Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
1971. május 5. szerda 5. oldal Jön a Venus — bútorban Annyi sürgetés, jogos reklamáció után elérkezett az idő, hogy bútoriparunk 50 százalékos felfutást irányozhatott elő a jelenlegi ötéves tervre. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat a fekvőbútorok fejlesztési programjának megvalósítására készül. A korszerű munkát licencvásárlással is megalapozták. Ausztriából szerezték meg például annak a gyártmánynak az előállítási jogát, amelyet a továbbfejlesztés után most a vállalat kecskeméti üzemében kezdtek sorozatban termelni. A képünkön is látható, tetszetős és praktikus Venus-gamitúra a jövő hónapban megjelenik a megye bútorüzleteiben is. Pásztor Zoltán felvétele Talányos meghívók, vagy hogyan terjesszük a Párbeszéd — tanulságokkal Elegáns meghívóikat dugott az orrom alá kedves barátom. — Bírom ezt az újítást — szólt csúfondárosan mosolyogva —, mit ki nem találnak a kultúra bajnokai. — Beszélj világosan. És elém tesz egy elegáns, kék, arany betűkkel ékes nyomtatványt. Kézbe veszem. Látom, „az ezüstkoszorús községi vegyeskamak a helyőrségi klubban tartandó hangversenyére” invitálja a tisztelt publikumot... Szép rendben fölsorolja a karnagy nevét, a közreműködőket, utal a műsorra. „Érdemes lenne meghallgatni” — mondom. — Pontosan erre gondoltam én is. De egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy keletnek, nyugatnak, vagy délnek induljak. — Jó vicc lenne'... Akad-e pasonló csemege gyűjteményedben? — Több is. Nézd ezt a hosszúkás alakút. Arról tájékoztat, hogy három testület — dicséretes buzgalommal és összefogással — egy kiváló politikus „100 éves születésnapja alkalmából kibővített ünnepi ülést tart.” Ennek keretében a két felkért szónok „ünnepi köszöntőit tart”, illetve Jfinnepi megemlékezést tart.” Az esemény helyét ők is gondosan titkolják. — Számomra még egy talányt rejtegetnek ezek a sorok. A születésnap száz- esztendős avagy az ünnepelt? Arról nem is szólván, hogy csak élő emberek születésnapjára szokás emlékezni. Az elhunytakról a születési évfordulót tartjuk nyilván. kultúrát? „a panasz tárgyát képezi”, meg állításaink „megvitatásra kerülnek”... *— Csatlakozom. Elvégre mostanában ünnepeljük a magyar nyelvet. — Es arról beszélünk, hogy a művelődési intézmények növeljék munkájuk hatékonyságát. — Ehhez az is hozzátartozik, hogy mindig — mint a legtöbb helyen — gondosan, elegánsan megformált, ízléses nyomtatványokon híreljék, népszerűsítsek programjukat. — Arról se feledkezzenek meg, hogy ezeket kellő időben postázzak. Szerkesztőségünk olykor félmaroknyi, vasárnapi rendezvényre invitáló meghívót kap, a rákövetkező napon, hétfőn. Persze ez se baj, legalább utólag megtudjuk, hogy mi is történt az előző hét végén. H. N. Nemzetiségi hagyományok ápolása Ä farsangi háború emlékezete Hajóson „Annó dacuma” — így írják a helyi krónikások — 1904-ben volt egy nagy farsangi háború Hajóson, mely az egész községet lázba hozta. Nagyhatású pusztító fegyverek: hurka- tői tő, eketaligára szerelt kályhacsőből fabrikált „ál- gyú” — a foglyulejtettek megkínaatása tengernyi mennyiségű enni- és innivalóval és a sok tánc, dal, vidámság jellemezte a kíméletlen „összecsapást”. Ennek emléke máig fennmaradt és hagyománya tovább él az újjászervezett sváb bálokon. Ezeket a farsangi népünnepélyeket 1969-ben elevenítették fel a községben és a környező falvakban, ahol mindig szívesen látják a hajósiak népi együttesét egy-egy hangulatos tél végi rendezvényen. így Nemesnádudvar, Császártöltés, a bajai német gimnázium, és végűi Budapestre, a fővárosba is meghívták a jókedvű hajósiakat, hogy a hagyományos országos sváb bálon adják elő a nevezetes hajósi fonót a híres gombos harmonikák és a fúvószenekar kíséretében. ■ a m u A hajósi német nemzetiségi együttes 1965-ben alakult 35—40 lelkes ember részvételével, és azóta, noha a tagok egy része már kicserélődött, változatlanul, sőt mondhatni egyre növekvő népszerűséggel szerepel az otthoni és a szomszédos községek rendezvényein. A táncosok — huszonnégy pár van belőlük — főként fiatalabbak, s az idősebb korosztály képviselői pedig inkább azének- karhan és a zenekarban szerepelnek. Az együttes állandó utánpótlását a csaknem 90 főt számláló gyermekcsoport neveli, amely ugyancsak nemzetiségi láncokat mutat be műsorain, de nem okoz nehézséget a hagyományőrző, a régi népszokásokat jól ismerő idősebbeket sem beszervezni egy-egy fellépés alkalmával. A hajósi művelődési ház könyvtárában véget ért a gyermekszínjátszó-csoport próbája és az öt kis med- vebocs és a Kíváncsi kii- rálykisasszony rövid nadrá- gos, kurta szoknyás apró szereplői nagy csiviteléssel vonultak kifelé az ajtón. Alföldi Albert Igazgatóval itt beszélgetünk az alkalmi színpadnak berendezett, könyvespolcokkal telezsúfolt helyiségben. Megtudom tőle, hogy a hajósiak jellegzetes hangszere az úgynevezett gombos harmonika csak az ón fülemnek cseng furcsán, a községben igen közismert, minden második ember játszani is tud rajta. Hangolásuk különböző, a szokványos harmonikától csak billentyűrendszerükben különböznek. — Nem okoz különösebb gondot a táncosok, a zenekari és énekkari tagok öltözete vagy felszerelése sem — magyarázza az intézmény igazgatója. — Mindenki maga állítja elő a ruházatát, hiszen a német nemzetiségi viselet darabjai néhány évvel ezelőtt még gyakorta láthatok voltak az utcai járókelőkön is. így könnyűszerrel megszerezheti mindenki a szükséges jelmezt a rokonság vagy a szomszédság köréből. A tizenhárom főből álló „fúvóstánczenekar” hangszerei is a régi sváb házakból kerültek elő, tehát fellépéseink alkalmával csupán hamisítatlan, eredeti népszokásokat, használati eszközöket, ruhadarabokat és hangszereket láthatnak a nézőik. Én azt hiszem, mindez hozzájárul a szereplők sikeréhez. b ■ m u A gyermektánccsoport vezetője Ciffra Jánosné, a felnőttek próbáit pedig Alföldi Aíbertné irányítja, de a két csoport azonos elképzelések szerint dolgozik. A községben elevenen őrzött nemzetiségi hagyományokra jellemző módon a két együttes munkája a hajósiak érdeklődésének középpontjában áll. A farsang vasárnapján immár rendszeresen megrendezett sváb bál az egyik legnagyobb szabású megmozdulás a falu életében. Ez alkalommal a modem művelődési ház hatalmas nagyterme sem képes befogadni a több mint ezer, a régi szokásoknak megfelelő módon szórakozni és ünnepelni vágyó öregeket és fiatalokat, és gyakori eset, hogy a rendezőknek meg kell ismételniük a mulatságot a rákövetkező ünnepnapon. Az együttes egyre nagyobb feladatokat tűz maga elé. A Hajósi fonó mellett a Hajósi lakodalmas című összeállítás próbái is sikerrel folynak. Terveik között szerepel még a nevezetes farsangi háború történetének zenés-táncos feldolgozása is és így nemsokára egész estét betöltő műsorral rendelkezik majd az együttes. Hírük túljutott már a m^ye határain is. A tél vége felé eredményesen szerepeltek a szakmabeli közönség előtt a táncosok budapesti bemutató színpadán. A közgazdasági egyetem aulájában adott műsorukra a filmesek is felfigyeltek és híradófilm készítését határozták el Hajós nemzetiségi múltjáról és a hagyományokat elevenen őrző jelenéről. Hiszen a hajósi német nemzetiségi együttes munkájának ez a tradíciókat és szokásokat ápoló tevékenység a hajtóereje. Pavlovíts Miklós Diákköri nap az Óvónőképző Intézetben Felsőoktatási intézményeinkben évről évre erősödnek a tudományos diákkörök, amelyek a tanárok és diákok alkotó együttműködését teszik lehetővé. A Kecskeméti Óvónőképző Intézetben is ennek szellemében rendezték meg tavaly először a diákköri napot. A sikeren felbuzdulva a tanári kar és a KISZ- szervezet elhatározta, hogy minden évben megszervezik a hallgatók tudományos fórumát. A diákköri napot ma reggel nyolc órakor dr. Zsám- béki László igazgatóhelyettes, az intézeti tudományos bizottság elnöke nyitja meg. Bevezetőt Germán Anna, az intézet KISZ-titkára mond. Ezután összeállítás hangzik el a hallgatók legjobb