Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
v9^1, fisifss 91. vasárnap g. oldal huszonnegyedik órában'1 Miről tudósít a falukrónika Dlagy bar ócskán ? — Szeretnénk egy eredeti nagybaracskai házat felépíteni itt az udvaron és úgy berendezni, ahogyan abban néhány évszázaddal ezelőtt élhettek. Régi tárgyak, használati eszközök, kandalló, népművészeti emlékek természetes gyűjtőhelye lehetne ez az épület Tágas, nyitott konyhába lépnének a látogatók; a tűzhelyen edényeket háztartási eszközöket régi bútorokat láthatnának, a falakat színes, kézzel festett tányérok díszítenék. Innen nyílna a két lakószoba. Széles ágy, faasztal székekkel, faragott bölcső, festett láda állna itt, s a láda az akkori viselet szép darabjait rejtené Lenn a szövőszakkör pincéjében, meg másutt elraktározva, a ház szinte teljes berendezése már csak arra vár, hogy természetes környezetre leljen. Rokkák, mosó- es mángorlófák, köcsögök, lámpák, öreg szerszámok egész garmadáját gyűj.töt- tiik már össze. A tanácselnökkel többször beszélgettünk elképzeléseinkről és lassan körvonalazódnak is a megvalósulás tervei; Végvári József, művelő- ídésiház-igazgató — szavai nyomán az újságíró „lelki szemei” előtt is átrendeződött az intézmény poros, gondozatlan udvara, és szinte már magam is láttam a „nagybaracskai ház” frissen meszelt falait. nak egymással szorosan kapcsolódó formavilágával ismertetné meg a hallgatóságot. De ha lenne — szükségességéről felesleges is szót ejteni — ott is hasonló módszerrel vezetnék be a magyar népi kultúra emlékeinek titkaiba a fiatalokat, miként azt itt Nagybaracskán teszik. Ének és tánc Az ifjúsági klub tagjai közül többen a szövőszakkör termékeiből készítettek maguknak ízléses ruhát. Újkori céhsegédek A pincehelyiség alig nagyobb egy átlagos lakószobánál, mégis három szövőszéket helyeztek el benne. Aki nem tudja; a textília miként készül, és egyszerű szemléltető eszközt keres a folyamat megértésére, — az látogassa meg a szövőszakkört Nagybaracskán. Ott könnyen akad vállalkozó kedvű gyerek, aki világos magyarázatot tud adni a gyártás folyamatára. A középkor takácsainak fából készült szövőszékein már használatos volt a modem, bonyolult gépek minden lényeges alkatrésze. Ezek a régi alkotmányok állnak itt a falak mellett. A hosszú láncfonalak a nyüstök apró lyukain át vezetnek. A nyüs- töket a Iábítók mozgatják föl-le, föl-le, hogy a közöttük támadt nyíláson a vetülékfonal csévéjének kicsiny „csónakja” átszaladhasson. A borda fésűs fogsora ezután a szövet széléhez szorítja a vetülék szálait, maid újra változik a nyüstök helyzete és a fonal immár úi rendben keresztezi társait. Ilyen egyszerű az egész. Egvsze- rű, de mégis hihetetlenül bonyolult... A szövőszékkor tagiéi már mindnváian segédlevelet kaphatnának egy középkori céhben. Nem sima vásznat szőnek, hanem színes, változatos mintázattal díszítettek Ez már nagy szaktudást igényeL A lá- bítók mozgatása, a vetü- lek több színű fonalainak kiválogatása és kellő sorrendben való felhasználása nem gyerekmunka. A szaktudás és az érzékeny, művészi szem együttes adottsága szükséges hozzá. A fiatalok Szedlacsek Dara István népiszövő iparművész vezetésével sajátítják el ezt a technikai jártasságot és ízlést egyaránt fejlesztő különleges szakmát A népi szakkör A helyiségben zsúfolt régi használati eszközök között a falakon, ládákban kezük munkája látható. A mintázat, a díszítés, a színek összeállítása az évszázados nagybaracskai hagyományokat követi. 