Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
fatl. Mliu» S, csütörtök f. oiaaJ Adókedvezmény a komfort nélküli házak tulajdonosainak Az új lakásügyi jogszabályok gyakorlati előkészítése, így a július 1-én hatályba lépett új lakbérek megállapítása során több érdekelt háztulajdonos észrevételezte: miért hagyták figyelmen kívül a jogszabály alkotói a házuk egy részét lakás céljára bérbeadó tulajdonosok érdekeit? Ismeretes, ugyanis, hogy a komfort nélküli lakások lakbére nem változott. A csekély, gyakran 20—30 forintos havi lakbér pedig nem áll arányban a lakás fenntartási, állagmegóvási költségekkel, nem is szólva a házadóátalány fizetési kötelezettségéről. Mintegy válaszként e felvetésekre. hadd említsük meg: nem maradtak figyelmen kívül a komfort nélküli házak tulajdonosainak érdekei sem. Július 1-től kezdődően hatályba lépett ugyanis a házadóról szóló új rendelkezés is, melynek egyik pontja kimondja: a személyi tulajdonú komfort nélküli bérlakás, amíg a bérleti jogviszony fennáll. mentesül a házadó alól. E méltányos rendelkezés tehát valamelyest csökkenti a ház tulajdonosának lakásfenntartási, karbantartási kiadásait. Hasznos tudnivaló ezzel összefüggésben: a házadóátalány elengedése csak az állandó bérlakás céljára kiadott komfort nélküli lakásra vonatkozik, az albérletre nem. Az érdekelt háztulajdonos, ha már ki van vetve az adó, kérheti annak időarányos, tehát július 1-től való második félévi törlését. A kérelemben fel kell tüntetni a lakáshoz tartozó helyiségek alapterületét négyzetméterben; a bérlő által a lakáson kívül közösen vagy kizárólagosan használt helyiségek megnevezését; a lakás fűtési' módját és a vízvétel lehetőségét. Csatolni kell a kérelemhez a bérleti jogviszony keletkezését, havi bérét tartalmazó, mindkét fél által aláirt nyilatkozatot, illetve, ha van . erről írásbeli megállapodás, úgy annak másolatát. A kérelmet az illetékes adóügyi csoporthoz kell benyújtani. EXPRESS-újdonságok f t * Bács megyei nyárrá CS őszre barátságvonat Lengyelország ba Mostanában nagyon sokan keresik fel a megyében immár ötödik éve működő, egyre közkedveltebb Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Bács megyei kirendeltségét. Hetek óta „Lágyan lobogó felhők...” — Mi szépet, jót tanultál — kérdem a továbbképző táborból hazatért ifjú úttörővezetőt. Értelmes, kedves fiú, ősztől középiskolás. Sorolja az érdekes, hasznos program pontjait. Mondom: nem töltöttétek hiába az időt. Örül a dicséretnek. — Még verset is tanultunk — büszkélkedik. — No. ez derék dolog. Hallgatlak. — Igaz, hogy a legtalálóbb a tavaszhoz illő, de azért elmondom. „Tovább biz nem ásítunk, Elindulunk, fásítunk.'> — Nagyszerű — dicsérem hegyesen. (Nem veszi észre az iróniát.) Tudsz-e még hasonlókat? Már fújja is a versikéket. ,,/Vz úttörő játszik, tanul, De mégsem cl nyomtalanul . . .” Talán ez a legszebb: „Szellő játszott kék nyak- kendőnkkel, . Mclv foszlánya volt tán az égnek, Vagy a felilöknek, melyek lágyan lobogtak (!) Mint jóllakott gémek.” (1!) Folytassam? — Köszönöm, ennyi töke! Mesen elég. Ki írta ezeket a műveket? — Fogalmam sincs róla. Egy klubdélutánra tanultuk. Az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulójának tiszteletére rendezett házi ünnepségekre sokszorosított műsorterv ajánlotta, tartalmazta ezeket a költeményeket. — Láthatnám? Már hozta is. A címe: „Forgatókönyv a jubileumi klubdélutánokhoz a VIII. osztályos pajtások részére.” Összeállította az egyik járási úttörőelnökség kulturális szakbizottsága. Elszomorodva olvasom. Kínrímek, döcögő mondatok. Száz és száz úttörő ízlését rongálták ezekkel a rigmusokkal. Olyan gyerekek tanulták, hallgatták a I