Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
1971. május X, szombat 5. oldal A jelölő gyűlések nyomán „Kerekasztal-beszélgetés’ ’ a közlekedésről *A jelölő gyűlések után egyik legfontosabb politikai feladatunk, hogy a ott elhangzott javaslatokat, kezdeményezéseket és igényeket elemezzük, megfelelő sorrendbe állítsuk, megvalósításukat, teljesítésüket megoldjuk. Járásunk területén 2029 közérdekű felvetés hangzott el, ebből 114 a közlekedéssel kapcsolatos. Bizottságunk segítséget kíván nyújtani a felvetődött problémák megoldásához. Ezért az illetékesek bevonásával, 1971. április 23-án, pénteken 9 órai kezdettel „kerekasztal-beszél- getést” szervezünk székházunkban.“ — A Horváth Ferenc — bajai járási népfronttá tikár aláírásával ellátott meghívó szövegét azért közöljük teljes terjedelmében, mert tömören, pontosan kifejezi a rendezvény célját, amelyen részt is vettünk. Mellőzve minden protokolláris sorrendet, a következők jelentek meg — a házigazdán kívül: Szakács Gyula vb-elnök Gara, Bogár di János népírontelnök Csátalja, Zengő István vb- elnokhelyettes Bácsszemt- 'fiyorgy, Oláh Imre vb-al- nök Bátmonostor, Balatoni Tibor népfronttitkár Máté- telke, Albert István vb-el- nök Sükösd, Gilián Pál, a 9. sz, Volán fődiszpécsare Baja, Adolf Zoltán, a 9. sz. Volán menetrendi előadója Baja, Nuszpl Ferenc, a 9. sz. Volán kirendeltségvezetője Baja, Kormos Ferenc rendőrkapitányság Baja, Banos József, a népfront megyei titkárságának munkatársa. Miként a „kerékasztal” összetételéből is kitűnik, azon szervek, s vállalat képviselői voltak jelen, amelyek úgyszólván állandóan a lakosság kívánságainak, panaszainak, jogos és nem egyszer érthetően türelmetlen igényeinek „össztüze” alatt állanak. Mintegy a nézetek összecsapásainak, tisztázásainak következményeként derült fény arra is, hogy a „kerekasztal” egészen kerek úgy lett volna, ha egy nagyon fontos érdekeltségközeg képviselői is eljönnek. — De erről a maga helyén. 10 éve kérik Hogy az a bizonyos lakossal „össztűz" milyen régen lorrositja különösen a üelyi tanácsokat, arról a vita kezdetének szikrázó hangulata is tanúskodott. Oláh Imre bátmonostori vb-elnök például egesz dokumentációt hozott magával annak alátámasztásara, hogy idestova 10 esztendeje jelentenek, javasolnak, kérnek az AKOV-töl, most már Volántól — mit is? — helyi járatot Bajára, egyáltalán férőhelybővítést a távolsági buszokon, rendteremtést a személyzet magatartása körül, — de a helyzet úgyszólván változatlan. A falun átmenő járatok annyira zsúfoltak, mire beérkeznek korán reggel, hogy napirenden és több tucatjával maradnak le a bajai üzemekbe műszakkezdésre, majd később az iskolába igyekvők. Némelyik pilóta meg sem áll a faluban, vélvén, hogy úgy is dugig van a kocsija, de akad közöttük, aki a „haverokat” már előbb is felveszi. Mások ráadásul sértő megjegyzéssel, mutogatással borzolják a hopponmaradot- tak amúgy is megviselt idegeit. Nehezményezte a vb-elnök, hogy jelentéseikre, észrevételeikre, javaslataikra választ se kaptak. Előadta, hogy mintegy négyszázan utaznak be naponta Bátmonostorról Bajára. A koziekeaessef kapcsolatos keresek, panaszok vaiasztasról-vaíasztasra ismétlődnék a jeioio gyűléseken, emellett idókozoen is szüntelen szorongatasnak van kitéve a tanács. A mostam jelölő gyűléseken — 23 körzet közül 12-ben vetették fel ezeket. Említette — sok más méltatlankodó között — azt a fiatalasszonyt, akinek már 3 nap szabadságába került, hogy többször nem vették fel a buszra. Még így is örülhetett, hogy nem igazolatlan mulasztásnak vették az üzemben, hanem betudták így a napokat. Elmondotta, volt rá eset, hogy hajnalban felzörgették a lakásán: „Elnök elvtárs, harmincán lemaradtunk”. Hasonló példákkal érzékeltette Oláh Imre, milyen helyzetbe kerül a tanács a választópolgárok előtt, amikor — az ígérgetés is kilátástalan. Holott levélben, átiratban, — személyesen ő is mindent megpróbált évek során. Ugyanakkor az AKŰV-nél, Volánnál eljáró panaszosok ilyen választ kapnak az alkalmazottaktól: „Ezt a tanácsnak kell kérnie”, meg, hogy „Meg lehetne oldani, csak a tanács intézkedne”. Megismerni egymás gondjait A meglehetősen éles hangú' felvetésben ^ nem csupán az tükröződött, hogy a Bátmonostorán fennálló állapot a legégetőbben szorul orvoslásra, hanem a vállalat és a tanács közötti feszültség is. De mindenképpen egészséges volt ez a szókimondás, mert egyrészt a vállalat vezetői közvetlenül tapasztalhatták, mire vezet a községekben, ha hosszú időn át elintézetlenül maradnak lakossági kér eh mek, másrészt felhívták a figyelmüket az ellenőrzések sűrűbbé, hatékonyabbá tételének szükségességére, az alkalmazottak közötti felvilágosító, nevelő munka fontosságára. Harmad- sorban mód nyílt arra is ezen a tanácskozáson, hogy a tanácsi, népfrontos vezetők előtt, saemtoi-szembe őszinte es átrogo képét adjanak a vállalat nehéz neiyzetérőL ■ A kölcsönös tájékoztatás végül is világossá tette, nogy a Volán — lenetósé- geinez, létszámához, jármüveinek mennyisegenez, nagyságához képest — mégis csak időszamól-idő- szakra igyekszik felfejlődni feladataihoz a bajai körzetben. 1966 óta megduplázódott a járatok száma, a férőhelyek számát is növelték, kis buszok helyett csuklós jármüvek beállításával, mind több községet kapcsoltakénak be. Messzemenően figyelembe veszik a lakosság kívánságait, amikor az új menetrendek összeállítása előtt, összegyűjtik a tanácsok I ilyen vonatkozású felméré' seit, s azok szerint módosítják, javítják a járatidőket Tény, hogy az erőteljesen iparosodó Baja mun- kcerővonzása, iskolaváros is lévén, tanulótömegeinek fogadására a környékről egyelőre igen nagy követelményeket támaszt az autóközlekedéssel szemben. Ezeket, teljes megelégedésre, még nem tudja a Volán teljesíteni. Ha az eddigi 92 autóbuszon kívül hirtelen még 30 kocsi közlekedne Baja térségében, akkor is lenne panasz. Kevés a busz, és rövid időn belül nem lehet számukat megemelni. A kocsik ára sem jelentéktelen — darabja 640—650 ezer forint —, s a hitellehetőségek is korlátozottak. Aztán: éppen az utazás kulturáltabbá tétele követelte a zsúfoltság csökkentését Ez azonban a férőhely-kihasználtságot is csökkenti. Legutóbb ez 3,5 %-os volt, ami viszont 3 millió forintnyi jövedelem kiesésével apasztotta a vállalat pénztárát (Ebből 1 milliót térített meg a népgazdaság.) Jóllehet, azt szokás mondani, hogy mindez a lakosságot „nem érdekli”, az utas utazni akar a pénzéért De látni kell az éremnek ezt az oldalát is és így megérthető, miért nem várható komolyabb buszállomány-fej- lesztes az idén. Ugyanakkor kevés az alkalmazott, a gyakorlott, tapasztalt gépkocsivezető. Ugyanakkor a vállalat dolgozói is nyereséget, s abból több részesedést várnak az asztalra. Ugyanakkor — a túlterheltség elkerülése érdekében — csökkenteni kell a foglalkoztatási órák számát. Ugyanakkor a keresetek nem csökkenhetnek... Mondjunk-e még többet? Intézkednek Mindemellett — a „panasz-csomópontoktól” eltekintve nem olyan sötét a kép. A bajai körzetben egész évben 12 millió ember tud buszozni és ez a szám emelkedni fog az itteni mellék-vasútvonal megszűnésével, ami másfelől több buszt és járatot is jelent Kiderült, hogy a többi községet képviselők legújabb kéréseit* — melyek a lakosság kívánságai — akár menetrend-módosításokra, akár megállókra, járatok célszerűbb útvonalára vonatkoztak — hosszabb-rövidebb távon belül teljesítik, s mint ígérték a Volán vezetői, a bátmonostori ügy végére is pontot tesznek. A résztvevők elismerően méltányolták a vállalat törekvéseit, és túlnyomórészt pozitív példákkal illusztrálták, hogy a nehézségek ellenére fejlődtek a közlekedési viszonyok. Amint a bátmonostori példában sűrítve megmutatkozott, a községek egész sorában a kora reggeli járatok hallatlan zsűíoltsá gából adódik a probléma. Minél közelebb érnek Bajához a járatok, férni a kocsikra. A Volán égjük vezetője kijelentette, úgyszólván minden gond megoldódna, ha a bajai üzemek lépcsőzetes munkakezdést alakítanának ki, s mondjuk egy órahosszára oszlana el a műszakok indulási Ideje. Míg ez nem lesz, addig sem egy, sem két busz beállítása nem oldja meg a helyzetet. (Mert ugyan mit segítene egy járat Bátmonostoráról — 400 ember beszállítására egy időben?) Egy mondatot még: Igen hasznos kezdeményezéssel indította el a választási ígéretek valóra váltását a bajai járási népfront Tóth István MÁJUSI AQ (Tóth Sándor felvétele) Egy fiatalasszony, aki fesíeget Udvariasságból nem kérdem az életkorát De úgy fordítja a beszélgetést, hogy sort keríthessen rá... Ám a bizalom kötelez a további udvariasságra, ezért Simon Györgynéről elég elárulni, annyit, hogy —fiatalasszony. És amellett háziasszony, akinek az életét szürkének, eseménytelennek is nevezhetnénk. De mégsem ... Serdülőkorában magasratörő álmai voltak. Divattervező szeretett volna lenni, vagy valami hasonló — ennél alább nem is adta. Aztán, 1952-ben érte a nagy „hideg zuhany”; alig, hogy elkezdte, aoba kellett hagynia a gimnáziumot. Apját, az alig ötholdas szőlősgazdát kuláklistára tették. ... Évekkel később férjhez ment. A mezőgazdász képesítésű férj ösztönzésére beiratkozott a közgazda- sági technikum levelező tagozatára. Négy évvel ezelőtt leérettségizett, kitűnővel. De állást sem akkor, sem azóta nem vállalt Érdeklődése egészen új irányba fordult. Pontosabban: gyermekkorának rajzoló szenvedélye, mely annak idején kétségkívül ügyes, de a szokványos iskolai ceruzagyakorlatoktól lényegileg nem különböző ábárázolásokra késztette, most, asszonykorában viharos erővel támadt fel benne. i ■ B B — És nemcsak rajzolni támadt kedvem. Nem nyugodtam, amíg vásznat, festéket és ecsetet nem kerítettem. De azt sem tudtam, hogyan fogjam meg az ecsetet. Szerencsémre épp akkor járt itt Kecskemétről Bozsó János, hozzá fordultam segítségért. Tőle tanultam meg, hogy farostlemezt használjak, hogy sötét alapszínt rakjak fel és mindjárt természet után fessem meg a képet. De a sok-sok apró fogást mind magamnak kellett kikísérleteznem. fgy beszél Simonné kezdeti botladozásairól. A technikába gyorsan beletanult; tavalyelőtt és tavaly két-két hetet töltött lestöbb I Zebegényben, a Szőnyi István-féle nyári képzőművészeti szabadiskolában. ÉVente néhányszor féra hazai képtárakat, tárlatokat, múzeumokat. ■ BBS Dehát mi is az, amit Simonné művel? A tágas családi ház utca felöli szobája csaknem beillik műteremnek is. De az asszony még véletlenül sem nevezi így. Képeinek a száma a húszat sem haladja meg. Tájképek, csendéletek. Főleg az utóbbiak. Élénk, de nem hivalkodó színek. Napraforgóvirág izzó sárgája, torlódó lángszirom — ez a motívum többször előfordul. Kiskőrös faluszéle, apró házak összevisszasága, de mégis totálba fogott rend a Petőfi által megénekelt alföldi rónán. A tekintet első körülhor- dozása nyilvánvaló: Simonné amatőr ugyan, de nem dilettáns. Természetes, mesterkéletlen tisztaságot ragyogtatnak elő a színek. Egyelőre még túlságosan kitapintható az alföldi festők — Rudnai, Tornyai — kezenyoma. De miért éppen ezeké? — Magam is alföldi vagyok, élményeim is itteniek. A nagyvárossal eddig csak külsőleg érintkeztem, nem hagyott bennem nyomot. Mit kezdhetnék én az absztrakttal, ha egyszer nem az én világom? A naiv festészethez viszont nem vagyok eléggé naiv... Ha nem egy, de sok életem volna, akkor sem tudnám kimeríteni azt a rengeteg témát, amit Kiskőrös nyújt. Nemcsak az essetkezelést tanulta meg. Készít grafikát, linót, rézkarcot, faliszőnyeget, s újabban kisplasztikát is. De mindehhez csak akkor fog, ha igazán kedvet érez magában. Ezért van az, hogy tavaly mindössze hét képet festett. Lassan dolgozik? Nem, mondja, inkább a készülődés tart sokáig. A nekibuzdulás. Dehát Simonné háziasszony is, gyermeket nevel, s nyaranként a szőlőkapálásból, kötözésből is alaposan kiveszi a részét. — Képet ad el? Eleneveti magát. — Ugyan... Szerencsére nem is vagyok rászorulva. Bár már vettek volna, nem is egyet. Ellenben ajandé- kozgattam. Ismerősnek, jó barátnak... De az am, a járási tanács mégis csak megvette tőlem a címeres szőnyeget, aztán az egyik olajfestményt meg két szénrajzot. Csakhogy ez még nincs is lebonyolítva... Zsüriztetni kellene, de azt Sem tudom, kihez kell fordulni. bj sn a a Kiskőrösön létezik egy képzőművész kör — „papíron”. Úgy értve, hogy hincs hol összejönni.' Az 1975-re megépülő uj művelődési házoan már bizonyára kapnak helyet. Közöttük Simonné is. ... Szükséges-e hangsúlyozni, hogy ez az írás nem Simonné művészi produkcióját kívánja méltatni? Meglehet, hogy ilyen méltatásra, bírálgatásra az ő festegetése kapcsán soha nem is kerül sor. Ami egyértelmű méltánylást érdemel: az emberi teljességre, az önkifejezésre való törekvés, hogy a hétköznapokat ne lepje be az unalom szürke pora, mert ez az életforma nem menekülés, nem bezárkózás, ellenben megnyittatás a szépség, a belső felszabadulás előtt. így is lehet élni — vidéken. Hatvani Dániel Nagy László9 Berek Kati és Czine Mihály a Hírős városban, Tegnap délután a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban Nagy László Kossuth-díjas költőt, Berek Kati előadóművészt és Czine Mihály irodalomtörténészt látta vendégül az intézmény és diákjai. A zsúfolásig megtelt aulá______ __________ __ ban a magyar irodalom a nnál reménytelenebb fel- jével együtt végiglátogatja! tükrében mutatta be a közeli hetekben érettségiző fiataloknak Nagy László költészetét Czine Mihály majd Berek Kati előadásában hangzottak e a költő legszebb versei. A néma csend és a feltöri' taps azt bizonyítja, hogy a költészet otthonra, érti közönségre talált a kecs kémé ti gimnáziumban.
