Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-27 / 150. szám

v9^1, fisifss 91. vasárnap g. oldal huszonnegyedik órában'1 Miről tudósít a falukrónika Dlagy bar ócskán ? — Szeretnénk egy eredeti nagybaracskai házat fel­építeni itt az udvaron és úgy berendezni, ahogyan abban néhány évszázaddal ezelőtt élhettek. Régi tár­gyak, használati eszközök, kandalló, népművészeti emlékek természetes gyűj­tőhelye lehetne ez az épü­let Tágas, nyitott konyhá­ba lépnének a látogatók; a tűzhelyen edényeket ház­tartási eszközöket régi bú­torokat láthatnának, a fa­lakat színes, kézzel festett tányérok díszítenék. Innen nyílna a két lakószoba. Széles ágy, faasztal székek­kel, faragott bölcső, festett láda állna itt, s a láda az akkori viselet szép darab­jait rejtené Lenn a szövő­szakkör pincéjében, meg másutt elraktározva, a ház szinte teljes berendezése már csak arra vár, hogy természetes környezetre leljen. Rokkák, mosó- es mángorlófák, köcsögök, lámpák, öreg szerszámok egész garmadáját gyűj.töt- tiik már össze. A tanácsel­nökkel többször beszélget­tünk elképzeléseinkről és lassan körvonalazódnak is a megvalósulás tervei; Végvári József, művelő- ídésiház-igazgató — szavai nyomán az újságíró „lelki szemei” előtt is átrendező­dött az intézmény poros, gondozatlan udvara, és szinte már magam is lát­tam a „nagybaracskai ház” frissen meszelt falait. nak egymással szorosan kapcsolódó formavilágával ismertetné meg a hallgató­ságot. De ha lenne — szükségességéről felesleges is szót ejteni — ott is ha­sonló módszerrel vezetnék be a magyar népi kultúra emlékeinek titkaiba a fia­talokat, miként azt itt Nagybaracskán teszik. Ének és tánc Az ifjúsági klub tagjai közül többen a szövőszak­kör termékeiből készítet­tek maguknak ízléses ru­hát. Újkori céhsegédek A pincehelyiség alig na­gyobb egy átlagos lakószo­bánál, mégis három szövő­széket helyeztek el benne. Aki nem tudja; a textília miként készül, és egysze­rű szemléltető eszközt keres a folyamat megérté­sére, — az látogassa meg a szövőszakkört Nagybaracs­kán. Ott könnyen akad vállalkozó kedvű gyerek, aki világos magyarázatot tud adni a gyártás folya­matára. A középkor takácsainak fából készült szövőszékein már használatos volt a modem, bonyolult gépek minden lényeges alkatré­sze. Ezek a régi alkotmá­nyok állnak itt a falak mellett. A hosszú láncfo­nalak a nyüstök apró lyu­kain át vezetnek. A nyüs- töket a Iábítók mozgatják föl-le, föl-le, hogy a kö­zöttük támadt nyíláson a vetülékfonal csévéjének kicsiny „csónakja” átsza­ladhasson. A borda fésűs fogsora ezután a szövet széléhez szorítja a vetülék szálait, maid újra válto­zik a nyüstök helyzete és a fonal immár úi rendben keresztezi társait. Ilyen egyszerű az egész. Egvsze- rű, de mégis hihetetlenül bonyolult... A szövőszékkor tagiéi már mindnváian segédle­velet kaphatnának egy kö­zépkori céhben. Nem sima vásznat szőnek, hanem szí­nes, változatos mintázattal díszítettek Ez már nagy szaktudást igényeL A lá- bítók mozgatása, a vetü- lek több színű fonalainak kiválogatása és kellő sor­rendben való felhasználása nem gyerekmunka. A szak­tudás és az érzékeny, mű­vészi szem együttes adott­sága szükséges hozzá. A fiatalok Szedlacsek Dara István népiszövő iparmű­vész vezetésével sajátítják el ezt a technikai jártas­ságot és ízlést egyaránt fejlesztő különleges szak­mát A népi szakkör A helyiségben zsúfolt régi használati eszközök között a falakon, ládák­ban kezük munkája látha­tó. A mintázat, a díszítés, a színek összeállítása az évszázados nagybaracskai hagyományokat követi. 