Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

Á befőni? iszap új felhasználása Japánban kifejlesztettek egy berendezést, amely- lyel a gyártó cég szerint ötszörösére lehet növelni a résfalak készítésének termelékenységét, ugyan­akkor a berendezés üze­melési költsége 30 száza­lékkal kisebb, mint a meglevő gépek esetében. A hagyományos földmun­kagépek helyett a japán eljárás villanymotorral hajtott körforgó fúrófejek sorozatát használja. Elek­tronikus rendszerrel ve­zérelve a fúrószerszámok ingamozgást végeznek a kiemelendő árokban, min­den áthaladáskor a fúró­fej hosszának megfelelő mértékben süllyesztve az árkot. Ellentétben a je­lenleg használt eljárások­kal a kiemelt földet ösz- szekeverik a folyamatosan szivattyúzott iszappal. Az eljárást 49,50 méter ma­gas résfal esetében siker­rel használták, szakértők véleménye szerint 80 mé­ter mélységig is alkal­mazható. A Központi Statisztikai Statisztika és mérleg Hivatal megyei igazgatósá­ga az 1989. évi eredmények alapján vizsgálta a terme­lőszövetkezetek gazdálko­dásának helyzetét. A több részletre kitérő értékelés megállapításait az alábbiak­ban közöljük. a tsz-ek gazdálkodásáról A föld minősége A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a gaz­dálkodás eltérő eredményei elsősorban a termelési té­nyezők különbözőségeiből erednek. Ezek között a föld minősége játszik fontos szerepet, amely jelentősen meghatározza a gazdálkodás színvonalát. Az összes többi tényező (eszköz- és munkaerő-ellátottság, költ­ségráfordítás hatékonysága stb.) csupán azzal párhuza­mosan és jóval kisebb mértékben befolyásolja. A gyen­ge földminőségű gazdaságokban a pótlólagos ráfordí­tás egyre csökkenő mértékben térül meg, sőt a rosz- szabb minőségű talajon gazdálkodó szövetkezetekben a termelés értéke alacsonyabb volt, mint a ráfordítás, tehát veszteséggel termeltek. A gazdaságok különböző csoportjaiban nem egyfor­ma a szántóterület hasznosításának színvonala sem. Míg a holdanként 3 ezer forint halmozatlan termelési értéket előállító gazdaságokban a vetetten szántóterü­let aránya átlagosan 11—17 százalék, addig a 4—5 ezer forintnál magasabb termelési értéket adó szövetkezetek csoportjában mindössze 2—3 százalék volt. A kukorica, az ipari növények, a zöldségfélék és az évelő pillangósok vetésterületének aránya a gyen­gébb szövetkezetektől a jók felé haladva jelentősen nő. A magasabb termelési színvonalon gazdálkodó szö­vetkezetek a talajerő pótlásáról is fokozottabban gon­doskodnak. A termelési színvonal emelkedésével a ter­méshozamok is nőnek, ami egyben a föld minőségének termésnövelő hatására mutat. A takarmánynövények vetésarányának növekedése a magasabb termésátlagokkal együtt a jól működő szövetkezetekben megteremti a nagyobb állatsűrűség­hez és a magasabb hozamokhoz szükséges takarmány­bázis alapját. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek állatsűrűsége is eltérő. Ha jobb a termelési színvonal, magasabb a területegységre jutó állomány. A juh­állománynak a termelési színvonal nagyságával ellen­tétes változása követi a rét- és legelőterületek ala­kulását, a juhtartás ugyanis a gyenge termőképessé­gű talajok hasznosítását célozza. Foglalkoztatottság Szoros kapcsolatban áll egymással a foglalkoztatott­ság és a termelési színvonal. Az egy katasztrális hold termőterületre jutó halmozatlan termelési érték nö­vekedésével a munkanap-teljesítmény és a munkaerő­ellátottság is kedvezőbb. Míg a gyengébb gazdaságok­ban az összes ledolgozott munkaidőnek csaknem a fe­lét a száz napon aluli munkanap-teljesítés tette ki, a jól gazdálkodó szövetkezetekben ez az arány csupán 28 százalék volt. A magasabb termelési színvonalon gazdálkodó szö­vetkezetek egyre több gépi munkát végeznek, sőt a területegységenkénti gépi- és fogatmunka teljesítés kétszerese a gyenge termelőszövetkezetekének. Jövedelem A magasabb gazdasági színvonalú szövetkezetekben a tagság személyi jövedelme is kedvezőbb. A kát. holdanként 6590 forintnál nagyobb termelési