Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

A nők és a rák Régi használati tárgyak A rák szónak még gyakran ma is igen nagy a félelemkeltő hatása. Pe­dig az elmúlt két-három évtizedben a rák diagnó­zisa és gyógyítása terén óriási fejlődés történt. Ki­finomodott bajmegállapí­tó eljárásokkal a legtöbb rákféleséget idejekorán lehet felis- ' merni és végérvénye­sen, maradéktalanul gyógyítani. Ezt a tényt sok ember még nem ismeri. Tudatá­Horgolt leánykaruha Chasmylon-fonal kettős szálából, 2-es horgolótű­vel készül. A minta leírá­sa: A kívánt hosszúságú láncszemsor tűtől számí­tott 4. láncszemébe egy ráhajtásos pálcát öltünk, egy ráhajtásos pálcát öl­tünk az elhagyott 3. láncszembe * egy ráhaj­tásos pálcát öltünk a második láncszembe, majd egy ráhajtásos pál­cát az első láncszembe, * -tói ismételjük, s végül a sort egy ráhajtásos pál­cával fejezzük be. A kis ruha végig ezzel a mintá­val készül, 1 pálca a má­sodik pálcára, egy pálca az első pálcára. Munkánkat a szoknya alján kezdjük tetszés sze­rinti bőséggel, a derék­vonalnál szűkítünk. Há­rom kispálcasort horgo­lunk, az elsőnél minden 3.-4. pálcát egybehorgol­juk. Ezután egy pálca és 2 láncszem változásával lyuksort horgolunk (ide fűzzük a derék zsinórját.) Ezután ismét 3 kispálca­sort horgolunk, majd folytatjuk a mintát. A be­fűzéshez a kívánt hosszú­ságú láncszemsor mind­két oldalát behorgoljuk szorosszemmel. A befű­zést egy sor zsinórral ké­szítjük, a megkötéshez pedig két összefont zsi­nórt alkalmazunk. Ha kész, kifeszítjük, átgőzöl­jük, összevarrjuk, majd a kar- és nyakkivágás széleit 3—3 sor pikós pálcasorral fejezzük be. Sz. B.-né ban még az a hamis, ide­jétmúlt szemlélet él, hogy a rák végzetes kimenete­lű betegség. Az természetesen köz­ismert, hogy a női szer­vezetben dupla annyiszor keletkezik rák. mint a férfiakéban. Ennek a fel­tűnő különbségnek az okát ma még pontosan nem ismerjük. Férfiaknál inkább a tüdő. a gyomor és a bélrendszer rákjai gyakoribbak, nőknél vi­szont a méh, a petefészek és a mellek daganatos el­változásai vannak túl­súlyban. S valószínű, hogy a nőknél éppen a petesejtek, s e szervek ha­vonkénti változásai haj­lamosítanak a rákképző­désre. Az orvosok az el­múlt évtizedekben szor­gosan igyekeztek azon, hogy ezt a hátrányt ki­küszöböljék. Igyekezetü­ket, amelyben egy kicsit a természet is segített, si­ker koronázta. A mellek, a méh és a petefészek ugyanis könnyen hozzá­férhetők. bennük a daga­natos elváltozás tapintás­sal, vagy tükrözéssel gyorsan és könnyen meg­állapítható, vagy kizárha­tó. Sőt, a rákot megelőző állapotok is felismerhe­tők speciális festési eljá­rásokkal. amelyet ma már a szűrőállomások bármelyikén el tudnak végezni. Az elmúlt két évtized alatt ugrásszerűen csökkent is a rákban el­halálozott nők száma. A csökkenés oka pedig nem rejtély, hanem egyetlen szó: rákszűrés! Mi hát a teendő? 35 éves kor után éven­te legalább egyszer, vagy kétszer érdemes egy-egy órát áldozni ar­ra, hogy a szakorvos a szűrővizsgálatot elvé­gezze, amely maga nem jár fájr dalommal. A rendszeres, időszakos szűrővizsgála­ton kívül (amelyre na­gyon sokan még hívás el­lenére sem mennek el) annak a nőnek, akinél be­következett a változás ko­ra. feltétlenül célszerű felkeresni nőorvost, külö­nösen akkor, ha hónapo­kig, vagy évekig nem volt vérzése, és hirtelen, vá­ratlanul újra fellépne. Az ilyen váratlan esemény ugyan egyáltalán nem je­lent szükségképpen rákot, mégsem okos dolog néha hetekig várakozni. Feltétlenül nőorvoshoz kell fordulni, ha mosdás, fürdés közben a mellben addig nem észlelt, szo­katlan csomót tapintunk. Az esetek többségében ez a csomó ártatlan. Ártat­lanságáról azonban az or­vosnak kell döntenie. Még néhány, napjaink­ban elég sokat vitatott kérdésről. A családterve­zés ma szerte a világon polgárjogot nyert. A szü­lők maguk szabják meg, hogy. mikor és hány gyer­meket akarnak felnevel­ni. A nőorvosok és a rá­juk bízott édesanyák egy­aránt azt az álláspontot képviselik, hogy a fogam­zásgátlószerek szedése sokkal humánusabb és veszélytelenebb dolog, mint az abortusz. Sokak­ban vetődik fel azonban a kérdés, hogy a tablet­ták szedése nem segíti-e elő a rákképződést. Meg­bízható és megnyugtató statisztikák szerint hatá­rozott nemmel lehet a kérdésre válaszolni. Biz­tosan nem okoznak rákot. Gyakran vetődik fel még az a kérdés is, hogy melyik asszony hajlamo­sabb a rákra: aki sok gyermeket szült, vagy aki meddő volt. Erre a sokat vitatott kérdésre ma már biztosan választ adhatunk: nincs a kettő között különbség. Tehát azok között a nők között, akik sohasem voltak ter­hesek és sohasem szül­tek, s azok között, akik egy, vagy tíz gyermeket szültek, rákgyakoriság szempontjából nincs kü­lönbség. Egy másik, szintén so­kat vitatott kérdés, hogy a változás, vagy más né­ven a klimax kora ked­vez-e a rák megjelenésé­nek. Erre nincs egyértel­mű válasz. Mindenesetre az a tény, hogy a negy­venedik év után általá­ban gyakoribbak a rákok, egymagában arra utal, hogy legalább ettől az életszakasztól kezdve a nők sose mulasszák el az időszakos rákszűrést. Nem lehet indok a rendszeres szűrővizsgá­lat elmulasztására a pénzhiány sem. A szűrőállomások szak­orvosai ugyanis díjtala­nul állnak az asszonyok rendelkezésére: A legin­kább hátráltató ok még ma is legtöbbször a ma- radisággal, indokolatlan félelemmel szövetkezett álszemérem. Ha ezt sike­rül értelmes és jó szóval leküzdeni, sok-sok asz- szony életét és egészségét lehet megmenteni. Dr. Szendéi Ádám a modern lakásban Évek óta sok városi em­ber legfőbb vágya, ha falura kerül, hogy „hadd nézhessen szét a padlá­son. mi van ott”. A falu­si emberek ugyanis oda rakták fel azokat a tár­gyakat, amelyeket már nem használtak, de ki­dobni is sajnáltak. Jó le­het még valamire — mon­dották — és a régi cse­répkanták, lakodalmi fa­zekak. tálak, edények föl­kerültek a kémény mel­lé, s abban tartották a fehér, meg a tarka ba­bot. a lencsét, az avas szalonnafelsőt, a szappa­nosba valót. Amikor a műbútor divatja kiszorí­totta a lakásból az egy­szerű, de ugyanakkor mértéktartó faragással dí­szített vagy festett ládá­kat, tálasokat, a tékának nevezett kis faliszekré­nyeket. akkor ezek is ki­kerültek a szobából. A villany elterjedésével fe­leslegessé vált a szenes­vasaló, a mángorló és ezek is a padlásra kerül­tek. A kultúrállamokban manapság szinte az egész világon kutatják, gyűjtik a népek régi életét, mű­vészetét, hagyományait őrző tárgyakat, emléke­ket múzeumok berende­zésére. Szép számmal vannak azonban magán­gyűjtők nálunk is, kik­nek egyik vágya, hogy rézmozsarat, rokjrát, meg más régi használati tár­gyat szerezzenek maguk­nak. A néprajzi emléke­ket évtizedekkel ezelőtt is