Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
Az címűit két hétben kitűnő írAk, érdékés emberek látogattak el megyénkbe. Felhasználtuk ezeket az alkalmakat arra, hogy beszélgessünk velük, tudakozódjunk eddigi pályafutásukról, terveikről, itt szerzett tapasztalataikról. Győry Dezső Zelk Zoltán: Visszhang, madarak szívében Fogai közt madárral fut a macska, cinkék, rigók szívében dübörög, visszhangzik néma talpú surranása — a földön fut és fut a fák fölött. Borzong a csönd. Aztán egy gyáva fényű, halovány füttyszó mégis fölremeg, aztán kigyúl és lobog már egy másik — aztán tollak, trillák örvénylenek. Es bólogatnak nagybölcsen a lombok, mintha rezgő szavakkal mondanák, mit kurta létű fivérük, az ember mondana most: Az élet megy tovább.i. Kónya Lajos: Madár Fényes acélhuzalokkal körülkerített bennünket s egy piros esernyő alá zárt a nyáreleji eső Versei olvasott a kedves de szeme s szája volt nekem a költészet leggyönyörűbb legmámorítóbb két sora Dallam szívdobogás ütem s a hit hogy kis tenyerében piheg a boldogság madár megszorítottam el ne szálljon Ö diák lobogás hamvas kitártszárnyú szép szerelem holtig körözöl fölöttem éneklő szerelem madár Antalfy István: Piszok nehéz Lakás is leéli, mert kinn az utcán nem élhetek. Eshát — kenyér. Es vers is a vacsora mellé. A programomba belefér. Engem nem jegyeznek a tőzsdén. Verseimet sem. Az egész tudományom, hogy ember lettem. Munkám is ez. Piszok nehéz! A CORVINA KIADÓ Hazánkban, nyilvános irodalmi est keretében először — mint arról lapunkban beszámoltunk — Kecskeméten emlékeztek a szellemi antifasizmus felejthetetlen harcosára. Fábry Zoltánra. Az ünnepségre Kecskemétre utazott feleségével Győry Dezső, a régi barát, pályatárs. Több mint ötven esztendeje jelentek meg első versei. Azóta is elsősorban költőként tartják számon a hetvenegy esztendős, ma is jókedé- lyű, fáradhatatlan buz- galmú literátort. A fiatalabb olvasók történelmi regényei révén ismerkedtek meg nevével, munkásságával. Mi ösztönözte arra, hogy ötvenévesen műfajt váltson? Szívesen válaszolt kérdésünkre. — A Horthy-érában a harmincas évektől ki voltam tiltva Magyarországról és a magyar irodalomból. A háború alatt csak Móricz Zsigmond közölte két-három versemet. Kárpát-XJkrajnában cseh (Fucik), és szovjet írók műveiből készült fordításaimat publikálták, verseimet a magyar nyelvű beregszászi iskolában tanították. A Rajk-ügy időszakában jöttem haza: a szektás klikkek visszadobták versgyűjteményemet. Még a beregszászi szovjet iskolákban tanított verseimet is át akarták íratni. Elkeseredtem ... De azután felvettem kettétört ceruzámat, s prózában f. folytattam. Az „Űjarcú ' magyarok”, az „Emberi hang” húrjain időszerűitek érzett 1948—49-es szabadság- harcról mesélve, honvédnagyapám naplója alapján örökké fújt mondanivalómat a korszerű magyar hazafiságról, a szocialista humánumról és a Duna-táji népek nemze- tekfölötti, internacionaMűvészet Kiskönyvtár-sorozata 1958-ban megjelent a könyvpiacon egy papírkötésű könyvecske Ybl Ervin Donatello-kötete. Bár a tanulmány a szakterület neves kutatójának tollából származott és igen sok szép képet tartalmazott, nem keltett különösebb feltűnést. Ezután azonban gyors egymásutánban következett Manet, Van Gogh, Michelangelo, Renoir és még több más jelentős művész hasonló kis monográfiája és a Művészet Kiskönyvtára sorozat hamarosan népszerű lett. Ma már nem túlzás a rendszeres folytatást igénylő, széles olvasótáborról beszélni. A képzőművészeti „olcsó könyvtár” elsősorban nem a szakmai közönség számára készült, és inkább tömegkulturális, ismeretterjesztő, semmint tudományos feladatkör betöltésére hivatott. Olvasói főként diákokból, munkásokból, a technikai értelmiség tagjaiból to- borzódtak, de mint utólag kiderült, meglepően sokan vásárolják a kéo- zsművészek és a terül ttel foglalkozó szakemberek is, mert jó né'...,, kötet messze meghaladja a szorosan vett népszerűsítés feladatkörét. Induláskor viszonylag könnyű t volt a szerkesztők helyzete. Témának kínálkozott a művészettörténetvalamennyi