Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

1971. május 9. vasárnap S. oldal Egyedül vagy összefogással? A tompái művelődési ház építéséről Tompán, ebben a déli határhoz közel eső, hosszan elnyúló községben élő fia­talon idősen közös és évtizedes vágya, hogy sza­bad idejüket kulturált kör­nyezetben tölthessék el, ahol szórakozási és műve­lődési igényeiket egyaránt kielégíthetik. Ez azonban még a mai napig is csupán vágy maradt. A község mű­velődési intézménye ugyan­is immár évek óta a ma­daraknak és a hellyel-köz- zel dolgozó építőipari szak­embereknek nyújt otthont. A leendő tompái műve­lődési ház impozáns mére­tű, tetőzet nélküli téglafa­lai között sétálgatva a lá­togató előtt fölsejlenek a tervezett nagy színházte­rem körvonalai, a színpad kiemelkedő előrésze, az öl­tözőhelyiségek és az előtér­ből átvezető nyers lépcső­sorok azt is jelzik, hogy a régi, átalakításra váró épü­lethez miként illeszked­nek majd az új, korszerű nagytermi rész falai. A község vezetői nem szándékozták teljesen új művelődési házat építeni, hanem egy régebbi, más célokat szolgáló épület át­alakításával és bővítésével szeretnének célt érni. Ez az elképzelés — számításba véve a község adottságait és lehetőségeit — helyesnek látszik, az azonban már kevésbé nyugtatja meg az érdekelteket, hogy az épü­let, mely nem több ajtó, ablak nélküli helyiségek, cementzsákok és csupasz falak halmazánál, immár csaknem egy éve, szinte változatlanul szomorodik a község középpontjában. Az eredeti tervek az el­múlt év végére tűzték ki az intézmény teljes átadá­sát. Mostani képe, és az egy év alatt alig-alig történt előrehaladás azonban egy­re bizonytalanabbá teszi ezt a régen várt eseményt. Építőipari kapacitáshiány ? szült helyiségek kihasznált­sága elég alacsony, építési, fűtési költségeik viszont annál magasabbak. Nem csak arról van szó ugyanis Tompán, hogy a Moziüzemi Vállalat jelen­tős anyagi hozzájárulásá­val könnyebb helyzetbe ke­rülhetne az amúgy is pénz­szűkében levő községi ta­nács. Az együttműködéssel megszűnne a községben áz egykori parasztházból át­alakított, már régen el­avult, korszerűsíthetetlen filmszínház, és az új intéz­ményben kapna megfelelő elhelyezést. A modern és célszerűen kiképzett szín A boldogulás etikája Hogyan élünk ? — ősrégi és való­színűleg örök kérdés ez. A válaszok azonban nemhogy koronként, de még egyidőben is felettébb különbözők, s nem is feltétlenül őszinték. Amit nem is lehet zokon venni, hiszen “nnyi műi­den befolyásolhatja a válaszadót. Egy azonban bizonyos. Tíz-tizenöt évvel ez­előtt alig-alig emlegettük, jószerével számon se tartottuk, hogy ez, meg amaz hogyan él; talán a magunk boldogulá­sára is kevesebb gondot vetettünk. Pe­dig akkor is akadt, hogy úgy mondjuk, tollasodó’ ember. Igaz, sokkal kevesebb, mint manapság, és az a kevés is kevés­bé tűnt föl. Mert ugyan mit is csinál­hatott? Legfeljebb épített egy kis há­zat, vagy vett egy jobb lakást és bele­bújt, ha meg nem, hát elszórakozta a pénzt. Ma másképpen van. Először is mind többen és többen keresnek városban is, Bácskai Antal vb-elnök csupán egy éve végzi a község életének irányítását, és ami az