Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-20 / 169. szám
I oldal 1971. július 20, kedd Emberi robotok? Szakképzetlenek a Solti Állami Gazdaságban Hálátlan dolog meghatározással kezdeni egy cikket, de erre kényszerít a témával kapcsolatos fogalom tisztázatlansága. Szerintem segédmunkás az, akinek nincs szakképzettsége, s aki szakképzettséget nem igénylő munkát végez. Ez bizonyára így var, a nagyüzemi mezőgaz. dálkodás legfejlettebb „szektorában” is — ezzel az elgondolással kerestem fel a Solti Állami Gazdaságot. Vajon mit takar ez a fogalom a szántóföldi nagyüzemben? Ügyszólván semmit — adja tudtomra Topolszki Mátyás igeizgató- — Mi szakképesítés nélküli munkásoknak mondjuk az állandó jelleggel itt dolgozók közül a gyalogmunkásokat, a rakodókat, többnyire a munkagépek kezelőit is, továbbá döntő többségükben az állattenyésztésben dolgozókat. Gyanút fogok . i 1 Milyen lehet itt a szakképzetlenek aránya? Erre a kérdésre Nagy Kálmán munkaügyi osztályvezető válaszol: — Könnyebb a szakképzettséggel rendelkezők felől közelítenünk... — Ezek száma ugyanis jóval kisebb az előbbieknél. Ösz- szesen 76-an vannak. De ebből is ötven legalább erőgéppel vagy kombájnnal dolgozik. A szakképzet- lenek száma viszont megközelíti a 300-at. Ennek több mint a fele állatgondozó. Szakképzettség nélkül! Eddig a helyzet nyugtalanítónak tűnhetne, ameny- nyiben gyors ütemű technikai fejlődés volna tapasztalható az állami gazdaságban, s ehhez képest égető hiány mutatkozna szakmunkásokban- Ám ennek híján a helyzet „csupán” lehangoló; évek óta nincs olyanfajta előrelépés, amely a kétkezi munkát végző kiművelt emberfők számának növelését indokolná. Legalábbis így tűnik a dolgok felszínén. Az ipari szakmákban — értsd: a különböző műhelyekben — telítettség mutatkozik. Elegendően vannak azok is, akik traktor- vezetői jogosítvánnyal rendelkeznek. Áz állattenyésztő telep épületei szinte kivétel nélkül korszerűtlenek; a tehénistállókban is csak annyi a változás az évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, hogy beépítették a fejőgépek kábeleit. Létszámhiány inkább a szakképzetlenek munkaköreiben mutatkozik, meglehetősen állandó jelleggel. Ez arra készteti a gazdaságot, hogy — az élőmunka igénybevételének tervszerű csökkentésével — mérsékelt ütemben gépesítse a már mechanlzált munkafo. lyamatok közbeeső fázisait. Például: a trágyaszarvasok viliázása a múlté, ma már markológépeket alkalmaznak. A kombájn morzsolta kukoricát tavalyelőtt még szívlapáttal rakták pótkocsira, tavaly már szállítószálaggal. Általában a rakodás, a szállítás műveleteit gépesítik, csigasorokkal, másfajta berendezésekkel. Azokat a munkákat, amelyekre ma már csak elvétve akad vállalkozó. Ez késztet a részfolyamatok gépesítésére, amely azonban nem találkozik a szakmunkásképzési törekvésekkel. Mezőgazdasági szakmunkástan folyamra az utóbbi két évben senki nem jelentkezett Éves viszonylatban a Solti Állami Gazdaság — hasonlóan a többi mezőgazdasági nagyüzemhez — jelentős számú időszaki munkást foglalkoztat. E vizsgálódás körén ezek kívül esnek; helyzetük voltaképp külön elemzést igényelne. Az állandó jelleggel itt dolgozók iskolai végzettsége, az ismertetett helyzetnek megfelelően, alacsony. Szekeres Rudolf, a gazdaság személyzeti előadója részadatokat bocsájt rendelkezésemre. Ezek szerint a 116 női fizikai alkalmazót 85 százaléka csupán a nyolc általános, vagy annál kisebb végzettséggel rendelkezik. Még pontosabban: a 116 közül 38-an nem rendelkeznek a nyolc általánossal. A férfiak megoszlása sem jobb ennél. Külön összegyűjtöttük a 30 évesnél fiatalabbak végzettségi adatait. A helyzet — nincs rá jobb kifejezés — elszomorító. Nyolcvanötén rendelkeznek a nyolc általánossal, 55-en azonban idáig sem jutottak el. Nem vigasz, hogy az idősebb generáció képviselői