Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

TÍZ ÉV-EGYBEN T izedik esztendejé­hez érkezett el megyénkben a nyári épí­tőtáborok története. El­sőnek a Bácsalmási Álla­mi Gazdaság fogadta egy é. ti-.ede a vakáció egy rés ít munkával töltő 'ói.- .okát, az úgynevezett ha -ásókat. A gazdaság gv lölcsszüreteiben azó­ta összesen 8 ezren se­gédkeztek. Ha meggon­doljuk, hogy csak az idén 11 ezren jelentkeztek munkára a megyében, fo­galmat alkothatunk a fej­lődésről. Az itt végbe­ment változások — mint csepp a tengerben —tük­rözik a nagyobb megyei átalakulást is: a sátrakat állandó kőépület váltotta tel, érdekesek, színesek, Szórakoztatók a progra­mok. Időnként vitahullámok gyűrűznek a nyári építő­táborok szerepe körül. A hasznosságukat nem le­het kétségbevonni. Sem a fiataloknak azt a segít­ségét, amit munkájuk je­lent a mezőgazdaságnak, Ó nyári munkák időbeni befejezése érdekében, sem pedig a visszahatást, amely a munka megis­merésével az érettséghez juttat közelebb. Sokan ilyenkor látnak először kötözőrafiát, fognak a kezükbe horoló szerszá­mot. Igaz, hogy néha még az éjszakai álmuk­ban is megjelennek a képzeletet átszövő kusza szőlővesszők, hólyagok képződnek a tenyéren, izomlázban ég a kar, a derék. De a lebarnulás­sal együtt szinte a tudat is pigmentálódik: a pro­duktum létrehozásának megismerésére nem múló nyomokat hagy a fiata­lokban. Vitázni azon lehet, hogy mindenütt úgy ké­szítették-e elő a tevé­kenységet, hogy az való­ban a munkára nevelést szolgálja, hogy esetleges szervezetlenségek nem veszik-e el a jelenlegi hatórások kedvét a ké­sőbbi nyolc óráktól. A fiatalok azt sem szeretik, ha a lényeget elkendőző magyarázatokkal igyek­szik bárki értelmezni a nyári építőtáborok szere-, pét. Nagyon jól tudják, hogy mi az igaz: a segít­ségük hasznos, s ez úgy jó, ha számukra is hasz­nossá válik. Az első turnusban, a helvéciai. izsáki, balázspusztai, vaskúti és a mátéházi építőtáborokban csaknem ezer diák kezdte meg a munkát. Képünkön az ágas­egyházi kerületben a ceglédi lányok szőlőt bújtatnak és kötöznek. . Régiek és újak — mármint táborlakók — egyaránt hagy lelkesedéssel dolgoznak a Helvéciai Álami Gaz­daság ágasegyházi kerületében. A lányok, mintha mindig ezt csinálták volna, egy-két nap alatt meg­ismerkedtek a szőlő bújtásának és kötözésének tit­kaival. Pásztor Zoltán felvételei Aranydiplomások „ ... És akkor Hargitay a területi döntő előtt azt mondta: nem lesz nekem olyan szerencsém, hogy kiessünk és vasárnap egy jó nagyot aludjak .. Nos, Hargitay Gábor­nak ezúttal tényleg nem volt „szerencséje”. A ka­locsai Wilhelm-együttes ugyanis simán vette a megyei és területi dön­tők akadályait. A salgó­tarjáni országos amatőr könnyűzenei fesztiválon a hagyományas tánczene-ka- tegóriában megyénk egyet­len képviselőjeként arany­diplomát szereztek. Milyen volt az együttes útja a sikerig? Erről be­szélgetünk Wilhelm Já­nossal, a zenekar veze­tőjével és a többi tagjá­val: Tóth Vencellel, Tú- róczy Zoltánnal és Sörös Jánossal. — Majd mi elmondjuk, amit Hargitay Gabi akart... mentette ki a zenekar távollevő tagját Wilhelm János. Az egész stori egy stencilezett fel­hívással kezdődött. Ebben az állt, hogy jelentkez­zünk a salgótarjáni fesz­tivál megyei döntőjére. Először a Fegyveres Erők Klubjának vezetőivel megbeszéltük a teendő­ket, azután lázas munká­hoz kezdtünk: számokat írtunk, hangszereltünk ... Es alig néhány próba után megnyertük a versenyt. — A döntő után izga­tottan várakoztunk, s né­hány nap múlva a rádió Déli krónikájából tudtuk meg: bejutottunk a salgó­tarjáni döntőbe. Salgótarjánban népes mezőny gyűlt össze. Ott volt az ország amatör ze­nészeinek „tisztilcara". A kalocsai együttes itt is könnyedén túljutott a se­lejtezőn, s a fesztiválon meglehetősen eluralkodó beat-kultusz ellenére szép közönségsikert arattak. Június 30-án a zenekar három tagja rádiófelvé­telt készít. Egy népdalfel­dolgozásukat és egy saját szerzeményüket veszik fel hangszalagra. Csapai Lajos Ifjú muzsikusaink Kl nver ma? az Erkel-diáknapokon Zeneszerzőnek készül A diákok kulturális ta­lálkozóira, nevezetesen az Erkel-napokra is érvé­nyes az olimpiákkal kap­csolatosan gyakran mot­tóként idézett coubertini mondás: „Nem a győze­lem, a részvétel a fontos." A barátkozás, az ismer­kedés öröme, a klasszikus és modern alkotások tol­mácsolásának izgalma, gyönyörködés a pódiumon elhangzó szép és igaz mű­vekben: mindezt együtt jelenti a kétévenként meghirdetett kulturális iesztivál. Kivétel nélkül