előzményeket il­leti, ő is csupán egy vas­kos, iratokkal teletömött dossziéból meríti értesülé­seit. — A művelődési otthon átalakítási munkálatai 1968-ban kezdődtek el — magyarázza érdeklődésem­re —, de már az első lépé­sek megtétele után, azaz a tervek elkészültével, soka­sodni kezdtek a problémák. E hozzávetőlegesen három­millió forintos munkára ugyanis nem tudtunk kivi­telezőt találni. Hosszas utánjárások és eredményte­len tárgyalások nyomán a Mélykúti Községi Tanács gazdálkodási csoportját si­került megnyerni ügyünk­nek, akik különféle alvál­lalkozókkal közösen haj­landóknak mutatkoztak el­kezdeni az átalakítást, és az új részek építését. Egy ideig megfelelőnek látszott a munka előreha­ladása, de a tavalyi évben két dolog is közrejátszott az ideiglenes szünet létre­jöttében. Egyrészt a tégla­hiány, melyet az árvíz okozta pusztítások újjáépí­tési munkálatai okoztak, másrészt a nagyterem be­fedéséhez szükséges 16 mé­ter hosszú vasgerendák ügye. Ezeket a tartóeleme­ket a keceli ktsz-ben ké­szítették el, de szilárdsá­guk ellenőrzésekor kide­rült, hogy nem képesek el­viselni a beépítés után rá­juk nehezedő nyomást. így hát újra kell őket gyártani, az elkészült vasgerendákat ismételten ki kell próbálni és csak akkor folytatódhat majd az építkezés. A munkálatokat azonban már nem a mélykútiak végzik, mert építési cso­portjuk időközben felbom­lott. Végső szükségből a Tompái Községi Tanács ma­ga hozott létre egy házila­gos brigádot, és a befejezés feladata így már a helyiék­re hárul. Anyagi fedezet és együttműködés Az évekkel ezelőtt elké­szült terv hárommillió fo­rintos költséggel számolt. Ennek az összegnek a na­gyobbik felét a tompái ta­nács már elköltötte Az építkezés folytatásához a község elegendő pénzügyi fedezettel rendelkezik? — kérdezem Bácskai «Antaltól. — Az a központi támo­gatás, amire számítottunk, sajnos, elmarad, és így a saját erőinkre vagyunk utalva — hallom a választ. — Ez azt jelenti, hogy a IV. ötéves terv folyamán más beruházásokra alig- alig marad pénzünk. A művelődési ház befejezésé­hez szükséges pénzösszegek — sajnos, így kell monda­nom —, áthúzzák a követ­kező évekre tervezett egyéb fej’esztési elképzeléseinket, hiszen minden valószínűség szerint csak kölcsön segít­ségével teremthetjük elő a hiányzó összegeket. — Tudomásom szerint a megyei Moziüzemi Válla- L-* felajánlotta, hogy „be­társul” a művelődési ház é~ ’"tkezésébe. Mintegy 800 ezer forinttal járulnának hozzá a színházterem belső torkiképzésének és beren­dezésének költségeihez. A községi tanács azonban el­utasította ezt a kedvem ajánlatot pedig úg- tűnik, a társulás enyhífe má­jain. tanunk, mert bár a tanács számára igencsak jól jön­ne ez a támogatás, a köz­ség gazdasági vezetői ra­gaszkodnak az eredeti el­képzelésekhez, hogy a nagy termet az alkalmi színházi előadások mellett tánche­lyiség gyanánt is hasznosí­tani lehessen. A Moziüzemi Vállalat lejtős padozatot, és rögzített széksorokat kí­ván elhelyezni a rendszeres filmvetítések nézői számá­ra, ez azonban természete­sen megakadályozza ezt a kettős hasznosítást. Tom­pán nyolcszáz fiatal él, ne­kik szeretnénk rendszeres összejöveteli és