Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-09 / 160. szám
& oldal 1971. Július 9, péntek Harminchat évi szolgálat után NÉMETH BÉLA pénzügyőr alezredest, a Vám- és Pénzügyőrség Bács-Kis- kun megyei parancsnokát, ezt a magas, ősz hajú, szemüveges férfit, csendes- szavú embernek ismertem meg. Több mint tízéves együttműködésünk során, a hivatalos megbeszéléseken túl, sokszor felemlegettük az elmúlt esztendőket, a munkában töltött nehéz éveket, azokat a sorsfordulókat, amelyek kitörölhetetlenül beléje vésőd cek. Az első világháború után a tizenöt éves Németh Béla miután elvégezte a polgári iskola négy osztályát, lakatosinasnak állt be, hiszen özvegy édesanyja nem tudta vállalni a továbbtanulás költségeit. Nem csüggedt el, tíz évig, 1935-ig egy szekszárdi kisiparosnál reszelte a vasat, kalapált, hegesztett, élte a fizikai munkások nehéz, küzdelmes életét. Németh Béla azonban többre vágyott, mert volt tudása, szakmai ismerete, energiája. Jelentkezett pénzügyőrnek. Tíz éven át keményen dolgozott, sokat tanult, de csupán a fővigyázói — szakaszvezetői — rendfokozatot sikerült elérnie. A második világháború őt is elsodorta. Katona volt, fogságba került, de 1945 őszén már itthon volt, s belépett a Magyar Kommunista Pártba. Jól érezte, hogy a szocializmust építő magyar népnek szüksége lesz tanult, hozzáértő pénzügyőrökre, ezért tanulni kezdett, elvégezte a gimnáziumot, több szaktanfolyamot, s emellett még segítséget is nyújtott a pénzügyőrség megszervezéséhez is. Tizennyolc évvel ezelőtt került Kecskemétre megyei parancsnoknak. Azóta töretlenül végzi, nagyon szerényen az igen sok apró munkát kívánó tevékenységet. Tizenkét évvel ezelőtt bízták meg a pénzügyőrséget a borforgalmi adó kezelésével, s mint az ország egyik legnagyobb bortermelő megyéjében, óriási munkát jelentett e feladat végrehajtása. Eközben fiatalokat, új parancsnokokat kellett nevelnie, s ott volt még a család, a pártmunka, a társadalmi tevékenység. Németh Béla pénzügyőr alezredes 36 éves tevékenységét példázzák azok a kitüntetések, elismerések, amelyek között ott van a Kiváló Szolgálatért Érdem- Érem, a Pénzügyőrségi Érem arany, ezüst és bronz fokozata. Június 30-án Németh Béla pénzügyőr alezredest beosztottai, parancsnokai, a megye több vezetője búcsúztatta nyugállományba vonulása alkalmából. Az ünnepségen sikerült félrevonnom a meghatottságtól elérzékenyült 60 éves férfit, aki a további terveiről ezeket mondta: — Nehéz itthagynom a testületet, a munkát. Időnként, bár nagyon fáradtnak érzem magam, de megpróbálom hasznosítani tudásomat a párt-, a társadalmi munkában. Nem hagyom magára a testületet sem, vissza-visszatérek ide, talán tanáccsal, több évtizedes tapasztalatommal segíthetem a fiatalokat. Nem búcsúzunk Németh Béla pénzügyőr alezredestől, hiszen csak aktív pénzügyőri szolgálatát fejezte be, tért pihenőre, de köztünk marad, számítunk munkájára, tevékeny közreműködésére. Gémes Gábor Határőrizet, a lakossággal együtt Fél értizede, hogy új mozgalom bontakozott ki a határmenti községekben. Az országban a megtisztelő címet elsőként Nagylak község dolgozói érdemelték ki, 1966 őszén. A nagyszerű kezdeményezést azóta országosan ötvennél több határmenti község dolgozói követték. Bács- Kiskun megyében határőrközség lett Katymár, Ga- ra és Kelebia, S hogy ez így történt, az mindenekelőtt annak a következménye, hogy a határon élő fiatalok és idősebbek egyaránt felismerték: „Az államhatár mindig egy ország, egy nép egységének a jelképe, ezért őrizete politikai jelentőségű”. A határőrközségek dolgozói tisztában vannak azzal is, hogy a szilárd határőrizet tevékenyen hozzájárult a népek békéjéhez. A határőrközség-mozga- lom fejlődését és megerősödését segítette