25 fi?er ueÉpnust iüdiiltet a szakszervezet A pedagógusok szakszervezete az idén mintegv tízmillió forintot fordít üdültetésre: így 32 non oktatásügyi dolgozó és cso- ládtagia vehet részt ked- vezménves üdültetésbe^. A balatonfüredi, -földvári és a soproni oedagóousiirlüi" korszerűsítése mellett bővítettek a mátras7=-it'e..,v,i üdülőt. Üi ürli'1 fogadia vendégeit - 'dő” a Pécsi Műszaki Főiskola kollégiuma. A tányérgyűjtemény darabjait nézegetem a falakon. Stilizált virágok, növények, furcsa mintázatú formák, színek tarka ösz- szevisszasága a régi mesterek fantáziájának játékos díszítőkedvének emlékei. — Nem mind eredeti ám! — figyelmeztet kísérőm. — A szakköri tagok szívesen fejtegetnek tányérokra is. No, ez a munka nem hasonlítható ösz- sze a szövéssel, ami minden részletében az egykori eljárásokat követi. A gyerekek egyszerű, olaj festékkel díszítik a fehér tányérokat, így ezek a háztartásban nem használhatók. Szórakozás, vagy inkább stílusgyakorlat a számukra ez a munka. A régi tálak, edények szín- és formavilágának „leutánzása” sok és hasznos tanulságot kínál. A csátaljai himző- szakkör tagiai is gyakorta felkeresnek bennünket, tőlük oedig a népi díszítő- művészet rokon terül étéről •szereznek Ismereteket. A művelődési ház művészeti csoportjai Jugoszláviába készülődnek. Csaknem százhatvanan kelnek útra, hogy egész estét betöltő műsorukkal viszonozzák „testvérközségük”, Sui- lojevo lakosságának múlt évi látogatását Az előadás a népi táncosok műsorszámaira épüL A leánytánc és a baracskai páros próbáira az iskolai gyermek-, a felnőtt népi táncosok és az ifjúsági klub fiataljai is rendszeresen eljárnak. A sárközi napok Megfújom a furulyámat címen meghirdetett pályázata adta az ötletet ez év áprilisában a parasztkórus megalakítására. Az énekkar immár negyventagú — és egyesíti a község dalszerető lakosságát a tizenhat éves fiataloktól kezdve egészen a hatvan évesekig. Gyenis Sándorné karnagynak viszonylag könnyű dolga van. A kórustagok csaknem mindegyike jól ismeri a környék népdalait — ezekből összeállított műsoruk betanítása kevés fáradsággal jár. Jelenkori , történetírás* A falukrónika ízléses kiállítású köteteiben lapozgatok az irodában. Fényképek, újságcikkek és „helyi tudósítások” sorakoznak szép rendben Nagyba- racska tevékeny hétköz- napjairőL — Mint „érdekelt”, nem tudom, hogy mások számára is észrevehetők-e szerkesztési szándékaink — magyarázza Végvári József. — Szeretnénk, ha a krónika híven tükrözné: a művelődési ház élete nemcsak elhelyezését tekintve áll a falu középpontjában. Vadonatúj a könyvtár berendezése. Százezer forintot fordíthatunk ez évben a művelődési ház már régen szükséges felújítására és mivel ez az összeg kevés, társadalmi munkával igyekezzük megtoldani. Az ifjúsági klub fiataljai kezük munkájával, a termelőszövetkezet vezetősége pedig még hathatósabb segítséggel járul a korszerű épület kialakításához. Ha egy mód van rá, a falumúzeum falainak felhúzásával is megpróbálkozunk. Mindezt a krónika meséli el majd utódainknak, vendégeinknek...” n Próbacvek után tanulóével ... Iá, Iá, Iá, Iá, láá,:.. Üjra meg újra. Olasz skálagyakorlat Azután egy Mozart-ária... Még így, magnetofonról is: cséngő, erős hang. Könnyedén ível i a magas régiókba, s tisztán zeng. Meglepett, nem is titkolom. Ki hitte volna erről a halkszavú fiatal teremtésről. — Nem énekelne valamit „élőben” is? — Itt? Szép ki csődület támadna az ablak alatt! Belátom, de sajnálom. Persze, énekesnél sohasem tudhatod — jut eszembe. Ez a hang ugyanúgy meg;r . v m........................ * * *' Meglepődve hallgatom a művelődési ház igazgatójának magyarázatát. Nem t”dom. az Iparművészeti Főiskolán létezik-e olyan szak. mely kizárólag a nép- művészet V. ülőn Jele ágaiNagybaracskán meghallották és megszívlelték néprajztudósaink, íróink figyelmeztetését a „huszonnegyedik” óra veszélyére. Tudják, hogy divatos és hasznot hozó hobby lett a népi emlékek összegyűjtése, árusítása, és tudják, a falvakban egvre kevesebb a regélő vagy régi táncokat. énekeket ismerő öregember, parasztasszony. Tudásukat pedig — ugyanúgy, mint a Dadlások, nin- cék, kamrák öreg. limlomnak tűnő értékeit — Vn-ri^íticnsé kell tenni. Es ezért nem sajnáli6'- • fáradságot. Pay Inr its Miklós 1 hökkentett, mint amikor először hallasz a rádióban, televízióban egy ismert énekest — beszélni. Egészen más hang — ugyanabból a gégefőből. Most már hiszek a fülemnek. És egyszeriben kíváncsi is leszek. Hogyan jutott eszébe operába jelentkezni? — Tudja, a szakmában tavasszal van embervásár ... (így mondják a színházban a szerződéskötést.) — Itthon nem árultam el, mit akarok, kértem egy nap szabadságot és az utolsó forintjaimból át- bumliztam Pécsre. Hat percig tartott az egész felvételi, szerződtettek. — Csakugyan — mondom. — Milyen egyszerű. Nevet: — Igen. Most már. Vidám, de nem valami bőbeszédű. — A művésznő ismét a régi — mondom. A művésznőtől megsértődik. Ami dicséretére válik, de ilyen tempóban sohasem tudhatjuk. meg Rá- só Máriának, a pécsi operaegyüttes új tagjának történetét. Pedig érdekes. Messziről indult. Sok kérdezősködésre, — rendbeszedve, íme a válaszok: — A fekete korsós faluban, Nádudvaron születtem. Akár hiszi, akár nem, én még eddig mindig csak koplaltam. Így könnyű volt vékonynak maradni. Persze lehet, hogy a statisztaévek miatt érzem visszamenőleg is így, de otthon se ment nekünk valami jóL A szüleim tsz-ta- gok, de idősek és hatan vagyunk testvérek. Nehéz volt. Valószínűleg ezért is jöttem el az általános után otthonról, ide, Kecskemétre. Voltam „egészségügyi középkáder” és segédmunkás a Habselyemben. De tanulni akartam. Mint sok falusi gyerek, én is tanár szerettem volna lenni. Magyar—történelem. Beiratkoztam gimnáziumba. Meg zeneiskolába is. Homoki Ferencné tanított Aztán egészen véletlenül a színházhoz kerültem. A Viktóriában álltam először a kivilágított színpadon, persze hátul, sokadmagammal. Aznap lettem 18 éves. Egy évre rá érettségi.:. De azután: hogyan tovább? Állásom van, ha sovány kenyér is. Ám nem jövő. Tudtam, hogy én itt nem viszem sokra. Tovább kell tanulni. Három nevet mondok. Dr. Pálfy Lászlóné. Tanárom volt a zeneiskolában, ö biztatott, hogy érdemes képeztetnem a hangomat. Keresztes Ferenc karmester és Botos Klári, mindketten a színházunk tagjai. Látták, hogy igyekszem, foglalkoztak velem, tanítottak. Klári készített fel a pécsi felvételire. Nagyon hálás vagyok neki, és kimondhatatlanul örülök, hogy vele együtt felvettek. A színpad, mondják, csillogó világ, de ezért nem maradtam volna a pályán. Hanem az éneklés gyönyörűségéért igen. Most már a füstbement bölcsészetet sem bánom. Hogy Pécs az ígéret földje lenne? Persze. Most jönnek a tanulóévek. Az operánál több és nehezebb feladat jut a karban is, jó énekesek között leszek, a színháznak saját énektanára van és beiratkozhatok a zeneművészeti