Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

<L oldal

1971. Július 20, kedd

A dolgozó hoppon marad?

Hosszú ideje — és a legfájóbb ez talán most, amióta a paprika-, paradicsom- és a gyümölcsidény beköszöntött — gyakorta hasztalanul próbálunk minden szükségest bevásárolni zöldség- és gyümölcsboltok némelyikében. Nem mondom, hogy kísérleteink teljes kudarcot vallanak: imitt-amott kap azért, és az éhhaláltól távol áll az ember. De például, aki a munkaidő végeztével igyekszik beszerezni a vacsoránakva- lót, az nem egyszer kénytelen lemondani arról, amire épp akkor étvágya támadt.

Ellenvetés és jótanács bőven akad, elsősorban természetesen a kereskedelem részéről. Jöjjön a vevő napközben, vagy adja le reggel a rendelését és így tovább ... Elismerem, hogy mindezt a jószándék, a segíteni akarás mondatja, mégsem mindig keresztülvihető. Napközben ugyanis csak abban a háztartásban tudnak vásárolni, az üzleteket járni, ahol otthon tartózkodik valaki. Márpedig nagymama, ángyomasz- szony, keresztkoma nem mindegyik háztartásban akad. A reggel leadott „kívánságlista” sokban segítene a helyzeten. De: jöhet közben váratlan vendég, akire reggel még nem számítottál, ráadásul jó étvágyú is. Előfordulhat, hogy munkád váratlan elhúzódása miatt csak későn vetődsz haza, s az árut számodra félre tevő eladó is rosszul jár, te is.

I Mondanivalónk lényege: az áruterítést kellene valamiképp javítani, rugalmasabbá, ésszerűbbé tenni. Hogy ne mindig a vásárlóknak azon feltétlenül nagyobb hányadán csattanjon az ostor, akik munkában vannak; s a legjobb minőségű áru ne kizárólag azoknak jusson, akik — ilyen vagy olyan okból — reggel, délelőtt, vagy

kora délután is fel tudják keresni a boltokat.

Olyat is hallottam már, hogy a kereskedelmi központban rendkívüli ügyeletet tartanak — uram- bocsá, esetleg még az al- konyi órákban is —, s ha a hálózat valamelyik boltjában fogytán az áru, egyetlen telefonhívásra percek alatt ott az utánpótlás. Ez a „fehér holló” emlékezetem szerint Pesten „röpköd". De hát ami jó, azt csak a fővárosi polgár érdemli? Annyira elképzelhetetlen lenne a vidéken is valamilyen ügyeletet, szolgálatot — vagy nevezzük akárminek — létrehozni, egyáltalán: végre valahá- ra egyszer már a vevő, a többség javára cselekedni?

A zöldség- és gyümölcs-„fronton” ügyes és hasznos megoldást jelentenek, és a fenti célt szolgálják a nyári alkalmi bódék, standok, árushelyek. Sajnos azonban csak ad hoc, átmenetileg, csakis az idényben. Es az, amit eddig főként a zöldárura exponáltunk, gyakorta éppúgy érvényes a kenyérre, tejre stb. is.

Amikor a gazdaságirányítás reformjáról beszélünk, az nem egyes egyedül a nagy összefüggésekre vonatkozik. Ezeknek az elveknek az érvényesülése a mindennapi élet kisebb nagyobb vonatkozásaiban legalább ennyire fontos. Nagy volumenű tranzakciókat nem hajtunk végre lépten-nyo- mon, de kenyeret és tejet naponta vásárolunk. Az is, aki a nem mindig rugalmas utasításokat kiadja, illetve a mindnyájunk érdekében állókat vonakodik kiadni. Kérem őt, hogy amikor vacsorája mellé a friss paradicsomot négyfelé vágja, vagy a pohár tejet megissza, abban a néhány percben próbálja meg fontolóra venni az elmondottakat.

—a —r

26.

Elúszott a táj fölött, látta az országút szürke szalagját, ahol egyszer a piros Fiattal megállt a lány mellett. A ligetet is látta, ahol a lány sírva kiszállt.

A vonat már kihúzott az állomásról, mikor a gép a falú fölé ért. Csapó egészen mélyen a vonat mellett repült. Ahogy elérte a mozdonyt, magasba lendült, fordult, újabb fordulat, és megint rácsapott a vonatra. A vicinális utasai fürtökben lógtak az ablakokban, csak Krisztina ült összeszorított foggal a fülke sarkában, hátát a pad támlájának feszítette.

Csapó tudta, hogy a következő állomáson vizet vesz a vonat. Előrerepült, az állomás melletti futballpá- lyán beleszállt egy mérkőzés kellős közepébe.

Végigrohant a vonaton, benézett a fülkékbe. A lány ugyanolyan mereven ült, mint korábban. Csapó kicsit meglepődött.

— Nem láttál? — kérdezte, talán azért, hogy a lány most miért nem futott eléje.

— De igen — mondta a lány.

— Eljöttem érted.

A lány lassan, szomorúan rázta a feiét.

