Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
1971. június 10, csütörtök 3. oldal Megyei telepiilésfeflesztésl nagyaktíva (Folytatás az 1. oldalról) gét értékelte az előadó. Ismertette, hogy az 1970. évi fejlesztési alap bevétele 783,4 millió forint volt, s ez 121,4 százalékos teljesítésnek felel meg. A lakosság által elvégzett társadalmi munka értéke 83,6 millió, ami személyenként 163 forint értékű társadalmi munka elvégzését jelenti. A fejlesztési alap kiadásai ugyanakkor 572,9 milliót tettek ki, ami 91,2 százalékos felhasználást jelent, hasonlóan a célcsoportos beruházásokhoz. — Legjobb arányú teljesítést a lakásépítésben, a vízellátás fejlesztésében és a középiskolai tanteremépítésben értünk el — mondotta. — Így tanácsaink fejlesztési alapján 210,6 milliós pénzmaradvány keletkezett, aminek nagy hasznát vették a negyedik ötéves terv kezdetekor, mert az év elején rendelkeztek pénzeszközökkel. E pénzmaradvány jelentős része természetesen előre lekötött, jelentős hányadában pedig különböző fontos célokra más szervektől átvett pénz. A múlt évi eredményekről szólva ismertette dr. Kőrös Gáspár, hogy a fejlesztési alapból 628 tanácsi lakás, 14 orvosi és fogorvosi rendelő, 16 iskolai tanterem épült meg, a középiskolai diákotthoni helyek száma 162-vel, a szociális otthoni helyek száma pedig 50-nel bővült, míg a vízhálózat 132, a villanyhálózat pedig 58 kilométerrel gyarapodott. Ezt követően áttért a megyei teleDülésfejlesztési verseny eredményeinek ismertetésére. Eszerint a járások közül a bajai szerezte meg az elsőséget. A második helyezett a kalocsai járás, míg a harmadik helyen a kecskeméti járás áll. A városok között a következő sorrend alakult ki: 1. Kalocsa. 2. Kiskunfél- egvháza. 3. Kecskemét. A nagyközségek kategóriájában 1. Hajós, 2. Tisza- kécske. 3. Dunavecse. A 2500 lakos feletti községek közül 1. Tass, 2. Fel- sőszentiván, 3. Csávoly. A 2500-as lélekszám alatti községek kategóriájában pedig Dunaszentbenedek áll az első helyen, 2. Csát alja, 3. pedig Géderlak. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés után Kőrös elvtárs a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében gráciáit a versenyben helye zést elért településeknek. Egyben arra kérte a párt- szervezeteket, a Hazafias Népfront bizottságait, s a helyi tanácsokat, hogy a negyedik ötéves terv idő szakára meghirdetett tele pülésfejlesztési verseny szervezésére az immár 11 évi hagyományoknak megfelelően fordítsanak nagy gondot. A helyi tanácsok további fejlesztési feladatairól szólva, a többi között arra hívta fel a figyelmet, hogy minden község és város csak olyan feladatok megvalósításához fogjon hozzá, amelyekre a jelenlegi szabályozás mellett biztosított a fedezet. A megyei tanács vb ugyanis nem rendelkezik olyan plusz tartalékkal, amelyből kiválthatná az egyes települések fedezet nélküli beruházásait. Beszéde befejező részében az országos településhálózat-fejlesztési koncep; cióról szóló kormányhatározatról, s az abból adódó megyei feladatokról tájékoztatta a nagyaktíva résztvevőit dr. Kőrös Gáspár. Mint említette: Kecskemét várost felsőfokú központtá, Baját részleges felsőfokú központtá, Kiskunfélegyházát, Kiskunhalast, Kalocsát. Kiskőröst és Kunszentmiklóst középfokú központokká, Bácsalmást pedig részleges középfokú központtá nyilvánítja az említett kormányhatározat. A megyei szervek -feladata viszont, hogy kidolgozzák naszentbenedeki tanácselnök. A felszólalásokban elhangzott kérdésökre, javaslatokra és észrevételekre dr. Kőrös Gáspár válaszolt. A nagyaktíva további részében Erdősi József, a megyei tanács elnöke átadta a múlt évi település- fejlesztési verseny győzteseinek, második és harmadik helyezettjeinek járó zászlókat, a fejlesztési célokra fordítható pénzjutalmaikat és okleveleket, majd ötven olyan személynek nyújtott át kitüntetést, akik gyűlnek az egyéni és a közösségi érdekek, a kis és a nagy ügyek. A megyei pártbizottság első titkára beszéde további részében megyénk lakáshelyzetével, e probléma megoldásának fontosságával foglalkozott. Felhívta a figyelmet a közintézmények fejlesztésére, ezen intézményeknek az ifjúság nevelésében betöltött szerepére, majd a következőket mondta: — A települések fejlesztésében a társadalmi munkán túl igen fontos a laMinden kinek