nagy alkotója és a jeles művészeti írók fiókjaiban is sok megírt tanulmány várt kiadásra, illetve kutató munkájuknak mintegy mellékterméke kép- pen könnyen tudtak vállalkozni egy-egy rövid népszerűsítő könyvecske megírására. Később egyre több fiatal művészettörténész kapcsolódott be a munkába, volt olyan is, aki ebben a formában publikált elsőízben. De szerepelnek a szerzők között alkotóművészek is, akik új szempontokkal gazdagították a sorozat írásait. Kibővült a kötetek témaköre is — a közben felmerült igényeknek megfelelően. A közismert ..nagyok” mellett sor került sürgető adósságok törlesztésére saját művészetünk múltjának területén (így Mészáros László, Vajda Lajos, Nagy István, Ámos Imre, Nemes Lampérth József, P-”kas István, Tihanyi 3, Paizs Goebel Jenő, Beck Ö. Fülöp és mások monográfiáira). A sorozat kötetei valamennyien megegyeznek abban, hogy egy-egy művész életútját és alkotásait ismertetik. Az életművek feldolgozásának módszere azonban távolról sem egységes — és ez nemcsak a szerzők szemléletének, munkastílusának, felkészültségének különbségeiből adódik, hanem magukból a témákból is. Hol a korkép érdemel nagyobb hangsúlyt, hol a művész életútja, hol egy új szemlélet kialakulása vagy egy hagyomány továbbélése. Maga a képanyag — rendszerint 50—60 reprodukció — többnyire teljes időrendi áttekintést igyekszik adni egy életpálya fejlődéséről, de itt is sokszor kívánkozik szempontnak az analógiák szerepeltetése, egy- egy téma alakulásának nyomon követése, elte- kintés a kevéssé jellemző korai vagy késői művek szerepeltetésétől. Minden kötet igyekszik pontos és megbízható adatközlést nyújtani a reprodukált művekről és rövid tájékoztató irodalomjegyzéket is közöl a téma iránt, különösen érdeklődők számára. ' ' ’ H. h. megjelentetni a félszáz új versemet tartalmazó új kötetemet, az én „öszi- kéimet". Írom, három kötetre tervezett önéletrajzomat. Ha az időmből és egészségemből futja. Hiszen egy év alatt öt nagy írónkat vitt el a kor és a betegség. A „zengő Duna-táj” kétszeres József Attila-díjas népszerű írója — örömünkre — ma is friss fiatalos. Várjuk úiabb műveit. Sütő András t . k tk.tr. A költő fiatalkorában, első kötete megjelenésekor. lista kölcsönös összebéké- léséről. És persze az örök emberi dolgok: a szerelem, az életöröm és a derűs küzdés értelmének szeretetéről. — Hogyan teljesedtek végtére is fiatalkori vágyai? — A szocialista világot már építik, építjük, remélem, egyre jobban. Az újarcú, illetve az újerkölcsű szocialista magyart megteremteni magunkban és utódainkban hosszabb lélegzetű feladata az irodalomnak, a népnevelésnek: egész népünk erőfeszítése kell hozzá. Ha már többször megbuktatták néhai uraink a magyarságot történelemből és a történelemben, most munkánkkal igyekezzünk példa .lenni Európa népeinek a forradalmi építésben ... Ha van magyar „küldetés”, akkor, ez az. — Hisz ilyen példaadás kötelességében és lehetőségében? — Három idézettel felelek. „Legyen minden magyar utód — különb ember, mint apja volt” — mint egyik költőnk tanácsolta. Az alábbi sorok egyik versemből, illetve prózai művemből valók: „A sors értelme nép lenni a népek, s ember lenni az emberek között.” — „Magasabbra lő az, aki az eget veszi célba, mint az, aki csak a szomszéd akácfa tetejét.” — Mi a véleménye a vidéki kulturális életről? — A „vidék” nem vidék többé. Irodalmi lapjaink többsége nem a fővárosban jelenik meg. És — ha szabad így mondanom — néhány budapesti „szám” „vidékibb”, mint a vidékiek számos „fővárosi” száma. Nagy jövője van a Forrásnak is: a legelevenebb vidéki folyóiratok egyike. Ideje, hogy már havi megjelenésűvé engedjék fejleszteni. — Érkezésekor régi ismerősként köszöntötte Madarász Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét. Mikor kezdődött barátságuk ? — Mostani megyei vezetőjük még gömöri diák korában írogatott az antifasiszta pozsonyi Magyar Újságba. Később megszervezte a haladószellemű főiskolások Eötvös körét, s megindította folyóiratukat, a „Forrás”-t. A Sarló utódai lehettek volna. Gyakran