Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
SVOBODA HAZÁNKBAN MORO A SZOVJETUNIÓBAN Kairóban, az Arab Liga székhazában megkezdte munkáját a Palesztinái Nemzeti Tanács 9. ülésszaka. Kép: Az ülésszakot Anvar Szadat egyiptomi elnök nyitotta meg. Mellette Jasszer Arafat, a Palesztinái Ellenállási Szervezetek központi bizottságának elnöke. Amikor Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági tanácsadója Bangkokból Üj-Dclhibe utazott, a repülőtér előtt nagyobb tömeg tüntetett az Egyesült Államok indokínai politikája, valamint a Pakisztánnak továbbra is küldött fegyverszállítmányok miatt. A Gérard Snáth vezette amerikai küldöttség megérkezik a finn fővárosba. Az előtérben Smith felesége. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Két amerikai diplomata megbeszélései Kairóban. — Sztrájkhullám Olaszországban. KEDD: Bonnban véget ért a Brandt—Pompidou találkozó. — Moro olasz külügyminiszter tárgyalásai Moszkvában, SZERDA: A Palesztinái Nemzeti Tanács ülése Kairóban. — Kissinger Űj-Delhiben, Agnew Kuwaitban, Laird Tokióban tárgyalt. — Sztanko Todorov lett az új bolgár miniszterelnök. CSÜTÖRTÖK: Helsinkiben újrakezdődtek a SALT- tárgyalások. — A párizsi Vietnam-konferencián az amerikai küldöttség kitért a válasz elől. PÉNTEK: Mahmud Riad, az EAK külügyminiszterének budapesti tárgyalásai. SZOMBAT: Ludvik Svoboda, a csehszlovák államfő befejezte budapesti látogatását. így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy józsef: Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az MSZMP székházában fogadta Ludvik Svoboda hadseregtábornokot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét, a CSKP KB Elnöksége tagját. Májusban, a nyugati pénzválság egy döntő pillanatában határozta el a bonni kormány, hogy ezután „lebegtetni” fogja a dollár árfolyamát és nem ragaszkodik az amerikai pénznek korábban fix ösz- szegben meghatározott értékéhez. A bonni döntés annak nyomán született, hogy roppant felduzzadt az NSZK-ban a dollártartalék, hogy paritáson alul kínálták az amerikai pénzt, s így tulajdonképpen a nyugatnémet márkának a dollárhoz viszonyított fel- értékelése is indokoltnak tűnt. Ez azonban az Egyesült Államok elleni lépésnek számíthatott volna, a szóban forgó lebegtetéssel azonban egyszerre szolgálta Washington és a saját érdeke# a bonni kormány, A nyugatnémetek ugyanakkor szembehelyezkedtek közös piaci társaikkal, főleg a franciákkal, akik éppen a dollár világszerepének csökkentését látnák szívesen, illetve akik ragaszkodnak a fix paritásokon alapuló1* pénzforgalomhoz. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy a Közös Piacon az amerikai dollár a közös elszámolási valuta, még a franciák számára olyannyira fontos mezőgazdasági exportügyietekben is. Mármost, ha a dollár értéke az NSZK- ban — a francia búza, bor, tejtermék, gyümölcs stb. legfontosabb piacán „lebeg” hullámzik, akkor ez alaposan megzavarja a francia számításokat. Ami ismét a francia gazdák gondjait szaporítja. Pom- pidounak pedig nem hiányzik, hogy újra traktorokból emelt barikádok jelenjenek meg az országutaxon, hogy a parasztok a folyóba dobálják a paradicsomot vagy a gyümölcsöt, hogy tejszállítási sztrájkot kezdjenek ... A Brandt—Pompidou találkozón ezért volt a legfontosabb napirendi pont a valutapolitika kérdése — a francia elnököt nyugatnémet vendéglátója — stílszerűen — „lebegtette” már mint a Rajna hullámain. Hajókirándulásra hívta a híres folyóra,' a még híresebb szikla, a Loreley-szikla tövébe. S mert Pompidou épp akkor ünnepelte hatvanadik születésnapját, az irodalombarát francia vendégnek ajándékként, egy Heine- levéllel kedveskedett Brandt. „Az életben a jó dolgokat csak franciául lehet megnevezni” — írta a levélben egykor a Párizsban is élt, ott is. halt költő. Azt azonban minden bizonnyal most németül mondta meg Brandt a vendégének, hogy egyelőre szó sem lehet arról, hogy a dollár megszabott paritásához most