között nyolc általánost végzettet csak elvétve találunk. Érthető módon ezek is inkább felnőtt korukban szerezték meg az alapműveltséget. AZ idősebbek — sokan dolgoznak közülük az állattartásban — alapos kisüzemi termelési tapasztalatot hoztak magukkal, s ezzel együtt gondozói lelkiismeretet, afféle autodidakta érzéket. De a gond ott mutatkozik, hogy ezek közül mind többen mennek nyugdíjba, s a helyükre állítandó fiatalabbak már a kisparaszti gyakorlattal sem rendelkeznek- És ráadásul a távoli pusztákon meghúzódó korszerűtlen telepeken csak olyanok vállalnak munkát, akiknek emberi igényei minimálisak. Sajnos, az ilyen emberek szakmai értéke is csak tört számokkal fejezhető ki. Elkerülhetetlen, hogy ezt az alapjában kontraszelekciós folyamatot ne villantsuk meg a bérezés tükrében. Az, hogy a szakképzet- lenek bére viszonylag magas — egy rakodó átlag havi 2500 forint felett keres —, csak az állandó jellegű létszámhiányra utal. És minthogy a munkaköri beosztás nem függvénye a végzettségnek, a szakképzettségnek, ezért a kvalifikált hozzáértést a bérek sem tükrözik. Magyarán: a szakképzettek hátrányban vannak a szakképzetlenekkel szemben. Olyan körülmény ez, amely nem ösztönöz a tanulásra. A másik ok, ami miatt a képzettségnek nincs res- pektje; a tanfolyamok kö: vetelményei felhígultak, aki részt vesz a foglalkozáson, az feltétlenül „papírt” szerez, amely mögött a tudás értéke sok esetben kétséges. Ez is külön elemzést kívánna. A harmadik: a szántóföldi termelést folytató állami gazdaság alacsony technológiai színvonala. Ebben a struktúrában a képzettség, a tudás alkalmazása túlontúl „behatárolt”. A kapálás, vagy a lóhajtás termelékenységét aligha befolyásolja a képzettségA Solti, és a hozzá hasonló gazdaság előtt két alternatíva áll. Az egyik az — és mostanában/ gyakorlatilag ez érvényesül —, hogy az összgazdasági eredményesség érdekében a modern üzemszervezési elveket az elmaradott viszonyokra alkalmazni tudó irányító szakembergárdát foglalkoztat, amely a munkafolyamatokat maximálisan gépesíti, az emberi élőmunkát szükséges rosszként fogadja, a gépek „tökéletlenségének” velejárójaként, vagy éppen a gépek biológiai alkatrészeként, amelytől nem vár — és nem is várhat — semmiféle kezdeményezőkészséget. E riasztó perspektívából nyilvánvalóan adódik a törekvés: az ember kiiktatása a termelésből. A másik lehetőség az volna, hogy a gazdaság a képzett, a folyamatos önművelődésre képes, magasfokú szakmai önbecsüléssel rendelkező munkások közösségére támaszkodjék. Olyan kollektívára, amely nemcsak terméket állít elő, hanem önmagát is újratermeli, mind magasabb fokon. Igazából ez a nyitná meg a fejlődés útját. Hatvani Dániel A hármas feladat A negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításában igen fontos szerepük van a szocialista brigádoknak. Gazdasági és politikai tevékenységüktől, közéleti munkájuktól, nem kis mértékben függ az ország fejlődése, a vállalatok hatékonyabb gazdálkodása, és a nyugodt, egészséges politikai légkör fenntartása. Ennek ismeretében kezdeményezték a szakmai szakszervezetek kongresz- szusai, és határozták el a XXII. szakszervezeti kongresszuson egy tömegmozgalom kibontakozását a szocialista munkaverseny keretében. Ez a sokirányú gazdasági építőmunka láncolatából az elkövetkező években három fő feladat teljesítését emeli ki: 1. Segíteni a tervben szereplő négyszázezer lakás megépítését, 2. megvalósítani a korszerű színvonalon álló munka- és üzemszervezést a vállalatoknál, 3. javítani a fogyasztási cikkek minőségét. Mindezek valóra váltása nagy jelentőségű a népgazdaság, az egyes vállalatok és az egész lakosság szempontjából. Az első feladat — a negyedik ötéves tervben több mint 400 ezer lakás megépítése — jó úton indult el. Ez évekre szólóan fokozott erőfeszítést igényel