Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-13 / 163. szám
fc oldal 1911. július 13, kedd Lefutott a korai, jön a sárgaisi őszibarack __ Csongrád megye nagy őszibarack-termő vidékén, a szatymazi tájkörzetben „lefutottak” a Mayflower és egyéb korai fajták. Ezeket most már a legízletesebb, a hazai és a világpiacon keresett bársonypír, napsugár, aranycsillag, Mery- gold, valamint egyéb sárgahúsú fajták követik. A kiváló minőségű sárgahúsú gyümölcsökért az átvevőtelepeken felárat fizetnek. A Csongrád megyei mezőgazdasági termékértékesítő szövetkezeti közös vállalat előreláthatóan mintegy 1000 vagon őszibarackot vásárol fel és szállít a hazai, illetve a külföldi piacokra az idei szezonban. (MTI) Gáféri GONDOK ÖRÖMÖK Megyénk keleti szélén, alig négy kilométerre Csongrád megye határától, Gátéron jártunk a minap. Hétköznap lévén ilyenkor ez a község is csendes. Árokparton kislibát őrző nénikék, vagy a ház előtt pipázgató, kisgyermekekre vigyázó öregemberek előtt elpöfög néha egy-egy vontató, keresztülszalad a községen egy-egy gépkocsi. A boltban, a vendéglőben sincs ilyenkor nagy forgalom, de a tanácsházán is kevés az ügyfél. Bálint Mihály tanácselnök és Muzsik Tibor, a községi csúcsvezetőség titkára rögtönzött megbeszélést tart munkatársakkal. Jut azért néhány perc idejük az újságíró részére is, együtt válaszolnak a szokHová legyek a szégyentől?! Általában azt tartjuk: szégyenkezzen, akinek van miért. A minap — pontosabban július 6-án 14 órakor — mégis úgy esett, hogy mások vétkéért jómagam kényszerültem pirulásra. Olyannyira, hogy még a verejték is kivert. Történt pedig a következő: A kiskőrösi Szarvas bisztrójába ugrottam be éhemet csillapítani. Abba a bisztróba, amelyről — a szövetkezeti vendéglátó komplexum nagy költség- igényű felújítása után — nem is olyan túl régen a legnagyobb elismeréssel adtam hírt kijelentvén: az ott tapasztaltak szerint a bisztró nemcsak a helybeli, hanem a környékről, sőt a messziről ide látogató vendég kedvelt helyének Ígérkezik. Jóslatom, fájdalom, nem vált be. És nem is azért, mert a terembe lépésemkor nem ismertem rá a bisztróra. (A terem fele üres, mert az asztalokat, székeket a másik felében zsúfolták össze, a fali árjegyzék-táblán csak ital- és süteményfélék vannak feltüntetve, a főttétel-kínálat hiányzik stb.) Hanem... Nagynehezen ráakadok a kiszolgáló pulthoz vezető korlát bejáratára, s tálcával a kezemben tudakolom: mit kaphat ebédre a vendég? — Levest és tökfőzeléket — vágja rá a pult mögül egy meglettebb korú asz- szony. Bólintok, hogy jöhet, s közben felfigyelek a korláton belül előttem haladó két fiatal nő elképedésére és méltatlankodására Akkor még nem vettem észre, hogy ők üres tálcával vonulnak ki a korlátból. Aztán a korlát végén leguberálom étkemért a 11,60 forintot, s helyet foglalok ugyanannál az asztalnál, ahová az iménti két hölgy is telepedett joghurt és kifli birtokában. Beszélgetésükből — melyet anyanyelvi fokon értek — kiveszem : szlovákok. Világos, amit mondanak: „Ne egye, disznónak nézik!” Csakhogy nem nézek fel, a levesemre összpontosítok. S bár az első kanál után átvillan agyamon: ugyan milyen leves lehet ez a hideg lőre?, inkább arra biztatom magam: ne nézz féljük, ne leplezd le magad, most legalább a külhoni vendég őszinte véleményét hallhatod! Félbehagyva a hideg, üres lé kanalazását, a másodikfélét vettem éppen sorra, amikor mégis felemeltem a fejem, s a szemközt ülő asztaltársinőimre néztem. Mert a megtermet- tebbik közülük szinte felkiáltott: „Hát ez felháborító !” — Mi a felháborító? — kérdeztem önkéntelenül is nyelvükön. S akkor forrá- zódtam le úgy, hogy a verejték is kivert... — Ö, asszonyom, hát ért szlovákul?! Magát figyelmeztettük, hogy ne egye azt a... A szemünk láttára két tálacskából összeöntve nekünk akarták eladni. Ezért választottuk inkább a joghurtot. És látja, maga lett az áldozat! Miért is nem figyelt ránk előbb?... De nézze, nézze, mit csinál már megint! — kiált fel ismét, s akaratlanul Ls vele egy irányba, a pult mögé nézek. A látvány pedig — enyhén szólva is — nem étvágygerjesztő: ugyanazzal a vizes mosogatóronggyal, amellyel az imént ételpecsétes pultot és a cset- res edénytől megszabadított tálcákat törülgette, most a leveses tálacskák belsejét törli a bisztró egyik dolgozója. Érthető, hogy ezekután már nem a főzeléket, hanem a szégyent nyeltem. A szégyent, amiért „megetettek”, s azért, hogy vendéglátásunkban ilyesmi előfordulhat. A pozsonyi fiatalasszony pedig — akiről megtudtam, hogy az élelmezési szakmában dolgozik otthon, s turistacsoport tagjaként látogatott hazánkba —, így próbált vigasztalni: — A kereskedelmük kitűnő! Ha rajtam állna, sok hazámbeli üzleti dolgozót elküldenék magyarországi tapasztalatcserére. Amit itt, a kiskőrösi áruházban is tapasztaltunk, lenyűgöző. Az a kedvesség, messzemenő udvariasság minden vevővel szemben! De ne haragudjon meg, asszonyom, a tömeges étkeztetésben, s annak higiéniájában, hadd mondjam büszkén: mi jobbak vagyunk! Mit mondhattam erre? Kínos volt a magyarázkodás, hogy nálunk sem ez a jellemző, a világért sem ítéljenek ebből a rossz tapasztalatból, amelyet na- svon, de nagyon szégyel- lek... Perny Irén ványosnak tűnő — Mi újság Gátéron? — kérdésre. Jó is, rossz is. öröm is, gond is. Szedjük sorjába őket! A község nem nagy, mindössze 1472 lakosa van. Közülük — egy nemrégen készített összesítés szerint — 320-an vidékre, többnyire Félegyházára járnak dolgozni. A helybeli Aranykalász termelőszövetkezetnek 320 tagja van, dolgoznak a helybeli vegyesboltban, két kisvendéglőben, TÜZÉP-télepen, baromfifelvásárló helyen, a többiek öregek, gyerekek, illetve nem dolgozó háztartásbeliek. A közelmúlt legnagyobb eredményének tartják számon a klubkönyvtár elkészültét. A község közepén emelkedő impozáns épületben végre „méltó helyet kapott a kultúra”. Mert ez nemcsak könyvtár, hanem helyet tud adni különböző rendezvényeknek is. — Berendezéssel együtt 1 millió 600 ezer forintba került — mondja a tanácselnök. — Három évig tar- talékolgattunk erre a célra a fejlesztési alapból, a megyei tanács 400, a megyei pártbizottság 150, az Aranykalász Termelőszövetkezet szintén 150, a MOKÉP megyei igazgatósága pedig 100 ezer forinttal járult hozzá a régi gond megoldásához Miután a jubileumi évben épült a könyvtárunk, a 100 falu, 100 könyvtár” mozgalomban, a Népművelési Minisztérium 205 ezer forint értékű berendezéssel segítette a községet. Hozzá kell tennem, hogy a társadalmi munka értéke is eléri a 100 ezer forintot Szóval ez a nagy örömünk — használja is a létesítményt a község apra- ja-nagyja. Nézzük a nagy gondot — vált át másik témára az elnök. — Községünkben egy artézi kút van, nyolc közkifolyóhoz jut el innen a víz mintegy két kilométernyi vezetéken. Az Észak- Bács megyei Vízmű Vállalattal megállapodtunk a múlt évben, hogy hidro- foros vízmüvet létesítenek a községben. Minden anyagi erőnket összeszedve 600 ezer forinttal járulunk a vízgond megoldásához és ezt az összeget tavaly be is fizettük. A vízmű gyorsan nekilátott és fúrt a kijelölt területen egy 240 méter mély, percenként — kompresszoros kivétellel 1500, szabad kifolyással pedig 500 liter — kapacitású, jóvizű kutat. Akkor — tavaly májusban azt hittük, hogy a megállapodás szerint 1971 első felében tényleg felépül a vízmű, lesz hidroforház, újabb három kilométeres vezeték és végre házakba is bekerülhet a víz. Itt külön meg kell jegyeznem, hogy már mintegy hatvan házban komplett fürdőszoba van, az újakba már mind építenek, de a vízmű hírére több „öreg” ház tulajdonosa is gyorsan épített magának fürdőszobát. Nos, a víz azóta is folyik a kútból, szabadon, a vakvilágba. Egy árkon keresztül jut a csatornába, s bizony amerre elfolyik a házak falait is veszélyezteti. Irtunk többször a vállalatnak, de nem kaptunk választ.. Pedig kellene a víz nagyon, mert — valószínű az új kút hatására — a régi artézi kutunk alig termel... Van másik gondunk is. Községünkben nincs orvos, Félegyházáról jár ki az egyik körzeti orvos minden hétfőn 1, csütörtökön pedig 2 órára. Könnyű elképzelni, hogy ezekben az órákban mennyi a beteg. A jelenlegi rendelő is szűk, szeretnénk nagyobbat létesíteni. Épületünk van, s hamarosan megkezdjük az átalakítást. Reméljük, hogy a félegyházi kórház a mostaninál jobb és több berendezést ad majd az új rendelőbe és talán sikerül elérni azt, hogy az orvos hetenként legalább háromszor két órát rendeljen községünk betegei részére. A község különben szépen fejlődik, egyre többen költöznek be a tanyákról. A harmadik ötéves tervben 32 új házat építettek, 22-t pedig most építenek. Űjabb ötven telket mérünk ki az ősszel, ezek nagy részének is van már gazdája. Az idén 2 kilométer új villany- vezeték is lesz a két új utcában s ezzel a község villamosítása befejeződik. Még olyan helyre is jut áram, ahol majd csak ezután építenek házat. Tovább folytatjuk a járdaépítést. A jelenlegi négy kilométer betonjárdát duplájára növeljük, s ezzel 1975- ig minden utca mindkét oldalán száraz lábbal lehet közlekedni. Beszélgetésünk veget ért és remélhetőleg nem töltöttük hiába az időt. Papírra vetettük, ki és miben tudná segíteni Gátér lakóit... Opauszky László A hét végért nyílik a Szegedi Ipari Vásár Modern kiállítás, rekordszínvonal, jagylaltkonzerv A hét végén nyitja újonnan épült modem vonalú kapuit a 15 500 négyzetméteres területen, 160 hazai és jugoszláv vállalat termékeit bemutató, s minden eddiginél nagyobbnak és színvonalasabbnak ígérkező Szegedi Ipari Vásár. A hazai s külföldi üzemek, vállalatok hétfőn megkezdték a felvonulást, áruik reprezentatív elhelyezését. A konzervgyár nagy üvegedényekben, sterilizált, folyékony fagylaltkonzerv- különlegességeit állítja ki. A paprikafeldolgozó pedig — amely az utóbbi időben a fűszerpaprika mellett egész sor konzervfajtát is gyárt, — egy másfajta, por alakú . fagylaltkonzervet mutat be a vásáron. A por vízzel keverve helyezhető a fridzsider mélyhűtőjébe. Egyelőre vanília, citrom és rumos dió ízekben kerül forgalomba. Pénzkérdés az egész? A KÖZELMÚLTBAN a Politikai Akadémián elhangzott előadásban azt állapították meg, hogy a „szervezett ifjúsági turizmus ma még jelentéktelen az országban.”. Ez a keserű valóság. Őszintén meg kell mondani, hogy az MSZMP Központi Bizottságának 1970. februárjában hozott állás- foglalását sok helyütt nem értették meg, vagy éppen nem akarják megérteni. Ebben — néhány ifjúság- politikai kérdésről szólva — a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltésében nagy jelentőséget tulajdonítottak az ifjúsági turizmusnak. Hangsúlyozottan állapították meg: segíteni kell ezt a mozgalmat. Sajnos, a segítségnek egyelőre csak első jeleit tapasztalhatjuk. Másfél esztendő alatt nem történt annyi, amennyinek történnie .kellett volna. Ha a fiatalok azt teszik, szóvá, miért olyan nehéz nálunk külföldre utazni, azt szoktuk megkérdezni, nemminden pedagógiai célzat nélkül, hogy vajon jártak-e mondjuk Pécsett, Egerben, Győrött, Szegeden, a Bükkben. a Mecsekben és így tovább. Ha viszont a fiatalok el akarnak látogatni hazánk legérdekesebb városaiba, legszebb tájaira, nehézségekkel találják magukat szemben. A LEGFONTOSABB nehézség: a diákoknak, akiknek leginkább tanácsoljuk az ország megismerését, nincs pénzük, mert nincs keresetük. Közülük elsősorban azok panaszkodnak emiatt leginkább, akiknek szülei nem tartoznak a legnagyobb keresők közé, különben a papa kocsiján könnyű megismerni az országot. Másoknak viszont maguknak kell. illetőleg kellene útnak indulni. A szülők azonban elég kevés pénzt szánhatnak erre a célra. A gyerekek viszont szeretnének mászkálni. Követelőznek? Így is lehetne mondani, de nem erről van szó. Tulajdonképpen olyasmit szeretnének tenni, amit mindenki tanácsol nekik. Csak éppen nagyon kevesen segítenek abban, hogy a tanácsot meg is fogadhassák. Lehet, hogy egy felnőtt keresőnek nem nagy pénz az az egy-két százas (bár- nekik sem kevés), amibe a vonatjegy kerül, de a diákoknak, a nem kereső fiataloknak nagyon sok. Annál is inkább, mert ők elalszanak bárhol, s kosztolni sem luxus éttermekre vágynak, hanem megelégszenek olcsóbb megoldásokkal is, tejjel, szalonnával, ilyesmivel. A közlekedési vállalatok azonban a legmerevebben elzárkóznak az elől, hogy újabb kedvezményeket vezessenek be a fiatal országjárók számára. A kulisszák mögötti tárgyalásokon két érv hangzik el. Az egyik: ilyen kedvezmények vannak, bár csak csoportosan lehet őket igénybe venni, megfelelő szabályok alapján. A másik: a veszteséget térítse meg a Pénzügyminisztérium a MÁV- nak és más közlekedési vállalatoknak, s akkor semmi akadálya sincs a dolognak. A Pénzügyminisztérium azonban erre nem szánhat pénzt. Így hát előrelépés nem történik, bármilyen szomorú is ez. Pénz nélkül hogyan lehetne mozogni? Egyetlen megoldás van. az autóstop. Ez azonban szervezetlenül elég veszélyes az autós számára, s kellemetlen a stoposnak. A megoldás a stopos igazolvány lenne. számmal ellátva, amelyet valakinek ki kellene adnia. Talán az autóklubnak. Csakhogy az tár sadalmi szervezet, nincs pénze az ehhez szükséges adminisztrációra. Néhány százezer forinton azonban nem múlhat a dolog, Ügy is az a helyzet, h»gy a gaz- daságnányííás mai rendszerében, amikor egyre nagyobb becsülete van a forintnak (legalább is, ha a vállalati igazgatókat, s más vezetőket hallgatja az ember), az elvi egyetértés azért nem válik valódi segítséggé, mert mindenki a forintot nézi. A vendéglátóipar — szállás, étkezés — éppúgy, mint a közlekedési vállalatok, sőt a társadalmi szervek. HOGY KGY PÉLDÁT mondjunk: a Volán Váffi^ lat nagyon tetszetős érveléssel világosította fel tavasszal az iskolákat, miként lehet autóbuszt rendelni a kötelező iskolai tanulmányi kirándulásokhoz. Elmagyarázva: kevés az autóbusz, s hogy másnak is jusson, általában csak egy napra adnak bérbe buszt egy iskolának. Csakhogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egynapos kirándulás buszköltsége néhány forint híján annyi, mint azelőtt egy kétnaposé volt. Magyarán szólva: a Volán visszaélve helyzetével, alaposan megdrágította a diákok tantervben is kötelezővé tett évi egyszeri kirándulását. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodánál még számos példát tudnak mondani, amikor a határozat és a látszólagos jószándék ellenére mindenki csak keresni akar az országjáró fiatalokon. A GYAKORLATBAN bebizonyosodott, fiogy a vállalatokra nehéi rábízni az ifjúsági turizmus fejlesztéséről szóló határozat végrehajtását. A jó, megoldás körvonalai azonban mégis kezdenek kialakulni. Áz idén 13 ezer fiatal nyaral az ország három sátortáborában egy-egy hétig, fejenként száz forintért. A vállalatok utánuk is megkapják, ami őket illeti, de a különbséget az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács fizeti az ifjúságpolitikai alapból. Az elképzelések szerint az ifjúsági kedvezmények rendszerének bővítése ezen az úton történik majd a jövőben. Az állam fizet, hogy a kereset nélküli fiatalok is részesülhessenek a turizmus áldásaiból, de nem a vállalatoknak, amelyek bizony néha feneketlen a zsebe, hanem az ifjúság támogatásával foglalkozó állami szervnek. Olt gondoskodnak róla, hogy az a pénz jó helyre jusson. És ott továbbra is azért harcolnak, hogy az állásfogla- lások. a határozatok végrehajtása ne legyen csupán pénzkérdés. MERT IGAZ TOY AN, hogy nem dúskálnak anyagiakban, de annyi pénzünk, hogy fiaink és lányaink megismerhessék hazánkat, talán mégis van. Annál is inkább, mert az erre fordított összeg — ha nem is jelentkezik aktívumként valamilyen mérlegben — egyáltalán nem kidobott, sőt. a lehető legjobban felhasznált pénz. Pintér István