az is, hogy a mozgalmat a megyei és járási pártbizottságok, a tanácsok és a KSZ-bizott- ságok is felkarolták. Sőt, pártunk és kormányunk vezetői is nagy jelentőséget tulajdonítanak az új politikai, társadalmi mozgalomnak. Minden avatóünnepségen megjelentek Katymáron, Garán és Ke- lebián is a megyei, a járási párt-, állami és tömegszervezetek, a társ fegyveres szervek vezetői is. A mozgalom eredményessége abban is megnyilvánul, hogy a határőrközségek lakosai minden ellenszolgáltatás nélkül, önként, erkölcsi elkötelezettségből mindent megtesznek a határszakaszuk biztonságos őrizetének segítéséért. A címet elnyert lakosságot a mozgalom szelleme áthatja, s a felnőtt emberek tudatába vésődött, hogy az államhatár őrizete társadalmi kötelesség, hazafias tett Így a határőrizeti eredményekhez közvetlenül is hozzájárulnak. Számtalan esetben jelzik a körözött bűnözőket, gvanús idegenek megjelenését, esetenként azok elfogásában személyesen is részt vesznek. Sok példa bizonyítja, hogy ezekben a községekben a dolgozók a párt honvédelmi politikáját ismerik és helyesen értelmezik, de annak megvalósításában is aktívak. Az MHSZ-ben például a sorkötelesek rendszeresen megjelennek a kiképzésen. A határőrőrsök és a határőrközségek KISZ-alapszervezetei közös akcióprogramja szerint került sor vetélkedőkre, klubdélutánra, legyverbemuta- tóra, határjárásra, őrslátogatásra stb. Élő és eleven a kapcsolat a legifjabbak- kal, az úttörőkkel is. A gyerekek örömmel, őszinte lelkesedéssel és nagy izgalommal vesznek részt a katonai jellegű foglalkozásokon, s a határőrközségekben szinte minden úttörő ismeri már a határsértők ravaszságait, az őket eláruló „jegyeket” és a foglalkozáson tanultakat egyre több gyermeknek sikerült a gyakorlatban is hasznosítania. A határőrközségek lakói megbecsülik a határőröket, mert azok mindenütt ott vannak, ahol baj van, segíteni kell. Sokszor fordulnak határőreinkhez elemi csapás esetén is. Az őrsök vezetői a községek és a tanyavilág dolgozóival — fiatalokkal és idősebbekkel szervezetten foglalkoznak, hirdetik és magyarázzák a párt katonapolitikáját. Nem véletlen tehát, hogy a határőrközségek vezetői őszinte örömmel beszélnek az őrsökkel való jó együttműködésről, a községekben folyó nevelőmunkáról is. A hafírőrzésről minden jelentősebb községi rendezvényen szó esik. Tanácsülésen például rendszeresen önálló napirendként vitatják a cím követelményeinek teljesítését. A polgári személyek és a katonák jó kapcsolatát szolgálja természetesen az is, hogy a határőrközségekben is sok leszerelt határőr a falu lányai közül választotta az élete párját és ott telepedett le, de a határőrközségekből is jó- néhány fiú a határőrségnél teljesített szolgálatot. A határőrközségekben élő tartalékos határőrök haA TU! Délelőtti forgalom a kecskeméti rövidáruboltban. Az üzletvezető arra figyel fel, hogy egy férfi- vevő kitartó vitában van az egyik eladóval. Az alkalmazott arcán alig palástolt zavart döbbenet. Hiába kér ismét és újra elnézést, hasztalan udva- riaskodik a vendég kifogásai hallatán, az nem tágít, csak mondja, mondja szívósan, s olyan konokul a magáét, hogy már a többi vásárló is inkább odafülel, mint sem a maga dolgát intézné. A főnöknőt nyugalmáról, készségéről, kedélyes természetéről ismerik. Jó a légkör a kis bolti kollektívában is, hiszen ügyességükkel, barátságos viselkedésükkel vívták ki a közönség megbecsülését és ennek hivatalos kifejezéseként a kiváló címet — sokszorosan. A panaszkönyvbe hosszú esztendők alatt egy zokszó nem került; dicséret annál inkább^ — Mi a probléma? — kapcsolódik mosolygós tapintattal a hallhatóan se előre, se hátra purparlé- ba az üzletvezetőnő. Mire a férfi igazának betonkemény hitével