versbe szedett krónikát, j akiket év közben arra ok- | tattak nevelőik, hogy csak I értékes irodalmat olvassa- | nak, kedveljék, szeressék a | jeles írók. költők alkotásait. Mit szólnak mindehhez a magyartanárok, a jubileumot mozgalmi és népdalokból, Kodály és Bartók műveiből, Petőfi, József Attila, Illyés Gyula, Váci Mihály, Nagy László sugaras szépségű költeményéiből összeállított műsorral ünneplő úttörőcsapatok. A .kiadvány készítői nyilván jót akartak. De a legszebb célkitűzés sem mentheti a kivitelezés sutaságát. Az alkalmi versikék, műsorok sem adhatják alább a megszokottnál, a kívánatosnál. Éppen ezért kellett volna fokozott gonddal ügyelni a színvonalra, mert ilyen nagyszerű évfordulóra emlékeznek a pajtások. Érdemes tanulságként Kodály Zoltán ma is aktuális tanácsát idéznünk: „Éppen a tisztább művészetnek nincs fogékonyabb, ösztönzőbb megértője a gyermeknél. Minden nagy művészben eleven maradt a gyermek is: azt érzi meg rokonlélekkel a fiatalság. Meg keli fordítani a tételt, csakis művészi érték való a gyermeknek! Minden más árt neki 1” Még csak annyit. A szünidőre, vakációra is vonatkozik ez az útmutatás. Heltai Nándor szinte percenként cseng a telefon, megállás nélkül zakatol a telexgép. Fiatalok érdeklődnek, útleírásokat, színes prospektusokat kérnek, vagy kitöltött útlevélkérő lapokat nyújtanak át. Az Express-kirendeltség sorra teljesíti a Bács megyei fiatalok különböző kívánságait. Mint Tóth István, a ki- rendeltség vezetője elmondotta, a korábbi évektől eltérően ■ a Szovjetunióba, Jugoszláviába, Romániába és Bulgáriába vonat helyett repülőgéppel utazhatnak a fiatalok. A környező szocialista országokba már az elmúlt hónapban több ifjúsági csoport indult. Nagy az érdeklődés az ötnapos leningrádi túra iránt, ahová repülővel megy a csoport, s az ugyancsak újszerű rügeni repülőkirándulás is - népszerű. Az idén a bulgáriai Aranyparton, Várnától nem messzire kempingtábort létesítettek. Az egyes csoportok 12 napig gyönyörködhetnek a tenger, s a táj szépségeiben. Újdonságként több erdélyi körutazás is bővíti az iroda nyári programját. Július 16—tói 24-ig a KISZ megyei bizottságával együtt az iroda Lengyelországba indítja el a már hagyományos, rendkívül népszerű béke és barátság különvonatot, melyre a megyebeli fiatalok legkésőbb -július 9-ig még . jelentkezhetnek. A „Fél lábbal külföldön” akció keretében az utazásokra jelentkező fiatalok két napig hazánk, egy napig a környező szocialista országok nevezetességeivel ismerkedhetnek meg. Az Express-kirendeltség őszre tervezett újdonságai között az indiai körutazás, a szász-svájci út, s a november 7-re Moszkvába induló különvonat szerepel. T. L. Hat lengyel játékfilmet vásároltunk A Krakkóban járt magyar filmátvételi bizottság legutóbb hat játékfilmet vásárolt hazai forgalmazásra. A megvett filmek között van Jerzy Passendorfer Brutus-ajkció című története, amely a népi hatalom ellenségeivel szemben a háború után vívott nehéz harcokat eleveníti fel. Ugyancsak közvetlenül a második világháború befejezése után játszódik Andrzej J. Piotrowski A kelepce című filmje. Jerzy Grúza, A harkály, című vígjátéka egy szalmaözvegy kistisztviselő balul sikerült napját idézi. Dániel Olbrychski a főszereplője, a Családi életnek, amelyet Krzysztof . Zanussi írt és rendezett. Egy , kisvárosi orvos etikai konfliktus áll Roman Zaluski Kardiogramm című filmjének középpontjában. A hatodik átvett mű zenés vígjáték »Egymillió Lauráért”. Ameddig a takaró ér S O k milliónk mindennapi tisztességes munkájának összeredménye a nemzeti jövedelem. Ennek nagyobbik részét feléljük, elfogyasztjuk, ami marád, azt felhalmozzuk, visszaáramoltatjuk