Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-07 / 106. szám

1071. május 7. péntek 3. oldal A megyei borverseny eredményei A solti Kali-majorban rendezett borversenyen a szakértői bizottságok mun­kájának összesítése után a következő eredmény szüle­tett: a fehér borok kategó­riájában 53 arany, 72 ezüst, 103 bronz, a vörös boroké­ban 5 arany, 16 ezüst és 18 bronzérem került kiosztás­ra. A legjobb eredményt el­ért fehér borok közül első helyezést ért el az Állam­pusztai Célgazdaság Hárs­levelűje és a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalkozás Mus­kat Otonell bora. Második a Magyar Állami Pince- gazdaság Csengődi Hársle­velűje és az orgoványi Rá­kóczi Szakszövetkezet Hárs­levelűje. Harmadik a Sző­lészeti Kutató Intézet Irsai Olivér és a bátmonostori Kossuth Tsz Olasz rizling bora. A vörös borok közül el­ső a Kunbajai Állami Gaz­daság Kadarkája, és a kis­kunfélegyházi Lenin Tsz Kékfrankosa. Második a Hosszúhegyi Állami Gaz­daság Nagyburgundija és a nagybaracskai Haladás Tsz Kadarkája. Harmadik a Kunbajai Állami Gazdaság Kékfrankosa és a páhi Ifjú Gárda Tsz Kadarkája. Az egyéni termelők ka­tegóriájában kimagasló eredményt ért el Walter Bálint bajai gazda Attila- féle borával. Több mint egymillió tag a szocialista brigádokban Folytatja munkáját a szakszervezetek XXÍI. kongresszusa Csütörtök reggel 9 óra­kor a három napirendi pont együttes vitájával folytatta munkáját a szakszerveze­tek XXII. kongresszusa. A tanácskozáson megje­lent Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Taná­csának elnöike, Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a bu­dapesti pártbizottság első titkára és Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára is. Mielőtt az elnök megadta köréről beszélt, arról, hogy sokféle formában segítik a szakszervezetek a munkás­hatalom alapjainak erősí­tését. Munkájuk egyik fon­tos területe a ma már több mint egymillió tagot szám­láló szocialista brigádmoz­galom szervezése. A mun­kások a kibontakozó, erő­södő üzemi demokrácia el­sőrendű letéteményesének tekintik a szakszervezeti bizottságokat. Ez a dolog egyik oldala. A másik ol­dalról viszont elvárják, igénylik: a tagság soraiból nak, Takács Imre és Juhász Ilona, a Beton- és Vas­betonipari Művek Budapes­ti Betonárugy árának szo­cialista brigádvezetői vál­lalatuk 24 szocialista bri­gádja és valamennyi dolgo­zója nevében köszöntötte a kongresszust. Takács Imre elmondta, hogy vállalatuk kollektívája újabb sikere­ket akar elérni, még haté­konyabban segítve a la­kásépítési program végre­hajtását. A kongresszus el­nökségének átnyújtották a vállalat szocialista brigád­jainak ajándékát, a lakás­építésekhez gyártott beton­elemek kicsinyített mását. Somoskői Gábor, a SZOT titkára volt az el§ő felszó­laló. Elöljáróban a szak- szervezetek bővülő szerep­Ábol hétezer személyre főznek Több mint húsz évvel ezelőtt, 1950-ben alakult meg Dunaújváros szék­hellyel a Duna vidéki Ven­déglátó Vállalat, amelynek működése négy megyére terjed ki: Fejér, Pest, Tol­na és Bács-Kiskun. Ebben a négy megyében a válla­lat mintegy 50 konyháján, naponta megközelítőleg 25 ezer ember részére főznek. Mészáros Ilonával, a vál­lalat kecskeméti kirendelt­ségének vezetőjével ezúttal arról beszélgetünk, Kecs­keméten hogyan dolgozik a vállalat, milyen fejlesztési, bővítési elképzelések, le­hetőségek vannak még a további évekre vonatko­zóan; Elmondta a kirendeltség- Vezető, hogy a Duna vidéki Vendéglátó Vállalat tulaj­donképpen megyénkben Csak Kecskeméten működ­tet konyhákat — kivétel az égy kiskőrösi. Kecskemé­ten kilenc konyhája van a vállalatnak: a reszelőgyár­ban, az ipari tanuló-intézet­ben, az állami építőipari vállalatnál, a lakatosipari Vállalatnál, a megyei és a Városi tanácsnál, a felső­fokú gépipari technikum­ban és a gépelemek gyárá­ban. A lakatosipari válla­latnál két konyha is mű­ködik. Ezeken a konyhá­kon — beleértve a kiskő­rösit is — összesen mint­egy hétezer ember részére főznek naponta ebédet. — Kecskeméten 1964 óta vesz részt az üzemi étkez­tetésben a vállalat, s mind­járt az indulásnál bevezet­tük azt, hogy naponta 3—5 féle menüből állítjuk össze az ebédet. Csupán az épí­tőipari vállalat nem kér választékot, tekintettel ar­ra, hogy náluk számos munkahelyre kell széthor­dani az ételt, s az elosz­tást nehezítené a többféle menü. Persze, a többi kony­hánk főztjét sem mindenütt a ,sz<lr ,az e\s_2 felszólaló- | is minél több embert von- rn„7 t T..u janak be a szakszerveze­tekre váró feladatok meg­oldásába. Ha a kollektívák érdeke, a közakarat ilyen­formán is érvényre jut, az eddiginél is nagyobb te­kintélyre, vonzerőre tesz­nek szert a szakszerveze­tek, amelyeknek különben a legutóbbi kongresszus óta csaknem félmillióval nö­vekedett a taglétszáma. Somoskői Gábor kitért arra is, hogy szocialista társadalmunkban már nincs szükség sem üzemi tanácsra, sem valamilyen másféle munkás-érdekvé­delmi szervre az üzemek­ben, munkahelyeken, mert ezt a szerepkört ma már teljes egészében a szak- szervezeteik látják el. El­láthatják, mert működé­sükkel a dolgozók vélemé­nyét képviselik. Pozitív ta­pasztalat — a pártkongresz- szus, a legutóbbi választá­sok is tanúsították —, hogy a társadalom nagy dolgai­ban azonos véleményen vannak a vezetők és a dol­gozók. Somoskői Gábor a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek alapszabály-módosításának lényege: a szakszervezeti választásoknál is — üze­mi szinten — térjenek át a négyéves ciklusra. A különböző szakszerve­zeti szervek növekvő fele­lősségével foglalkozva a szónok megállapította: ma az egyes iparági szakszer­vezetek vezető testületéi, a központi vezetőségek tel­jes felelősséggel és önálló­sággal végzik munkájukat, serénykednek a szakma problémáinak megoldásán. Segítőik is vannak ebben a munkában, például a ta­nácsok, amelyeknek szin­tén lényegesen bővült a jogkörük. A Hazafias Nép­front helyi szervei is jó partnerek. A délelőtti ülésen szólalt fel dr. Molnár Frigyes, a SZŐ VOSZ elnöke. A SZOT és a szövetkezeti mozga­lom vezetői közötti együtt­működésről, a munkások érdekében hozott megálla­podásokról, a munikásszö­helyben fogyasztják el. Vagy ők, vagy pedig mi szállítjuk egy-egy kisebb létszámú munkahelyre — tájékoztat Mészáros Ilona. — Hányán dolgoznak a tíz konyhán megyénkben? — kérdezem, s meglepő­döm, amint hallom, hogy mindössze százhatvanan. Nem könnyű feladat ennek a 160 embernek naponta 7 ezer ebédet főzni, külö­nösen akikor, ha a már em­lített választékokat is be­leszámítjuk. Munkájukat azonban elősegítik a kor­szerű konyhagépek és pél­dául az, hogy a burgonyát hámozottan szerzik be. Arra a kérdésre, hogy van-e igény újabb kony­hák létesítésére, a működé­si körzet bővítésére, a ki­rendeltség-vezető ezeket mondta: Kecskeméten erre lehető­ség van. Amennyiben igény is jelentkezik, nincs aka­dálya újabb konyha fel­állításának. Vidéken csak akkor áldoz erre a válla­lat, ha előzetes számítások alapján meggyőződik ar­ról, hogy a konyha nyere­séggel fog működni. G. S. vetkezetek és a lakásszö­vetkezetek kialakulásáról, jövőjéről, valamint a szö­vetkezetek és a munkások kapcsolatáról beszélt. Részletesen foglalkozott a szövetkezeti mozgalom új, biztató formájával, a munfcásfogyasztási szövet­kezetekkel, amelyek a SZÖ- VOSZ kezdeményezésére ta­valy sorban alakultak Bu­dapest egyes kerületeiben, valamint Miskolcon, Duna­újvárosban, Várpalotán, Borsodnádasdon és másutt, az üzemek mellett és az új lakótelepeken. Az állami és a tanácsi kereskedelem mellett mű­ködő munkásfogyasztási szövetkezetek alkalmasak arra, hogy javítsák a mun­kások, s a többi bérből és fizetésből élők áruellátását, biztosítsák a tagjaik igé­nyeinek