Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-02 / 128. szám
I oldal 1371. június 2, szerda Az Igényekhez igazodva NEMRÉG ÉRTÉKELTE eddigi munkáját a néhány hónappal ezelőtt alakult MEZÖTERMÉK Vállalat igazgató tanácsa. A 133 szövetkezet közös vállalkozása nagy feladatok előtt áll. Annak idején, mikor az átszervezés előkészületei megkezdődtek, sok szó esett arról, hogy korszerűsíteni kell a szövetkezeti kereskedelmet, mivel a régi szervezeti forma nem felelt meg a mai követelményeknek. Alapos előkészítő munka után alakult meg a jelenlegi szövetkezeti vállalat, melytől a fogyasztók több, jobb, olcsóbb árut várnak. Az első negyedév kiskereskedelmi mérlege szerint burgonyából, zöldségből és gyümölcsből 22 vagonnal többet forgalmaztak, mint az előző esztendőben. Az új vállalattól nemcsak a felvásárlást és az értékesítést, hanem az áruk részbeni feldolgozását, raktározását és sok egyéb tevékenységet várnak az egyre növekvő igények. A MEZÖ- TERMÉK-nek szárítóüzeme van Jánoshalmán, savanyítója Kecskeméten. A megyeszékhelyen jéggyártással is foglalkozik. Feladatai közé tartozik a raktározás jó megszervezése, a göngyöleggondok csökkentése. SÜRGETŐ TENNIVALÓ az idei nyári felvásárlásra történő felkészülés. A legutóbbi igazgatótanács-ülésen számos gond is szóba került. Nincs tisztázva például a meggy felvásárlásánál az árrés. Az ellátást érintő gond, hogy a szamóca rendkívüli munkaerőigénye miatt a r^gyüzemi termelésben egyre inkább hátteH^ szorul. A felvásárlás zömét a házikertekben és a részes művelésű területeken megtermelt gyümölcs adja. A fajtaösszetétel sem a legkedvezőbb. Űj fajták bevezetése igen nehéz a házikertekben. Ismételten alacsony termésre számíthatunk kajszibarackból. Az elmúlt évben itt is gondot okozott a munkaerőhiány. Az idén, mivel kevesebb lesz a termés — az előzetes tájékozódások szerint — várhatóan lesz elegendő munkáskéz a termés leszedésére. A cseresznyefák száma is egyre csökken. A felvásárlás nagyobb részét a házikertekben termelt gyümölcs adja. A kisüzemi szőlőterületek felszámolásával a köztes gyümölcsfa is kiesik a termelésből. CSAK NÉHÁNYAT soroltunk fel a gondokból, amelyekből látszik, mennyire szoros összefüggésben van a termelés és a felvásárlás. Természetesen ez egyúttal meghatározza az ellátást is. A számok azt mutatják, hogy a felvásárolt áru- mennyiség jelentős részét a háztáji gazdaságok adják. így van ez egyes zöldségfélék esetében is. A zöldborsó például szintén zömmel kistermelőktől kerül a szövetkezeti kereskedelembe, örvendetes viszont, hogy a fólia alatti zöld- séghajtatás egyre növekszik a mezőgazdasági nagyüzemekben. Míg 1969-ben 45 ezer 600, az idén már 168 ezer 120 négyzetméter nagyságú területre igényeltek fóliát a termelőszövetkezetek, úgy hogy értékét áruban törlesztik. Érdemes hozzátenni, hogy a fóliás berendezések összes felülete jelenleg eléri a 250 ezer négyzetmétert. A primőr zöldségtermesztés fejlődésétől függ a kora tavaszi ellátás. A tiszakécskei termelő- szövetkezetek termálvízzel melegített hajtatásos kertészetei örvendetes lépésnek tekinthetők az előrehaladás útján. A FELVÁSÁRLÁSNÁL ielentkező gondok kihatnak a termelésre. Most, amikor a mezőgazdasági nagyüzemek saját zöldség- és gyümölcskereskedelmüket korszerűsítik, a termelést úgy