az építőipari és az építőanyagipari vállalatok vezetőitől, dolgozóitól. De a terv megvalósítása túlnő rajtuk. Olyan feladat ez, amelynek megoldása érdekében mozgósítani kell sok-sok nagyüzemet, vállalatot, szövetkezetét, intézményt, hivatalt, munkáskollektívát, még kisiparosokat is, tehát szinte az egész társadalmat. A szocialista brigádok a legtöbbet tehetik azért, hogy a négyszázezer lakás minél jobb feltételek közepette és megfelelő minőségben épüljön fel. A korszerű színvonalon álló munka- és üzemszervezés sem kisebb jelentőséPótfelvétel a tanárképző főiskolán Az egri, a nyíregyházi, a pécsi és a szegedi tanárképző főiskolák pótfelvételt hirdetnek a következő szakpárokra: matematika— fizika, matematika—kémia, matematika—műszaki ismeretek és gyakorlatok, matematika—rajz. A pécsi tanárképző főiskolára jelentkezni lehet matematika —orosz, matematika—ének, valamint matematika—testnevelés szakpárok valamelyikére is. A felvételi kérelmet augusztus 14-ig kell megküldeni a Művelődés- ügyi Minisztérium pedagógusképző osztályára. Akik 1970-ben vagy 1971- ben felsőoktatási intézményben felvételi vizsgát tettek, kérelmükhöz mellékeljék a felsőoktatási intézménytől kapott — a felvételi bizottság határozatát tartalmazó — értesítést. Ha a jelentkezéseket elbíráló bizottság a más felsőoktatási intézményben tett felvételi vizsga eredményét megfelelőnek minősíti, a pályázó részben vagy egészben mentesül az újabb vizsgakötelezettség alól. A pótfelvétel során felsőoktatási intézménybe először Jelentkezők, továbbá az lS70-et megelőző években felsőoktatási intézményben már felvételi vizsgát tett, de tanulmányokat nem folytató jelentkezők felvételüket a szabályszerűen kitöltött (TÜ. 820-as számú) nyomtatványon kérhetik. A nyomtatványt az érdekeltek a budapesti (Xm. kerület Hegedűs Gyula utca 27), illetve a megyei nyomtatványboltban szerezhetik be. Ezek a jelentkezők, továbbá azok, akik felsőoktatási intézményben eltérő felvételi vizsgatárgyból, illetve vizsgatárgyakból tettek felvételit, s azok a pályázók, akiknek felvételi vizsga eredményét a bizottság nem minősíti elfogadhatónak valamennyi szakpárra vonatkozóan, sikeres felvételi vizsga letétele alapján vehetők fel. A felvételi vizsga tantárgyait és a vizsgakövetelményeket a Tájékoztató a magyar felsőoktatási Intézményekről 1971. című kiadvány tartalmazza. A felvételi vizsgára kötelezett jelentkezők augusztus utolsó napjaiban a kijelölt tanárképző főiskolán tesznek felvételi vizsgát. (MTI) gű. Az új gazdaságirányítási rendszer rászorítja a vállalatokat belső mechanizmusuk tökéletesítésére. A hatékonyabb gazdálkodás, a versenyképesség, és sok más tényező elegendő a belső üzemi szervezettség fejlesztésére, hiszen csak a korszerű üzemszervezés fokozza a jövedelmezőséget. A nem kellő színvonalon szervezett vállalat munkája jelentős anyagi és erkölcsi kárt okoz, fékezi a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulását. Ha a vállalat nem elég ütemesen termel, romlik a minőség, növekszik a túlóráztatás, ahol gyakoriak a kooperációs zavarok, a termelési kiesések, ott kapun belüli munkanélküliség lép fel. Ahol nem megfelelő az üzemi demokrácia, megromlik a vezetők és beosztottak közérzete. A példákat sorolhatnám, de úgy érzem felesleges, hiszen minden vállalatnál konkrétan ismerik az ilyen hibákat- Kiküszöbölésük sokirányú és színvonalasabb irányítást, munkaszervezést igényel a felső és középvezetőktől egyaránt. Van tennivalója a párt-, a szak- szervezeti szerveknek és az egyes dolgozóknak is. A szocialista brigádok is sokat segíthetnek/ Az említett feladatok egyike a fogyasztási cikkek minőségiének javítását tűzi ki célul. Ezt sem köny- nyebb megvalósítani — ha ugyan nem nehezebb —, az első kettőnél. De rendkívüli fontosságához, időszerűségéhez nem fér kétség. Mindenki