megfelelő áruvá­lasztékot, a körültekintő kiszolgálást, ezen felül a javító-karbantartó szolgál­tatások fejlesztésével se­gíthetik az egyre növekvő igények jobb kielégítését, megkönnyíthetik a dolgozó nők helyzetét. A fellendülés jellemzi a lakásszövetkezetek munká­ját is, s mellettük új for­maként terjed a lakás­építő szövetkezetek tevé­kenysége. A SZÖVOSZ elnöke be­fejezésül kifejezte meggyő­ződését, hogy jó ügyet szol­gál a SZOT és a SZÖVOSZ közötti megállapodások végrehajtása. Kérte a kongresszus véleménynyil­vánítását és hozzájárulását az együttműködés kiszéle­sítéséhez: s hogy a szak- szervezetek vezetői és akti­vistái támogassák a mun­kásfogyasztási szövetkeze­tek fejlesztését, a lakás­szövetkezés további kibon­takozását. A délutáni vitában szó­lalt fel dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára. Az ifjú­munkások, a dolgozó fiata­lók helyzete kapcsán em­lékeztetett arra, hogy két év óta a vállalatok maguk állapítják meg a kezdő szakmunkások bérét. Erről az intézkedésről kedvezően vélekednek a munkásfiata­lok, mert az életbe való el­induláskor nem kell túlsá­gosan hosszú ideig vára­kozniuk, ha tudásukkal, szakismereteikkel rászol­gálnak, gyorsabban meg­kaphatják az anyagi elis­merést is. Rövidesen újabb kedvezményben lesz részük a fiataloknak: a családala­pítási segély bevezetésével, vagyis azzal, hogy a lakás- problémáik megoldásában előnyben részesítik a „fé­szek rákokat”. A szónok fölhívta a fi­gyelmet, hogy az eddiginél is nagyobb bizalommal for­duljanak a munkahelyek vezetői, a gazdálkodás irá­nyítói, a mozgalmi mun­kában már hosszú múlttal rendelkező aktivisták felé. Az ifjúságpolitikai irány­elvek kapcsán hangsúlyo­zottan szólt az ifjúság ér­dekvédelméről, arról, hogy a fiatalok érdekei nagy­részt egybeesnek a munka­helyek érettebb korú kol­lektívájának érdekeivel. Dr. Beckl Sándor, a Ma­gyar Testnevelési és Sport­tanács elnöke kifejtette, hogy a dolgozók szabad idejének növelése mind na­gyobb feladatokat ró a testnevelési és sportmoz­galomra is. Szembeszállt azzal a helytelen nézettel, amely szerint az „élsport” fejlesztése a sportegyesüle­tek, a tömegsport támoga­tása pedig a szakszerveze­tek feladata. Dr. Beckl Sán­dor kérte: nyújtsanak az eddiginél is aktívabb segít­séget a szakszervezetek a sportmozgalmak kiszélesíté­séhez, a versenyszerű él­sport és a tömegsport fej­lesztéséhez. A kongresszus ma foly­tatja munkáját. Szovjet színmű Ligeti Károlyról A szibériai Omszk város központjában egy régi épü­let falára elhelyezték Lige­ti Károly, az ismert ma­gyar újságíró és költő em­léktábláját. Ligeti Károly a szovjet­hatalom megalakításának első küzdelmes éveiben az orosz bolsevikokkal együtt nemzetközi vörösgárdista egységeket hozott létre Szi­bériában. Ez időben szer: Nagyszabású tervek a hazai úthálózat fejlesztésére kesztett lapját a sajtó tör­ténetében máig is a forra­dalmi publicisztika példá­jaként emlegetik. A ma­gyar vöröskatona a fehér­gárdista kémelhárítók el­len vívott küzdelemben halt hősi halált. Omszkban a napokban mutatták be nagy sikerrel Kirzsner és Serei „Ki, ha I nem te ...” című darabját, amely Ligeti Károly életé -! nek állít emléket. Köztudott, hogy a jelen­legi, mintegy 240 ezer sze- mélygépokcsival szemben 1975-re több mint félmillió, 1985-re pedig mintegy más­fél millió autó közlekedik útjainkon. A következő 15 évben körülbelül 20 és fél ezer autóbusz kapcsolódik be a forgalomba, nem be­szélve a tehergépkocsikról, a mezőgazdasági és egyéb különleges nehéz gépjár­művekről. Ezt a várható nagyarányú fejlődést figye­lembe vették a KPM szak­emberei az úthálózat fej­lesztési terveinek készíté­sekor. 1975-ig az úthálózat fej­lesztésére 36 milliárd fo­rintot fordít a népgazdaság. 