szervezzék meg, hogy igazodjanak a piac követelményeihez. Ez elsősorban saját érdekük. K. S. Kettős felelősség A termelőszövetkezetek kollektív vezetése a szövetkezeti demokrácia döntő alkotóeleme. A tagság a közös vagyon gazdája. A kollektíva felel a közös gazdaság életéért, fegyelméért. A közgyűlés, mint legmagasabb fórum, határozza meg a termelés rendjét és dönt a közösség minden fontos dolgában. Ez a magas fokú közös felelősség azonban csakis a kollektíva tagjainak egyéni felelősségén alapulhat. A közösség minden tagja ugyanis nem lehet ott egyszerre mindenütt. Éppen ezért valamennyi poszton olyan embernek kell állnia, aki a közös felelősség részeseként jó gazdája a maga munkaterületének is, s ami az ő hatáskörében történik, azért elsősorban ő vállalja a felelősséget. Ahol ez nem így van, ott tulajdonképpen nincsen felelős. Hiszen a trak_ tor állapotáért a traktoros felel, az elraktározott gabona minőségéért a raktáros, s ha egy tehenész gondatlansága folytán tűz támad az istállóban, azért nem terhelheti közvetlen felelősség a hetedik határban kukoricát kapáló növénytermesztőket, bár a közös vagyonért ők is felelősek. A kollektív vezetésnek ha valóban kollektív —éppen az a legfontosabb tennivalója, hogy meghatározza az egyéni felelősség mértékét. Ezt pedig csak azzal kezdhetik, hogy a vezetés megbízik az emberekben, a különböző poszton állóknak hatáskört ad, s önállóságot a feladatok megoldásához. Akinek ugyanis nincs hatásköre, akinek mindent előírnak, aki nem maga dönti el, hogyan végezze dolgát, az nem tudhat gazdaként, a közös felelősség részeseként helytállni a közös munkában. A iaxiKÄtkazeti ta vnajr éreznie kell, hogy csak akkor válhat a közös jó gazdájává, csak akkor lehet a leg jobbakkal egyenértékű tulajdonos, ha a maga posztján is teljes felelősséggel áll helyt, végzi a dolgát. A kollektív vezetés — s ez nem a bizalom hiányát jelenti — nem bízhatja a helytállást csupán a jószándékra. Szünet nélkül igazságosan és nagyon határozottan ellenőriznie is kell, ki, hogyan teljesíti meghatározott feladatait. Ez az ellenőrzési kötelezettség éppen úgy vonatkozik az elnök, a főkönyvelő, a fő- agronómus munkájára, mint a brigádvezetőre, vagy a többi tsz-tagra. Ha az ellenőrzés hiánya miatt éri kár a közöst, akkor baj van a szövetkezeti demokráciával és a kollektív vezetéssel is. Jó néhány tsz-ben még ma is divatban van az egyéni felelősség elkenése: „Közösen csináltuk, közösen kell vállalnunk a kárt” — mondják. így történt ez az egyik jó nevű közös gazdaságban is, ahol tönkrement 150 hold kukorica, mert a főagronómus a megállapodás ellenére „elspórolt” néhány munkafolyamatot. Végül is a tagság nem nyugodott bele, hogy természeti csapásként könyveljék el a kárt, kiderítették a mulasztót és felelősségre is vonták. A szövetkezeti demokrácia nem játék. A kollektív vezetés nem arra való, hogy elmossa az egyéni felelősség határait és búvóhelyet nyújtson a hibák elkövetőinek. A társadalom, a közösség adta bizalmat és lehetőséget az egyénnek fokozott felelősségvállalással és helytállással kell megszolgálnia. Csakis így valósulhat meg maradéktalanul a kettős, a szorosan kapcsolódó egyéni és közös felelő'-'é'í. K. Gx, Csatorna 6 millióért Kiskunhalas közművesítési programja keretében az idén 6 millió forint