a termelésbe, hogy jövőre és azután még többet fogyaszthassunk. No és, hogy még többet tudjunk visszatáplálni a termelésbe ... Hogy majd a rákövetkező évben ... Igen leegyszerűsítve így néz ki népgazdaságunk képlete. Fontos tehát a fogyasztási oldal, hogy mindig jobban éljünk, de nem kevésbé jelentős a másik szféra, a felhalmozás sem. Ha nem építjük, bővítjük a gyárakat, nem készítünk, vásárolunk beléjük mind korszerűbb gépeket, akkor megállna a tudomány a. fogyasztás birodalmában is. Csak annyi, vagy még annyi házat se tudnánk építeni, mint tavaly, holott „sorban állunk” lakásokért; csak annyi és olyan ruhát készíthetnénk, mint előző években, holott a tetszetősebbek, jobbak között akarunk válogatni, ami a többől inkább lehetséges, így van ez a szellemikulturális fogyasztással is. Gondot fordítunk hát arra, hogy a fogyasztás és felhalmozás mindig olyan arányban legyen egymással, ami a mindig magasabb szinten élést biztosítja. Nem élhetjük fel döntő részét annak, amit össztársadalmi erőfeszítéssel előteremtünk, mert akkor gyermekeink, a jövő társadalom rovására élnénk fölöttébb dúskálva. Viszont kevés lenne üdvösségünkhöz olyan vigasz, hogy majd paradicsom lesz a világ unokáink számára, ha mi, ma élők szüntelenül összehúzzuk a nadrágszíjat, s ‘muhkárik gyümölcsét zömmel felhalmozzuk. Ezen a felhalmozáson belül az állóalapokra, tehát a gépekre, azok műszaki színvonalának emelésére, ■ az épületekre fordított költség a beruházás, a többi készletnövelésre kell, amivel az egyre szaporodó állóalapot működtetni tudjuk. Nem szükséges hangsúlyozni a beruházások jelentőségét. Azt sem, hogy ezek arányának, helyes mértékének fenntartása milyen rendkívül fontos. Hányszor halljuk, hop' égető gondunk a beruházási piacon tapasztalható feszültség. Igen szimplifikált indokolásban: abból adódik ez, hogy nincs egyensúlyban a kereslet és a kínálat. Például: jóval többen szeretnének üzemet, sertés- hizlaldát, alul-felüljárót építtetni, mint amennyire az építőipar erejéből — munkáslétszám, gép- kapacitás, jármű —- futja. Mi lenne, ha az építőipar, miként erre az elmúlt években az ágazat „akaratán” kívül is sok példa volt, „többet ígérne”, mint amire képes? Az, amire ugyancsak bőven volt precedens. Nagy határidő-elcsúszással, hibákkal elkészült épületek, az erő szétforgácso- lódása, a termelés hatékonyságának aláásása, költségnövekedés — és így tovább. Nem szólva arról, hogy az e g y ágazaton belüli rendszertelenség, zavar, kapkodás láncrgak- ciószerűen „ragadna” más ágazatokra. Azokra, ahol a beruházás megvalósulását jó ideig hiába várják, az eltervezett termelés a késve felhúzott gyárban nem indulhat meg idejében, tetemes népgazdasági eszközök vannak lekötve, meddőségre kárhoztatva. T.r mészetesen, éppen elég iskolapénzt fizettünk e feszültség miatt előző tervidőszakokban ahhoz, hogy most már minél jobban elkerüljük a kedvezőtlen következményeket, azaz a feszültséget csak annyira csökkentsük, amennyire adottságainkhoz mérten indokolható. Mert a beruházási tevékenységgel ez — a többi szocialista országban, de a kapitalista világban is — bizonyos határokon belül szinte velejár. Hazánkban most előtérbe kerültek a beruházások finanszírozásánál a vállalati források. A régebbi állami — ha szabad így nevezni, „ingyen pénzek” — háttérbe szorultak. Ha tehát egy vállalat beruházást határoz el, azt saját erőforrásaiból törekszik megvalósítani. Sok pénzt vetnek így be elképzeléseik valóravál- tására. S mégis érdekes ellefttmondás keletkezik népgazdasági méretekben nézve. Sok vállalat akar beruházni most is, jóval több, mint amennyi a kínálat oldalról kielégíthető lenne: Nagy összegekre rúgnak