Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-07 / 158. szám

tun. JdRtra 1, meri» Pirosabb lesz a paprika összehangolt kutatással és műszaki fejlesztéssel óvják a magyar paprika hírnevét Még az idén felépül a tízezredik KISZ-lakás be- I hetőségeinek új módozatait szeretnénk kialakítani. — Az MSZMP KB és a A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium megbízásából elkészí­tette a paprikakutatás öt­éves programját a Kon­zerv- és Paprikaipari Ku­tató Intézet, amely a jö­vőben összefogja és irá­nyítja az ezzel kapcsola­tos munkát. Az összehan­golt terv és a központi irá­nyítás azért szükséges, mert az utóbbi években a nemzetközi piacon egy­re több vetélytársa lett a magyar paprikának. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt a spanyol ,és a magyar fűszeráru teljes egészében uralkodott az európai és az amerikai pia­con, napjainkban már szo­rosan felzárkózott termé­kével Marokkó, Jugoszlá­via és Bulgária is. A kon- kurrensek több színanya­got tartalmazó, bőven ter­mő fajtái veszélyeztetik a magyar paprika hírnevét. Mindez a paprikatermelés gyors fejlesztését sürgeti. A koncepció döntő té­nyezőnek az új fajták elő­állítását és terjesztését ha­tározza meg. Kalocsán, va­lamint a szegedi kísérleti intézetben már találtak magas színanyagtartalmú, bőven termő hibrideket, amelyek közül az elmúlt napokban kettőt fajtává nyilvánítottak, további hármat pedig előzetes el­ismerésben részesítettek. Az új szegedi és kalocsai pap­rikák, valamint tíz ígére­tes fajtajelölt biztosítja a jó minőséget A termelé­si költségeket új agrotech­nikai módszerekkel csök­kentik majd. A Mezőgép­fejlesztő Intézet új konst­rukciójával gépesítik a ter­més betakarítását is. A szárításnál az ősi módsze­rek modernizált változa­tát valósítják meg, a kézi munkaigényes fűzés he­lyett műanyaghálókban szikkasztják a nedvdús ter­mést. Racionalizálják a papri­kafajták keverését: a kü­lönböző színű, ízű fajták egyvelegéből eddig ízlelés és ránézés alapján állí­tották elő a kívánt minő­séget, ehelyett a jövőben elemző műszerekkel minő­sített fajtákat matematikai program alapján kevernek. A nagyszabású program megvalósításával a tervek szerint öt év múlva 20 szá­zalékkal csökkennek a paprika termelési költsé­gei, a jelenlegi 34 mázsás holdankénti átlag helyett már 50 mázsát takarítanak be, emellett jelentősen nő a hazai fajták színező ha­tása is. Még az idén felépül a tízezredik KISZ-lakás, s ez azt jelenti, hogy az ifjú kommunisták teljesítik a KISZ VI. kongresszusán tett vállalásukat Az akció főbb tapasztalatairól, az ifjúsági lakásépítés további módozatairól kért tájékoz­tatást a KISZ Központi Bizottságának illetékeseitől Fehér Péter az MTI mun­katársa. — 1970 végéig 8900 KISZ-lakás épült fel, a VI. kongresszuson vállalt 10 ezer lakás tető alá hoza­talához még 1100 új ott­hont kell átadni ifjú tu­lajdonosainak Az már most biztos, hogy az ifjúsági szövetség decemberre ter­vezett VIII. kongresszusán beszámolhatunk az akció sikeres teljesítéséről — hangsúlyozták az illetékes KISZ-vezetők. Jelenleg 20 KlSZ-Iakóte­lepen csaknem 2500 la­kás felépítésén dolgoz­nak. A kongresszusi vállalást 7 megye — Bács, Komárom, Nógrád, Pest, Somogy, Vas és Veszprém — túlteljesí­tette, nagy a lemaradás vi­szont Békés megyében, Ba­ranyában, Zalában, Csong- rádban, illetve Budapesten. Meg kell jegyeznünk, hogy az építkezési költségek emelkedése sok helyen hátráltatta a lakások fejezését, átadását. — Az építtetőt terhelő „induló” összeg például 29 —30 ezer forintról 42—45 ezer forintra emelkedett. A költségnövekedés annak ellenére következett be, hogy a KISZ számtalan esetben élt érdekvédelmi jogkörével. Csak egy pél­da: az ifjúsági szövetség kezdeményezésére változ­tatták meg a kedvezőtlen kamatfeltételeket tették lehetővé a vállalati fejlesztési alapokból az if­júsági lakásépítés vállala­ti támogatását: 1970-ben több mint 34 millió forin­tot kaptak a fiatal építte­tők, s míg az egy felépí­tett lakásra jutó vállalati támogatás 1968-ban még csupán 374 forint volt, 1970-ben már meghaladta a 12 000 forintot. — Ügy ítéljük meg, hogy a VI, kongresszus kezdemé­nyezése előremutató volt, a 10 000 KISZ-lakás fel­építése növelte az ifjúsági szervezet tekintélyét. Az akció sikeres lebonyolí­tása kétségtelenül nagy eredmény, tapasztalataink szerint azonban az ezzel járó munka a kellőnél na­gyobb erőket kötött le, sok esetben elvonta a KISZ- vezetők figyelmét a szö­vetség alapvető feladatai­ról Ezért célszerűnek tart­juk az akció lezárást, s a KISZ VIII. kongresszusáig a fiatalok lakásépítési le­kormány közös határozata alapján megszületett la­kásrendelkezések kedvező feltételeket teremtenek a fiatalok lakásépítési akció­jának újjászervezéséhez. Különösen kedvező a 35 éves korig biztosított szo­ciális támogatás, s hason­lóan nagy jelentőségű az előtakarékosságon alapuló lakásépíttető és fenntartó szövetkezetek létrehozása, a telepszerű építkezések dotálása. Nagyra értékel­jük, hogy a lakáselosztó bizottságokban a KISZ megfelelően képviselheti a fiatalok érdekeit. A KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére több mi­nisztérium és országos fő­hatóság az új lakásrendel­kezések alapján ajánlásokat dolgoz Id a fiatalok lakásépítési ak­ciójának továbbfejlesz­téséhez. Indokoltnak tartjuk, hogy ebbe az akcióba — az OTP és a SZÖVOSZ megegye­zése alapján — a takarék- szövetkezetek is bekapcso­lódjanak. Az albérletben lakó, illetve falun élő fia­talok lakásgondjainak eny­hítése érdekében célszerű­nek látszik legalább egy- egy garzonház felépítése Budapesten és a megye- székhelyeken, elsőként ott, ahol már házgyárak mű­ködnek. Nem ellenzékben, de nyíltan Dr. Mezősi Károly Nagy értéktől fosztotta meg nemcsak családját és barátait, nemcsak Kiskun­félegyházát, hanem az egész ország Petőfi-kutató tudós társadalmát a könyörtelen halál. Dr. Mezősi Károly Petőfi-kutató, egyetemi magántanár, volt gimná­ziumi igazgató, nyugalma­zott Pest megyei múzeum­igazgató, 64 éves korában váratlanul elhunyt. Alig néhány hete a Petőfi Gim­názium centenáriumi ün­nepségén vette át a Műve­lődésügyi Minisztérium magas kitüntetését, megha- tottan köszönve az ezernyi résztvevő lelkes ünneplé­sét. Életének utolsó szaka­szát kizárólag a forradal­már költőnek, Petőfi Sán­dornak szentelte, felku­tatva a lángoló szabadság­harcos minden napjának hiteles történetét. Tagja volt annak a magas_ szintű bizottságnak, amely Lo­soncéi Pál elnökletével ala­kult a Petőfi-ünnepségek szervezésére. Életének utol­só percéig annak a 400 oldalra tervezett Petőfi- kiadványnak előkészítésén dolgozott, amellyel a Tu­dományos Akadémia bízta meg. Sajnos, ez a műve is — mint még oly sok áltála tervezett — befejezetlen maradt. Életműve azonban így is teljes, emléke meg­marad mindazok szívében, akik ismerték, becsülték és szerették. Szerdán, július 7-én délután 3 órákor Kis­kunfélegyházán, az alsóvá­rosi temetőben helyezik örök nyugalomra. Piac a vásáron A városi igényeknek megfelelő vásárcsarnok épül Kalocsán. A létesítmény végső formáját a tanács és a helyi vállalatok együttműködésének eredménye­ként nyeri el, hiszen a ráfordítási költségekből való részvállalás fejében üzletet nyithat itt több üzem. A Kalocsai Sütőipari Vállalat ezzel a városban már a második szakboltját rendezi be, de megjelenik termékeivel a szomszédos kon­zervgyár, valamint a Fém- és Villamosipari Vállalat is. Ez utóbbi, tanácsi irá­nyítás alá tartozó üzem azokat a termékeit hozza ide elsősorban, amelyeket a kereskedelem nem árul. Így az igények érzékelésével nyomban piackutatást is végeznek — a vásáron. (Pásztor Zoltán felvétele) Hatvanezer jegyet elővételben megvásároltak TALÁLKOZNI olyan nézetekkel, hogy az egy- pártrendszer ű, népfront­ba tömörített alkotó erők szövetsége idején lehetne valami „ellenzékféle” ná­lunk. Érdemes elemezgetni ezt a nézetet, ha egyedi, ha nem. Nemcsak azért, mert a szakszervezeteket mosta­nában — különösen hu­szonkettedik kongresszu­suk széles közvéleményt megmozgató felszólalásai, beszámolói óta — erőseb­ben „jegyzik” a politikai életben, hanem azért is, mert szerepük ténylege­sen nőtt. a közeli és tá­volabbi jövőben pedig nyilván még tovább nö­vekszik. De ez nem ellenzéki szerep. Ugyanakkor sokszor és határozottan megfogalma­zott követelmény, hogy bátran bíráljanak, alkos­sanak önálló véleményt társadalmi érdekvédelmi kérdésekben, vagy — mint azt Gáspár Sándor egy választási nagygyűlésen megfogalmazta — jelez­zék, véleményezzék a fel­színre került ellentmon­dásokat. gondokat-bajo- kat, a munkásember sze­mével nézzék a gazdasági életet. Hát most mondják meg a véleményüket — és ez mégsem ellenzéki fel­adat? Bíráljanak, és még­sem ...? ISMÉTELJÜK csak el a kérdést, hogy világosan kitűnjék elavult volta. Ez az elavultság mintegy húsz évvel korábbi álla­potot tükröz: akik a hi­bák feltárását és az el­lentmondások felszínre hozását nem tudják ösz- szeegyeztetni a szakszer­vezeteknek a munkásha­talom idején betöltött szerepével, óhatatlanul 1950 időszakát idézik. Ak­kor a hivatalos politika eleve szindikalizmussal vádolta azt a szakszerve­zeti vezetőt, aki érdekvé­delmi feladatokat hangsú­lyozott, neadjisten az üd­vözítőnek és egyedülál­lóan utolérhetetlennek ki­kiáltott tervezési elképze­léseket nemhogy bírálni, még csak érinteni se merte. Ennek a felfogásnak a maradványa kategoriku­san tagadja annak a le­hetőségét is, hogy a tár­sadalmi rendet irányító munkát, a gazdasági in­tézkedéseket. az életet koordináló lépéseket, egy mun kás-tömegszervezet bírálhassa. Hiszen — mondja ez a nézet — aki bírál, annak „nem tet­szik a rendszer” ... (Szán­dékosan idézem ezt a na­gyon naiv és buzgó meg­fogalmazást. A lényeg tudniillik éppen az ellen­kezője.) Annak tetszik a rend­szer. aki észreveszi a gondot, bajt is és felhív­ja rá a figyelmet. EZ AZ ÉSZREVÉTEL, ez a figyelembevétel nem lehet az előkelő kívülálló vagy a pozícióra vadászó szembenálló kritikája. Miért bíráljon tehát a szakszervezet, miért te­gyen észrevételeket? Az osztály érdekében, a dol­gozó milliók — a mi ha­zánkban hárommilliónál több szervezett munkás, alkalmazott, értelmiségi érdekében. Ki vezeti az államot, amelynek intézkedéseit bírálni, a különböző ten­nivalók megoldásában mutatkozó ellentmondá­sokat elemezni vagy fel­tárni kell? A munkásosztály. Ä munkásosztály pártja, és pártonkívüli szövetségesei, szakemberei ülnek az író­asztalok mögött, szerve­zeti magaslaton, minden üzem igazgatói székében. Arisztokratákkal és kapi­talistákkal nincs dolgunk. Bizonyos értelemben ve­lük szemben könnyebben lehetne tetszetős szak- szervezeti munkát végez­ni — a mi államunkkal, gazdasági irányításunk­kal azonban nem „szem­ben”. hanem nyíltan, de együtt kell megoldani mindent. NEHÉZ? Még könnyelmű pilla­natokban sem tagadhat­juk. De felelős szóval nem is lehet könnyű fel­adatokat ígérni annak, aki a mi korunkban — és új tennivalókban hihe­tetlenül gazdag évtize­deinkben különösen — a szocialista építés politikai munkása lesz. A szakszervezet felelős­sége éppen az együttes munka és a közös mun­kában jelentkező bíráló, formáló osztályérdekeket és érdekvédelmet egyszer­re képviselő feladatában rejlik. Mert rétegek ér­dekvédelme és országos lehetőségek egyeztetése is beletartozik a „leckébe”: higgadt felmérések, szen­vedélyes kiállás, a köz­gazdász-szakember ala­posságával végzett tájé­kozódás és a régi „bizal­mi férfi” nagyapák okos és a műhelyek légköré­ben edzett szíve. FELELŐSEN, az ügy lé­nyegét érintő tiszta szán­dékkal lehet csak iól tel­jesíteni a szakszerveze­tek hivatását a szocialista államban. Valahogyan úgy, mint a jól szervezett és megértő családban akár az anya, akár az apa sze­repét, aki élettársa intéz­kedését. tervét, cseleke­detét olyan természetesen nézi a kis közösség sze­mével. a család szemével, hogy nem is lehetne más­ként, jobban. Vajon van-e jó családtag, aki ..ellen­zéke a családjának”? B. F. A szegedi Fogadalmi templom előtt a szabadtéri játékok 700 négyzetméte­res színpadán próbaképpen már felállították az idén elsőnek elkészült díszlete­ket. A 6000 ember befoga­dására alkalmas nézőtéren a hangosítás szakemberei dolgoznak. A világosítók „hadserege” is munkához látott. Esti gyakorlatokon „lövik be” a reflektorokkal a színpad minden pontját. A díszlet- és jelmezkészí­tőkkel együtt több mint 200 embert foglalkoztatnak az előkészületek. A hét végén már meg­kezdődnek a színpadi pro­ton pedig felcsendül majd a játékok szignálja. A „Szeged híres város” kez­detű népdal bevezető dal­lamsora. A hagyományok­nak megfelelően így jelzik az 1971. évi szabadtéri já­tékok kezdetét. A második világháború után 1959-ben nyílt lehe­tőség a játékok újrarende­zéséhez. Azóta 196 előadást 976 841 néző tekintett itt meg. Így az idén július 24- én tervezik a kétszázadik előadás megtartását és ugyancsak ebben a nyári évadban fogadják majd ünnepélyesen, ajándékok- ' ■ •>! az egymilliomodik né­Az évfordulóhoz, a jubi­leumi számadatokhoz kap­csolódó idei évadban 16 előadást tartanak a Dóm téren. Horváth Mihály, a játékok igazgatóhelyettese elmondotta, hogy eddig már csaknem 60 000 jegyet elővételben megvásároltak az érdeklődők. Mintegy 300 különautóbusszal, számos különvonattal érkezik majd a közönség az ország min­den tájáról. Elsősorban ha­zai vendégeket várnak a fesztiválra. Évről évre nö­vekszik azonban a külföldi érdeklődés is. Az idén 20 európai országból több ezer turista szegedi látoga­tására számítanak. bált. Július 17 én, szómba- ízöt

Next

/
Oldalképek
Tartalom