igaza van? A verseny öt kategóriájának első helyezettjei a zászlókkal (Pásztor Zoltán felvételei) a többi település kategóriába sorolását. Majd hozzá tette: — Ezzel a céllal készítettük el a Városépítési Tudományos Tervező Intézettel Bács-Kiskun megye településfejlesztési tervét, melyet még ez évben megtárgyal a megyei tanács. •Jóváhagyása után megyénk hosszútávú településfejlesztési tervvel rendelkezik majd, amely 1970—2000-ig felöleli a megye gazdaságára, egészségügyi, kulturális. kommunális fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket. Kőrös elvtárs beszéde után szünet következett, majd felszólalások hangzottak el. Felszólalt: Geri István, a Kalocsai Városi Tanács elnöke, Bogár János, a megyei tanács bajai járási hivatalának elnöke, dr. Gajdócsi István, a Bajai Városi Tanács elnöke, Tenke András, Tass Községi Tanácsának elnöke és Gyuricza Imre dua verseny során kiemelkedő munkát végeztek. A megyei tanács elnöke végül gratulált a győzteseknek és mindazoknak, akik hozzájárultak a verseny sikeréhez. Zárszót dr. Romány Pál elvtárs mondott. Beszéde elején a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a településfejlesztési versenyben részt vevőket, a helyezést elérteket és a kitüntetetteket, majd a következőket mondta: — Nagy figyelemmel kísértem a tanácskozást, amely véleményem szerint ió és hasznos volt. Jó dolog az, hogy a tanácskozást a népfront megyei titkára vezette, mert szimbolikusan ebben is kifejezésre jutott a verseny tömegjellege. Többen említették a felszólalók közül, hogy a településfejlesztési munkában harmóniára, megfelelő arányokra van szükség. És ezt megteremteni nem könnyű, hiszen vekosságnak a döntések meghozatalában való részvétele is. Beszéde végén megyénk települési hálózatának sajátosságairól szólt, s befejezésiképpen sok sikert és jó eredményeket kívánt a további munkához. A nagyaktíva résztvevői ezután meghallgatták a kalocsai zeneiskola kultúr- csoportjának műsorát. Tizenegy kéleshalmi ötödikes az elmúlt évben három hétig hiányzott az iskolából. Tizenegy parasztcsaládban úgy érezték, hogy méltánytalanul bánt velük a „járás” meg a helyi tanács. Tizenegy ágy, tanulóasztal maradt üresen hosszú ideig a jánoshalmi hétközi kollégiumban. Hogyan történhetett mindez? Ki a hibás? Az „elmaradott” szülők nem ismerték fel gyermekük alapvető érdekeit, avagy a kiadott rendelkezések elhi- bázottak? Tudjuk, hogy néhányan szerették volna, ha az időközben kedvezően megoldódott kínos ügyről, nem szerez tudomást az ország közvéleménye. Jó, hogy a megyei pártbizottság és tanács egyetértésével elkészítették, bemutatták ezt a kitűnő riportot. Segíti a valóság megismerését, hasonló esetekben a helyes állásfoglalás kialakítását, a sokfelé ágazó érdekek közötti eligazodást. Megértjük az érdekelt szülőket, de mégsem adhatunk maradéktalanul igazat nekik. Egyetértünk a szakigazgatás járási vezetőinek észszerű törekvéseivel; a módszerekkel aligha. Tudjuk, hogy a tanácselnök látszólag jogosan intézkedett, de mégis azt mondjuk: ilyen eszközökkel nem lehet „megtörni az ellenállást”. (Nem gyógyíthatunk úgy, hogy újabb sebeket okozunk.) A film aktuális társadalmi problémákat tárgyal okos higgadtsággal, az elkötelezett emberek őszinteségével. Félelmetesen nagy úr a megszokás, a beideg- zettség. Magam is művelődésügyi osztályon dolgoztam és két átszervezés viharait éltem át. A már oly természetes és általánosan elfogadott koedukált nevelés bevezetésekor jó néhányan ígérgették — mint kedd este az egyik haragos szülő — „elmegy az atyaúristenig”. Később, a körzetesítéskor sokan tucatnyi szervnek panaszolták, hogy lányuknak, fiuknak 300—400 méterrel távolabb — közelebb levő iskolába kell járni, mint korábban. De arra is emlékezem, hogy amikor hajdani kollégáim megvitatták az érdekeltekkel a lehetőségeket, gyorsan lecsillapodtak a felajzott indulatok. Az esetek túlnyomó többségében sikerült „mindkét fél” számára kedvező megoldást találni, s ha nem, legalább az intézkedés elkerülhetetlenségét megértetni. Ez a türelmes, a nehézségeket belátó és beláttató meggyőzés hiányzott elsősorban Kéles- halmán. Mintha egy-két illetékes elfeledkezett volna arról, hogy a társadalmi tudat adott szintje objektív tényező: az intézkedéseknél, döntéseknél figyelembe kell venni. Az