a saját pénzforrások, ugyanakkor a vállalatok egy része tőkehiányra panaszkodik, mindent elkövet, hogy állami támogatást vagy hitelt kapjon. A bank viszont sokszor nem ad. Nem azért, mert „haragszik” az adott gyárra, tsz-re. Hanem, mert népgazdasági- lag megterveztük a legfontosabb beruházásokat, azokra biztosítottuk a szükséges költségeket. Hitelt tehát — ezeken felül nem lehet adni. Ha nyakra-főre osztogatnák ezt a bankok, még nagyobb lenne a feszültség a beruházási piacon; ahol tudniillik az értéket előállító emberek szellemi, s fizikai ereje, az általuk üzemeltetett gépek, berendezések kapacitása a tervezett beruházások létrehozására elegendő. S ha egy vállalat hitelt igényel — nagyon egyszerűsített persze a példa, de talán így érthetőbb gazdasági szakkérdésekben kevéssé járatosak számára —, mégis csak azt jelzi ezzel, hogy saját forrásait meghaladó mértékben készítette el fejlesztési tervét. A beruházási piac feszültségét csökkentő intézkedések, eszközök között többet is említhetünk a hitelpolitikai elvekkel összefüggésben. Például. Csakis igen alapos gazdaságossági számítások után indulhat útjára egy beruházás. Van tudniillik minimális nyereségkövetelmény, ami nagyobb, mint ami eddig elegendő volt. Csak népgazdasági- lag fontos és jövedelmező célok megvalósítását szolgáló beruházásra van hitel. Erős tehát a szelekció. Másfelől. Amikor az építőipar fejlesztésére hatalmas összegeket fordítunk állami és saját anyagi forrásokból, a kínálat fokozódását segítjük elő. Az előbb említett módok, eszközök viszont a keresletet korlátozzák a beruházási piacon, így a kettő egymásra hatása az egyensúlytartást eredményezi. Igen célszerű útja a beruházások átfutási ideje meggyorsításának, a hatékonyság, a jövedelmezőség növekedésének a saját erőforrások koncentrált felhasználása — társulások, közös vállalkozások életrehívása. Ez célravezetőbb, mint a hitelszerzésre fordított energiapazarlás ... Addig takarózzunk, ameddig a takarónk ér. T. L Nyári gyakorlaton a szakközépiskolások Mezőgazdasági és ipari üzemekben, bányákban, kórházakban, rendelőintézetekben, a kereskedelemben — együttvéve több ezer munkahelyen . — ; . kezdte meg nyári szakmai gyakorlatát több mint százezer szakközép iskolás diák. Az új típusú szakközépiskolai tanterv ugyanis nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a szakközépiskolás diákok tanulmányaik során az iskola szakirányának megfelelő üzemekben, vállalatoknál, gazdaságokban szakmai gyakorlaton is elsajátítsák választott- hivatásuk legalapvetőbb ismereteit. Ezért a tanév folyamán rendszeresített gyakorlatuk mellett az első, második és harmadik osztályosok általában 2—4 hetét nyáron is szervezett, oktató jellegű gyakorlatokkal töltenek. A. diákoknak munkájukért órabért fizetnek, . heti munkaidejük — életkoruktól függően — általában 36—42 óra, s kedvezményes üzemi étkeztetésben is részesülnek. A nyári gyakorlatok jellege — a 37 fajta szakközépiskolai típusnak megfelelően — szerteágazó, nemcsak az iskola szakirányának megfelelő munkakört választanak a diák részére, hanem ezen belül az elvégzendő feladat is komolyabb évfolyamról évfolymra. A kereskedelemben, iparban gyakorlók mellett a mező- gazdasági szakközépiskolások például a legjobb állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben ismerkednek a baromfigondozással, borjúneveléssel, sertésgondozással, növény- termesztéssel, sőt traktor- vezetéssel is. Az egészség- ügyi szakközépiskolások SZTK-rendelőkben, a kórházak különböző osztályain, csecsemőgondozókban gyakorolnak. Pedagógiai körültekintéssel szervezik meg a nyári gyakorlatukat végző szakközép- iskolások szabad idejét.
