Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-12 / 137. szám
V. Offlsl 191L Június 12, szombat Összefogásból Játszótér Csávoljom Konyak helyett De hogyan? A fő követelmény: jó minőség, hatékony propaganda A colák reklámját szinte száz százalékban a gyártó céaek szervezik, bonyolítják le. Ezzel szemben nálunk általános gyakorlat, hogy a gyár mellékesnek tartja a reklámtevékenységet, rábízza a kiskereskedelemre. öreg hiba ez, hiszen inkább presztízskérdést kellene csinálnunk abból, hogy az árunak a kiskereskedelembe való átadásával ne szűnjék meg a gyár felelőssége. Számos kézenfekvő, ésszerű és mindenképp követésre méltó külföldi példát említhetnénk ennek alátámasztására. MEGYÉNK vendéglátó kereskedelmében a tavalyi forgalom 14 százalékkal haladta meg az előző évit. Egy örvendetes tényt külön is rögzíthetünk: a szeszes italok nem egészen 14 százalékos arányával szemben az üdítő italok forgalma 24 százalékkal emelkedett. Mindez Widder Ferenccel, a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat osztályvezetőjével folytatott eszmecsere során derűit ki. Beszélgető partnerünk már régóta élharcosa az üdítő italok, a gyümölcslevek fokozattabb népszerűsítésének. — Hosszú ideje hangoztatjuk, hogy a hazai gyümölcs nemcsak arra alkalmas, hogy belőle pálinkát főzzenek. Sajnos, az alkoholmentes próbálkozások nem mindig voltak eredményesek. Megjelent például az Almuska, igen gyenge minőségben, s a jaffaszprp és a narancsital minősége sem egyenletesen jó. . A Coláknál viszont már jobb a helyzet. Jó minőségük miatt mindinkább kedvencei a fogyasztóknak, s a gyártó cégek zöme rendszeresen ellenőrzi a minőséget ■ VISSZATÉRVE a gyümölcslevekre: általános tapasztalat hogy bajok vannak a „köntössel” is. Holott a vonzó külső, az ízléses csomagolás — feltétlenül megtérülő befektetés. Napjainkban, amikor már a versenyben egyre jobban részt vevő közös gazdaságok is adnak a címkére, tisztában vannak azok figyelemkeltő hatásával, aligha megengedhető, hogy a gyárak kezdetleges, naivan kivitelezett, egyáltalán nem propagandisztikus hatású címkéket alkalmazzanak. aí HATÁROZOTT előrelépést jelent a FŰSZERT egészséges kezdeményezése. Az üdítő italokat hűtve szállítják, s ha a forgalomba hozó szerv lelkiismeretesen törődik a további rendszeres hűtéssel, dotációban részesül. Nem lendíti előre a gyümölcslevek népszerűségét a „sok bába” gyakorlat sem. Annyi már a gazdája az üdítő italoknak — a szesz- és a konzervipartól kezdve a sörgyárakon át a tsz-ekig —, hogy hovatovább nincs kitől számonkérni a minőséget. Sajnálatos, hogy nálunknál sokkalta kevésbé „gyümölcsös” államokban (mint például az NDK) a gyümölcslevek a közfogyasztásban lényegesen nagyobb szerepet játszanak. ALIG AKAD ma már napi- és hetilap, amelyik ne közölne szeszes italhirdetést, reklámot. Az üdítő italoknak viszont alig-alig van reklámja. Propagálni, népszerűsíteni persze csak azt lehet, ami valóban jó! A célnak megfelelő, kellemes ízű, megfelelő minőségű, és épp ezért keresett meggylé, őszilé, birslé stb. színvonalara kellene felhozni a hazai készítésű üdítő italok mindegyikét. És akkor — de csakis akkor — jogos lesz majd az az igény, hogy ne csak a zöldségboltban lehessen állandó jelleggel sört, vagy a trafikban pálinkát kapni, hanem mindenütt — legalábbis a szakboltokban — hozzá lehessen jutni a jó minőségű, vitaminban gazdag, kellően hűtött alkoholmentes üdítőkhöz, gyü- mölcslevekhez. J. T. A kooperáció gyümölcse — 100 lakásos ház A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat és a Bács megyei Építőipari Vállalat együttműködve építi Kiskunhalas legnagyobb lakóházát. A helybeliek még a múlt év őszén