gyűjtötték, de manap­ság divatos lakásdíszek­ké váltak. . , A régi tárgyak új élet­re kelhetnek a modern lakásokban: díszítő funk­ciót tölthetnek be, vagy továbbra is eredeti ren­Hímzett tasak Tarthatunk benne kézimunkát, fonalat, alkalmas kirándulásnál, bevásárlásnál, pótolhatja a retikült, egyszóval sok mindenre felhasználható. Alapanyaga lehet erős nyersvászon, ripsz, vagy ra­fiaszövet, de ha vékony műbőrből készítjük, még tar- tósabb. Színes műszálfonallal, erős tűvel hímezzük a szabááminta szerint kiszabott lapot, majd megfelelő nagyságú körlapot vágunk ki, vastag kartonból — ez lesz az alsó része, s erre dolgozzuk rá a kivarrt olda­lát. Erős, sodort zsinórt fűzünk a végébe, lehetőleg duplán. E. K. deltetésüknek megfele­lően használhatjuk őket. A mai egyenes vonalú, egyszínű, modern búto­rok között üde színfolt­ként hat egy régi, festett tulipántos láda is. Kék, piros, sárga színeivel megbontja a bútorok egy­hangúságát, emellett ágy­A városba szakadt fia­talok is igyekeznek ilyen régi emlékeket elhozni a szülői házból. Egy téka a falra akasztva, szép szí­neivel akár egy festményt is helyettesíthet. Emel­lett apróbb használati tárgyakat, orvosságot is tarthatunk benne. Régen Hangulatos előszobasarok régi faragott bútorokkal. huzatot, fehérneműt tart­hatunk benne, hiszen ere­detileg is erre a célra ké­szült. A láda tetejére né­pi szőttest, hímzést tehe­tünk. erre fekete, vagy terakotta színű aratási korsót és máris olyan szobasarkot képeztünk ki, amelyik vonzza a szemet szépségével. Ezek a tár­gyak gyakran családi és gyermekkori emlékeket elevenítenek föl. Hány­szor hallani, különösen ha valaki el akarja kér­ni, vagy meg akarja vá­sárolni valamelyik dara­bot, hogy arra hivatkoz­nak: „valamikor még az édesanyámé volt”, vagy „emlékszem. kislányko­romban ebben a korsó­ban hordtuk a vizet ara­táskor a mezőre öreg­apámnak”. Így váltak — ha későn is — becses da­rabokká a maiak szemé­ben az öreg holmik. is borotvát, pálinkát, s egyéb gyermek kezébe nem való dolgokat őriz­tek a faliszekrényben. A fazekasoktól, cserép­edényárusoktól valamikor nagy gonddal válogatták ki a szép virágos, mada­ras tányérokat, tálakat, tésztaszűrőket. Ha elre­pedtek, még körül is dró­tozták őket. annyira ra­gaszkodtak hozzájuk. Ezek az edények is dí­szíthetik a konyhafalat, mert ha használati érté­kük már nincs is, de öröm rájuk nézni. A régi, cserépből készült lisztes- bödönöket, tojástartókat múltbeli rendeltetésüknek megfelelően ma is hasz­nálhatjuk. Az egykoron pálinka tartására szolgáló butéliák a rájuk karcolt rigmusokkal, vagy virág­madár díszítéseikkel a múltban is becsesek vol­tak és ma is szemet-lel- ket gyönyörködtetőek; a szebbjéért manapság 500 —600 forintot is elkérnek. A butéliák is szépen dí­szítik a lakást, ha polcra, vagy alacsonyabb szek­rény tetejére helyezzük. Az egykori köpülők, fa­mozsarak pedig, ha érde­kesek. szeszélyes vonalú faágat teszünk beléjük, padlóvázának is igen tet- szetősek. A legtöbben azért fo­gadják be lakásukba eze­ket a régi tárgyakat, mert szépek. Magukon viselik az emberi kéz melegét, egy bennünket megelőző kor emberének életét. Aki mindezt érzi, annál nem múló divat lesz ezek­nek a tárgyaknak a gyűj­tése, megbecsülése, ha­nem maradandó öröm, a haevományok ápolásának egyik módja. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom