Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
Egydemi színpadok Kiskunfélegyházán Jelentés egy szabálytalan színházi estről A SZEGEDI EGYETEMI SZÍNPAD VENDÉGJÁTÉKA A MÓRA FERENC MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN 1971. május 17-cn, hétfőn este 8 órakor STÁCIÓK — szabálytalan színház — RADNÓTI MIKLÓS PILINSZKY JANOS Készül le a völgybe a farkas KZ-oratórium PETER HANDKE Jövendölés jelmez: KOLLER ÉVA összeállította és rendezte: PAAL ISTVÁN A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Szerkesztette: Pavlovits Kükias A Művelődési Központ hirdetőtábláján stencilezett lapon ez az egyszerű szöveg olvasható. Kitekintés: Bodor Miklós, a Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatója arról beszélt az előadás megkezdése előtt, hogy Félegyházán megfelelő nagyságú színházterem hiányában nem lehet tájelőadásokat tartani, mert nem férnek el a díszletek. A város lakossága pedig igényli a színházi esteket. A Rádió a „Szóljatok szép szavak” vetélkedő döntőit sugározta vasárnap délelőttönként és jobbnál- jobb irodalmi színpadokra amatőr színjátszó csoportokra hívta fel a közvélemény figyelmét. Ez adta az ötletet olyan előadások szervezésére, amelyekről a közönség újszerű, eleven élményekkel telve távozik. Ennek a követelménynek a mozgékony, szinte minden körülmények közt játszani képes egyetemi színpadok feleltek meg a legjobban. És nem csalódott, a félegyházi közöfftíSg “ A" ‘Szegedi egyetemisták nagy sikert arattak már „eladásukon is Déry Tibor: Óriás- csecsemő című drámájával. Második a alkalommal a Stációkat mutatták be, harmadszorra pedig a Budapesti Egyetemi Színpad Kaláka együttesét látta vendégül a Művelődési Központ. Levél a hitveshez. Jelentés: A felszerelés mindössze hat reflektor, egy kötél, három dobogó, magnetofon, hangerősítő és három szál gyertya. Széksorokkal tele a színpad is. A teremben félkörbe rakott székek. A rendező szavára középen feláll a hat szereplő. A lányok és fiúk ruhája egyforma. Zsákvászonból készültek. Mezítláb állnak lehajtott fejjel. Kint zsibong a tömeg az ajtó előtt. — Kész, bejöhet a közönség! — mondja a rendező. Megtelnek a széksorok és megkezdődik az előadás. Radnóti-versek hangzanak fel. A szereplők hol egyenként, hol kórusban szavalnak, közben mozognak, összekapaszkodnak, lefekszenek a padlóra, letérdelnek, összefonják kezüket és kórusban — először csak halkan, majd egyre hangosabban recitálják: „Oly korban éltem én e földön...” — majd néma csend. — Halkan megszólalnak a szép keserű költemények: a Hetedik eklóga, Levél a hitveshez, és az Erőltetett menet. A Radnóti-összeállítás folytatása a halk, meditativ, leheletfinom gondolatokkal teli KZ-oratórium. A kérdések, feleletek sora egy- egy drámába torkollik: (Fehér csuklyás: Én Varsóinál való vagyok. Fekete- csuklyás: Én Prágából. Kisfiú: Én nem tudom honnan.) Szünet. A nézőket megkérik, fáradjanak ki a folyosóra. Szabálytalan színház: Péter Handke, a fiatal osztrák származású baloldali író Jövendölés című drámájának első mondatai után Illyés Gyula: Bartók című verse jutott eszembe: .. hangzavar, ha nekik az, mi nekünk vigasz ...” A közöny, a kiúttalanság, az egyformaság, a nyárspolgári konvekciók elleni szatirikus szürrealista lázadás, szép és fiatalos játékformában érvényesült. Maga a darab improvizatív játékot igényelt, különlegessége, hogy a színpadi történetekben részt vesznek a nézők is. Többségükben a bölcsész karon tanuló fiúk és lányok — a rendező jóvoltából — saját egyéniségüknek megfelelően formálhatták szerepeiket, ezt a jól sikerült koreográfia és az ötletgazdag betétek is segítették. A játékfelfogásuk lényege: „Játssz velem kedves néző, mert azt akarom, hogy szerepemen keresztül velem gondolkodj, velem érezz, hisz rólad és érted játszunk.” A nézők elismerése az előadás végét követő döbbent csend, majd a feltörő taps volt. Jelezte: együttérző, lelkes közönségre találtak a szegedi egyetemista színjátszók. * Paál István rendező az előadásról így vallott: ,„Ez az est úgy született, hogy néhány hónappal ezelőtt drasztikus-an és keményen lüktetni kezdett bennem Radnóti Miklós Erőltetett menetének ritmusa. ... Mi, akik sok millió ember égő testének füstjében születtünk, a világ horizontján azóta még vészt- jóslóbb felhőket láthattunk és láthatunk tornyosulni. Az emberiség történelmének olyan állomásait, stációit élhettük és éljük át a jelen minden pillanatában, amely az öntudat, az ítélkezés, az állásfoglalás, a felelősségvállalás ledobha- tatlan terheit tornyozza váltunkra, minden gondolkodó ember és alkotó művész vállára. Radnóti Miklós átélte és belepusztult. Pilinszky János újrateremti örök emlékeztetőül művészetében, Peter Handke pedig az én nemzedékem minden szenvedélyescégével tiltakozik az iszonyat, az erőszak kora; az emberiség minden önpusztító gesztusa ellen. ... szabálytalan és kíméletlen előadást, rendhagyó színházat igyekeztünk teremteni.” írta: Csató Károly, a felvételeket Walter Péter készítette. Hetedik eklóga. „... és a sóbálvánnyá meredtek állnak majd, mint a sóbálvánnyá meredtek.” (P. Handke) VIZSGALAT A legfrissebb divat szerint öltözött középkorú úriember kiszáll gépkocsijából és némi körültekintés után besurran egy szemmel láthatóan nem éppen tisztességes foglalkozást űző hölgy lakására. Az ott várakozó nő a szívélyes üdvözlés után megkérdezi: — Ma hogyan fogsz megölni ?... — Elvágom a torkodat — válaszolja a férfi és a film cselekménye sorén a nézők hamarosan maguk is tanúi lehetnek, hogy be is váltja szavát. Enyelgésük, melynek eddig szokásos játéka volt a látszólagos gyilkosság, ez alkalommal véresen reális fordulatot vesz. Ezekkel a krimi történetekben nem is annyira szokatlan kezdő képsorral indul Elio Petri olasz filmrendező a múlt évben elkészült, botrányokat és lelkes elismeréseket kiváltó alkotása. A hamarosan a hazai tésre kerülő Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című olasz film valóban olyan személyiség bűnesetét dolgozza fel, aki hatalmi helyzetének következtében a törvény paragrafusai „felett áll”. Ki lehetne más ez a személy, mint a rendőrség gyilkossagi osztályának vezetője, akit éppen tettének elkövetése után neveznek ki még magasabb beosztásba, a politikai osztály élére. A film érdekessége nem a nyomozás bravúros lefolytatásában, nem a nézők a gyilkos személyén töprengő fantáziájának szüntelen ébrentartásában rejlik. A főszereplő gyilkos ugyanis tettének elkövetése után egy cseppet sem igyekszik eltüntetni a rá terhelő bizonyítékokat. Ellenkezőleg. Minden körülményt úgy rendez el, hogy a gyanú ne is hárulhasson másra, csakis őrá. Még szemtanú is akad — az áldozat egy másik szere- retője személyében. Ennek ellenére a rendőrség nem akad nyomára, sőt minden félrevezető nyomot felhasznál, csakhogy ne kelljen az igazi tettest elfogniuk. Hiszen ő immár a társadalom minden gyanú felett álló személyisége. Aki őt vádolja, az a társadalom ésszerű felépítését vonja kétségbe, és az ilyen emberek inkább valók a börtönbe, mint az igazi gyilkosok. Ezzel az eszmei tanulsággal végződik a film, és így érthetők a körülötte felcsapó ellentétes vélemények összebékíthetetlen- sége is. Az áldozat: Florinda Bolkan filmszínházakban is veti; Sergio Tramonti és a gyilkos Gian Volonte P. M.