találkoztunk, szorgalmát, munkásságát, tehetségét mélákkor nagyrabecsültem. — Végezetül írói terveiről szeretnénk hallani. — Jövő őszre szeretném A román Állaimi-díjas Sütő Andrásról eddig annyit tudtunk, hogy nyelvünk egyik legnagyobb élő művésze. Pontos, mint Illyés, derűsen repked, szárnyal akárcsak Tamási. Remek ember, közvetlen és nyílt; erről lakiteleki, kecskeméti látogatása során szereztünk bizonyságot. Noha rengeteget publikál — 17 kötete jelent meg eddig — szívesen vesz részt a közéletben. Parlamenti képviselő, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, élénken munkálkodik fontos nemzetiségi és állami bizottságokban. Tájékozott, a társadalmi, irodalmi élet rezdüléseire fogékonyan reagáló, gondolkodó elme, aki nemcsak tudomásulveszi az eseményeket: igyekszik ezeket hite szerint jó irányba befolyásolni. Szívesen válaszolt a Forrás szerkesztőségében összegyűlt írók, költők, kritikusok kérdéseire. — Mi a véleménye a dokumentum-irodalomról? Az Anyám könnyű álmot ígér című, szenzációt keltett regényében közvetlenül felhasználta a valóság elemeit. Ismeri-e a magyarországi szociográfiai irodalmat, törekvéseket? — Így hangzik az első kérdés. — A szociográfia akkor lehet művészi, ha a tényanyag bölcseleti, művészi magva kerül a műbe; ha az író a tények keresése, kutatása közben önmagát igyekszik megtalálni, kifejezni. Én azt a fajta dokumentum-jellegű prózát kedvelem, amit az utóbbi időben próbálok művelni. Ez más, mint — például — a Magyarország felfedezése sorozat kötetei. Azt a veszélyt akarom, szeretném elkerülni, hogy a felszíni jelenségek, az első pillanat benyomásai mintegy eltakarják a valóságot, a mélyebb összefüggéseket ... A nemzeti keretbe fullasztott irodalomból csak ilyen módon lehet kitörni. Közbevető- leg: érdemes lenne alaposan megvizsgálni, hogy miért szentimentális a magyar irodalom, miért érzelgős. Az időszerű témáról élénk vita alakult ki. Sütő András a későbbiekben így folytatta. — A dokumentum-irodalomból többfelé vezet az út. Kicsit leegyszerűsítő összefoglalással: az általános emberi gondolatok irányában. Példának Illyést hozhatom fel. A másik irányzatot Fejes Rozsdatemető című műve reprezentálja. Erdei Ferenc megint más lehetőségre hívta fel munkálkodásával a figyelmet. A tudományos kutatás té- nyeivel úgy kíván beleavatkozni az életbe, hogy konkrét társadalmi-politikai kérdések megoldásához nyújtson segítséget. És ez foiitos! ... A lényeg az: tehetség kérdése, hogy mennyire tudjuk filozófiailag megfigyeléseinket, tapasztalatainkat általánosítani. Az is igaz, hogy egyre inkább nem a „kitalált” regényekben: dokumentum-irodalmon keresztül ismerjük meg embertársainkat, gondolkodásmódjukat, hozzánk való tartozásukat és tőlünk való idegenségüket... — Kérjük, hogy szíveskedjék néhány mondattal bemutatni a társaságában levő, a könyvheti romániai delegáció tagjaként megyénkbe látogató Theodor Mazilut. — Bukarest egyik legnépszerűbb színházi szerzője. Most is több helyen játsszák műveit. Az egyik magyar vonatkozású — a görög sorstragédiákat idéző — drámáját több külföldi színház is bemutatta. Művészi elveiről ö maga nyilatkozhatna leghitelesebben. Theodor Mazilu Szívesen eleget tett kérésünknek. A színházművészet új útjait, a kifejezési eszközök bővítésének lehetőségeit kereső rokonszenves író szenvedélyesen hangoztatta, hogy meg kell szabadulni a megszokott- ság szürkeségeitől. —: Ostobák holdfényben című darabomban a. érzelmeknek a kritikája adom, meg akarom fősz tani az embereket a ha mis illúzióktól és nevet ségessé kívánom tenni kispolgárokat, a birtok lási vágy megszállottáit.. Általánosabban: a nag írók nem foglalkozna az irodalommal, ők a igazsággal foglalkoznak — Ha egy író hű aka maradni önmagához, h a közönséghez, aki elárul ja önmagát, nem tisztel elárulja közönségét, • Mindketten nagy elis méréssel szóltak kecske méti tapasztalataikról, ja vasolták a kapcsolatol rendszeresítését és részle tesen tájékoztatták a ven déglátókat a román nyel. vű az erdélyi magyar irodalom helyzetéről, ,