25 fi?er ueÉpnust iüdiiltet a szakszervezet A pedagógusok szakszer­vezete az idén mintegv tízmillió forintot fordít üdültetésre: így 32 non ok­tatásügyi dolgozó és cso- ládtagia vehet részt ked- vezménves üdültetésbe^. A balatonfüredi, -földvári és a soproni oedagóousiirlüi" korszerűsítése mellett bő­vítettek a mátras7=-it'e..,v,i üdülőt. Üi ürli'1 fogadia vendégeit - 'dő” a Pécsi Műszaki Főiskola kollégiuma. A tányérgyűjtemény da­rabjait nézegetem a fala­kon. Stilizált virágok, nö­vények, furcsa mintázatú formák, színek tarka ösz- szevisszasága a régi mes­terek fantáziájának játé­kos díszítőkedvének emlé­kei. — Nem mind eredeti ám! — figyelmeztet kísé­rőm. — A szakköri tagok szívesen fejtegetnek tá­nyérokra is. No, ez a mun­ka nem hasonlítható ösz- sze a szövéssel, ami min­den részletében az egykori eljárásokat követi. A gye­rekek egyszerű, olaj festék­kel díszítik a fehér tányé­rokat, így ezek a háztar­tásban nem használhatók. Szórakozás, vagy inkább stílusgyakorlat a számukra ez a munka. A régi tálak, edények szín- és formavi­lágának „leutánzása” sok és hasznos tanulságot kí­nál. A csátaljai himző- szakkör tagiai is gyakorta felkeresnek bennünket, tő­lük oedig a népi díszítő- művészet rokon terül étéről •szereznek Ismereteket. A művelődési ház mű­vészeti csoportjai Jugoszlá­viába készülődnek. Csak­nem százhatvanan kelnek útra, hogy egész estét be­töltő műsorukkal viszonoz­zák „testvérközségük”, Sui- lojevo lakosságának múlt évi látogatását Az előadás a népi táncosok műsorszá­maira épüL A leánytánc és a baracskai páros pró­báira az iskolai gyermek-, a felnőtt népi táncosok és az ifjúsági klub fiataljai is rendszeresen eljárnak. A sárközi napok Megfú­jom a furulyámat címen meghirdetett pályázata ad­ta az ötletet ez év áprili­sában a parasztkórus meg­alakítására. Az énekkar immár negyventagú — és egyesíti a község dalszere­tő lakosságát a tizenhat éves fiataloktól kezdve egészen a hatvan évesekig. Gyenis Sándorné karnagy­nak viszonylag könnyű dolga van. A kórustagok csaknem mindegyike jól ismeri a környék népda­lait — ezekből összeállított műsoruk betanítása kevés fáradsággal jár. Jelenkori , történetírás* A falukrónika ízléses kiállítású köteteiben lapoz­gatok az irodában. Fény­képek, újságcikkek és „he­lyi tudósítások” sorakoz­nak szép rendben Nagyba- racska tevékeny hétköz- napjairőL — Mint „érdekelt”, nem tudom, hogy mások szá­mára is észrevehetők-e szerkesztési szándékaink — magyarázza Végvári Jó­zsef. — Szeretnénk, ha a krónika híven tükrözné: a művelődési ház élete nem­csak elhelyezését tekintve áll a falu középpontjában. Vadonatúj a könyvtár berendezése. Százezer fo­rintot fordíthatunk ez év­ben a művelődési ház már régen szükséges felújításá­ra és mivel ez az összeg kevés, társadalmi munká­val igyekezzük megtolda­ni. Az ifjúsági klub fiatal­jai kezük munkájával, a termelőszövetkezet vezető­sége pedig még hatható­sabb segítséggel járul a korszerű épület kialakítá­sához. Ha egy mód van rá, a falumúzeum falainak fel­húzásával is megpróbálko­zunk. Mindezt a krónika meséli el majd utódaink­nak, vendégeinknek...” n Próbacvek után tanulóével ... Iá, Iá, Iá, Iá, láá,:.. Üjra meg újra. Olasz skálagyakorlat Azután egy Mozart-ária... Még így, magnetofonról is: cséngő, erős hang. Könnyedén ível i a magas régiókba, s tisztán zeng. Meglepett, nem is titko­lom. Ki hitte volna erről a halkszavú fiatal terem­tésről. — Nem énekelne vala­mit „élőben” is? — Itt? Szép ki csődület támadna az ablak alatt! Belátom, de sajnálom. Persze, énekesnél sohasem tudhatod — jut eszembe. Ez a hang ugyanúgy meg­;r . v m........................ * * *' Meglepődve hallgatom a művelődési ház igazgatójá­nak magyarázatát. Nem t”dom. az Iparművészeti Főiskolán létezik-e olyan szak. mely kizárólag a nép- művészet V. ülőn Jele ágai­Nagybaracskán meghal­lották és megszívlelték néprajztudósaink, íróink figyelmeztetését a „huszon­negyedik” óra veszélyére. Tudják, hogy divatos és hasznot hozó hobby lett a népi emlékek összegyűjté­se, árusítása, és tudják, a falvakban egvre kevesebb a regélő vagy régi tánco­kat. énekeket ismerő öreg­ember, parasztasszony. Tu­dásukat pedig — ugyan­úgy, mint a Dadlások, nin- cék, kamrák öreg. lim­lomnak tűnő értékeit — Vn-ri^íticnsé kell tenni. Es ezért nem sajnáli6'- • fáradságot. Pay Inr its Miklós 1 hökkentett, mint amikor először hallasz a rádióban, televízióban egy ismert énekest — beszélni. Egé­szen más hang — ugyan­abból a gégefőből. Most már hiszek a fü­lemnek. És egyszeriben kíváncsi is leszek. Hogyan jutott eszébe operába jelentkez­ni? — Tudja, a szakmában tavasszal van embervá­sár ... (így mondják a színház­ban a szerződéskötést.) — Itthon nem árultam el, mit akarok, kértem egy nap szabadságot és az utolsó forintjaimból át- bumliztam Pécsre. Hat per­cig tartott az egész felvé­teli, szerződtettek. — Csakugyan — mon­dom. — Milyen egyszerű. Nevet: — Igen. Most már. Vidám, de nem valami bőbeszédű. — A művésznő ismét a régi — mondom. A művésznőtől megsér­tődik. Ami dicséretére vá­lik, de ilyen tempóban so­hasem tudhatjuk. meg Rá- só Máriának, a pécsi ope­raegyüttes új tagjának tör­ténetét. Pedig érdekes. Messziről indult. Sok kérdezősködésre, — rendbeszedve, íme a vála­szok: — A fekete korsós falu­ban, Nádudvaron szület­tem. Akár hiszi, akár nem, én még eddig mindig csak koplaltam. Így könnyű volt vékonynak maradni. Persze lehet, hogy a sta­tisztaévek miatt érzem visszamenőleg is így, de otthon se ment nekünk va­lami jóL A szüleim tsz-ta- gok, de idősek és hatan vagyunk testvérek. Nehéz volt. Valószínűleg ezért is jöttem el az általános után otthonról, ide, Kecskemét­re. Voltam „egészségügyi középkáder” és segédmun­kás a Habselyemben. De tanulni akartam. Mint sok falusi gyerek, én is tanár szerettem volna lenni. Ma­gyar—történelem. Beirat­koztam gimnáziumba. Meg zeneiskolába is. Homoki Ferencné tanított Aztán egészen véletlenül a szín­házhoz kerültem. A Viktó­riában álltam először a ki­világított színpadon, persze hátul, sokadmagammal. Aznap lettem 18 éves. Egy évre rá érettségi.:. De azután: hogyan tovább? Állásom van, ha sovány kenyér is. Ám nem jövő. Tudtam, hogy én itt nem viszem sokra. Tovább kell tanulni. Három nevet mondok. Dr. Pálfy Lászlóné. Taná­rom volt a zeneiskolában, ö biztatott, hogy érdemes képeztetnem a hangomat. Keresztes Ferenc karmes­ter és Botos Klári, mind­ketten a színházunk tag­jai. Látták, hogy igyek­szem, foglalkoztak velem, tanítottak. Klári készített fel a pécsi felvételire. Na­gyon hálás vagyok neki, és kimondhatatlanul örülök, hogy vele együtt felvettek. A színpad, mondják, csillogó világ, de ezért nem maradtam volna a pályán. Hanem az éneklés gyönyö­rűségéért igen. Most már a füstbement bölcsészetet sem bánom. Hogy Pécs az ígéret földje lenne? Persze. Most jönnek a tanulóévek. Az operánál több és nehezebb feladat jut a karban is, jó énekesek között leszek, a színháznak saját énektaná­ra van és beiratkozhatok a zeneművészeti szakisko­lába is. Eszményképem? Hogyne volna. Grace Bumbry, a néger mezzoszoprán. Ügy énekelni, úgy játszani!... Csodálatos!... — Ugye ez bolondság? — kérdezi váratlanul. — De most úgyis egyre bo­londoznék .;. Egyszóval: Réka leszek. A jóég tudja, ez a név mindig tetszett. Ezentúl Réka leszek a színpadon. Ügy tudom egy 50 forintos okmánybélyeg­be kerül az engedély. Ha a nyáron hazamegyek Nád­udvarra, megszerzem. Egyre kedvesebb a gye­rekes örömével, amivel iz­galmát, a jövő iránt táp­lált reményeit és aggodal­mát is palástolja. Tudja, hogy kemény és hosszú munkára szánta el magát, mondja is, de hát természe­tes, teszi hozzá, hogy min­denért meg kell küzdeni. Nagy célokért nagyon. Sok szerencsét hozzá, mondom. S hogy a „Réka” bolondság-e? Majd kérdez­ik/ iskolakönyvtár Baján, a III. Béla Gim­náziumban a közelmúlt­ban adták át az iskola új könyvtárát. Az ünneoi ese­ményen Bondor Béla ta­nár beszélt a következő tanév terveiről. amik;.r>r a. könyvtár segítségével kiál­lításokat, próza- és vers­mondó versenyeket ren­dezhetnek. Az iskola múlt­iának. hagyományainak feltárásában is segítséget várnak a könyvtártól. ze meg a nyáron otthe Nádudvaron az édesanyj; hogy mire vitte volna R sóék kisebbik lánya — ő fiatalkorában?..; Mester László Indokolatlan takarékosság Mindennapos látva megyénk, sőt tagabb b zánk vendéglátó egys geiben, hogy a kedv vendégek olyasformán i gadják ki egymás kezét az étlapot, miként vé vári eleink vették át b lálos sebet kapott vit társuktól a szűzmári lobogót. Azzal a külön seggel, bogy harci zás lóból annak idején jóv több lehetett forgaloi ban, mint manapság « lapból. Bemegyek, például, D navecsén a Platánba amely lassacskán a ró írott glosszákkal tapéta hatná ki falait —, s e: étlapot kérek a felszolg lótól. — Étlapot? — viss hangozza méltatlankodv — Az bizony nehéz d log lesz. összesen ugya is jó, ha kettő akad b lőle. A cirka kétsz személyre méretezett é teremben!) Később mégiscsak el kerül egy árva menüká tya. Négyen ülünk : asztalnál, s kiteke nyakkal próbáljuk kiv; lasztani a fogunkra v. lót, annak az egy szerei esésnek a szemszögéh igazodva, akit a „főúr kegy megtisztelt étlapp; Tudnivaló, sietni ke mert a vonat és a pmc nem vár sokáig. De félre az olcsó éle lődéssel! Tegye a kezét szívére —, s nyomba lottószelvényt is vásáro hat, az ötöstalálat csal nem biztos reményébe — az a halandó, aki m< gyénkben leülve egy csái da, bisztró, vagy étterei asztalához, egyúttal m. az étlapot is ott talál I volna. Pincéreink többsi ge úgy viszonyul az él laphoz miként ördög tömjénhez. Inkább elst rolják fejből, mi mindé kapható, illetve nem kai ható. csak ne kelljen as az átkozott papírt pre zentálnt Hallottam ma olyan megjegyzést 1. hogy a kedves vendége — lopósak. (Nem hinnén hogy bárki is bűneseteit ményre vetemednék azét a fél forintot ha erő va lamiért. Am ha igen, lel ke rajta! Éppen vendég látó kereskedelmünk n tudná behozni a réver amit elvesztett a vá mon?!) Summázatként ide Ik tatva szerény vélemé nyemet: az étlapnak énp úgy az asztalon a helye mint a gondosan és is métlődően morzsátlaní tett asztalterítőnek, a tel kenyérkosárnak, * leg alább kétféle fűszernek a vizeskancsónak és po­haraknak, a fogvájónak az evőeszközöknek és a szalvétának. Mezt azt az étkezési lehetőségeket nyújtó lé­tesítményt. amelyet 48. 96, vagy énnenséggel 200 étlap előállítása, elkészí­tése, forgalomban tartá­sa földhöz ver, úgy vé­lem, fenntartani sem ér­demes! — a —r

Next

/
Oldalképek
Tartalom