szórakozási lehetőséget teremteni. Ezért vagyunk kénytelenek ezt a költségesebb megolást vá­lasztani. ünnepségek, tsz-közgyűlé- sek és egyéb nagyobb tár­sadalmi rendezvények szá­mára is kitűnő körülmé­nyeket nyújthat, Az egységes községi köz- művelődés elve is a két in­tézmény „összeházasítását” sugallja. A moziba látoga­tók egyben megismerked­hetnek a művelődési ház klubjainak, szakköreinek munkájával és könnyebben bekapcsolódhatnak azok tevékenységébe. Egysz_e- rűbb a szervezés, jobb az épület kihasználtsága, tervszerűbbek lehetnek a kulturális programok. És végül a község veze­tőinek még egy gazdasági szempontot is. figyelembe kell venniük. Azt ugyanis, hogy a moziüzem jelentős mértékben járul hozzá a művelődési házak fűtési, világítási, takarítási költsé­geihez, a nagyterem hasz­nálatáért rendszeresen bért fizet. — Mindez az elké­szült kulturális intézmény nem csekély , működési , ki­adásait segíti csökkenteni. Pavlovits Miklós Bővült a flotta Baján A Magyar Hajófuvarozá­si Szövetkezet végzi az építkezéseknél használt fo­lyamkavics kitermelését és vízi fuvarozását. Épben az évben új járművekkel gya­rapodott a szövetkezet ba­jai kirendeltségének flottá­ja. Az újdonságok közül három hagy uszály, két 240 köbméter és egy 170 köb­méter űrtartalmú már jár­ja a Dunát. Az ugyancsak most vásárolt vontatóha­jót és úszó-rakodóberende­zést pedig előreláthatólag júliusban bocsátják vízre. Egyáltalán, nálunk sokkal többet be­szélnek az emberek — és a leghango­sabban nem feltétlenül a legjobb szán- dékúak — arról, amit ez, meg az a család vesz, épít stb., mint arról, ami­vel a gyarapodáshoz az alapot megte­remti, a szorgalmáról, a kitartásáról, az átlagosnál talán jóval több munkájáról, vagy a tehetségéről. Azaz, hogy hallani a dolog eme oldaláról is, de a legtöbb­ször olyasmit, hogy így meg úgy ügyes­kedett, ha ugyan nem csalt, lopott, szél- hámoskodott ház- és moziterem viszont | faluhelyen is, munkás- és parasztcsalá­Hát lehetséges lenne, hogy az emlí­tett sok-sok egyéni, családi gyarapodás csupa hamisságra, vagy éppen becste­lenségre épül? Ezt a nyitottszemű, tár­gyilagosan gondolkodó ember nem állít­hatja. Éppen ellenkezőleg, elismeréssel szó arról a kemény és — ne restelljük kimondani — verejtékes munkáról, ami a gyarapodást sokaknál lehetővé tette. Hogy a sok és eredményes munka nem minden esetben részesül a megillető és a mi viszonyaink között, megérdemelt anyagi elismerésben — az is nyilvánvaló. De az nem kevésbé, hogy a végzett munka igazságosabb és arányosabb elis­merése és jutalmazása irányában hala­dunk — hozzátehetjük: — előre. dók, iparosok, értelmiségi foglalkozású­ak, tehát mindenféle társadalmi réteg­hez tartozók olyan pénzt, hogy a gond­talanabb, vagy — számosabb esetben — nagyon is beosztott életvitel mellett, már egyébre, különösebb, ha úgy tetszik, fel­tűnőbb kedvtelésre is futja belőle, olyas­mire, ami kisebb-nagyobb mértékben a luxus látszatát kelti. Természetesen, to­vábbra is a lakás, a ház áll az első he­lyen, azzal a különbséggel, hogy az építkezők — tehetségük és ízlésük sze­rint — sok esetben már nem csupán fedelet akarnak a fejük fölé