értékű szennyvízcsatorna-hálózat épül a városban. Gulyás József brigádja a Csipkeházi lakótelep mellett húzódó szakasz árkát dúcolja. (Pásztor ' Zoltán felvétele) A húsellátás kérdőjelei 2. Felvásárlás buktatókkal Hosszan lehetne beszélni a vizsgálat olyan megállapításairól, amelyek az úgy-ahogy megépült, korszerű sertéstelepek te- nyészanyaggal történő ellátására, a takarmányozásra, a baromfihús termelésére, körülményeire stb. vonatkoznak. E kérdések általános képtele azonban nem sokban tér el a már vázolt gondoktól: kapkodás, hiány, szervezetlenség. Csak egyetlen példa: megyei szinten minden évben 2—3 ezer vagon takarmányhiánnyal zárunk, de az általános takarmányhiány mellett gondot jelent azok minősége, elsősorban az abrak zömét képező kukorica, amelynek penészfertőzöttsége súlyos állategészségügyi és gazdasági károkat okoz (gyomor és bélgyulladás, súlygyarapodás-csökkenés stb.) Nézzük azonban a NEB- vizsgálat felvásárlásra vonatkozó megállapításait. A meghizlalt, illetve felnevelt állatokat nagyobb részben szerződéses alapon értékesítik. A termelési szerződések látszólag a kölcsönösség alapján jönnek létre, valójában azonban a vállalat diktálja a feltételeket, s ezektől csak kivételes esetben enged eltérni. Az állatforgalmi vállalat például a hízott sertést csak érzékszervi úton minősíti, a próbavágást itt még nem alkalmazza. A termelők így nem szállhatnak vitába vele, pedig a szarvasmarhánál végzett próbavágások azt bizonyítják, hogy az esetek 55—60 százalékában a viták a tsz- ek javára dőltek el. sége annak, hogy a tsz-ek károsodnak az átvételnél. De ez csak feltételezés. Tény viszont, hogy sokkal több és súlyosabb kifogás merült fel a Baromfiipari Országos Vállalat megyében működő gyáregységeivel szemben. Ezek a problémák 1970-ben csúcsosodtak ki a külföldi értékesítési lehetőség csökkenése és a termelői túlkínálat miatt csak a BOV kecskeméti gyára 8,7 millió forintot fizetett ki tavaly a termelőknek továbbtartá- si többletköltség címén. Ugyancsak tavaly történt meg leggyakrabban, hogy az üzemek több esetben módosították — egyoldalúan és önkényesen — a szerződéseket. A kisszállás! Szabadság Tsz például 197Ö-ben 12 ezer pecsenyelibára kötött szerződést a BOV halasi gyárával. A vállalat év közben felszólította a tsz-t, hogy a szerződést 50 százalék erejéig kacsára módosítsa. A tsz vállalta ezt, ennek ellenére az átvétel számos zökkenővel történt, annyira, hogy az utolsó tétel sorsa csak a bíróságon tisztázódott. A felvásárlásnak, az átvételnek azonban nemcsak ez a buktatója. A baromfinál maradva olyan visszás helyzet tanúi lehetünk, hogy a BOV gyáregységei nem is önálló vállalatok, eredményük, pénzügyi állapotuk csak igen körülményesen, a trösztnél állapítható meg. A gyárak nem ismerik az exportlehetőségeket, annak jövedelmezőségét, s így nincsenek közvetlenül Nagy tehát a valószínű- érdekelve a bel- és kül-JÜ i,. -JPäSi Koncert az iparitanuló-iskolában Régi gondja a zeneiskolák vezetőinek, hogy viszonylag kevés ipari tanuló vonzódik az igényes muzsikához. A körleveleknek, a jelentkezési felhívásoknak kevés a haszna, ezért a 75 esztendős fennállását ünneplő Kecskeméti Állami Zeneiskola most új módszerrel próbálkozott. Tegyük hozzá: sikerrel. Hétfőn az esti órákban Lakó Sándor tanár vezetésével az iskola hangszeres és énekes növendékei adtak hangversenyt a 607-es szakmunkástanuló-intézetben. A műsort a nagy számú ifjú közönség tetszéssel fogadta és a koncertet követő beszélgetésen többen bejelentették, hogy ősszel beiratkoznak a zeneiskolába. A béke gyermekszsmmel Ezzel a címmel hirdetett irodalmi és képzőművészeti pályázatot a megyei tanács kecskeméti járási hivatalának művelődésügyi osztálya. A képzőművész szakkörökben készített színvonalas alkotásokat — főként ’ gyermekrajzokat, batikokat — június 1—8- ig állítják ki Tiszakécskén, a művelődési központban. A pályázaton részt vevők között több értékes díjat osztanak szét. (Kovács Sándor leveléből.) földi szállítások arányának meghatározásában. Külön körlevél szabályozza a tröszt és a vállalatok közötti elszámolást, ami lehetetlenné teszi az önálló gazdálkodásra való törekvést is. Jobban megközelíti a vállalati önállóság fogalmát a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gazdálkodása, bár a helyzetet itt is alapvetően a trösztösített rendszer határozza meg. A tulajdonképpeni gazdálkodó egység a Húsipari Tröszt. Ebből következik, hogy a megyei vállalat csak részben dönt saját kapacitásának kihasználásáról, munkájának szervezéséről. így aztán a megyei vállalat vágási kapacitása jelenleg nincs kihasználva, csak annyit dolgozhat fel, ameny- . nyit a tröszt enged. Mindezeken túl van egy úgynevezett Húsoperatív Bizottság, amely eldönti, hogy a központi húskereten belüli mennyiségnek hány százaléka dolgozható fel különféle készítménynek. Tavaly ez a bizottság megyénkben 5 ezer 400 tonna hús felett rendelkezett. Ezenkívül a kisüzemekből mintegy 4 ezer tonna sertéshús került forgalomba, továbbá évenként mintegy 20 ezer tonna sertéshús származik a magánvágásokból. Felmerül tehát a kérdés, hogy a hús kerethez kötése, s bizottsági úton történő szétosztása a gyakran jelentkező termelési túlkínálat mellett indokolt-e? Hozzátehetjük még, hogy az állatforgalmi és húsipari vállalat szállítási, feldolgozó és hűtőkapacitása, valamint szakemberekkel való ellátottsága a megye termelőüzemeinek teljesítőképességéhez viszonyítva messze nem kielégítő, s ez — főleg a csúcsidőszakban — zavart, kényszermegoldásokat teremt. A vágóhíd elhelyezése is a lehető legrosszabb (Kiskunfélegyháza), hiszen a hízósertés zöme a déli körzetben van. A fuvar- költségek, útviszonyok, az áru minőségi romlásának veszélye mellett azonban még az is súlyosbítja a helyzetet, hogy a kiskunfélegyházi vágóhíd a megyében előállított sertéseknek csupán az egyharma- dát képes feldolgozni. A többit fölvásárolja és viszi Budapestre, illetve Pápára — száz és száz kilométereken át... Nem kellene csodálkoznunk, ha a KÖJÁL egyszer bezáratná a félegyházi gyárat. A NEB ugyanis a következőket írja az ottani állapotokról: „...a korszerű élelmiszer-termeléshez szükséges egészség- ügyi feltételek nincsenek biztosítva... Az 1970-ben bakteriológiai vizsgálatra került mintáknak 63,5 százaléka volt csak kifogástalan. E sötét képhez azonban hozzátartozik az igazság: folyamatban van a rekonstrukció s talán jövőre be is fejeződik. Elkészült a Bácskai Agráripari Húskombinát előtanulmánya is, amely a létesítmény befejezési határidejét 1977-ben jelölte meg. (Következik: Vásárlók a pult előtt) Gál Sándor