elkészítették az alapokat, a Bács megyei Építőipari Vállalat kiskunhalasi építésvezetőségének dolgozói és gépei április végén láttak hozzá a ház „összerakásához”. A 130 méter hosszú, négyemeletes épületben hét lépcsőház lesz és 100 család talál benne kényelmes otthonra. Október végére remélhetőleg tető alá kerül a monumentális épület, s akkor ismét a helybeli építők látnak munkához, elvégzik a belső szakipari munkákat, s ők adják át majd a lakásokat az új lakóknak. A szépén parkosított utcákon már nem játszhattak, lakóházak és iskolák, óvodák poros udvaraira szorultak tehát szabad idejükben a gyerekek. Meg egy-két olyan elhanyagolt terepre, mint a helyi Templomhegy, vagy a Bara- part, ahová a szülők vigyázó szeme nem kísérhette őket. Ezért szűkebb körben érlelődött az elhatározás: biztonságos mozgás- és játéklehetőséget teremtünk gyerekeinknek, mert tanácsunk költségvetése erre .nem nyújt lehetőséget. Pálfia Mihály tanácselnök örömmel csatlakozott hozzánk, amikor szép terveinkkel előbb a helybeli, majd a bajai üzemek vezetőihez kopogtattunk. És a kezdeményezés nyomán a társadalmi összefogás szép példája bontakozott ki. Üzemek, társadalmi és tömegszervezetek, szülői munkaközösségek, iskolák támogatását élveztük. A községi tanács 600 négyszögöles telket jelölt ki. A terepen a helyi Egyesülés Tsz dózerei és ekéi után az általános és középiskolai tanulók következtek. Délutánonként, esténként és nem egy vasárnap 20—50 szülő és gyermek hordta, egyengette a földet. Csákányok, lapátok zajától, a talicskakerekek nyikorgásától volt hangosa község! Az úttörőmozgalom negyedszázados jubileumi évének is emléket kívántunk állítani a játszótér felépítésével. Az Ajándék a hazának akcióban az úttörőcsapat tagjai vettek részt az építkezéseken, pat- ronálóink, barátaink pedig értve és átérezve a nemes célt, segítettek bennünket. A homokozót a helyi ktsz mesterei létesítették. A Bajai Állami Gazdaság, a Gépjavító Állomás, a Ganz Villamossági Művek Készülékgyára, a Bácskai Vízműtársulat, a Kismotor és Gépgyár, a Vas- és Fémipari Ktsz, az Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság, a Vegyesipari és Javító- Szolgáltató Vállalat, a Finomposztó Vállalat, a 9-es számú Volán, a Lakberendező Ktsz, a Bajai Erdő- gazdaság és a Bácsalmási Állami Gazdaság munkásai, fiataljai pedig a hintákat, csúszdákat, forgókat, mászó és bújó vasakat készítették el, jórészt megtakarított és hulladékanyagból. Díszkerítést is hegesztettek, hogy védjék a gyerekeket és tetszetős legyen a játszótér környéke. A Oél-Bács megyei Vízmű Vállalat ivókutat szerelt fel a térre. A helyi tanács parkosította és villanyvilágítással látta eh Az ajándékozó vállalatok dolgozói között ott vannak a csávolyiak is. Ez adott bátorítást az üzemeik felkeresésére. És kérésünk teljesítését szívesen vállalták. Vállalati kivitelezésben kétszeresébe kerültek volna a csaknem 300 ezer forintért készült játékok. Köszönjük a segítséget ezúton is, mindig emlékezni fogunk jótevőinkre. A játékok gondozását a helyi tanács vállalta, az ügyeletét, a rend fenntartását a pedagógusok. Most készül a játszótér „törvénytervezete”. Szeretnénk tagjai lenni a Pajtás újságban meghirdetett Játszóterek Szövetségének. Látni kellene — mert elmondani nem könnyű —, milyen most itt az élet! Kitárult a gyerekek előtt a 'világ. A nemrég még tanyasi kisiskolások — a hétközi otthon 45 lakója — boldogan töltik ott kimenőjüket is. Az ő szüleik is részt vállaltak a társadalmi munkából; a mátéházl üzemegység füvesítette be a terepet. Minden falusi gyereknek vágya a játszótér. És milyen hamar megszokták! Szórakozásukat nem a véletlenre bíztuk, bár tudjuk, nem