— Nem jössz el velem?

A lány erre sem szólt, csak a feiét rázta, de most már heves, rövid mozdulatokkal. Ebben már undor is volt.

Szakemberek

Mongóliának

A szovjetunióbeli ufai egyetemen G. Cerenbazsid, mongol kutató sikeresen megvédte élettani tárgyú kandidátusi értekezését. A disszertáció a gyomnövények ellen folytatott küzdelemről szól, — ez igen fontos kérdés a mongol mezőgazdaságban. A szovjet tudósok segítettek Ce- renbazsidnak az anyagok összegyűjtésében és megosztották vele a szakmát érintő tapasztalataikat. A szakemberképzésben a Szovjetunió minden segítséget megad a Mongol Nép- köztársaságnak,

Mit ígér Dunavecse

kereskedelme 1975-ig?

A DUNAVECSE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ közelmúltban megtartott küldöttgyűlésén megvitatták és egyhangúlag jóváhagyták a fogyasztási szövetkezet IV. ötéves tervének irányszámait. A Dunavecsére, Apostagra, Szalkszentmár- tonra, valamint a környező tanyaközpontokra vonatkor zó kereskedelemfejlesztési elképzeléseket előzőleg részközgyűléseken dolgozták ki, a lakosság képviselőivel.

A bolti kiskereskedelem forgalma a tervidőszak

Sikerült a beruházás

Lapunkban megírtuk a Mélykúti Vegyes Ktsz hitelkérelmének fordulatokban egyáltalán nem szűkölködő vonatkozásait, amikor még az ügy drámai végkifejleténél tartott. A Magyar Nemzeti Bank végül is úgy döntött, hogy támogatja a beruházást, s a kisipari termelőszövetkezet így összesen 7,5 millió forint értékben építkezhet és vásárolhat gépeket. A mélykúti ktsz az összeget a faházelemek gyártásának korszerűsítésére és termelékenyebbé tételére fordítja, hiszen ezzel a vállalkozással országosan ismertté tette a nevét. Legújabban a képünkön látható szín készült el a nagy faipari műhely tőszomszédságában, amelyik ilyenkor, nyáron kiválóan betölti a műhelycsarnok szerepét is. A továbbiakban gépeket vásárolnak és a belső anyagmozgatás korszerűsítése céljából utakat építenek.

(Tóth Sándor felvétele.)

alatt a jelenlegihez képest több mint 40 százalékkal emelkedik. Különösen az élelmiszer- és a vegyesiparcikkek részesülnek előnyben.

A vendéglátás összes bevételei várhatóan több mint 4 millióval gyarapodnak. A küldöttgyűlésen és az előzetes vitákon is ezzel az ágazattal foglalkoztak a legtöbbet. A vendéglátás tervezett 14 milliós bevételéből egyedül az italáru 10 milliót hoz majd a szövetkezetnek. Nem mintha sokallták volna ezt az összeget. Jogoson észrevételezték azonban, hogy az ételfogyasztás arányának növelésére jóval nagyobb figyelmet kell fordítani.

A LEHETŐSÉGEK, a

Duna menti kisközségek sajátos helyzete és a közétkeztetés iránti igény növekedése — vagy méginkább az ezzel kapcsolatos igénytelenség a másik oldalról — a fenti helyzetet alapvetően befolyásolja. Abban viszont mindenki egyetértett., hogy a vendéglátás színvonalát úgy is lehet növelni, ha javul a minőség és a kiszolgálás, tehát ha a mostaninál vendégma- rasztalóbb üzletek várják a fogyasztót.

Különös gondot fordít a szövetkezet a jelenleg még kevésbé korszerű üzlethálózat fejlesztésére. A tervidőszak alatt valamennyi község új üzleteket, tágasabb raktárakat és számtalan eszközt kap, amelyek segítik majd a növekvő forgalom zökkenőmentes lebonyolítását.

DUNAVECSÉN a TÜZÉPtelep új raktárhelyiséggel bővül; új vegyesboltot építenek, enyhítik a szikvíz- üzem helyiséggondjait. Az ötéves terv végére a nagyközségben modern ABC- áruház épül és így megoldják hosszú időszakra az

élelmiszerárusítás nem kis gonddal járó fejlesztését.

APOSTAGON korszerűsítenek két vegyesboltot, építenek egy háztartási szaküzletet, új telephelyre helyezik át a TÜZÉP-et (jelenleg a falu központjában van) és bisztrót létesítenek a vasútállomásnál. A cukrászda átalakítására még ez évben sor kerül.

SZALKSZENTMÄRTONBAN egy iparcikkszaküz- let megépítése, két bolt korszerűsítése, s a vendéglő bővítése szerepel az ÁFÉSZ fejlesztési tervében. Az említetteken kívül még számos kisebb beruházás valósul meg a termelő- szövetkezetek. a tanács fejlesztési terveiben meghatározott együttműködés alapján.

A szövetkezet terve reális célkitűzéseket tartalmaz. A küldöttgyűlés is megállapította: „Addig nyújtózzunk, amíg a takaró ér.” A nyereséget is ennek jegyében tervezték. Az 1970. évi haszon 4.3 millió forint volt. Az ötéves tervidőszak végére ezt félmillió forinttal kívánják növelni. Ez lényegében azt jelenti, hogy évente 100 ezer forinttal több nyereséget kell elérniük a szövetkezet dolgozóinak.

Az évenkénti többletbevétel eléréséért természetesen jobban kell szervezni a kereskedelmet, figyelmesebben és türelmesebben illene foglalkozni a vásárlókkal. A szövetkezet vezetőinek is évről évre nagyobb megfontoltsággal és felelősséggel kell dönteniük a rájuk bízott anyagi eszközökről.

A KIINDULÁSI ALAP

JÓ. A törekvések tisztelet- reméltóak, összhangban állnak a helyi és a tágabb értelemben vett gazdaságpolitikai célkitűzésekkel, valamint a lakosság tényleges igényeivel.

Szabó Attila

Csapó megdühödött, elkapta a lány karját, rángatni kezdte;

— Gyere’

— Hagyjál — mondta sírós bosszúsággal a lány, de Csapó csak rángatta. Akkor már állóhelvzetbe rántotta a lányt, ő igyekezett kiszabadítani a karját Csapó markából, és azt mondta;

— Nem érted, hogy nem szeretlek! Mit rángatsz?

Többen is nézték a jelenetet a folyosóról, s végül

egy magas, bajuszos, vadászkalapos, idősebb férfi lépett be;

— Mit csinál?! — mondta rendreutasítóan Csapónak. — Engedje el a hölgyet.

Csapó hirtelen kijózanodott, fáradtan leejtette a kezét és szó nélkül kifordult a kupéból.

•

Nem utazott el. Két napig ki sem mozdult a szállásról. Kutyául érezte magát.

Bíróék, amikor megjöttek, már tudták a hírt; Csapó a vonat után repült a géppel.

— Ha ez fönt kiderül, oltári balhé lesz — mondta Bíró.

— Már kiderült, nem? — szólt oda ingerülten Csapó. — Intézkedj!

— Nagy marha vagy — mondta szomorúan Bíró.

Csapó elszégyellte magát.

— Nem akartalak megbántani.

Bíró Csapó ágya szélére ült, szánalom, meg szeretet volt benne.

— Nagyon ki vagy borulva — mondta melegen.

Csapó várakozóan nézett rá.

— Már régen szerettem volna mondani valamit neked. Csak sehogy sem tudtam megfogalmazni. Sokat gondolkoztam rajta. Azt hiszem, neked az a legnagyobb bajod, hogy csak saját magadért akarsz élni.

— Ezt már mondtad egy párszor — felelte Csapó, nem ellenségesen, de azért a hangban benne volt az is, minek ennek ekkora feneket keríteni.

— Nem is ezen gondolkoztam — folytatta Bíró ugyanolyan szeretettel —, hanem azon, hogy önmagáért úgy élhet legjobban az ember, ha másokért él.

— Ez egy blőd hülyeség — legyintett Csapó —, te is tudod. Azt hiszed, nem érzem rajtad ezerszer, hogy szeretnél úgy élni, mint én?! Csak nem mered bevallani.

— Az lehet, hogy szeretnék, de mégsem úgy élek. Mert tudom, hogy így kell élnem. Ez az egyetlen lehetőség.

— Ne haragudj, fáj a fejem — mondta Csapó. Fölállt és elment.

Másnap félelmetesen jókedvű volt, nem tudták mi lelte — de azért valamennyien érezték, hogy ez a jókedv csinált, nem örömből fakadó.

Csapó a géppel is hülyéskedett, bravúroskodott a fordulóknál: majd-majd dugóhúzóba vitte egyszer a gépet.

Bíró eleinte nem szólt semmit — aztán ráripako- dott. Csapó boldog lett mintha erre várt volna. Azt találta ki, hogy minden felszállás előtt átrepült egy közeli magasfeszültségű vezeték alatt.

Ötödször csinálta, amikor valamit elhibázott, a kormánylapja beleakadt a drótba, a gép süket esetlenséggel zuhant a földre.

Valamennyien feléje futottak, fele úton kiáltott fel Pálinkás:

— Állj! Ég! I

Akkor már látni lehetett a még picike, alattomos lángnyelveket. A gépen nem mozdult semmi, lehet, hogy Csapó akkor már halott volt.

Mindenki megállt, csak Bíró rohant a gép fölé. Az ajtó letört, Csapó megcsavarodott testtel feküdt a pilótafülke roncsai között. Bíró gyors mozdulatokkal dolgozott, kiszabadította Csapó testét az összepréselődött fémlapok közül és kihúzta a gépből. A lángnyelvek akkor érték el a benzintartályt, a robbanás messze elhallatszott. Mikor elült a füst, jól látszott a gép roncsai mellett a két elszenesedett holttest, de hogy melyik volt Csapóé és melyik Bíróé, azt messziről nem lehetett megállapítani.

Vége