értéket előállító gazdaságokban átlagosan 18 ezer 33? forint volt egy-egy tsz-tag jövedelme, a legalacsonyabb ter­melési színvonalú gazdaságokban pedig 10 ezer 224 forint. Mindezek alapján megállapítható, hogy a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek differenciálódása, amely már megalakulásuktól kezdve tart, a gazdaságirányí­tási reform óta tovább folytatódott. Ezért a mezőgaz­daság irányításában mind jobban szükséges a termelés üzemi különbségeinek sokoldalú ismerete. Ennek bir­tokában lehet figyelembe venni a gazdálkodás külön­böző színvonalán álló termelőszövetkezetek fejlődésé­nek adottságait. Kristóf Árpádné A zöldségtermesztés gondjai Kecskeméten és kör­nyékén a zöldségtermesz­tés társadalmi, gazdasági és természeti tényezők hatására alakult ki. A szükséges kézi munkaerő adva volt. A napfényes órák száma, a magasabb hőmérséklet, a gyorsan felmelegedő talaj alkal­massá tették e területet a zöldségtermesztésre. Az idetelepült feldolgozóipar gyorsította ennek az ága­zatnak a kiterjedését, te­rületi növekedését. A zöldség- és főzeléknövé­nyek tefülete a szántó 14—15 százalékát foglal­ta el. Az életszínvonal emelkedésével, a keresők arányának növekedésével mind nagyobb az igény a zöldségfélék iránt. A zöldségtermesztés fej­lesztését jól segíti a vá­ros területén működő Zöldségtermesztési Kuta­tó Intézet. Az intézet ki­magasló eredményeket ért el elsősorban a para­dicsom nemesítésében, és ellátja az országot a szükséges paradicsom-ve­tőmaggal. Az elmondottakból ar­ra számíthatnánk, hogy a megyeszékhelyen erőtel­jesen fejlődik, növekszik a zöldség és azon belül különösen a paradicsom termőterülete. A valóság­ban a vetés csökkent. Ez több tényezőre ve­zethető vissza. A város közvetlen környékén, a zöldségtermő területek fokozatosan beépülnek a város terjeszkedése, az ipari üzemek települése következtében. A jelenlegi technikai színvonalon még nem gé­pesíthető valamennyi zöldségféle termesztése, kézi munkaerő pedig a sajátos helyzet, a város iparosodása miatt egy­re kevesebb. Elsősorban azokat a zöldségnövénye­ket termelik az üzemek, amelyeknek a gépesítése megoldott. A paradicsom termesztése, főképp a be­takarítása, szedése — idényszerűen — jelentős kézi munkerőt igényel. A mezőgazdasági szövetke­zetek a legtöbb esetben munkaerőhiánnyal küzde­nek. Megnőtt egyes zöldség­félék és ezen belül első­sorban a paradicsom ter­melési költsége. Az ipar­ból származó anyagok, gépek ára magas, sőt fo­lyamatosan emelkedik, ugyanakkor a termék felvásárlási ára az utób­bi négy-öt évben lénye­gében nem változott. Megítélésem szerint a fejlesztés érdekében a zöldségtermesztési ágaza­ton belül elsősorban a korszerű paradicsomter­mesztési technológia ki­alakításához kell a mun­kafolyamatokat úgy gépe­síteni, hogy az gazdasá­gos legyen. Ennek során a szedés, betakarítás munkaigényére kell fi­gyelemmel lenni. A gépe­sítésben a feldolgozó ipar­nak kellene a szükséges intézkedéseket megtenni, mint ahogy korábban a zöldborsó és jelenleg a vöröshagyma-termesztés­ben teszi. A feldolgozó ipar érde­kelt abban, hogy a zöld­ségnövények termesztése a feldolgozás közelében történjen. Így a szállítási költségek kisebbek, a költségmegtakarításból tehát indokolt juttatni a termelőüzemeknek. Gyorsítani kellene a vegyszeres gyomirtás el­terjesztését. Mindezeket az intézke­déseket sürgősen meg kell tenni annak érdeké­ben, hogy a gazdaságok megtalálják számításukat, jövedelmezően tudjanak termelni. Agud Károly Gyorsan fejlődő iparág / böző termékféleségek gyártását egyébként túl hosszú távlatra megszab­ni nem lehet, mert a vegyipar az az iparág, amelyben a gyors fejlődés miatt sűrűn változnak a technológiák. N. O. Gyorsan iparosodó nagyközségeink egyike Tiszakécske. Legnagyobb üzeme — a Vegyiműveket Szerelő Vállalat gyáregy­sége — már valóságos ipartelep. Fejlesztésére a negyedik ötéves tervben 115 millió forintot irá­nyoztak elő, pedig még jóformán be sem fejezték 40 milliós beruházásukat. Már