húzni, ha­nem szebbet, tágasabbat igyekeznek ösz- szehozni. Évről-évre több városi lakos hétvégi telekkel, házzal, esetleg nyara­lóval „tűnik ki”, az autósok száma köz­ben már évi 40—50 ezerrel növekszik, nem kevesen költséges külföldi utakat tesz­nek, sokan drága ruhákban, elegáns szó­rakozóhelyeken mutogatják magukat és — ha nem is nagy számban — akadnak olyanok is, akiknek minderre, vagy meg­közelítőleg minderre van módjuk, tehet­ségük. Mindez, mondanunk sem kell, nem­hogy nem bűn, hanem többé-kevésbé államilag ösztönzött dolog, hiszen azért vannak építőanyagipari, meg építő vál­lalataink, hogy maguk az állampolgárok is — lehetőleg minél többen — építkez­zenek, helyesnek tartjuk az üdülőhelyi parcellák kialakítását, hivatalosan tá­mogatjuk az automobilizmust, s állami boltokban, szalonokban pompás ruhákat, sőt ékszereket kínálnak a vevőnek, az utazási irodák pedig jobbnál jobb kül­földi utakra csábítanak. Hogy a jó ita­loknak, szívnivalóknak és az ínyenc fa­latoknak is akad elég reklámja, nem is említjük, hiszen furcsa mód, nálunk so­hasem szólták meg igazán azt, aki az effélékre költött mértéktelenül, sokkal gyakrabban azt, aki esetleg hosszú éve­kig szívósan takarékoskodva jutott ház­hoz, autóhoz, vagy, mondjuk, egy vitor­láshajóhoz. Igaz, az sem titok, hogy akadnák nem a szó jó értelmében „ügyesek”, akik igazi, vagy elégséges ellenérték nélkül, azaz a társadalom, mindnyájunk kárára, jutottak és jutnak hozzá az iri­gyelt anyagi javakhoz. Nem az a hiba, ha érzékenyen reagálunk erre — csupán az, ha minduntalan rémeket látunk —, de még fontosabb: olyan irányba fejlő­dik gazdaságunk, hogy határozottabban képes jutalmazni a társadalmilag hasz­nosat, méltánylás nélkül hagyni a ha­szontalant és kivetni magából a károsat! Rendkívül fontos, hogy ez a reagáló és cselekvőképességünk tökéletesedjék. Ahogy a gazdaságirányítás új módsze­rei számos hibát — és hibás gazdasági ténykedést — most könnyebben felszín­re hoznak, és ez jó, úgy leplezi le a fejlődő, demokratikus vonásaiban erő­södő közgondolkozás az olyan magatar­tást, amely szemben áll szocialista el­veinkkel, az egyéni boldogulás szoci­alista erkölcsi normáival. Az esetek, a viszonylatok, az élet fordulatai lehetnek bonyolultak, nem könnyen áttekinthe­tők, helyes Ítéletünk alapja azonban egyszerű, magától értetődő. „Mi azt vall­juk és hirdetjük — mondotta Kádár Já­nos a kőbányai munk^sgyűlésen —, hogy az emberek joggal^ gondolhatnak önmagukra, családjukra, hozzátartozóik­ra; s a természet törvénye az, hogy ke­ressék a boldogságot önmaguk, család­juk számára, de ennek igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgo­zóval való együttes felemelkedés lehet, s nem történhet a közösség rovására.” Aki kiemelkedő odaadással, nagy hozzáértéssel, különös tehetséggel dol­gozik, vagy olyan szerencsés adottságú ember, hogy mindezt együttvéve is el lehet mondani róla, az sok, igen sok hasznot tud hajtani a közösségnek, mindnyájunknak. És akkor megérdemli, hogy többet is kapjon, hogy „könnyeb­ben” boldoguljon, ha ezt könnyű boldo­gulásnak lehet nevezni. És mennél in­kább képes és hajlamos a társadalom arra, hogy ilyen