Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
A mai ifjúság— ahogyan a felnőttek látják* A Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun megyei igozata egy évvel ezelőtt azt a feladatot tűzte maga lé, hogy 1971-ben tudományos ülésszakon sokoldalún, konkrét tényanyagra és alapos elemzésre támasz- odva vitassa meg az ifjúság helyzetét, s a szükségesek látszó tennivalókat. Falvakban, városokban Nekem azt kellett kutatnom, hogy a felnőtt társa- alom mit vár az ifjúságtól. A tényanyaggyűjtésnél z inteijúmódszer írásbeli „kikérdezés” típusát haszaltam fel. A felmérést elsősorban a pedagógiai táraság megyei szervezetének tagjai végezték nagy ügy- uzgalommal, lelkiismeretesen. Tagságunk területi zétszórtsága, az intézménytípusok változatossága úgy ondolom eleve biztosította a véletlen kiválasztáson lapuló mintavételt. Jónak tekinthető a „szódás” a te- epülések jellegét és a munkahelyi körülményeket il- stően. Elmondták véleményüket Bajától Lajosmizséig, íunszentmiklóstól Tiszakécskéig pedagógusok, parasz- ok; mérnökök, katonatisztek, pártmunkások, brigád- ezetők, ipari munkások: ötvenöt féle foglalkozásból erűitek ki a megkérdezettek. A 20 5 értékelhető megválaszolt kérdőívet 120 férfi s 85 nő töltötte ki. Iskolai végzettség, életkor szerint s gondosan differenciáltunk a reális összkép kiala- ítása érdekében. A munkához való viszony Felmérésem kiemelkedően és több oldalról foglalko- ott az ifjúság munkaszeretetével, a munkához fűződő 'iszonyával, mivel a munka az ember lényege, Marx zavaival „az élet lámpása”. A felnőttek vélemény? szerint ifjúságunk túlnyomó öbbségével (93,5 százalék) a munkavégzést illetően lines baj. Az értékskálán a szóródás természetes. (Kinn Ikont yn jól dolgozik (13 százalék), jól dolgozik 9 százalék stb.) Nem nyugodhatunk azonban bele bba, hogy minden száz fiatalból 6—7 egyáltalán nem, agy rosszul, jmmel-ámmal dolgozik. K d leesésre nincs okunk, mert a felnőttek között em óbb az arány. Jellemzőnek mondható, hogy a iákról kedvezőtlenebb a vélemény, mint a lányokról, "igyelemre méltó, elgondolkoztató, hogy minél idősebb z értékelő, annál rosszabb a vélemény. A pedagógu- ok — éi ihetően — a szakember aggodalmával, szi- ;orúbban mérnek, mint a társadalom többi tagjai. Vé- eménvükben az is benne rejlik, hogy még mindig tanulás, az értelmi erők egyoldalú hatása alatt állak. kevésbé veszik figyelembe a cselekvő tevékenyeget, mely a munka alapja. A munkához való viszonyt a motiváltságon kérészül is vizsgáltam. Szocializmust építő társadalmunkon, különösen most, az új gazdaságirányítási rend- izerben természetes, hogy az anyagi érdekeltség fiatal- aink közel háromnegyed részénél kisebb-nagyobb nértéb en döntő szerepet játszik a munkavégzésnél. \z a, óban nem egészséges, hogy 19 százalékos arányon o motiváció kizárólagos, minden más értéket el- lyomó Ezeknél a fiataloknál — a velük együtt dol- ’ozó, el I felnőttekkel együtt — „a pénzért mindent” jelsz Érdekes, hogy az anyagiak egyeduralma a lányoknál néhány százalékkal erősebb. A szabad idő kihasználása Mindenesetre megnyugtató, hogy az anyagi és erkölcsi motiváltság harmonikus egysége jellemzi fia•Részletek a szerző, 1971. június 3-én, Kecskeméten elhangzott előadásából. A téma fontosságára való tekintettel szívesen közöljük olvasóink hozzászólását. táljaink többségét. „Fizessék meg a munkát, éljünk jól, de ez nem minden” — vagyis a munkát szépnek és szükségesnek tartják. Legjobban a harmadik kategóriának — 27 százalék — örülhetünk, őket a munKa, a szakma, a pálya emberi, érzelmekben gazdag szere- tete jellemzi. A szabad idő, a munka mellett — leszámítva az alvás, a teljes gátlás idejét — életünk ielentős része, annak mintegy harmadát tölti