elégedetten, szellemiekben gazdagodva tért haza mindenki, aki bekerült a Gyulára utazó „csapatba”. S ha teljesítménye a kö­zönség, a zsűri külön elis­merésével is találkozott, kétszeres volt az öröme. Illő, hogy zenei hagyo­mányokban oly gazdag megyénk megismerkedjen az Erkel-napokon legjob­ban szerepelt énekesekkel, A REMIX tiszakécskei gyáregységének tekercse­lőüzemében dolgozók mintegy fele 18 éven aluli fiatal iány, de a többiek sem sokkal idősebbek. Nagy kedvvel dolgoznak az ügyes kezet, figyelmet és gondosságot igénylő munkán. A pergő gépe­ken g3'orsan fut a finom szalag, gyakorlott mozdu­lataikra azonban akkor áll meg a masina és lép muzsikosokkal. Kitettek magukért, bizonyították rátermettségüket és az it­teni oktatás magas szín­vonalát. A zsűri: az aláb­biakat jutalmazta arany­éremmel: Kávássy Gab­riella (ének), Horváth Ág­nes (zongora), Százdi Margit (hegedű). A kama­raegyüttesek közül: Sze- bellédi Valéria és Ká­vássy Gabriella; Kiss Ka­talin és Dömötör Zsuzsa; Rajz István, ifj. Nemes- szeghy Lajos és Horváth Agnes. Valamennyien a Kecskeméti Kodály Zol­tán Ének-Zenei Gimná­zium növendékei. Az énekkarok közül a Katona József Gimná­zium és a Kodály iskola kórusa kapott aranyér­met. A kisebb létszámú énekkarok kategóriájában a Kecskeméti Berkes Fe­renc Kereskedelmi Szak­iskola szerepelt a legjob­ban. Megyénk ifjú muzsi­kusai hat ezüst- és egy bronzérmet is hazahoztak. működésbe ollójuk, ami­kor arra pontosan szük­ség van. A fiatalok is a megengedett selejtszáza­lék alatt készítik a külön­böző elektromos beren­dezésékbe kerülő kon­denzátorokat. Képünkön Tari Ferenc- né (húszéves lesz) és Simon Franciska (16 éves) egymás melletti gépen dolgoznak. Franciska ko­rábban hatórás műszalc­Negyedórája már, hogy Czigány György elbúcsú­zott a Ki nyer ma? kecs­keméti közvetítése végén a hallgatóságtól, az Aranyhomok presszóját megtöltő közönségtől, de még mindig sűrű ember­gyűrű fogja körül Balla- bás Sándort, a nyertest. Barátok, ismerősök gratu­lálnak a nagyszerű fele­letekért. Idős bácsi nyújt­ja a kezét: „Nyugdíjas lé­vén időmilliomos vagyok, sohasem mulasztottam el ezt az érdekes műsort. Ilyen kitűnő felkészültsé­gű versenyzőt régen hal­lottam ...” Jó néhányan diáknak nézik. — Hol tanul jelenleg? — kérdezzük mi is tőle. — Három esztendeje érettségiztem a Szegedi Tömörkény Zenei Szakkö­zépiskolában. Csak az utolsó két évet jártam a Tisza-parti városban, tíz ban alkalmazott küldönc volt, de ha tehette, min­dig a tekercselőgépeket fi­gyelte. Időnként megen­gedték neki, hogy dolgoz­zon rajtuk. Néhány hete teljesült a vágya és a te­kercselőbe helyezték, ahol kitűnő munkát végez. Ta­riné a szereidében dolgo­zott, de őt is ebbe a mű­helybe húzta a szíve. Így kerültek egymás mel­lé. osztályt a kecskeméti Ko­dály iskolában végeztem. — Milyen hangszere­ken játszik? — Hét évig tanultam hegedülni, öt esztendeig zongoraórákra jártam és négy éve oboázok. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar alapító tagja va­gyok, nagyon kevés kon­certről hiányoztam. Sokat köszönhetek az együttes­nek, Nemesszeghy Lajos és Kemény Endre kar­nagynak. — Körber Tivadartól, a helyi zeneiskola igazgató­jától úgy tudjuk, hogy ré­gebben zeneszerzői ambí­ciói volta,k. Nem érez csalódottságot, amiért re­ményei, elképzelései nem váltak valóra? Művészi pálya helyett az OTP-nél számoszlopok és ügyfelek között tölti idejét... — Őszintén mondom, egy percig sem bánkó­dom. A muzsikát ma is szeretem. Felüdít, szóra­koztat. Főként Debussyt kedvelem. Az irodalomból és a képzőművészetből — érthetően — az impresz- szionisták állnak hozzám a legközelebb: Verlaine, Tóth Árpád ... — A KISZ tagjaként megpróbálkoztam ko­molyzenei klub alakításá­val — folytatja. — Eddig fél sikerrel. Ősszel újra megkísérlem a toborzást. Jól jött ez a közvetítés. — mosolyog — kicsit felhív­ta a figyelmet a klubveze­tőre. — Az Aranyhomok igazgatósága megvendé­geli. A nagyszerű teljesít­ményért megérdemli a fi­nom falatokat. Mit vá­laszt? — Bélszín érméket Rossini módra ■ ■. Az utolsó kérdés, már a közművelődés hivatásos apparátusához szól: — Tudjuk, hogy a nép­művelés súlyos szakem­bergondokkal küzd. Az átlagon felüli ügyszeretet­tel megáldott, tájékozott, művelt Ballabás Sándort — és a hozzá hasonló fel- készültséggel rendelkező ltjaikat — miért nem fog­lalkoztatják sűrűbben és miért nem kérik segítsé­güket ..,? Hettal Nándor Tinédzserek az üzemben Tóth Sándor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom