jó útikalauz — próbáljuk meg szeipélyes előadásokkal pótqlní- T4i®kozatlanqk vagyunk sok vám-’és devizaügyben, nem tudjuk milyen Ajándékokat vihetünk rokonainknak, ismerőseinknek — é téma előadóját is bizonyom sqkan hallgatnák szívesen. Képzőművészet, építészettörténeti tájékoztatás soha jobbkor nem kalauzol bennünket a stílusok birodalmában, mint egy utazás előtt. Vásárlási tanácsadás, rövid, csak a turisták részére szervezett nyelvtanfolyam, élmény- beszámolók, és gok más ötlet spgitjiet? Aa«AQSAR qz útrakeloket. Az építkezőket barkácsolókat, kertészkedőket és szabad idejüket a hobby sokfele foglalatoskodásával töltő itttionmaradókat is számos praktikus tanáccsal segíthetnék. Ezek az emberek is szívesen jönnek ösz- sze tapasztalataik, véleményük kicserélésére — ha ügyesen, hozzáértéssel szervezzük meg az érdeklődésüket kielégítő rendezvényeket. Sok 1 helyütt sikerrel vetítenek esténként a szabadhat?. városok, falvak közPRpw fekvésű utcáit, toroit keresik fel a művelődési ház munkatársai, es egy .alkalmad ház falára ismeretterjesztő kisfilmeket vetítenek estidöhéj}. A? Ajkaimi közönség járókelőkből és a környező házak lakóiból verbuválódik — és mindig1 háías a kellemes „szórakozásért”. A nyári idény a gyermekek, az iskolások vakációja is. Szabadtéri játékok, színes, ötletes foglalkozások, kisebb kirándulások szervezésére szövetkezhetnek' az iskolák napközis csoportvezető tanáraival a művelődési intézmények. jSgyszóval azt A tételt, miszerint a kánikula elbá- gy ásít ja a gondolkodást, és az embereket nyáron nem érdekeik a vonzó, jól és céltudatosan megválasztott progi?’ATUok — qem igazoljaíi a gyakorlati tapasztalatok. Ár?-pl van szp csupán, hogy életformánk módosuk TVfás dolgok kötik le figyelmünket, mint az őszi, téli hór?APOŰbA?J. Ezf pedig ppm szabad művelődési intézményeinknek figyelme^. kívül hagyniuk. Pavlovits Miklós N. Abundov: Könyvtárban (Linómetszet) ilőricz Zsigmondi Az isten háta mögött ígéretes indulás Már a megnyitón megjelent szépszámú vendég hangulata is sikert ígérő. Korunkban szinte naponta nyílnak a kiállítások az ország különböző helyein és a főváros különböző kiállító helyiségeiben. Naponta jelentkeznek új, fiatal tehetségek, és lépnek a színre, helyet kérve maguknak a művészet színpadán. Társadalmunk helyet biztosít minden jószándékú művészi megnyilvánulásnak. Ennek köszönhető, hogy viszonylag fiatalon már kiállítást rendezhet Pálfy Gusztáv is. Nem érdemtelen és elhamarkodott ez a kiállítás. Komoly felkészültségű szobrászt ismerhetünk meg Pálfy Gusztávban. A két főiskolán eltöltött évei nem voltak hiábavalók. Mestereitől — Somogyi József és Pátzay Pál szobrászművészektől megtanult mindent, ami a mesterségéhez tartozik. Az Iparművészeti Főiskolán felhívták a figyelmét az anyag és formák arányának jelentőségére a formakiválasztás, a fór- maadás fontosságára. Technikai felkészültsége ég érett gondolkodásmódja alkalmassá teszi őt arra, hogy ^1- kptói ipunkát végezhessen. Az alkotás egyenlő a tp- remtéssel. Az igazi alkotóművész nem nyugszik Adtáig, míg yalamilyen eredményt el nem é?:t. Pálfy Gusztáv alkotói folyamatát a belőle kiinduló belső tartalmi mondanivaló határozza meg. Nem játszik öncélúan a formákkal, a kifejezést mindig ' a tartalomnak rendeli alá. Művészete egyértelműen emberközpontú. Ettől nem tér fii egyetlen pillanatra sem. fia? szobrai kisméretűek, de tartalmilag nagy- jelentőségű problémákat hordoznak. Az ember harca, küzdelme az őt körülvevő világgal, a természettel, önmagával. Ez szobrainak tárgya. Az ember, aki pillanatnyilag és látszólag győztesen kerül ki a küzdelemből, de maga ingatag, bizonytalan talajon áll, így harcolja végig sorsát, és akármikor maga is le- gypzpft?! vesztessé válhat. Körülbelül így lehetne megfogalmazni Pálfy Gusztáv ars poeticáját. Művészete éppen ezért nagyon emberi és nagyon megnyerő. Kifejezési formája nem látványos, hatásvadász attrakció,' nemcsak a kiválasztottak számára érthető szimbólum. Szobrai egyszerűek, közérthetőéit, mindenki számára könnyen megközelíthetők. „Atlas” c. plasztikáját minden nézője azonnal megérti, érzi az ember gyengeségét heroikus küzdelme, elért ered- ?nényei ellenére. Hasonlóképpen megragadó a magzatát szívében hordozó „Anya” egyszerű formája, vagy a „Maneken” fejét ruhájával eltakaró karcsú teste, kinek lényege és funkciója csupán az, hogy ruháit hordozza. A „Várakozás” finom vonalú alakjában benne feszül a várakozás perceit megtöltő izgalom bizonytalansága. A „Megvesztegethetetlen” önteltsége, buta gőgje nevetségessé teszi a belőle áradó lélektelenséget. Sorolhatnánk még tovább a „Király” nyomorultságának, qz „Öregség” ürességének intenzív kifejező erejét. Személytelenségük örök, ‘általános emberi problémákat rejt magában. Az emberiség megoldatlan és megoldhatatlan kérdései, íme, ma is foglalkoztatják fiatal művészeinket.' £álfy Gusztávot mindenesetre. Bátorságra váll fiptAl IWÓOP szembenézni olyan kérdésekkel, melyekkel előbb-ütobb minden ember szembe kerül életében. Pálfy Gusztáv nem menekül ezektől a problémáktól, nem kerüli meg őket, egy-egy művében végigéli, végigharcolja az ember küzdelmét. Pálffy Gusztáv kulturált ember, színvonalas, igényes művész. Kiállítása nem az önelégültség egyik állomása. Inkább vallomás,’ egy fiatal művész szükségszerű vallomása a világról, amelybe ő is beletartozik. Mesterségbeli t?i- dása lehetővé teszi. számára, hogy 'előbb-utóbb megtalálja a neki legjobban megfelelő kifejezési formát. Eddigi művein az útkeresés érződik. Mértéktartóan absztrahál, csak annyira, hogy ne lépjen át a nonfigu- ra ti vitás ingoványos talajára. Nagy gonddal és szeretettel mintáz, az anyag iránti tisztelete hozza magával, hogy nemes anyagból, bronzból önteti szobrait. Az emberi, állati test konstrukciója állandóan leköti figyelmét. Az anyag és forma azonban csak eszköz a kezében gondolatainak kifejezéséhez. Ma még korai lenne jóslásokba bocsátkozni Pálfy Gusztáv jövőjét illetően. Reméljük, Ígéretes indulását további eredmények fogják követni. Addig is őszintén gratulálunk a kecskemétieknek tehetséges, fiatal szobrászművészükhöz. .* fj* i m ü. Erdey Ibolya I V művészettörténész Benedek Marcell mondta egyszer, hogy irtgyU a franciákat: ők nem, egyszerűen „olvasnak”, hanem újraolvasnak. „Azt hiszem, az olvasásban nemcsak az első ismerkedés, a felfedezés öröme az igazi, hanem az újraolvasás pillanatai is, amikor egy-egy mű felületén túljutunk, s talán a mélyebb rétegeit, rész- letszépségeit is élvezni tudjuk. Ilyen élményben volt részem, amikor a Szépirodalmi Könyvkiadó kis- formátumú Móricz-köteteit vettem kézbe. A közelmúltban jelentek meg ebben a sorozatban a Kivi- lágqs kivirpadtig, a Betyár, a Forró mezők, a Pillangó és Az isten háta mögött. Hadd hívjam fel az olvasók figyelmét egy viszonylag kevéssé ismert Mó- ricz-műre, Az isten há,tq mögött címűre, mely nem jelentéktelenebb sok ismerj Móricz-alkotásnál Egy isten háta mögötti kisváros fojtó légkörét varázsolja elénk Móricz. Olyan .ßärszeghezl’ hasonló helyet, ahol Kosztolányi nagyálmú hősei, megroppant kisemberei vergődtek a Pacsirta vagy az Aranysárkány című regényeibenA kisváros poros utcáit a pletyka mikroszkópja nagyítja fel. itt minden mozdulat feltűnő, itt minden tett mellé odarajzolják a pletyka „holdudvarait”. Itt az álmok is beszennyeződnek, itt a tervek is elszíntelenednek, itt az emberek is eltorzulnak. A főszereplő — tudatosan nem beszélünk! '„hősről” — Verés tanító úr felesége. Az esemény: a vacsora. Itt találkozik a család: a tanító, a felesége, az új káplán és a tanító unokaöccse: Laci- Peszült a légkör. Csupa erotika. Mindenki a tanítónét figyeli, őiránta érdeklődik, belé szerelmes. A másik fontos esemény: az ebéd. Ekkor jön el az albíró is, és most a hat férfi szemének kereszttüzében, érzékeinek gyújtópontjában van: az asszony. S amikor a tanítónő karjával megérinti az albíró arcát, azt mindnyájan észreveszik. Gyűlölet izzik fel bennük, egymás ellen. Veres unokaöccse ordít, az öreg pap vallomást tesz az asszonynak a másik szobában. Veszekedések olcsó szópárbajai villannak fel. Majd az albíró öleli, csókolja a sötét szobában a tanítónét. Bejön Laci, a tanító unokaöccse. A dráma' azonban nem robban. Móricz csak a dráma feszitő erejét jelzi, de a végső kibgmlást V}ár nem ábrázolja. Nem is akarja. Mert itt, az isién háta mögött igazi drámák nincsenek. A befejezés erősen szatirikus. A nagyvendéglőben van Veres tanító úr, akinek a takarítónő hozza a hírt-' hogy a felesége kiugrott az ablakon, de semmi baja nem lőtt. (Az oka az volt, hogy az albírót a közjegyző kínos helyzetben találta a feleségével: az albíró az ablakon kiuggrva a nyßkgt törte; a férj pedig a hűtlen asszonyt agyqplqttp.) A halál és qz pngyilkqssqg ?\iqst nein „kqtqyiő kus”, nem ébreszt megnyygvqsf. népi pldpz f Ahogy Rónay György fejtegette; jjfórfcs yquyjfői r kötqt aípíiAp kgppsán (..Bov.qyy vében szenvedély Iqhog. kaprdzátgfc vUjpgnqk, jt‘ Móricz v.i."ében order ól- .Múvvasárrol’’ qJv.q§h,a:u:ik. Iry rajzqi•'•? meg ??'??.' erű rqijqéiszj erővel A'l'lri"7 a 'nia~-qr. kisvaigű szatjrikifS képét, jgy érezteti kiúHulpnzCiál Szekér Endre Pardi Anna: A hajnalodó égen köntösét szövi az éjszaka suttogás é$ sikoly a fonala s rádakasztja mint halálodat egy nap hiesflc egy küllőt q hold szekeréből nélküle rohannak tovább a kerekek a hajnalodó égen \ infravörös nyugtalansággal mégegyszer felizzanak í a föld tájai kirakató,divatos ruhájú próbababáinak tekintete ’ a tekinteted őcvő'i; mozdulata titkol valamit '■ rcki'k középen kettészelt a ruha alatt rókájukban megremegnek a papírvirágok hgjnalpdó városban ■gyedül őfk emberszabásúak i copal minden rendben van a h'qlqUal serf] fejsz időd sincs gondolni rá /VWVVW I