ki. Hogyan gazdálkodik szabad idejével az ifjúság? A megkérdezett felnőttek szerint: Csak a könnyű szórakozásnak él: 21,4 százalék, színvonalasan szórakozik 17,7 százalék, ideje nagy részét más természetű munka (másodállás, hobby, házi munka) köti le: 27,6 százalék, érdeklődésének megfelelő szabad munka és szórakozás megfelelő arányban változik 33.3 százaléknál. Néhány következtetés: ifjúságunknak mintegy harmada él harmonikus, kiegyensúlyozott, a szocialista embereszménynek megfelelő életet, ahol a munkaidőn kívüli élet sem kizárólagos szórakozás. Fiataljainknak ■pnoELOiu csak erre a részére mondható el a társadalmi munkavégzés a közügyekkel való törődés stb. Az egészséges egyharmad mellett két végletet találunk. 28 százalék további otthoni vagy más munkavégzést (ez azt hiszem a kisebb baj), a másik póluson pedig csak a szórakozást (39 százalék). Figyelmeztetés mindez számunkra, még akkor is, ha — véleményem szerint nem kis mértékben — a felnőtt társadalom itt túloz; a feltűnő jelenségekből általánosít. Főleg a fiúkra jellemző a kedvezőtlen kép. Az ifjúságra ható tényezők Megvizsgáltam végül, hogy az interjúalanyok miként látják a neveltségért, felelős tényezők szerepét. A megkérdezettek kétharmada a családot tekinti a legfontosabbnak. A további „sorrend”: az iskola, a barátok, kortárscsoportok, munkahely, ifjúsági szervezet, tömegkommunikációs eszközök. * A neveltség mérése nehéz feladat. Sok esetben ez nem más, mint összehasonlítás az embereszménnyel, a megvalósítás programjának szintiéivel. Tanterveink, nevelési terveink, programjaink társadalmi követelményként tartalmazzák a célt. végső soron a szocialista, kommunista embereszményt Ezek a célok azonban gyakran távoli ak, messze előremutatóak, esetenként túl elvontak. Átmeneti társadalmunk gondjai, ártalmai nem teszik mindenütt reálissá, maivá a megvalósítást. A mikrokörnyezet sajátos körülmények, a nagymértékben reálisat is irreálissá tehetik. Ezért szükséges a nevelésnél az állandó visszacsatolás, a „mának” és az „itt”-nek a vizsgálata. Csak így lehet megszűntetni a vészes lemaradást eleiét venni a túlzásoknak. Krajcsovszki József. a Kecskeméti Óvónőképző Intézet igazgatója Radnóti Miklós prózai Írásai Radnóti Miklós költői arcképét, pályáját új színekkel gazetagították a műfordítások, például Apollinaire vagy Jammes verseinek tolmácsolása. Az alkotói pálya most még teljesebb lett: a Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Radnóti novelláit és tanulmányait. (A kötetet Réz Pál rendezte sajtó alá.) A filológus. az irodalomtörténész számára legérdekesebb a még nem ismert, eddig kéziratban lappangó, most először publikált művek. A János jelenései Című naplójegyzet a költő hagyatékából kerül: elő, külön kis papírlapokra Írva. Az útijroy-ri 1939-ben keletkezeit. Pc nőti ekkor Párizsba • zott. Közben naplójába néhány mondatot írt Bécsben: ’„Bokacsattogások és karlendítések. Ideges sétáim közben szembekerülök a rohanó tömeggel.” A kort komoran jelzik a dátum mellett a költő megfigyelései: a csizmák csattogása, a pattogó parancsok, a karszalagok és a vállpántok, a félelmes tömeg. Az Ikrek hava Radnóti legismertebb és legreme- kebb prózai írása. A gyermekkor fényei és árnyai villának, sötétülnek soraiban. Egyik legfájdalmasabb gyerekkori emlékét így idézi fel: „Ülök az ágyban, szúrást érzek a szememben, didergek, és tudom, hogy igaz. Egyszer igen egy boltban vol- anyával vásárolni, a kereskedő ismerősként üdvözölte, rokonokról érdeklődött, Ági is, én is megmondtuk a nevünket, s énrám kérdezte a kereskedő, hogy: A fiút kapta, ugye?” A gyermek Radnóti rettenetes magányt érez, falnak fordul, felkiált: — Teljes árva vagyok! Ahogy később versben is megörökítette szomorú élményét, emlékét: megtudja, hogy anyja meghalt ikertestvérével együtt... Mögöttem két halott, előttem a világ, oly mélyről nőttem én, mint haramiák ... (Huszonnyolc év) S aztán valami elkezdődött. Az ifjúság? Erről verset kellett írni, vallja Radnóti. S a költő mindig ..halálra” készült, „meghalok. s úgyis minden töredék” (Hajnaltól éjfélig), az Ikrek havában is ott borzongott a halál. Apja, anyja, barátja halálát idézi, a mozgósítási hírek fenyegetik. S közben észrevétlenül elmúlik az ifjúság. S az élet is. A költő ezekkel a po- étikus sorokkal zárja önéletrajzi írását: „Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét, s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér, S halott-e már a perdülő szirom, ha hullani kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?” Radnóti Miklós egyik legjelentősebb prózai írása szegedi egyetemi disz- szertációja, amelyben Kaffka Margit művészi fejlődését elemezte. A Színek és évek című Kaffka- regényben a belső világ rajzának impresszionista betetőzését vette észre. Gál Farkas: Emlékeim érctorkú kakasok Hajnalonként fölébresztenek emlékeim Megzörgetik a lugast megkaparják az ablaküveget patkós lábbal dübörögnek az ajtóm előtt fénylő ekevassal villantanak be hozzám láncok csörögnek, nekiütődnek az ökrök vaskemény szarvának nyikorog a járom, keservesen jajgat a talyigakerék Ragacsos őszi esőben ballagok apámmal, vállunkon kapa, homlokunkon ólomnehezék a csönd. Nézzük a földet bámuljuk az utat. Keréknyom patarajzolat, elhullajtott magvakon élő madarak csipke-lábanyoma csigák ezüst vonulata, összetört akáclevél bársonyhátú pókok körülnyálazott fészke. Ragacsos eső pengeti a kapát. A víz lefolyik a göcsörtös akácnyelen, összegyűlik markomban. Zsebemben trágyává ázik a dohány. Hajnalonként fölébresztenek emlékeim. Ágyam köré tekerednek a végtelen tengerisorok s rázzák aranypikkelyes buzogányukat a sisakforgós zöld katonák. Vadállattá vert szelíd lovacskák nyerítenek, mert tüzet raktak a hasuk alá, hogy kihúzzák a tengelyig merült szekeret. Kaszámat eldobva mezítláb futok a tarlón előttem elmetszett lábú fácán biceg szemében szinte emberi rémület... Egy kiadós leszidás az ára. Micsoda ember az, aki a szerszámot eldobálja? Hajnalonként fölébresztenek emlékeim érctorkú kakasok, ricsajgó vekkereknél hűségesebb időmutatók. Harsogjatok zörgessétek meg ablakomat, kuporodjatok ágyam köré, ébresszetek fel, ha gyülekezni kell a dologra. Egyszer majd leballagok a tengerig hogy újra barnára mossa arcom a fény hajnali hűvös záporában. Csuka Zoltán: A h evizi fonál Ne hagyj el engem, ifjúság mosolygó, kék világa, i borulj rám, mint a napsugár e szelíd pannon tájra. ölelj át, mint e gyöngyszinű kerek kis tó, szelíden, s tündérrózsáid nyíljanak szivemben, mint e vízen. Köröskörül, e tó körül csak ifjú arcot látok, ó élet, hintsd el bennem is örök megújulásod. Nincs, nincs öregség, alkonyat, s ha egyszer el kell menni, arcomon tudjam akkor is e bölcs derűt viselni. A sírban sincs más, csak. a lét piros, kerengő násza, hiába zúg fel olykor itt Berzsenyi bóreásza. A nagyobb tanulmányok közül kiemelkedik a Füst Milánról szóló, melyben éles szemmel látta meg a komor hangulatú költő, Füst Milán „hősi pesszimizmusát.” A bírálatok sokszínűsége lepi meg az olvasót, hisz Chaplinről, Berda Józsefről, Illyés Gyuláról, Ta- káts Gyuláról írt többek között. Befejezésül érdemes utalni József Attila hátrahagyott verseihez írt soraira. Radnóti, szinte „halálraítéltként” élve nagyon rokon szívvel érezte meg a József Attila-i sőrs tragikumát. „A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sír- bahulltával látható lesz, az életmű fényleni és nőni kezd.” Mint Radnótié is. Szekér Endre Faizs Éva; Tanya.