termelnek a most elkészült 80 méter hosz- szú darupályás kéthajós műhelycsarnokban, meg­kezdték a félautomatikus berendezésekkel ellátott olajtüzeléses hőközpont próbaüzemeltetését, s birtokba vették a 480 sze­mélyes fürdőt, öltözőt magába foglaló szociális épületet a II. telepen. A gyár területét korszerű belső úthálózat fonja be, s az utolsó simítások foly­nak az üzem csatorna­rendszerén. A szakmun­kásképzésről sem feled­keztek meg, korszerű tan­műhely épült az ipari ta­nulók részére. A IV. ötéves terv végén a jelenlegi 530 fizikai dol­gozóval szemben már 800-at foglalkoztatnak 2000 négyzetméteres mű­helycsarnok, garázs, szer­viz, raktár, műanyag­üzem, iparvágány, iroda­ház, újabb öltöző, fürdő, ezenkívül energiahálózat épül, s új gépekkel népe­sítik be a műhelyeket. A gyár a távlatokban is to­vább bővül, s terjeszke­désére újabb területeket csatolnak hozzá. Az elkö­vetkező 5 évben megkét­szerezik a termelést, amelynek értéke 1975-ben eléri a 220 millió forin­tot. E vázlatos leírásból is érzékelhető a nagyarányú fejlesztési program. Ezt az tette lehetővé, hogy a vál­lalat tagja a Vegyipari Egyesülésnek, amely nagy feladatokat kapott az új tervciklusban. Ismert tény ugyanis, hogy az el­következő években a vegyipart fejlesztik a leg­gyorsabb ütemben. Tisza- kécskén műanyagbéléses tartályok, csővezetékek, üvegszállal erősített po­liészter tartályok stb. is készülnek majd. A külön­Jr ...... mmm |§ mmm •V ,V, • i & ' 'v. ,,, t ^ .... til . Képünkön a nemrég elkészült forgácsoló műhely Öntözés taken A homoktalajok termelését meghatá­rozó fő tényező a közismerten kevés évi csapadék. Ennek következménye a gya­kori aszály, mely homoktalajainkat kü­lönösen súlyosan érinti. Nagy népgazda­sági érdek fűződik tehát a homoktala­jok öntözéséhez. Az öntözés kiterjesztését leginkább két tényező gátolja. Az egyik az, hogy ho­moktalajaink a tengers-'b-t felett az ösz- szes talajnál jóval maaasabbnn helyez­kednek el, így élő v ' -1: igen nagy — az esetek zömében csak több­szöri — emeléssel lehetne a vizet ve­zetni. A másik, hogy a homok közismert vízáteresztő képessége miatti földcsator­nán a víz nem vezethető, a burkolt csa­torna vagy zárt csőhálózat viszont igen költséges. * A csőkutas öntözés egyik legnagyobb előnye, hogy a csókát, mint víznyerési lehetőség — párosítva a korszerű tech­nika alapján fejlődő esőszerű öntözéssel — lehetővé teszi az öntözés kiterjeszté­sét. Olyan területek váltak öntözhetővé, mint a Duna—Tisza köze és a Nyírség egyes homokterületei — ahol eddig az öntözéses gazdálkodás bevezetésére gon­dolni sem lehetett, % ugyanakkor a mód­szer gazdaságosan alkalmazható. Az elmúlt évtizedben módomban volt megismerkedni a legkorszerűbb csőkút­készítési eljárásokkal. Így Olaszország­ban, Franciaországban, Kaliforniában — a miénknél nem kedvezőbb hidrogeoló­giai körülmények mellett — lényegesen nagyobb vízhozamot érnek el. A na­gyabb vízmennyiségre nálunk a csőikút átmérőjének növelése, valamint a víz­adóréteghez tökéletesen alkalmazható szűrőeljárás adott lehetőséget. Célszerű lenne hasonló módszerrel nálunk is csőkutat készíteni, mert — jelenleg 1000—2000 liter vízhozam helyett — 3000—8000 liter percenkénti vízmennyi­ség lenne elérhető. ♦ 500 kh-ig általában a hordozható be­rendezések alkalmazhatók. Nagyobb te­rületeik öntözésére elsősorban üzemi okok miatt a felszín alatti csővezetékes beren­dezés alkalmazása célszerű. A felszín alatti csővezetékes eljárás alkalmazásá­hoz ekkora felületen percenként 15 ezer liter összes vízadóképességű ikerkutak- ra, kútcsoportokra van szükség. Ez eset­ben a hordozható Diesel-motorok helyett stabil elektromotorokat építenek be. Az öntözővíz használatát — a szükséglet szerinti vízfelhasználás alapján — auto­matikus vezérlés alkalmazásával lehet megszervezni. * Feltétlenül szükséges, hogy a jelenlegi hordozható részek áttelepítésének gépe­sítése — még a IV. ötéves terv idősza­kában — megoldódjék. Dr. Fekete István

Next

/
Oldalképek
Tartalom