értelemre ható észokok (a gyerek érdeke stb.) mellett miért feledkeztek meg az érzelmi motívumokról? Melyik anya válik meg szívesen, könnyűszerrel, akár napokra is 10—12 éves gyermekétől. A sokszor már-már bosszantóan érthetetlennek tűnő ragaszkodás nem más, mint az ösztönös anyai szeretet megnyilvánulása. Én azzal a rokonszenves tanítónővel érzek egyet; aki így fogalmazta meg véleményét. „Ha valakit élete megváltoztatására szeretnénk rábírni, azt ne az ő akarata ellenére, az ő beleszólása nélkül vigyük végbe...” A riportfilm valamennyi alkotója kiváló munkát végzett. Heltai Nándor Rekord az olvasmányok piacán: Egymilliárd forint fölött az éves könyvforgalom A Művelődésügyi Minisztériumban mérleget készítettek a kiadók és terjesztők ötesztendős munkájáról. Érdekes tapasztalatokkal szolgál a számadás. Különleges feladatokat jelentett például a harmadik ötéves tervidőszakban a nagy történelmi 3,1 millió holdon, 14000 kombájnnal készülődnek az aratásra Érnek, színesednek a gabonák, az aratókat 3,1 millió holdon várják a kalászosok. A kenyérgabona vetésterülete országosan eléri a 2,1 millió holdat. A gazdaságok az idén előbbre léptek a gépesítéssel. Kétezer új kombájnt küldenek a határba. Az arató-cséplő gépek száma már megközelíti a 14 ezret: hatezer járva-bálázó, 3600 kévekötő-arató és 2300 rendrearató gép segíti majd a brigádokat. Ennek ellenére az idén sem lesz könnyű a munka — így tartják a szakemberek, akik szerint gépalkatrészből többre lenne szükség és sokfelé kevésnek tartják a tárolóhelyet is. Az ország déli vidékén a gabona virágzása kedvező volt, s az ősziárpánál és a korai búzánál teljes érésben van a mag, de a kései fajtáknál is megindult már a szemképződés. A jövő héten kasza alá kerülhet az árpa. Az utób-‘ bi napok esős, viharos időjárása sokfelé megdöntötte és összekúszálta a vetéseket, ám a szakemberek még így is inkább hasznosnak, mint károsnak ítélik hatását. Bács-Kiskun megyében csaknem negyedmillió holdas területről takarítják be a termést. Több mint félezer kombájnt irányítanak a táblákra a gazdaságok. A termés fogadására már kiürítették a tárházakat. A megye központi gabonatermő vidékein újabb 400 vagonnal bővítették a raktárteret. Felkészültek a termény szárítására is. Haf helyen — Kalocsán, Baján, Bácsalmáson, Csátalján, Kunszentmiklóson és Jánoshalmán — nagy teljesítményű szárító berendeléseket helyeztek u*emh& évfordulókra való felkészülés, amelynek eredményeként politikai, tudományos és szépirodalmi szempontból egyaránt értékes, esetenként alapvető művek is születtek. Megjelent azonban az elmúlt években néhány olyan mű is, amely ideológiailag, művészetileg kifogásolható volt. Még nem kielégítőek a termelésben dolgozó emberek, a munkások és a parasztok változó, gazdagodó világának művészi ábrázolásában elért eredmények. A tankönyvkiadásban befejeződött az általános iskolák és gimnáziumok új, úgynevezett reformtan- könyveinék megjelentetése, és a tervezett ütemben kerülnek forgalomba az új iskolatípusok — így például a szakközépiskolák, emelt szintű szakmunkás- képző iskolák — tankönyvei. Említésre méltó, hogy megszűnt a kötelező tan- könyvbegyűjtés, eltörölték a használt tankönyvek szervezett felhasználását. Gyakorlatilag nem változott a mögöttünk levő években a kiadványok száma: 1966-ban 5259, 1970- ben 5238 könyv készült. A példányszám jásaaat — száfi» összességében — növekedett: 53,3 millióról 57,8 millióra. Ágazati megoszlás szerint a könyvkiadás a legnagyobb példányszámban tankönyveket produkált. Utánuk az ismeretterjesztő és szépirodalmi művek, majd a gyermek- és ifjúsági könyvek következnek. A sort a szakirodalmi és egyéb kiadványok zárják. örvendetes adat, hogy tavaly a könyvbarátok és a könyvtárak, intézmények egymilliárd 33 millió forintért vásároltak olvasnivalót, 7,5 százalékkal nagyobb összegért, mint a megelőző évben. Az utóbbi négy évben több mint 4 millió magyar könyvet cseréltünk a szomszédos szocialista országokkal. A könyv-külkereskedelem révén magyar könyvek 1966—1970. között 11 szocialista és 67 tőkés országba jutottak el. Évente átlagosan 2,6—2,7 millió könyvet adtunk el — természetesen különféle nyelvekre lefordítva — külföldön. A könyvexportnak mintegy 75—80 százalékát a szocialista országokkal bonyolította le Magyaror-