elmagyarázza. Három, írd és mondd, három nappal ezelőtt 2, azaz kettő darab varrótűt vásárolt itt. Hozott egy mintát is, hogy se kisebb, se nagyobb ne legyen a tű. A „modellel” együtt tehát háromra szaporodott a vétel után saját tulajdonát képező tűk száma, ö a magyar kereskedelem megbízhatósága iránti bizalommal eltelve szállította haza a kis csomagocskában rejtőző varrótűket. Ám odahaza óriási csalódás érte. Kibontván a papírt, abban csupán két kis hegyes acéljószágot talált a három helyett. Ezt azért igazán nem gondolta volna. Lelke háborgása azóta se csillapodott, ezért tért vissza reklamálni — harmadnapra. — Ö, hát tessék, itt van egy tű, és ne haragudjon, ha esetleg tévedés történt... — nyújtott át egy vadonatúj varrótűt nyomban az üzletvezetőnő, akinek nagy kő esett le a szívéről, hogy csak eny- nyi baj történt. A tű — tűhegynyi pontosságú mása volt a három nappal azelőttinek. Am a megrendült lelki- világú férfi szinte hátrahőkölt: — Jó... De maga! — bökött erélyesen az üzlet- vezetőnő felé, majd ismételte. — De maga mit szól ehhez? Hogy történhetett meg ilyesmi?! Szeme, hangja vágott, miként a toledói penge. Látszott, számára a tű bagatell eszközke már — őt az eset elvi magja érdekli, bántja. Hogy történhetett meg ilyesmi?! Vele. aki — és aduként kivágta — ilyen és ilyen dolgozó! Várta, hogy erre az üzletvezetőnő, de legalább is az alkalmazott menten hasra esik ijedtében. De semmi ilyen ner történt. Hanem most ’n ' a főnöknőt is elhagyd hagyományos derűs béketűrése, és szépen, ám bár metsző iróniával levezette. hogy lehetséges a dolognak másik oldala is. Ha a „súlyos” helyen dolgozó vevő egy v arró- t ű erejéig sem bízik a magyar kereskedelemben, s feltételezi, hogy meglopták, ugyan miért ne feltételezhetné egy magyar kereskedő az adott kedves vevőről, hogy három nap alatt ezt fun- dálta ki: márpedig szerez egy varótűt — ingye ni? Majd hirtelen hangot váltva így fejezte be fejtegetését a főnöknő. S most már ő bökött a vendégre. — Egyébként, ha már azon a „súlyos” helyen dolgozik, egye csuda, bevallom: igaza van. Most építtetem a villámat, s a befejezés költségeihez pont annak az egy tűnek az ára hiányzott... Mire a páciens majdnem elhitte. Csgk a közönség kuncogására kan- *''it annyira, hogy job b•• távozni. ' annak a N- ,!nak másik ol'a la is. Tóth István tárőrizeti szempontból is nagy erőt képviselnek, mivel a határőrségnél tanultakat nagyszerűen tudják hasznosítani. Jól ismerik a községüket és azok lakóit, könnyen felismerik az idegen, rossz úton járó személyeket és megakadályozzák a tiltott határátlépésüket. A volt határőrök leszerelésük óta tovább ápolják a lakosság és a határőrség együttműködésének tradícióit. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a határ- őrközség-mozgalom Bács- Kiskun megyében fejlődött, erősödött. Kétségtelen: az eltelt esztendők nagyszerűen bizonyították, hogy a határőrközségek lakói méltóak a megtisztelő címre. Gazső Béla határőr alezredes Magyar filmek a moszkvai fesztiválon Július 19—augusztus 2. között rendezik meg — ezúttal hetedszer — a moszkvai nemzetközi filmfesztivált. A játékfilmek versenyében a magyar színeket Fábri Zoltán alkotása, az Isten hozta, őrnagy úr című film képviseli, amely Örkény István Tóték című drámájának adaptációja. Az ifjúsági és gyermekfilmek kategóriájában Pa- lásthy György Hahó, öcsi! című színes filmje versenyez, forgatókönyv-írója: Török Sándor. A VII. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon részt vevő magyar küldöttséget dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese vezeti. A nemzetközi zsűri tagjainak sorába meghívták Nemeskürty István filmesztétát és Kol- lányi Ágoston filmrendezőt. Életmentő lapok Vanank esetek, amelyekre nem szívesen emlékezik a mentőorvos. Dr. K. F. tarsolyába is bekerült néhány ezek közül, az elmúlt évtized folyamán. — A Kerepesi út és a Mexikói út sarkán egy teherautó alá esett a járdáról özvegy Tóth Istvánná, nyugdíjas. A vezető fékezett, de még így is 6—8 métert tolta maga előtt a kocsi az asszonyt. Amikor a helyszínre érkeztünk, a sérült eszméletlen volt. Elsősegélyben részesítettük, majd kórházba vittük. Ott megkezdődött egy vizsgálatsorozat. de mire a szakemberek megállapították a még mindig eszméletlen asszony pontos diagnózisát, meghalt. — Miért keserű ez a látszólag hétköznapi eset a sok szörnyű balesetet látott mentőorvosnak? — Mert az asszony halála oktalan, elkerülhető lett volna. Csak azt kellett volna tudni, hogy régóta súlyos keringési zavarokban szenved. Ha lett volna nála recept, vagy valamiféle feljegyzés, amelyből időben értesülünk betegségéről, gyorsabban készül a diagnózis, megkaphatja a létfontosságú gyógyszereket — és életben marad. Ugyanis mint kiderült, a teherautó csak jelentéktelen sérüléseket okozott... Szomorú statisztikát lehetne készíteni azokról, akik életbenmaradása csak néhány feljegyzésen múlott, ám ezek hiányában még a leggyorsabb orvosi beavatkozás sem segíthetett. November 1-től azonban életbe lép egy rendelet, amely módot nyújt, hogy bárki felvér- j tezhesse magát az imént említett tragédiák ellen. Az egészségügyi miniszter utasítására már nyomdába kerültek azok a lapocskák, amelyeket majd filléres áron vásárolhat bárki patikákban, rendelőintézetekben. Méretük akkora lesz, hogy elférnek a személy- I azonossági igazolványban, i így az igazoló okmány I egyszersmind egészségügyi adatokat is tartalmazhat. De mi lesz ezeken a lapocskákon, s hogyan állíthatók a közönség szolgáltába? Erről bestiáét j imk- az Egészéé 'ügyi zr- nisztériumbnn dr. V Istvánnéval. valamint dr Bohánszky Ferenccel 1 — A lapocskák vásárlása, illetve használata önkéntes lesz. A leglényegesebb egészségügyi információkat tartalmazzák majd. Szerepel rajtuk például a vércsoport megjelölése, a rendszeresen szedett, életmentés szempontjából fontos gyógyszerek megnevezése és napi adagja, a tetanusz ellen kapott védőoltások időpontja, a felhasznált vérsavó faja, továbbá adatok az esetleges eszméletvesztést is okozó betegségekről, például a cukorbajról. A papírlapokon oroszul, angolul is szerepelnek a felsorolt adatöik, sőt az esetleges korábbi betegségek rövid diagnózisát latinul is feltüntetik. — Hogyan történik az adatok rögzítése? — Feljegyzésük lassú, folyamatos munka eredménye lesz. Közismert ugyanis egészségügyi szolgálatunk nagy elfoglaltsága, nem tudnánk megoldani, hogy érdeklődők százezreinek megállapítsák vércsoportját és egyéb adatait. Ezúton is felhívjuk az orvosok és a betegek figyelmét, hogy az amúgy is esedékes vizsgálatok eredményét jegyezzék, jegyeztessék fel a papírlapokra. Gondolunk itt a sok ezerre tehető terhes- nővizsgálatra, az állandó kezelésre járó cukorbajosokra stb. — Külföldön is alkalmaznak hasonló adatlapokat? — Tudomásunk szerint intézményesen hazánkban vezetik be először. Néhány külföldi ország vöröskeresztes és más egészség- ügyi szervezete kibocsátott már hasonló adatlapokat, de ezek korántsem olyan egységesek, célszerűek, mint a miénk. A tervezéskor, amely során a mentőszolgálat, a véradó szolgálat, a Traumatológiai Intézet és egy egész sor egészségügyi intézmény elmondta véleményét — felmerült, hogy szerepeljenek adatok például tüdőszűrésről és más fontos vizsgálatokról is. Ezek feljegyzését azonban a kezelőorvosokra bízzuk. Az egészségügyi lapok bevezetése mindenesetre nagyon fontos szerepet játszik majd életünkben. Érdemes lesz felhasználni a lehetőségeket» E. U