mi vagyunk az elsők, akik a kulturált szórakozásról gondoskodnak a szabadban, pedagógusok felügyeletével. Külön labdázó tér is van. Ez a kezdet. Mert terveink vannak még. Megemlítem, hogy tavaly ugyancsak társadalmi ösz- szefogás eredményeként jött létre az úttörő honvédelmi versenypálya, lőtér, szánkó- és jégpálya. Ez a társadalmi munka is hozzájárult Csávoly múlt évre szóló 1 792 000 forint értékű vállalása teljesítéséhez, amivel a megyei településfej lesztési versenyben a 3. helyezést érte el községünk. Eredményeink úgy vélem, jó kezdetét jelentik a három évre kidolgozott sport- és játszótérfejlesztési programunk megvalósításának. Ennek védnökségét a helyi KlSZ-szerve- zet és a sportkör vállalta. Telkünk már megvan. Nem hiányzik az ügyszeretet sem, s bízunk benne, ismét lesznek segítőtársaink is. Mándics Mihály iskolaigazgató 1 \h inosoK, A méregpohár A bíró egyedül ült a szobában. Amikor végére ért az ügy tanulmányozásának, lassan becsukta a dossziét, s néhány másodpercig tűnődött a sárga papír fölött. Az udvarról behallatszott a délelőtti sétájukat, tornájukat végző rabok lábdobogása, az őr vezényszava. Mindennap megismétlődő jelenet ez, hiszen a bíró szobája a börtönudvarra néz. Ki sem kellett néznie a rácsokon, maga előtt látta az egyenruhába öltözött fe- gyenceket, akik egy-egy mozdulat között kíváncsian pillantottak fel az ablakokra. Elképzelte a fiatal- asszonyt is ebben a csíkos ruhában, látta még mindig szép, de a szenvedésektől elgyötört arcát a csíkos kendő Keretében. Súlyos bűncselekményt követett el, állapította meg magában, majd egy sokszor idézett mondás jutott eszébe: A lélek útjai kiszámíthatatlanok ... Kilenckor kezdődött a tárgyalás. A tanúk már ott ültek a terem előtti pádon, beszélgettek, latolgatták a várható ítéletet, amikor megérkezett a bíró és a népi ülnökök. Kezdődött a kihallgatás. Először a szőke fiatalasszonyt vezették fel a börtönből. Óvatosan leült a vádlottak padjára, kezében zsebkendőt szorongatott, s amikor a bíró a nevét mondta, felállt, s válaszolt a kérdésekre. — Én alig voltam tizenhat éves, amikor megesküdtünk. A férjem még be sem töltötte a tizennyolcat. Miniszteri engedély kellett a házassághoz. A szüleim nagyon ellenezték a fiút, mert — ahogyan mondták — nem a legjobb családból való volt. Nem az anyagiakat értették ezalatt, hanem mert náluk napirenden voltak a verekedések, az apja ivott, s azt gondolták az én szüleim, hogy a Márton is olyan lesz. Nagyon csodálkoztak, amikor még öt, tíz év múlva sem volt semmi különösebb. A férjemet persze nem fogadták be, de beletörődtek a helyzetbe. Két kislányunk született. Az egyik most tizenhárom, a másik tízéves — mondta halkan az asszony. s arcán látszott, jól esik most, még ilyen körülmények között is visszaemlékezni a nagy szerelemre, a beteljesült boldogságra. — Sokan ismerték a vádlottat és családját a városban, s mindenki úgy tudta róluk, hogy a legnagyobb megértésben, sze- retetben élnek, nevelik a gyerekeket. Tudtuk azt is, hogy már megesküdtek, amikor együtt tanultak, s érettségiztek, majd tovább, magasabb iskolában is folytatták a tanulást. Szép lakásuk, jó állásuk volt. Munkahelyükön mindkettőjüket megbecsülték és szépen kerestek. A férj halála, illetve ez az eset mindenkit nagyon megdöbbentett. Ki hitte volna — kérdezte szinte önmagától az egyik tanú, aki ennél többet nem tudott mondani. Leült a hallgatóság soraiba. — Kérem, álljon fel. Mit szól a tanú által elmondottakhoz, van-e kiegészítése? — Azt nem tudhatom, hogy ismerőseink mit mondtak vagy hogyan vélekedtek rólunk, de valóban jól megértettük egymást egészen az utolsó évekig — és nem tudta tovább folytatni