naponta — mint fogyasztó, vásárló — érzékeli szükségességét. Mégis a termelő és a fogyasztó ember között ma még sok helyen bizonyos kettőség található. Van már sok kiemelkedő példa a minőségi munkára. Egyre több a „Kiváló áruk fórumának” háromszög alakú minősítő jelével ellátott áru, de sok még a rossz, gyenge, hibás termék is. Éppen ezért született meg ez a kezdeményezés — és jó lenne, ha mozgalommá válna —, hogy a kiváló minőségű áruk száma gyorsan szaporodjon és minél kevesebb fogyasztási cikkre legyen panasz. A fogyasztási cikkek minőségének javítása jegyében kezd kibontakozni a szocialista brigádok között az egész országban a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom. A konzervipar szocialista brigádvezetőinek VI. országos tanácskozásán elhatározták, hogy ezzel a jelszóval mozgalmat indítanak az egész konzervipar területén. Ezzel akarjak fokozni a gazdaságosságot, kielégíteni a növekvő minőségi és esztétikai követelményeket, és enyhíteni a krónikus munkaerőhiányon. A termékek minőségének javítása a IV. ötéves terv egyik igen fontos célkitűzése. Igen fontos, hogy a minőség alakulására ható ösztönzők beépüljenek a vállalatok érdekeltségi rendszerébe, megfelelő kölcsönhatás legyen a dolgozók jövedelmének alakulása és munkájuk minősége között. A fogyasztási cikkek minőségének kedvező változása néhány éve megkezdődött. Ha a most elindult mozgalom országos mértékben általánossá válik, akkor ez a folyamat is meggyorsul, s ennek az egész dolgozó nép látja hasznát. Majoros Balázs az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársa r10E**8l _________ I nformációelmélet A matematikának új ága, az információelmélet, a negyvenes években Indult fejlődésnek; elsősorban a híradástechnika és a számítógépek által felvetett problémákkal összefüggésben. Megalkotása C. Shannon és U. Wiener nevéhez fűződik. Az információelmélet alapvető kérdése: hogyan lehet mérni az információ mennyiségét? Az információ mennyiségének egysége egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésben foglalt információ mennyisége. Ez az egységnyi információ kifejezhető egyetlen kettes számrendszerbeli számjeggyel (pl. az igenhez az 1-et. a nemhez a 0-t rendelve hozzá). Ezért nevezik az információmennyiség egységét „bit”-nek, az angol binary unit rövidítéseként. (Jegyezzük azonban meg, hogy a bit-nek, mint szónak az angolban jelentése is van: falat, kis darab). A hatvanas évek közepétől vizsgálják az információ tartalmának, tehát nemcsak mennyiségének, matematikai problémáit is. Ezek a vizsgálatok merőben más. elsősorban nem valószínűségszámítási, hanem halmazelméleti, matematikai, logikai eszközöket igényelnek. Az információelméletnek eddig legrészletesebben a zajos csatornán át való információtovábbítással foglalkozó részét dolgozták ki. Ebben azt vizsgálják, hogy ha egy információforrás (pl. egy ember, vagy egy távírógép) által leadott jeleket a továbbításra alkalmas módon átalakítva egy megfelelő eljárással továbbítjuk az ún. csatornán (pl. telefonvezetéken, az emberi beszéd esetében a levegőn stb.); a továbbítás folyamán azonban a leadott jelek zavaró hatásokkal, úgynevezett zajokkal keverednek: akkor ennek következtében a csatorna másik végén a felvett jel nem lesz azonos az eredetileg leadottal. Az Információelméletnek ez a zajos csatornákra vonatkozó része, a zajok hatásának csökkentésével, amely tehát eltorzítja, megváltoztatja az eredeti jeleket, az információtovábbítás lehetséges sebességével és más hasonló problémákkal foglalkozik. Az információelméletnek jelentős szerepe van a genetikában (az átöröklésben, a sejtek szaporodási folyamatában lejátszódó Információátadásban), a nyelv- tudományban (pl. a gépifordítással összefüggő kérdésekben), a gépi adatfeldolgozásban, a matematikái statisztikában stb.