visszatérjenek. Legfeljebb az ősszel, amikor a nyugati világ pénz- rendszeréről újra megindulnak a tárgyalások. A tőkés országok egymás közti kapcsolataiban a gazdasági, a pénzügyek a legfontosabbak. Ezért minősíthették kevéssé pozitívnak a Brandt—Pompidou találkozó mérlegét a megfigyelők mind Párizsban, mind Bonnban, még akkor is, ha egyébként több kérdésben valóban lehetett egyetértés a francia elnök és bonni vendéglátója között. Érdemes például felfigyelni arra, hogy a Brandt— Pompidou találkozón jött létre megállapodás a három nyugati nagyhatalom és a nyugatnémet kormány közötti, Nyugat-Berlinre vonatkozó konzultációs rendszer dolgában. Bahr és Frank államtitkárok ezután hetenként találkoznak az USA, Nagy-Britannia és Franciaország bonni nagyköveteivel, azokkal, akik Abraszimov berlini szovjet nagykövet tárgyalópartnerei a Nyugat-Berlinről folyó tárgyalásokon. Az általános vélemény szerint ezek a tárgyalások lassan, de biztosan előrehaladnak, a most csütörtökön megrendezett négyes találkozó például a leghosszabb volt, s ebből megfigyelők szintén jóra következtetnek... Még semmi jó nem mutatkozik viszont az Egyesült Államok kormányzata nak Indokínával kapcsolatos magatartásában. Pedig — emlékszünk rá — a. Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány előző heti, hétpontos, új rendezési terve a tárgyilagosába nyugati megfigyelők sze rint is „mentőöv” volt Nixon elnök számára, egyrészt a háború befejezéséhez, másrészt az amerikai presztízs megóvásához... Egyelőre azt látjuk, hogy az USA lázas diplomáciai tevékenységet .fejt ki mind a Távol-, mind a Közel-Keleten. -Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági kü- löntanácsadója, akit sokan az Egyesült Államok „igazi külügyminiszterének” mondanak, alaposan körülnézett Saigonban. Az őszi elnökválasztási komédia előtt egyes saigoni vezetőket beavathatott Washington terveibe, majd tovább utazott — a többi között Űj-Delhibe —, hogy az amerikai elgondolásokat megismertesse a földrész más fontos személyiségeivel. Agnew alelnök szintén Ázsiában utazgat, Laird hadügyminiszter pedig abban a Japánban tárgyal, amely — a mai szövet- ségesi viszony után — az USA-nak holnap már riválisa lehet világpolitikai, világgazdasági kérdésekben ... Agnew „világkörüli útja” arab országokba is elvezet. A Nixon mögötti „második” ember tárgyalásait együtt említhetjük kisebb rangú, de jelentős amerikai diplomaták kairói puhatolózásával. A UPI hír- ügynökség megjegyezte: az egyiptomi vezetők nem csinálnak titkot abból, hogy kezdik megelégelni á mindeddig teljesen eredménytelen amerikai „csendes diplomácia” egy éve tartó próbálkozásait... Washingtonban azt hiszik, hogy Izrael egyértelmű támogatását össze lehet egyeztetni az arab országoknak tett ígéretekkel. A legtöbb arab fővárosiban viszont úgy látják, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei homályos elképzeléseiket úgy „lebegtetik”, .mint ahogyan az ismert mondásban Mohamed koporsója lebegett ég és föld között... FRANCIA—NYUGATNÉMET CSÚCSTALÁLKOZÓ Pompidou francia elnök és Brandt nyugatnémet kancellár négyszemközti beszélgetést folytatott a „Loreley” rajnai hajó fedélzetén. Később bevonták az eszmecserébe Sebumann francia és Scheel nyugatnémet külügyminisztert is. Kép: Megbeszélés a Loreley fedélzetén. (Színben: balra Pompidou, jobbra: Brandt, háttal: balra Scheel, jobbra Schumann). USA-ELLENES TÜNTETÉS INDIÁBAN ÜLÉSEZIK A PALESZTINA! NEMZETI TANÁCS A finn fővárosban megkezdődött a SALT-tárgyalások újabb szakasza. A megbeszélésekre Helsinkibe érkezett Szemjonov, a szovjet delegáció vezetője. • Aldo Moro olasz külügyminiszter a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba utazott. A képen Gromiko szovjet külügyminiszter (balról) üdvözli a moszkvai repülőtéren. Piotr Jaroszewiez (balról) lengyel miniszterelnök fogadja a hivatalos baráti látogatáson Varsóban tartózkodó Corneliu Maneseu román külügyminisztert. ÚJRA: SALT