következetességgel. ju­talmazzon, annál többen állnak be a sorba, keményen megdolgozni önnön boldogulásukért és mindnyájunk boldo­gulásáért. ■ B. J. Megjegyzés Pazar meghívók ürügyén Célszerű-e ? ja legalább negyven forint- gyénk tanácsi apparátusai, ba került...” intézményei, vállalatai És számolni kezdtem: gyártanak, gyártatnak — Ha csak tíz embert invi- osszessegeben minden bi­tálnak ilyen pazar meghí- zom?y!jí csak tonnákban vóval ez eevhől néevszáz merheto mennyiségben.- Vinné el az ördög ezt - Ez igen! - forgatja forü£ De a teftület, Papír, munkaerő idő LdomSzta7ommrekfzaer setf IranXt^0™-3 ameI"et összehívtak, leg- pénZP- valamennyivel t Ä’Ä'Ä pfdáuTTzfmeti, «5S kfvln08"0^ menék' EZt mert éDDen arra nem aka darabia legalább negyven neSyezer,! ■ • ■ Őrület! Az en Juvanna az ésszerűség, va­dc^rá, fnüt ke^ek S forintba kerüli S fhogy Süteményem Csakugyan lamennyiünk jól felfogott újra kezdem a kutatást, elnézem, a köteget, egészen egész vagyon. Még akkor érdeke. De ebben a tudo­Most már módszeresen. A értékes gyűjtemény. Hát is, ha a meghívó nem mányban, mintha lassú A községi tanács tagjai és különb« szervei,, intéz- «erü kinek ml . hobbyja.,. k~ ?Sg“lfdé™e“„,'T ssstJSrssuR? z£S“Sz2í «■*»*•> * *»** ■*»«. léptekkel haladnánk előre. gása az újságírón kívül bi­zonyára más embereket is vitára késztet. A közel­múltban átadott bácsalmá­si művelődési központ és az országban másutt épülő új kulturális létesítmények tervezői már csaknem ki­vétel nélkül elvetették ezt az elavult, úgynevezett ..nagyterem” szemléletet. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy csupán táncolásra, nagyobb rendezvényekre és — Igen. El kellett utasí- színházi előadásokra ké­előterjesztését kiemelte ié- vettem magam is. Aztán irQS cirádás három. és dulni_ nyes papíron aranybetus megkeiult amit kerestem, Pé«vréthaitható — adott tr , meghívóval a tetején a kö- és másra terelődött a fi- A k Kezdhetnénk például a vetkező paksamétát eme- lyefmem. tója darabonként negyven f^vM A^ egész miévét lem ki. Mar távozott a vendeg, ,. lasavai. az egesz megyei _ _ r .... amikor véletlenül az asz- , ’ h. V -,.7 alapul veve, vagyont spó­- Ez meg mi? Gyujte- talomon a tanács vb ülé_ *^ vagy.húsát... Hat ihatunk meg vele. Mert meny tálán? - kérdezi is- sére készült írásos jelentés ilyen előrelátóan taka- a pénzt _ amelyből soha merosom, aki egy kedves ik sorára botlottJ tekin_ rékosan gazdálkodunk?! nincs elég _ ezernyi fon­hír elűjságolása céljából tetem: „...előrelátó, ta- Gondolat gondolatot szül, t°s> legalábbis a papírko­í_... 'í ixn 3 ' „ íx ______ i,:„r.__cárion oni 1 ío moaViíuÁlrn*11 u grott be a szerkesztosegbe. kar£kos gazdálkodás mei- s jó magam hirtelenjében sárba kerülő meghívóknál — Olyasféle — mondom lett...” Abban a pillanat- messzire kalandoztam, sokkal, _ de sokkal fonto­—. Olyan pazar kivitelű ban szinte újra hallottam Azok a jelentések, írásos sabb célokra is elkölthet­meghívók, hogy nem volt ismerősöm nemrég elhang- beszámolók jutottak eszem- nénk... szívem eldobni őket. zott szavait; „Ennek dafab- be, amelyeket csupán me; Perny Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom