Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-06 / 105. szám
Uj belvízvédelmi létesítményeit Az idén fejeződik be a Kunszentmiklós környéki gazdaságok számára annyira fontos duzzasztómű és a másodpercenként négyköbméteres teljesítményű szivattyútelep építése a Duna- völgyi Főcsatornán. Ez a munka 625 négyzetkilométeres terület vízrendezését segíti elő. Megvalósulásával lehetővé válik az öntözővíz betáplálása a Kiskunsági Főcsatornából az úgynevezett 31-es számú csatornába, s megvalósul a Dunavölgyi Főcsatorna felső szakaszának vízszintszabályozása is. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság működési körzetéhez tartozó terület másik fontos létesítménye az a szivattyútelep, amely a Dunavölgyi Főcsatorna torkolatában épül, s ebben az évben kerül átadásra. Lehetővé teszi magas dunai vízállás esetén is a belvíz levezetését a DVCS 2740 négyzetkilométeres vízgyűjtőterületén. A Központi Statisztikái Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósága a közelmúltban jelentette meg azt a számos táblázattal és grafikonnal kiegészített tanulmányt, amelynek szerzője Kristóf Árpádné, a KSH közgazdásza, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodásának differenciáltságát vizsgálta az 1969. évi eredmények alapján. Ebből a tanulmányból közlünk egy részletet. A mezőgazdaság szocialista átalakulásával a termelőszövetkezetek a mezőgazdaság jelentős tényezőivé váltak. A megyében 1969-ben 184 termelőszövetkezet 651 ezer katasztrális hold földterületen gazdálkodott. A mezőgazdasági területnek 53 százaléka, a szántónak pedig 58, a gyümölcsösnek 49, a szőlőterületnek pedig 31 százaléka tartozott ide. A tagok száma 79 ezer volt, csaknem egyharmada nyugdíjas és járadékos. Növekedett az átlagos terület Az átszervezést követően fokozatos koncentráció ment végbe, ennek folytán a tsz-ek átlagos területe az 1960. évi 1330 katasztrális holdról 1969-re 3540 holdra emelkedett. A megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben 1969-ben egy katasztrális hold termőterületre átlagosan 5265 forint halmozatlan termelési érték jutott, 3 százalékkal több az országosnál. A megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben az egy katasztrális holdra jutó összes vagyon, az állóeszközök bruttó értéke és a szövetkezeti bruttó jövedelem is kedvezőbb, mint országosan. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelésének A statisztika tükrében Fejlisi különbségek színvonala évről évre emelkedett. F tény a gazdasági reformnak a mezőgazdaságra gyakorolt kedvező hatására utal. Az egy katasztrális hold termőterületre jutó halmozott termelési érték öt év alatt mintegy 70 százalékkal emelkedet, ami megegyezik az országos növekedéssel. A fejlődés mértéke a fenti időszakban az alföldi megyék közül Pest, Szabolcs-Szatmár és Csongrád megyében nagyobb, Szolnok és Békés megyében kisebb volt a Bács megyeinél. Nagy eltérés A fejlődés a termelőszövetkezetek egyes csoportjainál mindig nagy eltéréseket mutat. Ez a különbözőség részben más és más természeti viszonyok, részben a közgazdasági adottságok, valamint szubjektív tényezők miatt alakult ki. Mindezek az idők folyamán termelőszövetkezeteként eltérően hatnak, ezért a differenciálódás folyamatként jelentkezik. Mint ismeretes, az utóbbi időszakban nagy volt a fejlődés a növény- termelés egyes ágazataiban, különösen a búza- és kukoricatermesztésben. Ennek ellenére ezeknek az ágazatoknak a hozamszintjében megmaradtak a korábban is tapasztalható jelentős különbségek. A természeti viszonyoknál fogva rosszabb feltételek között gazdálkodó üzemeik továbbra is elmaradta!?; a jó földeken gazdálkodók mögött. Ha a búza és a kukorica termésátlagainak időbeli alakulását — az egy katasztrális hold termőterületre számított halmozatlan termelési érték nagysága szerint — vizsgáljuk, megállapítható az üzemek általános fejlődése. Jellemző, hogy az 1964-ben az átlagos termelési színvonal alatt gazdálkodó üzemek 1969-re megközelítették vagy elérték az öt évvel korábbi átlag feletti színvonalon gazdálkodó üzemek hozamait, , Mindennapos tapasztalat 1969. évben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelési színvonala jelentősen eltért. A mezőgazdasági üzemek helyzete, gazdálkodásának eredménye igen erősen — ha nem is kizárólagosan — a termelés színvonalától függ. Mindennapos tapasztalat viszont, hogy a termelés üzemenként nagyon különböző, s a kialakult különbségek az egész mezőgazdaság fejlődését befolyásolják. 1969-ben a termelőszövetkezetek 20 százaléka 3000 forint, 35 százaléka 3000—5500 forint közötti és 45 százaléka 5500 forint feletti halmozatlan termelési értéket ért el, egy katasztrális hold termő- területen. A magasabb termelési színvonalon gazdálkodó üzemek egy katasztrális hold termőterületen 4—6 ezer forinttal több termelési értéket állítottak elő, mint a gyenge gazdaságok. így a jó termelőszövetkezetben a termelőerők minden elemének külön- külön és együttesen is' hatékonyabb a felhasználása, mint a gyengébbekben. T ermésritkítási kísérlet Nyár elején, amikor az árpát aratják, már van érett alma. Ettől kezdve hat-nyolc hónapon át az alma nem is igen kerül le az asztalunkról. Az egészséges táplálkozás szempontjából annyira fontos gyümölcsnek C-vitamin tartalma 100 grammonként 6—10 milligramm, cukortartalma 11, savtartalma fél százalék körül mozog. Mindezeken kívül nyomelemeket is tartalmaz. Pektinje baktériumokat, káros toxinokat képes lekötni, ezért védőételként is kiváló. Szabolcs után a Duna— Tisza köze, elsősorban Bács-Kiskun megye az ország egyik legnagyobb almatermesztő körzete. Itt a második és a harmadik ötéves terv telepítési programjának végrehajtása után az üzemi almaültetvények területe 8 ezer holdra emelkedett. Az évi termésmennyiség az üzemi gyümölcsösökben 40 ezer és 1 millió 200 ezer mázsa között váltakozik, s ez a holdan- kénti mintegy 100 mázsás átlagtermés ingadozás rendkívül nagy gondot okoz a gazdaságoknak az alma szüretelésében, tárolásában és értékesítésében. Ezért van jelentősége annak a termésszelektáló eljárásnak, amely- lyel már csaknem egy évtizede Üjfehértón, a Kertészeti Kutató Intézetben, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kísérleteznek. A szelektálást az indokolja, hogy a virágzáskor egy-egy esztendőben sok, máskor túlságosan kevés alma kötődik. Ilyenkor a gyümölcs apró, ízetlen és színtelen lesz és nehezen értékesíthető. Más években pedig alacsony a termésátlag. Ilyenkor sem a hazai fogyasztásra, sem az exportra nem jut elegendő. A termés ritkítását eddig kézi erővel végezték, de ez legalább ugyanany- nyi munkaerőt foglalkoztatott, mint az alma szedése, nagyüzemi keretek között ez nem valósítható meg. A Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum kertészeti tanszéke a Szikrai Állami Gazdasággal együttműködve 1969-ben Nyár- lőrincen 28 hektáros gyümölcsösben végezte el először motoros permetezővel a Pomonit nevű lengyel hormonkészítménnyel a gyümölcsritkítást. Hektáronként 200 forintos költséggel, virágzás után 6—10 és 14 nappal 3 részletben juttatták ki a vegyszert a gyümölcsfákra. A kísérlet szerint legalkalmasabbnak a virágzás utáni 6-ik napon végzett permetezés bizonyult. Az 1970-es esztendőben a gazdaságnak Pomonittal nem kezelt almaültetvényeiben sok apró gyümölcs termett, a kísérletbe bevont 28 hektár termése pedig exportminőségű lett. A Pomonittal végzett permetezésnek 3 évig tart az utóhatása mivel a termés és a levél aránya egyensúlyba kerül. Ezért 3—4 éves időszakra az egyszeri kezelés kiegyenlíti az almatermést. Megszünteti a túlságosan kevés, illetve a magas termések miatt adódó szedé- si, tárolási és értékesítési gondokat. K. A. Nyár felépítés A negyedik ötéves terv fásítási programjának két fontos tényezője a homok komplex hasznosítása és a hagyományos erdőtelepítés. A jobb minőségi talajok nagy hozamú, hibridfajtája az óriásnyár, amelynek évi növedéke hektáronként a 9—12 köbmétert is eléri a fenyő 3—5 köbméteres növedé- kével szemben. A népgazdaság szempontjából az óriásnyártelepítés egyéb előnyökkel is jár. A fenyő 60—80 év alatt, a nyár pedig már 15—20 év alatt eléri a vágásra érettséget. Képünkön óriás- nyár-csemetéket ültetnek a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság bajai erdészetének érsekcsanádi faiskolájában. (Pásztor Zoltán felvétele) Nitrogént, foszfort, káliumot pótol A KORSZERŰ, szakosított sertéstelepelken több ezer, esetleg több tízezer állatot helyeznek el. Ilyen koncentrált, iparszerű termeléshez természetesen alapvetően meg kellett változtatni a korábbi elhelyezési, tartási és takarmányozási technológiát, megváltozott a trágya eltávolításának rendszere is. Ez az épületekből úgynevezett hígtrágya formájában kerül ki. Ennek elhelyezése a szakosított sertéstelepek egyik legnagyobb gondjává vált, mert hasznosítására az üzemek korábbi, szilárd halmazállapotú istállótrágyára alapozott kezelési és hasznosítási rendszere alkalmatlan. Ez a legveszélyesebb vízszennyező anyagok egyike, csatornákba, vízfolyásokba tehát semmiképpen nem engedhető be. UGYANAKKOR a sertéshígtrágya r növénytermesztés számára rendkívül értékes tápanyagokat tartalmaz, méghozzá igen nagy mennyiségben. Egy köbméterben hozzávetőlegesen 2 kilogramm nitrogén hatóanyag van, emellett jelentős mennyiségű foszfort és káliumot is találunk benne. Egy 5000 hízóféróhelyes sertéstelep évi hígtrágyatermelése 65 vagon vegyes szabványműtrágyával egyenértékű. Az ország összes sertéstelepén pedig durva számítás szerint műtrágyagyártásunk 10 százalékánál? megfelelő mennyiségű hatóanyag keletkezik. A Szarvasi Állami Gazdaság 3600 hízóférőhelyes rózsási sertéstelepén 1968 novemberében helyeztük üzembe az első olyan kezelési és hasznosítási rendszert, amely a naponta termelendő 80 köbméternyi hígtrágya ülepítés nélküli folyamatos kiöntözésével, egyetlen munka- folyamattal megoldja a szilárd és folyékony rész együttes elhelyezését és jó hatásfokú hasznosítását. Üzembe helyezése óta három téli és két nyári féléven át ..vizsgázott”. A tapasztalatok, a lefolyta tott mérések és kísérletek egyaránt azt bizonyítják, hogy ezzel a módszerrel minimális kézi és gépi munkaráfordítással a hígtrágya elhelyezése és hasznosítása biztonságosan megoldható. MÓDSZERÜNK lényege az, hogy a folyamatosan termelendő hígtrágyát mindössze háromnapos gyűjtés és előtározás után zagyszivattyú segítségével felkeverjük, majd ugyancsak zagy szivattyúval a felszín alatti csővezeték hídránsaira kapcsolódó hordozható öntözőcsövek és különleges szórófejek segítségével kiöntözzük. Tenyészidőn kívül az épületekből kikerülő trágyát eredeti töménységben, a növények tenyészidejében pedig tiszta vízzel felhígítva juttatjuk ki az öntözőtelepre. A rövid tárolási idő következtében nincs lehetőség arra, hogy az értékes nitrogénhatóanyag elbomoljon. Hónapokig tartó tárolásnál ugyanis a nitrogén 70—80 százaléka is elveszhet. Ha folyamatosan kiöntözzük, nemcsak a víz- szennyezést kerüljük el, hanem csökkentjük a levegőszennyezés veszélyét is. a növényi tápanyagokat pedig a lehető legjobban meg tudjuk őrizni. AZÁLTAL, hogy a trágyát nem ülepítjük, hanem fölkeverve a csővezetékek segítségével a felhasználás helyére továbbítjuk, jelentős mennyiségű kézi és gépi munkaerőt takarítunk meg. Ez a módszer olcsóbb, mint a tengelyen történő szállítás. Ugyanez a csővezeték tisztavizes-öntözésre is felhasználható, ami fokozza a módszer gazdaságosságát. Minél nagyobb terület áll rendelkezésre, ahol folyamatosan öntözni lehet, annál kisebbre méretezhető az öntözés biztonságát szolgáló úgynevezett puffer-tsrü- let, amelyet cellulóznyárral ültettünk be. Erre a területre az időjárástól függetlenül, tartósan fagyos vagy rendkívül csapadékos időszakban is kiöntözhető a trágya. AZ ÖNTÖZÖTELEPET mindig a helyi adottságokat (talaj, domborzat, éghajlat, vízberendezési lehetőségek, művelési ágak stb.) messzemenően figyelembe vevő agronómiái terv alapján kell megépíteni, ezért költségei esetről esetre változnak. Az üzemelési ráfordítások egy köbméter hígtrágyára vonatkoztatva 2,50 —3 forint körül alakulnak. Ez a módszer tehát a legolcsóbb elhelyezést is lehetővé teszi, amellett, hogy ezzel a költséggel nagy mennyiségű tápanyagot mentünk m“g és juttatunk el a növényekhez. Csávás Imre mezőgazdasági mérnök, Szarvasi Állami Gazdaság