óvodapedagógiai dolgozataiból és megnyitják azt a kiállítást, amelyen a növendékek által készítet szemléltető eszközöket és játékokat mutatják be. Délután három órától „Aki tudja, mondja” címmel játékos vetélkedőt rendeznek. Este kerül sor az intézeti hangversenyre, az irodalmi kör, a néptánc- csoport és az intézet kórusainak műsorára. Cs. K. Beszélgetés az Esti Kornélról Dr. Ranödy László filmrendező, Kossuth-díjas érdemes művész ezekben a hónapokban a rendkívül elfoglalt emberek közé tartozik. A közelmúltban Baján találkoztunk, ahol Klossy Irén fiatal grafikusművész kiállítását nyitotta meg. Egyik megállapítását szó szerint jegyzetfüzetembe írtam: „Baja azok közé a városok közé tartozik — nemcsak hazánkban, hanem európai viszonylatban is — amelyek festői látásmódot kényszerítenek az emberre.” Ezt a filmrendező szemével és szívével mondta, ami rövidesen kiderült. — Miért? — A rendezők elfelejtették közölni, hogy szép hazánk melyik városát faluját örvendeztetik a dalosok. Forgatom, nézem előlrőlhátulról, megpróbálok a sorok között olvasni. Hiába. Egymás mellé rakom a kezdőbetűket. (A középkorban a szemérmes költők így rejtették el nevüket avagy fontos közléseiket.) Ez a módszer sem hozza meg az eredményt. Bosszúsan kritizálom a szórakozott rendezőt. Barátom a fejét csóválja. — Csodálkozom földhöz ragadt szemléleteden. Hát nem veszed észre, hogy a meghívó szövegezője alaposan lepipálja a pestieket. Már a talányos műsor előtt egy héttel feladja a leckét több száz embernek. Csak a díjakról nem gondoskodtak. Tiszteletjegyekről. Bnnyit igazán megérdemelnének a szerencsés megfejtők. — Érdemes lenne azt is kinyomozni, hogy az anya- nyelv ápolására hivatott kulturális intézmények közleményeikben, falragaszaikon miért „tekintenek el” időnként a szabatos, magyaros stílus szabályaitól, követelményeitől, miért terjesztik a nyakatokért bürokratazsargon vadhajtásait. — Biz erre még a „kicsoda-micsoda” nyertesei is nehezen jönnének rá. — Azt tanácsolom hagyjuk abba a meghívók, falragaszok böngészését, mert az érdekeltek megharagszanak ránk és csúnya, mérges leveleket kapunk tőlük. — Egye csuda. Ha abbahagyják a fejtörősdit a meghívókon minden lényeges adatot föltüntetnek a jövőben és megfosztanak bennünket a találgatás örömeitől — azt is vállalom. — Én is így okoskodok. Csak akkor üt meg a guta, ha ezekben is azt olvasom, hogy élcelődésünk Beszélgetünk: — Azonkívül, hogy bajai vagyok, Kosztolányi-ra- jongó Is. Így igaz. — Akkor nyíltan megfogalmazom a kérdést — mondom. Baja képi lehetőségei és Kosztolányi, ha ilyen aktívan foglalkoztatja a filmrendezőt, új film előkészületei vannak kilátásban ... ? — Terveim iránt érdeklődik? — Igen. Szívélyesen áll rendelkezésemre. Pár percre elköszönünk a társaságtól és külön ülünk egy csendesebb asztalhoz. — A televízió számára készítek filmet — pontosabban filmsorozatot — mivel Kosztolányi Esti Kornélja ezt igényli. — Kikkel dolgozik és hol tartanak jelenleg az előkészületekkel ? — Az alkotói módszer a Kosztolányi által választott. A részeket nem lehet kiragadni az egészből, annak ellenére, hogy azok „önálló életet is élhetnek. Jelenleg a forgatókönyvön dolgozunk Nádassy Lászlóval, a dramaturg Szántó Erika. A munkát május végén fejezzük be. — Maradjunk a filmkészítés sorrendjénél. A hét részből álló sorozatban Baja is szerepel helyszínként? — Erre még nem tudok pontos választ adni, de Esti Kornél történetében helye van a bácskai valóságnak — ha szabad így mondanom — és itt Baja is számításba jön. — Mikor kezdik a forgatást? — A szereposztásról nem beszélek, mert addig sok színész idejét egyeztetni kell még, de augusztusban már szeretnénk felvenni az első jeleneteket. —■ Az Esti Kornélt mikor láthatjuk a képernyőn?* — No, erről nem tudok semmi biztosat mondani, de minden esetre 1972-ben már sugározni fogja a televízió. — Távlati tervei? — Régóta melengetem a szívemben, hogy Tersánszky valamelyik művét, és Fejes Endre Rozsdatemetőjét megfilmesítem. Csató Károly