a vádlott, mert a hangja sírásba csuklóit. A bíró várt néhány percet, csend van a teremben, csak az asszony zokogása hallatszik, majd lassan az is elcsendesedik, s folytatja a vallomását a vádlott— Talán két éve, hogy egy fiatal lány került a férjem munkahelyére. Azelőtt sem néztem jó szemmel, hogy negyven asz- szonnyal, lánnyal dolgozik együtt, de konkrétan semmit sem tudtam. Ezzel a lánnyal aztán nagyon közeli kapcsolatba került. Már a többieknek is feltűnt, hogy mennyire kivételezik vele; Emiatt gyakran veszekedtünk, ő engem többször meg is vert, mert felelősségre vontam. Ilyenkor nagyon indulatos lett, s engem is gyanúsít- gatott, hogy biztosan azért beszélek, mert nekem van szeretőm. Pedig én még gondolatban sem közelítettem más férfihoz. A legutóbbi összeveszés után én nagyon elkeseredtem, s úgy határoztam, végzek magammal... — Az ön véleménye szerint hogyan jutott a ciánhoz a vádlott? — fordult a bíró az asszony közvetlen feletteséhez, akit tanúként megidézett a bíróság. — Neki az is feladatai közé tartozott, hogy a kórház által igényelt gyógyszerért elmenjen, s azt a központból gépkocsin elhozza. Az igénylistán nem egyszer igen veszélyes, mérgező anyagok is voltak. Nem lehetett tehát nehéz dolga sem a sósav, sem a cián megszerzésénél. Egyszerűen meghamisította a rendelési ívet, vagy a valódi igénylésből elvett valamennyit. A cián, tisztelt bíróság, igen erős méreg, nagyon kevés kell belőle. Először úgy akarta az asszony, hogy kilesi „ve- télytársát” és az utcán leönti sósavval. El is lopott egy nagy üveg sósavat a munkahelyéről, és hazavitte, de ott volt a táskájában, parányi üvegben a cián is, hogy a leöntés után önmagával is végezni fog. Teljesen másképp történt minden. — A sósavas változatról lemondtam, s csak a ciánt akartam meginni. Kicsit ingadoztam, amikor hazafelé mentem, de otthon, miután ismét összevesztünk a férjemmel, már teljesen elhatároztam magam. Kimentem a konyhába és a ciánt egy pohárba öntöttem, és hozzáfogtam, hogy teát készítek, s azzal iszom meg a mérget — folytatta vallomását az asszony. De amíg a teát főzte, a férj kinézett a konyhába. A ciános pohár mellett egy féldecis üvegben pálinka volt. Fogta a gyanútlan férfi, beleöntötte a pohárba, s azt megfogta, hogy megissza. A feleség mindezt látta, tudta mi van a pohárban, s átfutott az agyán: miért én haljak meg, amikor ő a bűnös? Ha kiissza a mérget, senki sem gyanúsíthat engem, hiszen véletlenről van szó... és nem szóit a férfinek, akj egy hajtással megitta a pálinkás ciánt. Perceken belül rosszul lett, hányinger és gyomorgörcs kínozta, majd elvesztette eszméletét. Az asszony kétségbeesett, mentőkért telefonált, s a férfit azonnal kórházba vitték. Vele ment a feleség is, de az orvosok kérdéseire: mit ivott a beteg, mi történt vele — csak annyit válaszolt: pálinkát ivott. Fél óra múlva a harmincnyolc éves ember meghalt. — Miért nem mondta meg az orvosoknak, hogy mit ivott a sértett? —kérdezte végül a bíró. Az asszony állt egy darabig, gondolkozott, majd megismételte a rendőrségen tett vallomását: — Féltem, hogy kiderül a dolog. A „dolog” azonban így is kiderült. A gyanús körülmények, okok miatt elhunyt férfit ugyanis felboncolták, s a jelek egyértelműen kimutatták a ciánt. Innen már egyenes út vezetett az asszonyhoz, akit a megyei bíróság emberölés bűntette miatt 12 évi szabadságvesztésre ítélt. Enyhítő körülményként vette figyelembe teljes megbánását, s azt, hogy ő telefonált mentőkért, maga is elkísérte férjét a kórházba stb. Súlyosbító volt viszont, hogy elhallgatta a tényt, bár a férfit akkor sem lehetett volna megmenteni ..: A lélek útjai kiszámíthatatl anok Gál Sándor