szakiskolába is. Eszményképem? Hogyne volna. Grace Bumbry, a néger mezzoszoprán. Ügy énekelni, úgy játszani!... Csodálatos!... — Ugye ez bolondság? — kérdezi váratlanul. — De most úgyis egyre bolondoznék .;. Egyszóval: Réka leszek. A jóég tudja, ez a név mindig tetszett. Ezentúl Réka leszek a színpadon. Ügy tudom egy 50 forintos okmánybélyegbe kerül az engedély. Ha a nyáron hazamegyek Nádudvarra, megszerzem. Egyre kedvesebb a gyerekes örömével, amivel izgalmát, a jövő iránt táplált reményeit és aggodalmát is palástolja. Tudja, hogy kemény és hosszú munkára szánta el magát, mondja is, de hát természetes, teszi hozzá, hogy mindenért meg kell küzdeni. Nagy célokért nagyon. Sok szerencsét hozzá, mondom. S hogy a „Réka” bolondság-e? Majd kérdezik/ iskolakönyvtár Baján, a III. Béla Gimnáziumban a közelmúltban adták át az iskola új könyvtárát. Az ünneoi eseményen Bondor Béla tanár beszélt a következő tanév terveiről. amik;.r>r a. könyvtár segítségével kiállításokat, próza- és versmondó versenyeket rendezhetnek. Az iskola múltiának. hagyományainak feltárásában is segítséget várnak a könyvtártól. ze meg a nyáron otthe Nádudvaron az édesanyj; hogy mire vitte volna R sóék kisebbik lánya — ő fiatalkorában?..; Mester László Indokolatlan takarékosság Mindennapos látva megyénk, sőt tagabb b zánk vendéglátó egys geiben, hogy a kedv vendégek olyasformán i gadják ki egymás kezét az étlapot, miként vé vári eleink vették át b lálos sebet kapott vit társuktól a szűzmári lobogót. Azzal a külön seggel, bogy harci zás lóból annak idején jóv több lehetett forgaloi ban, mint manapság « lapból. Bemegyek, például, D navecsén a Platánba amely lassacskán a ró írott glosszákkal tapéta hatná ki falait —, s e: étlapot kérek a felszolg lótól. — Étlapot? — viss hangozza méltatlankodv — Az bizony nehéz d log lesz. összesen ugya is jó, ha kettő akad b lőle. A cirka kétsz személyre méretezett é teremben!) Később mégiscsak el kerül egy árva menüká tya. Négyen ülünk : asztalnál, s kiteke nyakkal próbáljuk kiv; lasztani a fogunkra v. lót, annak az egy szerei esésnek a szemszögéh igazodva, akit a „főúr kegy megtisztelt étlapp; Tudnivaló, sietni ke mert a vonat és a pmc nem vár sokáig. De félre az olcsó éle lődéssel! Tegye a kezét szívére —, s nyomba lottószelvényt is vásáro hat, az ötöstalálat csal nem biztos reményébe — az a halandó, aki m< gyénkben leülve egy csái da, bisztró, vagy étterei asztalához, egyúttal m. az étlapot is ott talál I volna. Pincéreink többsi ge úgy viszonyul az él laphoz miként ördög tömjénhez. Inkább elst rolják fejből, mi mindé kapható, illetve nem kai ható. csak ne kelljen as az átkozott papírt pre zentálnt Hallottam ma olyan megjegyzést 1. hogy a kedves vendége — lopósak. (Nem hinnén hogy bárki is bűneseteit ményre vetemednék azét a fél forintot ha erő va lamiért. Am ha igen, lel ke rajta! Éppen vendég látó kereskedelmünk n tudná behozni a réver amit elvesztett a vá mon?!) Summázatként ide Ik tatva szerény vélemé nyemet: az étlapnak énp úgy az asztalon a helye mint a gondosan és is métlődően morzsátlaní tett asztalterítőnek, a tel kenyérkosárnak, * leg alább kétféle fűszernek a vizeskancsónak és poharaknak, a fogvájónak az evőeszközöknek és a szalvétának. Mezt azt az étkezési lehetőségeket nyújtó létesítményt. amelyet 48. 96, vagy énnenséggel 200 étlap előállítása, elkészítése, forgalomban tartása földhöz ver, úgy vélem, fenntartani sem érdemes! — a —r