1975-ig körülbelül 1500 ki­lométernyi utat korszerű­sítenek abból a 6 ezer kilo­méterből, amely ugyan 30 ezer kilométernyi or­szágos közúthálőzatr.ak csak 20 sz ízaléko, de for­galomnak 50 •' - 1 : ú vi ­seli. A tő bbi 24 ezer l::!o­rvM • "i alsóbb re ■ Iá úi • ál 6C0 k ilométert korsze rűsítenek. Megkezdik egy 500 kilo­méter hoszú autópályaihá­lózat építését. A következő «t évben hárommilliárd fo­rintot költenek a balatoni autópálya továbbépítésére, valamint a budapest—bécsi és a budapest—miskolci autópálya, illetve autóút építésének megkezdésére. Befejeződik a bekötő­utak kiépítése is, s 1975 végére már minden 200 fő­nél több lakosú települést bekötnek az országos köz- úthálózatba. Az úthálózat fejlesztésé- n«úc részeként a IV. 5 éves tervben 830 kisebb-nagyobb közúti hidat építenek át összesen mintegy 7,5—8 ezer méter hosszúságban. Meg­kezdik egy új budapesti Duna-híd építését is, ezen vezet majd át a kiépülő E—5-ös jelzésű transzkon­tinentális út. A gépkocsi-karbantartó és javítószolgálat fejleszté­sére a III. ötéves tervben félmilliárd forintot fordítot- !nk, most 1.6 milliárdot ter­vezlek, 1975-től 1985-i3use ’ g további hatmilliárcrío rintot irányoznak elő. 1973 végén megkezdik a bala­toni autópályán a segély- j kérő telefonok felszer eléget,1 •• Ot-öt mondat a nagyközségi művelődésügyi felügyelők munkájáról Kétfajta törekvés ta­lálkozásának tulajdonít­ható a nagyközségi ta­nácsoknál létesített mű­velődésügyi felügyelői munkakör. Kormányza­tunk a közigazgatás de­centralizálását és az ok­tatásügy, a közművelődés feltételeinek javítását, ha­tékonyságának növelését egyaránt fontosnak tartja. Az előzetes várakozá­sokból mit igazolt a gya­korlat? Hogyan véleked­nek megbízatásukról az új művelődésügyi fel­ügyelők, milyen tapasz­talatokat szereztek? Ezek­ről a kérdésekről beszél­gettünk érdekelt szakem­berekkel. JÁVOR JÓZSEF, Bácsalmás Korábban a helyi Vörös­marty Mihály általános is­kola igazgatójaként dolgoz­tam. Feladatkörömet talán ekképp lehetne meghatá­rozni: valamennyi helyi (alsófokú) oktatási, nép­művelési intézmény mun­kájának összefogása, irá­nyítása, ellenőrzése és ja­vaslatok készítése a szín­vonal emelése érdekében. Már elkészítettük — kör­zetek szerint megbontva — az óvodák és általános is­kolák őszi benépesítési ter­vét. Az új tanévben főként a szaktanári ellátottság ja­vítását. a hétközi diákott­hon bővítését, az üzemi, vállalati, termelőszövetke­zeti kulturális felelősök összefogását és egy német ajkú óvodás csoport meg­szervezését segítem, szor­galmazom. Most már némi gyakorlati tapasztalattal rendelkezve remélem, hogy tevékenységem a jövőben hatékonyabb és gördüléke­nyebb lesz, mint a „próba- évben”. BALOGH MIHÁLY, Kunszentmiklós Első benyomásom (ami azóta meggyőződésemmé vált), hogy a jelenleg ér­vényes „paragrafusok” elég­gé szűkre szabottan és el­nagyoltan írják körül a művelődésügyi felügyelők munkakörét. Eleinte még bíztam abban, hogy a gya­korlatban több és értelme­sebb munkát végezhetek, s főként a járási művelődés- ügyi osztály — ellentétben a helyi tanáccsal — nem­csak kisebb jelentőségű megbízatásokkal lát el. Legutóbb egyenesen arról értesültem, hogy — noha a művelődési ágazat gazdál­kodási része már teljes egészében a nagyközséghez tartozik — a személyi és munkaügyek intézését a járási hivatal 1972. IX. 1-ig nem adja meg. Nem értem, hogy ez kinek jó, hiszen, szerintem minden feltétel adott nálunk ennek ellátá­sára. Előzőleg latin—ma­gyar szakos végzettséggel a kunszentmiklósi gimná­ziumban tanítottam és ta­lán az ottani folyamatos és eléggé feszített iskolai munkatempó után érzem labilisnak a helyzetet, ked­vezőtlennek az összképet. * örülünk, hogy mindkét művelődési felügyelő azt kutatja, keresi, miképpen 'ehetne az adott kerete­ket minél több ..tartalom­mal” megtölteni, az okta­tás feltételeit javítani. Egyikük sem kényelmes hivatalnak tekinti meg­bízatását,t ÍL& 'A

Next

/
Oldalképek
Tartalom